alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. február
4. szombat

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

'Az emlékezés lázadás'

Vasárnap emlékezünk a holokauszt roma áldozataira. Még ma is fájdalmas erről a sorstragédiáról beszélni, nem véletlen, hogy két író és esszéista gondolataival kezdem soraimat. Azért választottam mottóul a holokauszttúlélő Primo Levi szomorú sorát, mert napjainkban ismét - ha nem is jelentős - "divatja" van elhallgatni és tagadni azt a traumát, amely alapvetően befolyásolta az 1945 utáni nemzedékek politikai gondolkodását. A második világháború lezárását követően konszenzus volt abban, hogy még a bújtatott és kódolt "zsidózás" és "cigányozás" sem más, mint antiszemitizmus és rasszizmus.

Dr. Molnár Csaba| Népszabadság| 2009. augusztus 2. |22 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

Frigyes | 2009. augusztus 2. | 21:05:13

santiago | 2009. augusztus 2. | 14:04:46
"Úgy tudom a konzervatív kormány iskolábajáráshoz
kötötte a szociális juttatásokat, amit 2002-ben a D-209-Medgyessy azonnal
megváltoztatott."
- TÉVEDSZ! Nem a szociális juttatásokat, hanem a családi pótlékot (amely nem szociális juttatás, hanem társadalombiztosítási családtámogatási ellátás) kötötte az iskoábajáráshoz a Horn kormány 1995-ben (lásd: Bokros csomag); és a Fidióta Viktátor szüntette meg a CSP folyósításának az iskolalátogatáshoz kötését 1999-ben!

santiago | 2009. augusztus 2. | 20:33:46

„Annyiban vagyunk örökösei az elkövetőknek, hogy magunkra vállaljuk a bűneikkel való szakítás terhét, visszaillesztve ezzel az áldozatok történetét”
Tehát én is bűnös vagyok, akinek nagyapja szerencsétleneket mentett meg 1944-ben.
Kikérem magamnak! Már csak azért is, mert nincsen kollektív Schuld (bűn).
Nem tudom, milyen doktorátusa van ennek a miniszterkének,
de ilyet még egy mucsai középiskolás sem írhatna le.
Aki Auschwitz-ot , porrajmost tagadja nem náci, hanem psychopata és terápiára kellene küldeni a Lipótmezőre (a kulcs Gyurcsányinál), de azokat a milliókat, akiknek semmi
közük sem volt Szalosjánékhoz és Hitlerhez, azokat nem kellene permanes meaculpázásra kényszeríteni.
Mit mondott a szabadkai születésű, a zűrzavaros időket Pesten túlélő izraeli igazságügyi
miniszter Tomi Lapid (R.I.P.) : „Nagyon szeretném, ha minden országban csak annyi náci
lenne, mint Magyarországon.”Mert Ausztriában és Angliában is a többszöröse van.
Konrád Gyuri bátyámnak csak annyit: nem tartom őt felelősnek a gházai mészárlásokért.

santiago | 2009. augusztus 2. | 20:31:12

Ma az egyik tv-ben hallottam az ózdi polgármester, -aki az MSZPs miniszterke
párttársa- , nyilatkozatát egy gyanus ügyről (SPAR).Imigyen védekezett a
joviális,humán-liberális, antirasszita továris:
" azokon a telkeken csak úgy nyüzsögtek a cigányok, tehát
értéktelen volt !!!
Horribile dictu !

santiago | 2009. augusztus 2. | 14:04:46

Moderálási alapelvek- moderált komment -

Csk mvlds tjn mlkdht fl rm-sznt-cgnysg.Nzztk mg z
S-ngrkt, htvns vkbn mg gyjtgttk vrskt s mst
ngr-mzlm lnk vn.Úgy tdm knzrvtv krmny sklbjrshz
kttt szcls jtttskt, mt 2002-bn D-209-Mdgyssy znnl
mgvltztttt.Ő csk tdj, hgy kmvltln fjkt skkl gyszrbb mplln.

torquato | 2009. augusztus 2. | 11:47:17

"Aki szerint pedig Magyarországon "cigánybűnözés" van, elutasítja azt a tudást, amely sokezer ártatlan roma származású honfitárs meggyilkolásából származik."
Többször elolvastam ezt a mondatot, hogy értelmezni tudjam. Hogy jön a két dolog egy kalap alá, egyetlen mondat kebelén belül? Hiszen köteteket lehetne írni arról, mennyire két különböző dologról van szó. És nem csak a három generációnyi (cigányoknál öt) időkülönbség miatt, hanem a dolgok természete miatt is. A cigányok által elkövetett bűncselekmények az utóbbi 20 évben bizonyosan, hallatlan mértékben felülreprezentáltak százalékos arányban, mint a többségi társadalom által elkövetett bűncselekmények. Erre bizonyíték, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben a fogvatartottak 70%-a cigány. De nem azért, mert 65 évvel ezelőtt az akkor Európában élő cigányok egy része a holokauszt áldozata lett. Erről meg a többségi társadalom legalább 55 évig nem is hallott. Attól még megtörtént, de nem ad felmentést teszem fel Cosma gyilkosainak.
Pedig az általam idézett mondat mintha erre irányulna.

gatoth2 | 2009. augusztus 2. | 09:11:09

Anjou | 2009. augusztus 2. | 08:08:59
Rá lehet venni, csak nem így, ahogy most próbálják.

