belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | Jobmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. február
10. péntek

Chłopcy z Placu Broni

A Pál utcai fiúk lengyelül a varsói Nemzeti Kisszínházának előadásában, a pesti Nemzetiben. Tar fejű, túlsúlyos, lengőtokájú, katonakötelességük idején túljutott, java kori színészek játsszák a grundért csatázó kisfiúkat. Legfiatalabbnak a rendező hat, Michał Zadara. Ifjúsági regény fejtetőre állítva.

Molnár Gál Péter| NOL| 2009. április 6. |nincs komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

HIRDETÉS

Hazafias regény. A haza egészében átélhetetlen. Palánkokkal körülhatárolt fatelep, ahol katonásdi játszható, golyózhatnak, gittegyletezhetnek a diákok, és megvédendő az ellenféltől - az a haza.

Élemedett színészek locsognak műanyagból öntött, fehér karosszékekben. Kiderül, a színházat eladják alóluk, mint a Pál utcai fiúk grundját megette a növekedő város cápaéhes telekspekulációja. A gyermeki éden helyére máig ronda bérházat építettek.

Ahogy a nyugdíjhoz közelítő lengyel színészek haladnak előre a regény tapintatosan dramatizált cselekményében, úgy bomlik ki annak a fájdalma, hogy egyre kevesebb nyugodt, élhető hely marad a hazában. Kiszorítják az életlehetőséget. Hol ez, hol más erőszak. A gitárkísérettel beénekelt dalbetétek egyikéből kiderül, hova vetődtek az iskolatársak, Tel-Aviv-ba, Kanadába, kiből mi lett, ki él, ki lett öngyilkos.

HIRDETÉS

Ironikus az önfeláldozás. Gúnyos a zászlóhoz való hűség ábrázolása. Mi mégis gyanúsan meghatottan nézzük a kivénhedt csatalovak vitézségét, hűségét, bánatát az elveszített gyermeki farakások miatt. Különös meghatottságot érzünk a kitekert nyakú halhatatlannak látszó ifjúsági regény színpadi változata felett. Sokan megpróbálták színpadra gyötörni a Pál utcai fiúkat. Körömfeketényi sikerrel. Nem ütött szöget a dramatizátorok fejébe, miért nem írt színművet regényéből a drámaíró Molnár Ferenc? Talán okkal óvakodott dramatizálni.

Michał Zadara az egyetlen, akinek sikerült a sikerülhetetlen. Nem a regényt akarta korszerűsíteni, hanem a mai lengyel nézőt szembesíteni a széthányt múlttal, a könnyű kézzel kezelt emlékezettel, olyan ódivatú fogalmakkal, mint szabadság, hősiesség, hűség, önfeláldozás. Vagy olyan sokszorosan visszaélt fogalmakkal, mint haza, hazaszeretet.
A harmincas éveit élő Zadara nemcsak rendező, tervező is. Két deszkapalánk a díszlet. Kettő között emelvény. Az emelvényen medence. Ennek a vízében fürdi magát tizenháromszor, halálra Nemecsek Ernő.

A színházhoz nem kell annyi pénz. Elég a gondolat, a szenvedély és a képzelet.

 

Címkék: színház, kritika, mgp
 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    nincs komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS