|
Az ügy, amely miatt a belső feszültség keletkezett, a megyei szuperhivatalok kialakítása. A Navracsics Tibor vezette közigazgatási és igazságügyi tárca a tisztiorvosi szolgálattól az uniós agrárpénzek kifizető ügynökségéig mindent be kívánt vonni az alapjáraton már működő prefektúrákba, míg az érintett területek vezetői hosszasan bizonygatták, milyen károkat okozhat saját területükön ez az elgondolás. Például mintegy hatszázmilliárd forint uniós agrárpénz kifizetése válhat bizonytalanná, de káosz keletkezhet társadalombiztosítási kifizetésekben is.
A végül mégis megszületett határozat ügyében hasonlóan érvelt egy ellenzéki képviselő is, akit a kormánypárti napilapban az egyik érintett tárca fősajtósa emiatt hisztériakeltéssel vádolt. Amikor a tudósító az előkészítés fázisában, de már a legfelsőbb szintű egyeztetések után érdeklődött a tervezetről, szinte szóról szóra megegyező hivatalos válaszokat kapott két érintett minisztérium tájékoztatási osztályáról: ebben az ügyben még nincs végleges döntés, „az utolsó pillanatban is történhetnek az előterjesztett változathoz képest változások”.
Tehát az utolsó pillanatban is alakulhat minden másképp, mint azt tervezték. Régen rossz, ha tényleg így van. Hiszen a döntés mégsem egy marék borsóról szól. Az ember úgy képzelné, hogy az ilyesmit hosszas előkészítés, a részletek aprólékos egymáshoz csiszolása, átfogó hatástanulmányok előzik meg. Ehelyett a miniszterek a kormányülésen feszültek egymásnak. Végül valóban Orbán döntött – lényegében a szuperhivatalok mellett.
Hasonló koncepcionális zűrzavar, vita előzte meg – hogy csak egy kisebb horderejű ügyet említsünk – a pálinkaliberalizációt is, miként a nyilvánosságot nem kapott, de magukat makacsul tartó hírek szerint az ország legfontosabb természeti kincse, a termőföld új birtokpolitikai szabályozása körül sem volt teljes a kormányzati egyetértés.
Mintha az illetékesek kapkodnának. Nem a határidők szorítják őket, hanem az összevont tekintetű akaratosság: ha Orbán egyik főembere – nyilván főnöke egyetértésével – erős politikai vezetésű szuperhivatalokat akar a megyékben, akkor azt gyorsan, már januártól össze kell eszkábálni. Az ilyen nyomulások ritkán végződnek koppanás nélkül. Brüsszelből például már megüzenték, hogy az uniós kifizető ügynökségekkel való babrálgatásnak nem lesz jó vége. Ezt is figyelmen kívül lehet hagyni, miként az egészségfi nanszírozás szakmai szervezeteinek jelzéseit is. Jó viszont, hogy ezeknek a miniszterek egyáltalán hangot adnak.
|