Sokáig az is kérdés volt, emberek-e a távoli tájak bennszülöttei

Szabó Bernadett

Egy anekdota szerint az első etnocentrikusok azok az ősemberek voltak, akik a tábortűz körül üldögélve azon méltatlankodtak, hogy a szomszéd tábortűz körül miféle emberek melegednek. Ezt a szép hagyományt aztán évmilliók alatt sem sikerült lekoptatnia magáról az emberiségnek.

Merthogy mindannyian etnocentrikusak vagyunk. A fogalom azt az attitűdöt jelöli, amely szerint csak mi tudunk helyesen viselkedni, öltözködni, táplálkozni, egyedül a mi birtokunkban van a civilizáció, a tudás, az igazság, a morál. A Másikról alkotott véleményeket, téveszméket járja körül a Néprajzi Múzeum kiállítása, amely április 6-ig látogatható.

Fejős Zoltántól, a múzeum főigazgatójától megtudjuk: a Genfi Néprajzi Múzeum Nous Autres (Mi Mások) című tárlatát "fordították le" magyarra, de anyagából csak olyan tárgyakat hoztak el Budapestre, amelyek általános etnológiai témákat érintenek, vagy amelyekből Magyarországon hiány mutatkozik. A szűrésre már csak azért is szükség volt, mert a svájci társadalom értelemszerűen sok szempontból más, mint a magyar - noha akadnak közös vonások. Egyik országnak sem voltak gyarmatai például, márpedig a téma szorosan összefügg a gyarmatosítással.

A Másik első állomása egy, a világ minden tájáról származó szobrokat, babákat, olykor szuvenírfigurákat teljesen véletlenszerűen, tükrök előtt sorakoztató szoba. - A háttér egyrészt megsokszorozza a tárgyakat, másrészt láthatjuk: mi is ott vagyunk a sokféleségben - így a főigazgató. A következő terem a nyelvek sokféleségét hivatott bemutatni: a világító hengerekből kiszűrődő hangok több mint három tucat nyelven szóló imák, mesék, altatódalok, ám ha az ember nem hajol közel a hangforráshoz, mormolásként észleli a zajt. A nyelvek összekeverednek, akárcsak Bábelben. Megtudható: az etnocentrizmus valóban nem csak az európai népek sajátja - ezt is szemléletes eszközökkel illusztrálják a kiállítás rendezői, Földessy Edina, Jacques Hainard, Philippe Mathez és Szántó Diana. Egyesekben például megdöbbenést kelt, hogy mifelénk az egyik legfinomabb csemege a pirítósra kent velő, de az afrikaiak azt sem nagyon értik, miért élünk olyan közel a halottainkhoz vagy épp miért bánunk barátként a kutyákkal.

- Azt próbáltuk megjeleníteni, hogy az idegen világokat hogyan közelíti meg az európai kultúra, az európai ember. A közép-európai, illetve magyarországi kérdésekre koncentráltunk, az ehhez szükséges új kutatásokkal is kiegészült a kiállítás - mondja Fejős Zoltán.

A Másik azonban nem csak mint csodabogár jelenik meg a képzeletünkben: a "világfalu" kialakulása előtt csak nagyon közvetett információink akadtak a távoli kultúrákról. Legendákból, előítéletekből szereztük hiányos információinkat, emiatt a Másik nemritkán mint természeti rendellenesség jelent meg kultúránkban - ezt számos régi kőnyomat, könyvrészlet, ábrázolásmód jeleníti meg a kiállításon. De nem csak a létező Másik része az európai kultúrának: a képzelet szüleményeként számon tartott lények is beépülnek néprajzunkba, gondoljunk csak Drakulára, E. T.-re, vagy hogy itthon maradjunk, a busókra.

Jó ideig az is kérdés volt, valóban emberek-e a távoli tájak bennszülöttei, van-e lelkük. Másságuk okán sokszor egzotikus látványosságként "tálalták" őket az érdeklődő nagyközönségnek, a Fővárosi Állat- és Növénykertben például komplett bennszülöttfalvakat rendeztek be időlegesen, ott lehetett szörnyülködni napestig, micsoda barbárok a pápuák.

- A kiállítás nem akar leragadni az apróságoknál. Nem az a lényeg, hogy mi rongyba vagy papírba fújjuk az orrunkat, aztán zsebre tesszük, s hogy másoknak ez furcsa lehet. Hanem hogy a kultúránk minden vonása összefügg más vonásokkal, és így áll össze egész koherens rendszerré - véli Fejős Zoltán, aki szerint nagyon fontos, hogy minél mélyebben ismerjük meg egymás szokásait, kulturális hátterét, mert így csökkenthetők az előítéletek. A Másik, amellett, hogy megmutatja a kulturális antropológia és a néprajz alapjait, a társadalmi létezés alapkérdéseire is választ próbál kínálni. - A tárlat vázát Claude Lévi-Strauss Faj és történelem című, 1952-ben az UNESCO kérésére elkészített szövege adja, amely a II. világháború és a gyarmati felszabadító mozgalmak utáni történelmi helyzetben arra hívta fel a figyelmet: hallatlan felelősségünk van a világ, a Másik sokszínűségének megismerésében. Ez a megismerés a lét alapkondíciója.

Kapcsolódó cikkek: Bécs magán-ügye | A száguldó sámánkutató | Busójárás Budapest belvárosában | bejutás, homeless és Újév | Víkend: programajánló szombatra