alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. február
11. szombat

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Kilátástalan háború

Tele van a világ a nagy kiszivárogtatással. Talán szándékosan is időzítették az északi félteke strandszezonjának kellős közepére WikiLeaksék az afganisztáni háborúról szóló, meglehetős terjedelmű iratcsomagot.

Miklós Gábor| Népszabadság| 2010. július 29. |8 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

dr Le Quak | 2010. július 30. | 12:09:00

propatria
"Egy ismerősöm azt mondta, hogy Irak nélkül nekik soha nem lett volna családi házuk."

Tényleg nagyon örülök, hogy erre költik az adómat. De az is lehet, hogy egyszerűbb lett volna csak a béreket odaadni ezeknek az embereknek, akkor legalább nem lennének egyéb költségvonzatok. Az adónkból. Az én nevemben ne viseljen senki háborút, különösen amelyben a civil áldozatok száma messze meghaladja a valódi fundamentalistákét. (Avagy a vietnami szállóige, hogy: "le kell rombolnunk a falut, hogy megmenthessük" elfogadhatatlan).

Pali:
"Viszont egyetlen epkezlab otletet arra vonatkozolag, hogyan kellene megoldani az iszlam fundamentalizmus / terrorizmus vilagmeretu problemajat,"
Egész pontosan Irakban hány fundamentalista volt? Megmondom: egy sem. Ez sajátossága a sztálini típusú rendszereknek, amely Husszeiné is volt, hogy ti. minden szerveződést még csírájában felszámol. Ezzel szemben mióta az őrült diktátort sikeresen eltávolították, a fundamentalisták kiképzőterepévé vált. Érvelése tehát nevetséges. Még az is jobb alternatíva lett volna, ha éppenséggel nem csinálnak semmit.

Mézengúz | 2010. július 30. | 10:51:07

"Viszont egyetlen epkezlab otletet arra vonatkozolag, hogyan kellene megoldani az keresztény katolicizmus / gazdasági kolonializmus vilagmeretu problemajat, nem emlekszem, hogy hallottam volna a kritikusoktol. "

Hamilkár | 2010. július 30. | 07:31:46

Moderálási alapelvek- komment törölve -

medve1942 | 2010. július 29. | 20:11:08

Afganisztánt utoljára Timur Lenk hódította meg sikeresen. Igaz, akkoriban nem volt sajtó. Előtte jól működött még Nagy Sándor.
Vietnam, Irak, Afganisztán, folyt. köv. - a permanens túltermelési válság megoldása a háború, pláne újjáépítéssel kombinálva. Ennek a rohadt kapitalizmusnak az a problémája, hogy túl jól működik.

Pali | 2010. július 29. | 17:41:50

A jelenlegi iraki es afgan strategia negativ kritikajat nagyon sokat hallottam az elmult 9 ev alatt (elismerem, van is a kritikakban sok igazsag, ha nem is mind az). Viszont egyetlen epkezlab otletet arra vonatkozolag, hogyan kellene megoldani az iszlam fundamentalizmus / terrorizmus vilagmeretu problemajat, nem emlekszem, hogy hallottam volna a kritikusoktol.

Szaladó | 2010. július 29. | 14:47:06

"Elképzelhető, hogy az ... importált fejlesztést az afgánok ugyanúgy az invázió részének tartják..."
Erről meg lehetne kérdezni az afgánokat pl. Pedig altalában szeretem Miklós Gábor elemzéseit, de milért tűnik úgy, hogy Chrudinák Alajos volt az utolsó magyar újságíró, aki a helyszínen, a tűzvonalban megszólaltatta mindkét felet?
(Nem igaz, a fiatal Szlankó Bálint is helyszínel, de hol vannak a tudósításai, eléemzései?)

propatria | 2010. július 29. | 11:04:25

A magyar katonákat nem kell kötéllel fogdosni, hanem sorban állnak a külföldi misszióba. Egy ismerősöm azt mondta, hogy Irak nélkül nekik soha nem lett volna családi házuk.
A Fahrenheit 911- ből(nem mintha remekmű lenne) az is kiderül, hogy sok amerikai katonának is jó megoldás a háború nyomor és bűnözés helyett.
Egy magyar riport bemutatott egy magyar orvosi rendelőt Afganisztánban, ahová azért (megszállók vagy sem) elviszik a gyerekeket. Ott sem idióták élnek, csak nagyon nem volt szerencséjük az utóbbi ötven évben.

komszomol | 2010. július 29. | 03:01:27

"Egy kilátástalan vállalkozásban kockáztatnak életeket. A világ most egy kicsivel többet tud arról, mennyire kilátástalanban."

