Népszabadság - Reviczky Zsolt

Vomberg Frigyes néhány éves volt, amikor először belekuporodott egy jókora fazékba, és apró kezével intett: indulhatunk. A szakácsok meglódították a fazekat, ami aztán sercegve csúszott ide-oda az édesapja által vezetett étterem konyhakövén.

Vomberg Frigyes utazott.

Szakács családban született, a mesterséget édesapjától örökölte.

A mesterséget és annak szeretetét.

A mesterséget, annak szeretetét, és a vele járó fegyelem tiszteletét. Meséli: bár valóban megesett, hogy egy-egy oldottabb pillanatban a szakácsok tréfálkoztak vele, de édesapja munkahelyén a fegyelem volt jellemző. Hiába éhezett meg, ha a konyha teljes gőzzel üzemelt, még neki, a séf fiának is csak akkor adtak enni, ha valamelyik szakácsnak akadt erre egy-két nyugalmasabb perce.

Megtanulta azt is: a szakács, akárcsak a muzsikus, akkor dolgozik, amikor más szórakozik.

Mégis: lenyűgözte a csapóajtón túli világ. A szenvedélyes gürcölés, az ételkészítés művészete, az alapanyagokkal, ízekkel való játék, a szervezettség, a tisztaság és a rend.

Szakácstanulóként lépett be Duna Inter-Continental szállodába, tizenegy év múlva (néhány kitérő után) a konyhafőnök helyetteseként lépett ki onnan.

Közben megtanult néhány dolgot. Például azt, hogy a nehéz lélegzetű szocializmusban is akadtak zugok, ahol másként gurult az élet. Az Inter-Continental konyhájában például télen is hegyekben állt a paradicsom, nem volt hiánycikk a banán vagy a libamáj, és háromliteres befőttesüvegből mérték a kaviárt. Megtanulta azt is, hogy a szakács nem névre főz. Azaz teljesen mindegy volt, hogy az általa készített étel a spanyol királyhoz, Niki Laudához, vagy egy átlagos külföldi turistához kerül.

Netán a legendás íróhoz, dalszövegíróhoz G. Dénes Györgyhöz, azaz Zsütihez, aki gyakori vendége volt a szálloda éttermének. Megesett, hogy cserébe egy-egy ebédért dallamos nevet adott valamelyik új ételkölteménynek. Vagy a külföldiek ámulatára bemutatta egyik legkülönösebb gasztronómiai tudományát: a legendák szerint ő tudta legszebben enni a töltött káposztát - kézzel.

Vomberg Frigyes kötelező katonaidejét a Honvédelmi Minisztérium szállodájában töltötte - természetesen szakácsként. Legtöbb feladata akkor akadt, amikor az elvtársak utaztak. Elment például Kecskemétre, hogy a Globus Konzervgyárban "felsőbb utasításra", a gépsort leállítva készítsen néhány speciális konzervet a tisztek szája íze szerint. Pörköltet, pacalt, vadast, mikor mit. Repült aztán ő is a vezérkari géppel a testvéri Szovjetunióba és egyéb baráti országokba.

Népszabadság - Reviczky Zsolt Vomberg Frigyes megint utazott.

Miképpen utazott később is.

Dolgozott konyhafőnökként Németországban, majd egy osztrák szállodában végül a Várkert Casinóban. Szemben az egykori Ifjúsági Parkkal, ahol annak idején az Eddát hallgatta. Megesett, hogy átballagott a lezárt területre, végigpillantott az egykori színpadon, valahonnan messziről mintha megint hallotta volna a dallamot: A kör közepén állok, körbevesznek a jó barátok... aztán visszatért a Casino csillogásába. Azt mondja, kezdte magát nagyfiúnak érezni. Ételvirtuóznak. Mert az általa vezetett éttermet rendre a legjobbak közé választották. Úgy emlékszik: kicsit elszaladt vele a ló.

1994-ben dolgozott először a Konyhaművészet című folyóiratnak. Recepteket írt, ehhez fényképeket készített. Nem sokkal később a Gyermelyi Tésztagyártól kapott egy nagyobb megbízást: a gyár óriásplakátjára készülő ételfotókat kellett előkészítenie. Bíbelődött, vacakolt az alapanyagokkal, mígnem esztétikus egységet formált azokból.

Egyre több megbízást kapott, hogy ételeket készítsen elő fotózásra. Odahagyta a konyhát, food-stylist, vagy ahogy ő mondja, ételsminkes lett. Lassan megismerte ugyan a trükköket, hallott arról, hogy a ravasz fotográfusok csónaklakkal fényesítik a kenyér héját, borotvahabot fújnak az édességre, olajoznak, gőzölnek, trükköznek rendesen, ám azt mondja, ő nem bűvész és nem művész. Szakács, aki elő tudja készíteni az ételt úgy, hogy azt a munka után akár meg is lehet enni. Na jó: azzal azért ő is tisztában van, hogy a fényképen - ahogy fogalmaz - a kamera eszik. Vagyis nagy szerepe van az elrendezésnek, a nézőpontok helyes kiválasztásának. De a szakácsbecsület nem engedi meg, hogy gipszből legyen a fehérrépa, vagy gőzölgő aszfaltból a feketekávé.

Egyre több, komoly cég foglalkoztatta: a McDonald's, a Globus, a Maggi, a Rama, a Chio, természetesen a Gyermelyi Tésztagyár, vendéglátással foglalkozó szaklapok, női magazinok, de ő készítette elő az ételeket Stahl Judit könyvének fotóihoz is.

Hinnénk: mostanában nyíló éttermek rángatják, találja már ki, miképpen kell esztétikusan tálalni, vevőt csalogatni. De Vomberg Frigyes nem vállal efféle munkát. Azt mondja, egy nyugati étteremben alapkövetelmény a költői tálalás, a felszolgált ételeket arrafelé különösebb csinosítás nélkül lefotózhatnák újságba, plakátra. Így kellene ezt nálunk is. És egy olyan vendéglátóhelyen, ahol erre képtelenek, ne keressen ételsminkest, inkább haladéktalanul zárjanak be. Mert a tisztességesen elkészített étel olyan, mint az igazi nő: smink nélkül is kívánatos.

Kapcsolódó cikkek: Betegségboncoló | Üstökös Egerágon | Az elvarázsolt kert | Körzeti boldogság | Ötletelő