Pl. ha nem lenne segély, csak közmunka, a családi pótlék az iskolának menne, valamint, ha a veteményes gazdája puskával várhatna az önkéntes szüretelőkre, egyből nagyobb lenne a motiváció a tanulásra munkára.

JFK2008 | 2009. augusztus 1. | 11:56:24
"2) Demografiai okok miatt 15-20 ev mulva a romak a munkakepes lakossag 10-15%-at teszik ki. Ha ez a tömeg nem kap megfelelo oktatast es tarsadalmi segitseget, akkor keptelen lesz megjelenni a munkaeropiacon. Ennek a kovetkezmenye az lesz, hogy a koltsegvetes adobevetelei erosen megcsappannak. A jelenleg 30-60 eves etnikai magyar korosztaly szamara a koltsegvetes eszkozei nem lesznek elegendoek megfelelo nyugdij es egeszsegugyi biztositas fedezetere"

Az első feléhez már írtam, a tb-ről, meg az állami nyugdíjról annyit, hogy ezeknek nincs jövője az öregedő, valamint lustuló társadalom miatt, ezt egyébként Orbánon és agymosott birkáin kívül majdnem mindenki tudja. Tehát egy dolognak van jövője: öngondoskodás. Ez egyébként sokkal igazságosabb is a jelenlegi eltartósdinál, valamint olcsóbb is, mert aki nem fizet biztosítást az nem jár orvoshoz, a nyugdíjasnak meg éppen annyi jár amennyit dolgos évei során félretett. Ha nincs ilyen, vessen magára.

Anjou | 2009. augusztus 2. | 08:08:59

Moderálási alapelvek- komment törölve -

JFK2008 | 2009. augusztus 1. | 23:19:55

Asebes: Pontosan ez a problema, vagyis, hogy a romak alkotjak 10-20 ev mulva a munkakepes korú lakosság 10-15%-at, mig a nyugdíjasok 95%-a lesz etnikailag magyar. Az etnikai magyarok ra lesznek szorulva a romak altal fizetett adokra es jarulekokra. Ezert oriasi problema a romak alulkepzettsege.

Ahhoz, hogy kepzett romak tömegeit lehessen 10-15 bev mulva foglalkoztatni, már ma ambiciozus kepzesi programokra lenne szukseg. Kulonben a PatoPal úr szindroma eseten az orszag gazdasagi potencialja (egy fore eso GDP) es a nyugdijra es tarsadalombiztositasi celra fordithato összegek drasztikusan csökkeni fognak.

A nyugati orszagokba törtenö bevandorlas a harmadik vilagbol egy egeszen mas problema. Egyreszt sok bevandorlo kulonosen a Közel-Kelet-rol (pl Iran, Irak, Palesztinok) jol kepzett munkaero, akik aktivan hozzajarulnak a nyugati orszagok fejlodesehez es potoljak a demografiai deficitet. Ezzel szemben a romak magyar allampolgarok, akik evszazadok ota elnek itt, igy oktatasuk es integralasuk kizarolag magyar feladat, a fentiek alapjan magyar erdek is.

nyenyec | 2009. augusztus 1. | 17:20:51

Moderálási alapelvek- komment törölve -

b41ci | 2009. augusztus 1. | 14:53:33

Moderálási alapelvek- komment törölve -

steph | 2009. augusztus 1. | 14:23:13

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Lacipapa | 2009. augusztus 1. | 12:08:06

Moderálási alapelvek- komment törölve -

JFK2008 | 2009. augusztus 1. | 11:56:24

Minden elismeresem Molnar Csabae, amennyiben megirta a fenti cikket. Sajnos a magyar politikusok ma annyira felnek a szelsojobbtol es a szelsojobb altal felheccelt kozvelemenytol, hogy tulsagosan gyavak kiallni a romak mellett. A magyar tarsadalom valoban kirekesztette a romakat, aminek harom sulyos kovetkezmenye van Magyarorszag szamara:

1) Egy kirekesztö orszagot a nyugati civilizació is kirekeszt. A romadiszkriminacio es a romak serelmere elkovetett rasszista buntettek miatt Magyarorszag kulföldi (nyugati) image-e negativ.

