Kevés a hely és kevés a könyvtáros

Szabó Bernadett

A baj az, hogy a mostani kondíciók mellett igazából azt sem tudni, mikor, hogyan, miből tudnának elrugaszkodni, bármely irányba is. Pedig minél előbb el kellene: ha nem követik a kor változásait, félő, hogy nem lesz miről vitatkozni.

A sashalmi gyerekkönyvtár vezetője a hetvenes évek végén, a helyi tanács görbe tekintetétől kísérve vett egy tévére kapcsolható sakkgépet meg egy hangszínre-hangerőre reagáló diszkólámpát; nagyon menő újdonságok voltak ezek akkor, jöttek is a gyerekek szépen, először persze csak játszani, egy részükből azonban utóbb olvasó lett. A csábítás trükkje: haladni a korral.

Az említett sashalmi könyvtárvezető, Kucska Zsuzsa ma az ország egyik legjelentősebb gyerekkönyvtárát, a Liszt Ferenc téri filiálét irányítja és – sokadmagával együtt – továbbra is azt vallja, hogy folyamatosan követni kell a korigényt, máskülönben érdektelenné válnak és elsüllyednek. Csakhogy ma már nem elég egy-két olcsó kütyü: az interneten felnövő gyerekeknek komolyabb hardverek és szoftverek kellenek, vagyis itt már könyvtáranként is súlyos pluszmilliókról van szó – és ezek a milliók egyelőre sehogyse akarnak beesni az ajtón.

Jól hangzik, hogy a legfőbb érték a gyerek, de mintha a honi oktatás- és kultúrpolitika ezt nem gondolná azért olyan véresen komolyan, mint a nyugat-európai. Ott a gyermekkönyvtárak mindegyikében könnyedén és ingyen hozzá lehet férni az internethez, nálunk jó, ha a nyolcvan százalékukban, és többnyire pénzért, óránként száz-kétszáz forintokért. Ráadásul itt sokhelyütt egy, legfeljebb két gépet talál a gyerek olvasó. Még a viszonylag szerencsés Liszt Ferenc téri könyvtárban is csak négy netes olvasói helyre futotta, pedig a beiratkozottak száma a kétezret közelíti (bár ez sem mindig négy, ha valami elromlik, az hónapokra esik ki a szolgálatból, ugyanis minden ötvenezer forint feletti vásárláskor közbeszerezési eljárást kell indítani). És ez csak a hardver: az olvasásra, tanulásra, okulásra szolgáló CD-, DVD-állományt is nagyobb elánnal kellene frissíteni, gyarapítani. Volnamiből válogatni. Az önkormányzatok és a civil szervezetek persze sokat segítenek a terhek könnyítésében, de eleget nyilván nem tudnak, a felzárkózás itt is leginkább az államon áll vagy bukik – figyelmeztetett a könyvtárvezető.

Persze nem csak a kevés netre kötött gép és sok öregedő szoftver a baj – jegyezte meg Kucska Zsuzsa. Ha mindenből volna elég, a gyermekkönyvtárak a mostani kondíciók közepette akkor sem tudnának az elvárható szinten teljesíteni. Csak pár ok a sokból: meglehetősen gyenge lábakon áll a minőségi gyermekkönyvkiadás támogatása, amiből nyilván az következik, hogy kevesebb a minőségi könyv, viszont jóval drágább, mint lehetne – a könyvtáraknak is; ez erősen meglátszik az állománygyarapításon.

Sok könyvtárnak emellett már a fizikai adottságai sem megfelelők ahhoz, hogy ott izgalmas, akár több kisebb csoportban zajló, netre szabott foglalkozásokat rendezzenek, rövidebben: kevés a hely. És persze nemcsak a hely kevés, hanem a könyvtáros is, az elmúlt évek nagy létszámleépítései miatt. Nagyon gyorsan el kellene dönteni, hogy az országnak fontos-e: legyen elég megfelelő méretű, felszereltségű és a szükséges számú könyvtárossal működő gyerekkönyvtára, mert ha nem az, kár a sok szóért, el lehet kezdeni keresni a redőnyhúzót.