A líra mostanában az aréna légteréből a porondra költözött

Fotó: M. Schmidt János

Hasonlóképpen zavarban vagyunk mi magunk is, amikor néhány nappal a 9. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál előtt hírek érkeznek arról, hogy a cirkuszt évtizedekig irányító Kristóf István a nemzetközi esemény utánra tervezett nyugdíjba vonulását hirtelen előrehozta, miképpen fia, a kitűnő zsonglőr, utóbbi időben művészeti vezetőként is tevékenykedő Kristóf Krisztián sem marad a cirkusz kötelékében.

Bár a cirkusz korábbi és jövendő vezetői között állítólag kiöblösödött mostani nézeteltérés javarészt tán személyes természetű, az eseményekkel kapcsolatban azért Kristóf Istvánt is keressük, beszélni azonban nem tudunk vele, csak annyit tudunk meg: megroppant az egészsége. Keressük aztán dr. Kriza Zsigmondot, a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. néhány hónappal ezelőtt megbízott vezetőjét, aki a Kristóf István egészségi állapotával kapcsolatos sajnálatos hírt megerősítette, egyéb híreszteléseket azonban nem kívánt kommentálni. Egyúttal hangsúlyozta: a történtek ellenére a fesztivál műsorrendjében nem lesz változás, minden a sajtóban előzetesen jelzett program szerint zajlik majd. A fesztivál szervezésével kapcsolatos munkát a Magyar Nemzeti Cirkusz vezetője, a szakmai körökben ugyancsak elismert Richter József fogja össze.

Koncentráljunk a továbbiakban a rövidesen kezdődő 9. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivált megelőző, mintegy azt felvezető Magyar Cirkuszfesztiválra, melynek műsorát e hét végén tekinthették meg az érdeklődők először, de láthatják a jövő hét végén is. A műsor, szándéka szerint a fiatal hazai artistaművészeknek, az artistaképző jelenlegi és volt növendékeinek ad bemutatkozási lehetőséget, ha tetszik, áttekintést nyújt arról, hol tart, hová igyekszik mostanában a honi cirkusz. Helyes kezdeményezés nyílt kártyákkal játszani, helyes kezdeményezés egyáltalán játszani, mert hát mégiscsak ez lenne a porondlét lényege, a játék. És a fiatalok játszanak is rendesen. Némelyek örömmel, mások még inkább kicsit izgulósan, de már profi felkészültséggel, és azzal a szemmel látható igyekezettel, hogy kellékeikkel, kosztümjeikkel, megkomponált, néhány perces műsorukkal olykor már a társművészeteket magába olvasztó új cirkusz szellemét is megidézzék.

A szívélyességével inkább gyerekelőadásokra hangolt műsorközlő felkonferáló mondataiból kiderül: ez nem véletlen, közülük többen szerepeltek már efféle nemzetközi műsorokban, még a Cirque du Soleil előadásaiban vagy azok környékén is. Néhány éve a fiatalok körében az úgynevezett függönyszám volt a divat, az arra jellemző líra mostanában a cirkusz légteréből a porondra költözött, és páros erőemelő mutatványokban jelenik meg. Ilyen típusú produkcióból hármat is láthattunk (jókat ráadásul), egyikben még női párost is! Miként zsonglőrökből sem volt hiány: az Almost Trió tréfás, bolondozós revühangulattal itatta át zsonglőrmutatványát, a Sárközi Trió hagyományos/elegánsra vette a figurát, Veres Henrik meg laza, hétköznapira: farmer, póló, nem mellékesen kilenc (!) labda a földre pattintva, máskor öt, lángoló kislabda a levegőben! És akkor egy szőrösszívű mellékmondat: néhány számban maga a produkció és a hozzá kapcsolt körítés nem feltétlenül erősítette egymást.

Elismerő biccentés a Duo Kiss lábzsonglőrszámának, de azon azért eltöpreng a néző: mi végre hozzá a hatvanas-hetvenes évek hippivilágának (amúgy látványos) megidézése? És elismerő biccentés Renátónak a nagy, forgó kerékben (rhönrad) bemutatott mutatványáért, de miért kell a fazont vicsorgó Drakula grófosra venni, a kétségkívül attraktív látványelem miképpen erősíti a produkció logikáját? Néhol szerényebb a fényfürdő, máshol döccen a ritmus, de a műsorszámokkal összességében nincs baj, sőt. Közülük némelyik a február 3-án kezdődő, nemzetközi sztárokat felvonultató 9. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál műsorába is bekerült, például az ugyancsak rhönrados Rolling Wheels, vagy a már említett Almost Trió.

A magyarok bemutatkozása a közönség körében is meglehetős tetszést aratott. A taps jelezte: szabad az út a nagyvilág felé.