2) Demografiai okok miatt 15-20 ev mulva a romak a munkakepes lakossag 10-15%-at teszik ki. Ha ez a tömeg nem kap megfelelo oktatast es tarsadalmi segitseget, akkor keptelen lesz megjelenni a munkaeropiacon. Ennek a kovetkezmenye az lesz, hogy a koltsegvetes adobevetelei erosen megcsappannak. A jelenleg 30-60 eves etnikai magyar korosztaly szamara a koltsegvetes eszkozei nem lesznek elegendoek megfelelo nyugdij es egeszsegugyi biztositas fedezetere.

3) A nemzetközi porondon Magyarorszagnak nem lesz erkölcsi hitele arra, hogy a hataron tuli magyarok problemait kepviselje, ha az orszagban a romakat tovabbra is diszkriminaljak es a magyar allam nem biztositja szamukra az alkotmanyban eloirt jogot az emberi meltosaghoz.

Tehat a roma holokauszttal kapcsolatban erdemes lenne azon eltöprengeni, hogy a romaellenesseg az egesz magyar tarsadalmat teszi tönkre.

lényeglátó | 2009. augusztus 1. | 10:22:39

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Anjou | 2009. augusztus 1. | 09:25:08

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Anjou | 2009. augusztus 1. | 09:19:57

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Anjou | 2009. augusztus 1. | 09:08:27

Moderálási alapelvek- komment törölve -

santiago | 2009. augusztus 1. | 09:01:39

Maci Laci | 2009. augusztus 1. | 01:45:25

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Marabu

"Megesett, tehát megeshet újra."

(Primo Levi)

Ezt a konszenzust azonban egyes politikai erők felrúgták, és ahelyett hogy szavaink megtisztulnának, a felelősségvállalás akadályává válnak. Hiszen aki New York-Tel-Aviv-tengelyről beszél és ír, az a holokausztot teszi semmissé, azt szünteti meg és emeli ki egy nemzet történetéből. Aki szerint pedig Magyarországon "cigánybűnözés" van, elutasítja azt a tudást, amely sok ezer ártatlan, roma származású honfitárs meggyilkolásából "származik". Ha a roma holokausztot kiemeljük a magyar történelemből, olyan eseményként kezeljük, amely nem velünk történt meg, lemondunk arról a tudásról, amelyet a holokauszt okozta kimondhatatlan szenvedés által szereztünk magáról az emberről, a társadalomról és a történelemről. Ha így járunk el, akkor Primo Levi sorai aktuálitásak maradnak. A roma holokauszt nemcsak a roma társadalom ügye, hanem mindannyiunké, az egymást követő nemzedékeké. Nem lehet más kiút ezen az abszolút bűnnel való szembesülésből, mint az emlékezés. "Az emlékezés lázadás" - írta Konrád György a Népszabadság hasábjain (Lázadás, 2008. május 10.).

A roma holokauszt a magyar politikai közösség önreflexiójának és identitásának egyik sarokpontja. Nem lehet átlépni a "porrajmos" kifejezésen, és nem szabad hagyni, hogy a magyar romák szenvedése kilógjon történelmünkből. Helye van a holokausztról való gondolkodásban, a múltfeldolgozás folyamatában, akárcsak a közbeszédben, a tereken és a tankönyvekben is.

A kutatások szerint kb. 570 helység volt érintett a roma holokausztban, ennek ellenére 2004 augusztusáig csak a települések másfél százalékában állítottak emléktáblát vagy emlékművet 1944 óta. Azóta ez a szám emelkedett, mégis mintha az utóbbi évek történései mind távolabb vinnének bennünket attól, hogy az emlékezés és az erkölcsi természetű történelmi felelősségvállalás legyen kulturális emlékezetünk biztos támasza. Szolgaegyháza, Lenti, Nagyszalonta, Lajoskomárom, Doboz, Várpalota, Lengyel. Ezek azok a települések, amelyekben nyilasok és csendőrök 1944-ben több száz roma nőt, gyermeket, férfit gyilkoltak meg gépfegyverekel és gránátokkal. Pátka, Székesfehérvár, Tapolca, Bocfölde, Szigetvár, Pécs, Galgagyörk, Tatárszentgyörgy, Alsózsolca, Fényeslitke, Nagycsécs, Piricse, Tamásipuszta, Tiszaroff és Tiszalök. Ezek azok a települések, ahol az elmúlt tizennyolc hónapban támadást intéztek romák ellen.

