A Pleyel-zongora 2004-ben...
A zongora a francia forradalomnak köszönheti népszerűségét. A rizsporos piperkőcök szimbólumaként jegyzett csembalóból elégett vagy háromezer darab, a hangszerhiány-gazdaságban pedig létjogosultságot nyertek a zongorák. Nem is tétlenkedett az ekkoriban már Párizsban élő zeneszerző, a korábban magyar grófok és hercegek szolgálatában álló Haydn-tanítvány, Ignaz Pleyel: 1807-ben zongoragyárat alapított. A mai napig létező üzemből származik az az 1898-ban készült darab, amely egy lengyel arisztokrata kastélyából bécsi uraságokhoz, majd Groedel Hermann báró Lendvay utcai palotájába került. Majd az Iparművészeti Múzeumhoz.

- A XIX. század végén az Európa első hangszergyáraként jegyzett Pleyel-üzem gyártott egylábú és kétvégű zongorát, sőt, berendezési tárgyként, bútorként funkcionáló darabokat is - meséli Szilasi Alex zongoraművész, aki négy éve fáradozik a múzeum aranyfüsttel bevont, neobarokk életképekkel festett zongorájának megmentésén.
A múzeumnak ajándékozott, a korabeli enteriőr részeként bekerülő darab így ma a bútorosztályon talál-ható - a múzeumhoz hasonló módon érkezett, közel harminc hangszerré-giség, mint például a vele egyidős Érard asztalzongora társaságában.

Ezek közül eddig egyet, az említett Pleyelt restaurálták, részben. Ezen kívül alig akad itthon felújított darab: kivételesen értékes a Magyar Nemzeti Múzeum Liszt-hagyatékból származó, eredeti Beethoven-zongorája, amelyet egy angol mester hozott rendbe két évvel ezelőtt. Ugyanitt már dobozba csomagolva, „szálkásított" állapotban hever egy Mozart-korabeli példány. Olyannyira nincsenek jó állapotú darabok, hogy amikor például az ország legnagyobb hangszer-restaurátor szaktekintélyét, Mácsai Jánost arra kérték, a Széchenyi-film forgatásához szerezzen működőképes, korabeli zongorát, nem tudott segíteni. Az idei Haydn-év kiállításaihoz sem lehet előkeríteni egy jó állapotban lévő, korabeli zongorát.

...és a restaurálás után, négy évvel később
Praczky Zeneszalon - A kilencvenes évekig szinte tilos volt hozzányúlni a muzeális darabokhoz, mondván, minden beavatkozás torzítja az eredeti hangzást - meséli Mácsai János. Azóta ez megváltozott, teszi hozzá, sokszor legalább ekkora bajt okoz ugyanis, ha „békén hagyják" a matuzsálemeket. A zongorák billentyűjében lévő fémnehezék ólompestist okoz - ez történt az Iparművészeti Pleyelével -, a fa részek szuvasodnak, repedeznek, a húrok megnyúlnak.
A restaurált zongorákon világszerte koncerteznek: különleges hangversenyeken szinte folyamato-san hallhatjuk őket New Yorkban, Párizsban, Londonban. A bécsi Kunsthistorisches Museum zongoráin többször játszott Schiff András, az Iparművészeti Múzeum Pleyel-zongoráját pedig évek óta megszólaltatja egy-egy óra erejéig Szilasi Alex. A művész egyébként nemcsak a mechanika restaurálásában vett részt, de két-millió forint szponzori támogatást is szerzett a felújításra.

A hangszerek értékét sok szempontot figyelembe határozzák meg: jelentős értéknövelő tényező egy híres tulajdonos, mint Beethoven, Liszt Ferenc vagy mondjuk II. József, akinek gyerekkori, gyöngyház berakásos csembalóját őrzi a Nemzeti Múzeum. Számít a kora, hogy hány darabot gyártottak belőle, hogy hozzá lehet-e jutni a piacon. Az Iparművészeti Pleyeljének testvérei a párizsi gyárban, illetve a londoni királyi palotában találhatók. A 110 éves, kisszériás hangszer hangjánál is figyelemreméltóbb a kivitelezése.

- Iparművészeti remekmű, nemzeti kincs - mondja a múzeum bútorosztályát vezető Horányi Éva. Ezzel indokolja, miért taksálják a hangszer értékét 150 millió forintra, miközben a párizsi ikerdarabot ötödére biztosítja a gyár tulajdonosa. Mindez a Pleyel-ügyet felkaroló Szilasi Alex szempontjából a legkellemetlenebb, mert ezzel az általa kezdeményezett és a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében zajló Chopin-koncertsorozat szenvedett csorbát. Az évad első, októberi állomásán a csillagászati becsérték még szóba sem került, legközelebb, december-ben már igen, de akkor a múzeum biztosítója nagyvonalúan eltekintett a magas becsérték okán számított biztosítási összeg befizetésétől. A harmadik esetben erre már nem volt lehetőség, így a szervezőnek kellett volna megfizetnie az aránytalanul magas összeget.

A Pleyelre meghirdetett, február végi Chopin-koncerten csak Chopin szólt.

A zongora a múzeum raktá-rában horgonyzott.

A világ legjelentősebb és legnagyobb, több ezer darabos hangszergyűjteményei lipcsei, nürnbergi, brüsszeli, párizsi és washingtoni múzeumokban találhatók. Noha Magyarország nem rendelkezik nemzetközi jelentőségű kollekcióval, a Zenetudományi Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum és a Néprajzi Múzeum sok hangszerritkaságot őriz. Korábban felmerült egy egyesített hangszermúzeum megalapításának ötlete, de ez a mai napig nem valósult meg. A régi hangszerek tanulmányozása különösen a hatvanas években jött divatba, amikor is bizonyos zeneművek előadásánál érdekessé vált, hogy azokat eredeti hangzásvilágában, korhű hangszereken játsszák.