Az Árpád fürdő

Népszabadság - Csordás Lajos

Homlokzatának minden díszét helyreállították, s a keleties kis fürdőpalota falaira visszatért az élet pirossága. Mintha minden új lenne rajta, acélosan ragyog a fürdő cizellált bádogsisakja, s ámulatba ejtő a homlokzat friss téglajátéka: a sárga piros felületek váltakozása, a dísztégla sorok hullámzása. Megelevenedtek a párkány terrakotta virágai és az ablakívek kerámiakagylói. A megújult fürdő azonban nem maradhatott az, aminek 1905-ben felépült, sőt a húszas, harmincas években hozzátoldott kiegészítésektől is megszabadult.

Elbontották például a fürdő háta mögül a Várkörútra néző Árpád Szállót és a 25 méteres úszómedencét magában foglaló oldalsó csarnokot. Ezek megtartásához néhány éve még ragaszkodott a műemlékvédelem: úgy tűnik azóta kompromisszumokra kényszerült egyéb értékek megtartása érdekében. A fürdő 1905-ben néhány helyi pénzintézet jóvoltából azért épült, hogy a város és a megye közönségének tegyenek szolgálatot. Máig hirdeti ezt egy emléktábla az előcsarnokban. Pazar külleme ellenére tehát, mely a tervezőnek, a fehérvári születésű, de Bécsben iskolázott Hübner Jenőnek köszönhető, az Árpád fürdő népfürdő volt, s az is maradt 1994-es bezárásáig.

Talán máig is az, ha a városnak jut elegendő pénze a felújítására, de nem jutott, így 2004-ben eladta a Förhécz család többségi tulajdonában lévő Készpénz Invest Kft.-nek. Végül ez utóbbi újíttatta fel 900 millió forintos költséggel, melyből 300 milliót a területfejlesztési minisztérium támogatásával finanszíroztak. A beruházó azonban már nem népfürdőben gondolkodott, hanem összefogva a közeli agárdi fürdőt és más fürdőket is működtető Spa Hungary Holding Zrt.-vel, egy különleges luxusfürdő létrehozásában.

Út a luxushoz
Népszabadság - Csordás Lajos Ennek szellemében történt a belső átalakítás: megtartva a műemléki enteriőrök legfontosabb elemeit, hozzáadva a legmodernebb fürdő- és beléptető technikát, a lebontott úszócsarnok helyére épült új épületszárnyban pedig további szolgáltatásokkal is bővítve az élvezeti lehetőségeket.

Így hát az előcsarnokban újra ragyognak a visszafogottan aranyozott stukkók, modern csőszerű lámpatestek lógnak a kupolából, de úgy tűnik eltűnt a régi, fa pénztárfülke, amelyet a műemlékesek 2005-ben még meg akartak tartani. Az öltözőtérben viszont megőrizték a fürdő nevezetességét, a fenyőből készült, szecessziós kabinsort. Beljebb, a halványzöld és sárga Zsolnay csempékkel pompázó törökfürdőben megvan a régi patkó és a négyzet alakú, nagy ülőmedence, mozaikkal gyönyörűen kirakva, de létesült két eldugottabb, gyertyafényes kis pezsgőfürdő is.

A fürdőzéshez egyébként már nem a Zsuzsannaforrás vizét használják, mint hajdan (melynek gyógyító hatása miatt még Blaha Lujza is gyakran látogatott ide), hanem 36–38 Celsius-fokra melegített városi vizet. A törökös hangulat egészen szerájszerűvé fokozódik az oldalsó pihenőtermekben, melyek valódi keleti kéjhelynek lettek berendezve, pihenőágyakkal, vízipipákkal, gyümölcstálakkal, s állandó kiszolgálással. Egy másik szárazhelyiség, az úgynevezett tepidárium pedig modernségével hat: gyöngyházfénnyel csillogó fekete és aranybarna mozaikkal burkolták falait és fűtött ülőpadkáit. E kis terem oldottabb hangulatú, „köntösös” üzleti megbeszélések helye lehet majd az elképzelések szerint. A régi szárnyépületekben találjuk továbbá a maszszázsszobákat, a kozmetikai helyiségeket, a szoláriumot. A fürdőhöz kapcsolódó modern, üvegfalú szárnyba helyezték a szaunát, az infrakamrát, a sószobát és a gőzkabint.

A kis belvárosi fürdőpalota ismét része lesz tehát Fehérvár életének, bár biztosan nem fogják tömegek látogatni. A hatvan kabin ugyanis szándékosan szűkre szabja a befogadóképességet, a borsos árú belépőt pedig kevesen engedhetik meg maguknak, ráadásul a fürdő csak este tart nyitva. Így a városlakók többségének leginkább kívülről lesz élmény az Árpád. De az se kevés.