Napjainkra a roma társadalom soha nem látott mértékben vált magányossá. Kiszolgáltatottságában egyre kevesebbekre számíthat, sokaknak rettegésben és félelemben kell élniük. A társadalom és a politikai osztály egy része nemcsak közönyös lett a romák sorsát illetően, hanem ellenséges is. Sok roma származású honfitársunk bárhova is fordul, falakba ütközik: a közintézményekben meg "lehet" várakoztatni; a munkahelyről minden indok nélkül ki "lehet" tessékelni; az éjjeli buszra jegye ellenére sem engedik felszállni; az iskolában külön terembe "lehet" küldeni, és az is biztos, hogy a boltban a roma kisfiú után megy a biztonsági őr azzal a föltételezéssel, hogy "ha valaki csokit fog lopni, az biztos a cigánygyerek lesz". Magyarországi napilapok és hetilapok tucatjai hirdetnek "cigánybűnözést", elfeledkezve - vagy éppen tudatosan emlékezve arra -, hogy a deportálásokat 1944-ben államtitkárként irányító Endre László a harmincas években még főszolgabíróként követelte, hogy mielőbb zárják koncentrációs táborba a "bűnöző oláhcigányokat", és sterizálják a férfiakat. A negyvenes éveken volt olyan akadémikus, aki úgy gondolta, hogy a vérkeveredés a cigányokat, mint "alacsonyabb rendű fajt" tönkreteszi. Sajnos napjainkból is ismerősek az idézőjelbe tett kifejezések.

A magyarországi közbeszéd egy része és a világháló bizonyos szigetei folytonosságot mutatnak ezekkel a történelmi előzményekkel. Újra erőre kapott a holokauszt-revizionisták társasága is. Elsődleges céljuk nem a történelmi tények tagadása. "Okosabbak" ők annál, minthogy a megkérdőjelezhetetlennel viaskodjanak. "Gondolatkísérleteik" tétje, hogy elzárjanak bennünket a múlttól és a szembenézéstől, attól, hogy roma származású honfitársainkban a szolidaritásunkra jogosan igényt tartó, segítségünkre rászoruló barátokat lássunk. Akit a rasszizmus és antiszemitizmus logikája mozgat, kitaszítja az áldozatokat a nemzetből és politikai közösségből, kiszolgáltatja őket szüleik, nagyszüleik gyilkosainak. Le kell írni: ennek ma Magyarországon kontinuitása, sőt 2009 júniusa óta politikai képviselete van magyar színekben Brüsszelben, itthon pedig nem elhanyagolható társadalmi támogatottsággal bír.

A kortárs jelenhez és a holokauszt révén megszerezhető tudáshoz csak az emlékezés révén juthatunk közelebb. Bár az utóbbi időkben egyre többet hallani a szélsőjobboldali "emlékezetről" - néha akár úgy is tűnhet, mintha az lenne a hegemón -, a magyar társadalom nagy része elutasítja ezt a gondolkodást. Ez talán a legfontosabb. Hiszen a holokauszttal való szembenézés nemcsak az emberi egzisztencia legsúlyosabb kérdéseit veti fel, hanem az emlékezés követelményét is. Szemben Kertész Imre több - túlélő - szereplőjével, mi nem bízhatunk a véletlenekben ("a sors kijátszotta Auschwitzot"), hanem tudatosan kell kialakítunk az emlékezés rítusait. Annyiban vagyunk örökösei az elkövetőknek, hogy magunkra vállaljuk a bűneikkel való szakítás terhét, visszaillesztve ezzel az áldozatok történetét a kollektív emlékezetbe.

A magyar romák üldöztetése egyenlő rangú bármely más nemzeti sorstragédiánkkal. Velünk történt, bár a roma holokauszt esetében történelmi felelősségünk is van, amely közös és mindannyiunké. Ha akarja ezt a szélsőjobboldali politikai kisebbség, ha nem. Akiket ők patronálnak, azok a tettesek voltak, akiknek mai szimpatizánsai annak a lehetőségét is el akarják venni, hogy a túlélőknek és utódjaiknak önmagukért folytatott küzdelmük megértésre és támogatásra leljen.

A Dr. Kovács Mónika által szerkesztett Holokausztoktatás és autonómiára nevelés című kötet olvasása közben egy nagyon érdekes tanulmánycímre lettem figyelmes: "Mit mesélhet a Kisnyuszi a magyar gyerekeknek a holokausztról? A holokauszt tanítása általános iskolásoknak a gyermekirodalom segítségével." Példamutató gyakorlat mindez, hiszen nem lehet elég korán kezdeni ezen esemény és fájdalom megismerését. Egy új generáció lehet az, amely útját állja a szegénynegyedekben cirkáló lesötétített autóknak, a faluvégen masírozó gárdistáknak, szemétbe hajítja a cinikus politikusok rasszista sajtóját, és nem kér a "cigánybűnözést" konstruáló álriportfilmekből sem.

Én velük tartok, lázadjunk közösen, azzal is, hogy emlékezünk!

A szerző a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter