... és ma az Artpool Művészetkutató Központ vezetőjeként

Kovács Bence

Kezdjük a leghosszabb időszakot átfogó tárlattal. A 70-es és 80-as évek avantgárd művészetének dokumentumait gyűjtő Artpool saját kiállítóteret működtet a Paulay utca hatvanban. Itt, a P60-ban nyílt néhány napja a mamutanyagból - tízezernyi festményből, rajzból, objektből, iratból, hangból kivonatolt - jubileumi kiállítás. Többek között Erdély Miklós Rágalomkristályok-installációjával, az Inconnu Csoport Szöges Magyarország-szobrával és Sugár János Szabadság-hídra meg Országházra mutató "Elnézést!" feliratú tábláival.

A legpolgárpukkasztóbb tett. - A 60-as évek végén vitorlástáborban voltam Balatonbogláron, de két héten át zuhogott. Akkor már régóta vadásztam egy helyet, ahol műtermet és kiállítóhelyet rendezhetnék be hozzám hasonló, kísérletező fiatalokkal. Malmot kerestem, de kápolnát találtam. A boglári dombon, távol a falutól, használatlanul - meséli Galántai György. Hamar szignálták a bérleti szerződést a Magyar Katolikus Egyházzal, és Galántai 1970 nyarára művészparadicsomot varázsolt az egykori kápolnából.

A tiltott avantgárd meg a boglári nap tüzelte Erdély Miklós, Hajas Tibor, Pauer Gyula, Halász Péter, Szentjóby Tamás tervezett ide performance-okat, akciókat, installációkat. A kommunista cenzúra egyszer megpróbált elnyújtózni csápjaival a kápolnatárlatokig, az ifjoncoknak azonban se pénzük, se kedvük nem volt Budapestre, a képzőművészeti alkotásokat zsűriző lektorátusra szállítgatni a hetente cserélődő kiállítási anyagot. A hosszú hajú, szakállas fiatalok a kápolnakövön, hálózsákban aludtak, a falu nyomós kútjánál fürödtek, sőt a bogláriak éjjeli orgiák zaját is hallani vélték odafentről. Ez utóbbi mendemondát két nyárral és egy ősszel később Szabó László is megemlíti, aki a Népszabadság 1973-as, Happening a kriptában című írásával a szó legszorosabb értelmében kicsinálta Galántai Györgyöt.

Galántai György 1973-ban, betiltott, ezért csomagolópapírba burkolt műve előtt...
ARTPOOL - Attól fogva nem kaptam munkát. Ha valahol mégis megbíztak, és utólag rájöttek, hogy kiről van szó, azonnal kirúgtak - mondja. De azt már nem meséli az Artpool-alapító, csak Törvénytelen avantgárd című könyvében olvasom, hogy az éhezéstől kipotyogtak a fogai, mire összeakadt egy "bátor" kisiparossal, aki giccsterítőbizniszével megmentette az életét.

A legtermékenyebb találkozás. Klaniczay Júliával, aki később Galántai felesége, munkatársa, a '79-ben megalakult Artpool motorja lett. Vele közös a legnagyobb lemondás is. Amikor ugyanis Klaniczay könyvkiadói szerkesztői állását adja föl, Galántai a művészpályát hagyja ott az addig csak közös lakásuk zegzugaiban terjeszkedő dokumentációs központ kedvéért. A férfi kijelenti, hogy mostantól az Artpool az ő szobra, és bízva a frissen alakult kulturális minisztérium támogató szavaiban, ösztöndíjjal Amerikába utazik.

A legmélyebb mélypont nem sokkal a hazaérkezés után jön, amikor kiderül, hogy a kultusztárcánál mindenki amnéziában szenved. Az Artpool támogatásának ígéretét elfelejtették. Galántai a következő fél évet a házuk alatti kocsmában tölti. Végül egy barátjuk az új főpolgármestert, Demszkyt javasolja neki, aki segít. Archívumukkal a képzőművészeti igazgatóság egykori Liszt Ferenc téri irodájába költözhetnek. Galántai beül a mögé az íróasztal mögé, ahonnan az előző rendszerben minden munkáját betiltották.

Így szép nyerni.

Most következhetne a legcukrosabb happy end, hacsak nem Magyarországról volna szó. Itt azonban a horribilis értékű könyv-, folyóirat- és fotótárat, a műalkotásokat, filmeket és adatbázisokat a kultúrpolitika továbbra sem veszi a nevére. Budapest városa a terézvárosi bérleményen kívül potyogtat évente némi működési pénzt. Sok kicsi után a leghangosabb segélykiáltás 2005-ben hangzik el, amikor Klaniczayék több tucat művészt hívnak a Gödör Klubba, az Artpool megmentéséért való közös kiabálásra.

Jó néhány európai múzeum neve hangzik el ekkor. Mind vagyonokat fizetne a rendkívüli archívumért, amelyet végül csak nem adunk el. Mert jön a leghihetetlenebb: 2007-ben elérik Galántaiék, hogy beépüljenek a magyar közgyűjteményi rendszerbe, és minisztériumi apanázsukat a Szépművészeti Múzeum közvetítésével kapják. Így végső soron a legkövetkezetesebb életút rekordja is az övék: tiltott, tűrt, támogatott.

Kapcsolódó cikkek: Mária és a varázsló | Portugál Wallenbergek | A flamandok bejövetele | Kiállítás nyílik a 160 évvel ezelőtti tavaszi hadjáratról | Vakond a centrumban