A fene se tudja hogy találtam ki, de én az első pillanattól kezdve ezt mondom. Nem kell hozzá titkos információ, csak józan ész.

Ezekből többek között a The New York Times internetes kiadása is nagy köteg szemelvényt tett hozzáférhetővé, némi önkéntes cenzortevékenység után. Ezekből öszszeáll a kép, amelyet a világ ügyei iránt érdeklődő olvasó egyébként is jól ismer: 1. Afganisztánban a nyugati szövetség ENSZ-felhatalmazással ugyan, de megnyerhetetlen háborúba keveredett; 2. A terroristaellenes katonai akcióknak sokszor ártatlan civilek esnek áldozatul; 3. Pakisztán, a Nyugat fő regionális szövetségese, kettős játékot űz, pénzeli és tanácsokkal látja el a tálibokat is; 4. A helyi partnerek, akiket az odaküldött katonák védenek, és akiket a Nyugat nevezett ki és pénzel, fegyvereket adnak el a táliboknak, érdekeltek a kábítószerüzletben és ellopják a segélypénzeket.

Banálissá vált ez a titok. Az irattömeg nem szól arról, miért nem változtatnak a sokéves, nyilvánvalóan rossz taktikán. Hogy a háború Afganisztánban megnyerhetetlen, a kezdetektől mondja a korábbi évtizedekben ott alaposan leszerepelt két játékos: Nagy-Britannia és Oroszország. (Tony Blair eleve ennek a tudásnak a birtokában küldte oda a brit katonákat.)

A háborút azzal a szlogennel folytatják, hogy Afganisztán ne váljon ismét az al-Kaida menedékhelyévé, terroristabázissá. Csakhogy így is az. Sőt, a háború atrocitásai újabb erőket toboroznak a Nyugat-ellenes csoportokba. Egyébként pedig az iszlám terrorhálózat egész jól elvan az afgán hátország nélkül is, konszolidált, úgynevezett Nyugat-barát államokban, sőt magában a demokratikus, liberális Nyugat magállamaiban léteznek, alakulnak sejtek, állnak bevetésre készen az öngyilkosjelöltek. A WikiLeaks leleplezése tehát arról szól, hogy például az Egyesült Államok döntéshozói ezeknek az ismereteknek a birtokában is folytatják az elhibázott műveleteket, a megnyerhetetlen háborút.

Feltehetően már régen más módszert kellett volna javasolni, amely segítené ennek a törékeny és töredezett, alapvetően premodern társadalom modernizálását. Egyelőre azonban sokszor annyit költenek a hadseregek ott-tartására, mint segélyezésre, útépítésre, egészségügyre. Elképzelhető, hogy az expedíciós különítmények segítségével végrehajtott, importált fejlesztést az afgánok ugyanúgy az invázió részének tartják, mint az idegen katonák irritáló jelenlétét.

Az eddigi háborús jelenlét értelmetlensége fokozottan érvényes Magyarországra, amelynek kormányai a „megbízható szövetséges” státusának kivívásáért, megőrzéséért vállalkoztak az afgán kalandban való részvételre. Ez persze nem von le semmit a magyar katonáknak és az ott dolgozó civileknek járó elismerésből. A szocialista kormányok után most a Fidesz is folytatja a „missziót”, ötszázra növeli a kontingens létszámát. Egy kilátástalan vállalkozásban kockáztatnak életeket. A világ most egy kicsivel többet tud arról, mennyire kilátástalanban.