Allee - kívülről

Népszabadság - Kovács Bence

Nyilván egy fiatalabb szem már nem látja mögötte az egykori Skála-parkoló kies aszfaltterét, és talán az is másképp nézi, aki nem vásárolt itt többször karácsonyfát, de nincs mit szépíteni ezen: mellbevágó a látvány, ahogy ezt az óriás teret teljesen ki- és feltöltötték épülettel, szinte zárt utcafrontot hozva ezzel létre.

Nem vagyok plázaellenes, úgy gondolom, Újbudának ezen a pontján (különösen a piac mellett és az egykori Skála helyén) még akkor is célszerű egy ilyen súlypontot képező bevásárlóközpont, ha ez újabb kisboltok végét jelenti majd a környéken. Ugyanakkor nem vagyok biztos benne, hogy az „elvett" tér helyett „adott" új tér ugyanolyan sokrétű közösségi funkciókkal szolgál majd, mint szolgálhatna. Az új központ ugyanis csak méreteivel lett közösségi (és ne felejtsük el azt sem, egy pláza és főleg egy új pláza árszínvonala nem minden vásárlói rétegnek szól), a 75 százalékos beépítettség mellett még a legszimpatikusabb kertépítő munkája is csak falra hányt fűmag. A Garten Stúdiónak pedig nem sok hely maradt, és hiába telepítettek példaszerűen dizájnkavicsokat, zöldszigeteket (és különleges az Allee esti világítása is), a korábbi álmodozások nem váltak valóra, a maradék téren nem jött létre igazi „tér". A pláza nem teremt különösebb kapcsolatot a szomszédos épületekkel (iskolák, ­piac, SZTK), hatalmas, zárt falainak intimitástaszító árnyékában pedig csak látványközterület jöhet létre: dohányosok, szerelmes diákok ideiglenes menedéke. Aki át akar itt vágni, vagy megkerüli vagy beleveszik a körkörösre tervezett belső, kereskedelmi kacskaringóba.

Az óriás viszont kielégítő megoldást kínál az autóval érkezőknek (1200 parkolóhely és hétköznapokon két óra ingyen - az óriás mélygarázs-labirintusban viszont három kísérőszín alighanem kevés a forgalomszervezéshez, az autósok kóvályogva próbálnak visszatalálni autóikhoz), a Bercsényi utca föld alá vezetett szakasza pedig a beruházás egyetlen átütő közösségi nyeresége.

Allee - belülről
Népszabadság - Kovács Bence A tervezők (a Finta Stúdió tagjai, Fekete Antal felelős tervező, Kulcsár Zoltán belsőépítész és Tömösi Őrs építész) megpróbálták több részre tördelni a hatalmas tömböt, ettől aztán az karakterét is veszti - csak végtelen üvegfelületei és a túl sok rápakolt elem marad emlékezetes. Szimpatikus viszont, hogy nem akar mindenáron és dagályosan komolynak látszani - ez különösen a belsőben érzékelhető, ahol kifejezetten színes és nagyvonalú terek váltakoznak, és egyszerre hatásos és különleges a konzekvensre tervezett belső világítórendszer. (A színek miatt pedig meg kell említeni a legszínesebb pontját, a hátsó sarkához kapcsolódó új lakóházat: a Simplon házat mintha színes gyufásdobozokból rakták volna össze.)

Ez a beruházás azonban akkora, hogy az már nem csak esztétikai kérdés. A kereskedelmi érdekeket tekintsük csak részben közszolgálatinak, és ma már figyelnünk kell olyan szempontokra is, amelyek korábban alig számítottak. Ugyan nem én fizetem például a villanyszámlát, de vajon mekkora lehet egy ekkora monstrumnak az energiafelhasználása, és fölösenergia-leadása? És mekkora lehetne, ha ma már az ökológia ugyanolyan fontos építészeti szempont volna, mint a hasznos négyzetméterek maximalizálása? (Ugyanakkor igen szimpatikus, hogy nem a kerületi előírások betartása miatt, hanem valódi meggyőződésből telepítettek zöldtetőt az épületre - még ha ott nem látszik is.)
A sors fintora egyébként, hogy az Allee éppen a Bercsényi építészkollégium utcai ablakai elé épült. Állandó meditációs objektum lesz, ahányszor csak a lakók kinéznek.

Kapcsolódó cikkek: A gésa fekvése és a kettévágott utca | Mérnök utca, pepita ritmus | Iskolából sarokpont: a Bécsi Corner | Kereskedelembástyák a Búza téren | Világ, örökség, 2 in 1