
Magányos Hamlet kétdimenziós óriások között Fotó:Szögi László
A Menszátor Héresz Attila és munkatársa, Sediánszky Nóra dramaturg által rendezett monodráma egyszemélyes lázálmát sokszereplőssé teszi a szinház-film koncepció; Menszátor Attila egyedül a színpadon, de körülötte három falon, három nyomasztóan hatalmas projektoron "megy a film". Kivetített színészek (Atlasz Gábor, Dióssi Gábor, Fátyol Kamilla, Huszár Zsolt, Kovács Krisztián, Menszátor Magdolna, Mucsi Zoltán, Szőlősy Zoltán) feleselnek vele, meg-megszakítva a hamleti monológokat. S ezzel, ha úgy tetszik ironikus zárójelbe teszik a "lenni vagy nem lenni"-dilemmát, a gyötrelmet, a fájó kínt, hogy nem sikerült megfelelnie a gyászos atyai elvárásnak, a gaztett megtorlásának, melyet a szellem örökül hagyott rá.
A Hamlet-illúziókban Menszátor Attila nem a színtiszta erkölcsiség reprezentánsa, megjelenése nem elvontan filozófikus. Hús-vér férfias alak, hiperszenzitív, mentes a szentimentalizmustól, önironikus, olykor elkeseredetten pimasz, nagy érzelmi kilengések nélkül. Színrelépése pillanatától nyilvánvaló: a végzet nemhogy kérlelhetetlenül közelít, végig ott van vele a színpadon - a jelennel szemben sincs esélye, a halál előtti pillanatokat éli. S éppen a színház-film technika - a "sík", vetített árnyalakok - teszik megrendítővé a királyfi végtelen magányosságát.
Az előadás távolról sem a shakespear-i szövegszínház, de hogy mit keres az Aranycsapat, a 6:3 és a Himnusz a Hamlet-illúziókban? Életérzés... És stimmel. Menszátor Attila is berúgja a színpadon a győztes gólt. Akkor is, ha labdáján halálfej, mezszáma pedig, ahogy megfordul, látszik: 1526.
A dilemmákra nincs válasz, a Hamlet-illúziók nem ad életvezetési tanácsokat. "Eszmények?! Ha-ha-ha!" - hallatszik egy kislány sikoltásszerű nevetése az előadás végén a falon túlról.
Mégis: eszmények nélkül e világon létezni nem érdemes. Meghalni végképp nem.
Menszátor Héresz Attila színész, filmszínész, zenész-szövegíró. A Hamlet-illúziókat a MASZK Egyesület felkérésére készítette. Következő előadás: Sirály, március 31.
|