Fontos előrebocsátani, hogy az alább leírtak kizárólag a fájlcserélő rendszerekre vonatkoznak, a jogvédett tartalmakkal való kereskedés (warez) vitán felül törvénytelen.

A klasszikus korban Pisti vett egy kazettát, és ha Józsi irigyelte érte, neki is átmásolta egy üres kazettára. Ez nem volt teljesen szabályos, de mivel nyilvánvaló volt, hogy ellenőrizhetetlen, nem sokat foglalkoztak vele.

A torrent a fenti „átmásolom neked” modern verziója, Pisti nem egymás után másolja át a kazettát több barátjának, hanem egyszerre. A többiekkel együtt Józsi is letölti, és megnézi, esetleg felírja egy DVD-re, hogy később is meglegyen. A tiltás szemmel láthatóan itt sem működik, de mit is kéne tiltani? A DVD árában jelenleg benne van a jogdíj, így lopásról szó sincs.

Nem a letöltés törvénytelen, hanem a letöltés korlátozásának szándéka.

A világ változik, fejlődik, és nem kerülhetjük el, hogy a fogalmaink is változzanak vele. Micsoda jövedelmet jelentett valaha a telefonhírmondó, ma mégsem jut senkinek eszébe, hogy a rádiófrekvenciákat elzárja bárki elől. Ma még komoly jövedelmet halmozhat fel az internetszolgáltató, ám Macedóniában egy program keretében az egész országot lefedték wifivel, Finnországban pedig állampolgári jogon mindenkinek jár 1 Mbit/s sebességű internet. Ez nyilván rontja az internetszolgáltatók üzletét.

A mai felgyorsult világban az ember megteheti, hogy ne várja meg, amíg kedvenc zenészének új lemeze, kedvenc színészének új filmje megjelenik lakóhelye boltjaiban, hiszen az eredeti megjelenés másnapján már megtalálja valamely torrentoldalon.

Válasszuk szét a művészeti alkotások díját két részre:

A művész jogdíja nagyon fontos, mert szüksége van rá ahhoz, hogy megéljen –többek között – a mi gyönyörűségünkre. Amikor a torrentező „ellop” egy műsorszámot, megkárosítja a művészt, mert használja a munkáját, de nem fizet érte (művész alatt értve mindazokat, akik egy művészeti produkció létrejöttében nem mellőzhetők: író, előadó, operatőr, rendező, hangstúdió stb.). A többiek iránt, akiknek az volt a feladatuk, hogy a művészi produkciót eljuttassák a közönséghez, egyszerűen csökkent a kereslet. Őket csak úgy lopják meg, ahogy a villanypásztor a pásztorembert, a gép a kétkezi munkást. Korábban fontos munkájukra egyre kevésbé van szükség. Persze, ha valaki ragaszkodik a minőséghez, az továbbra is megveszi a lemezt, a kötetet, moziban, tévében vagy kölcsönzött DVD-n nézi meg a filmet, gyári CD-n veszi meg a zenét.

Ezek alapján legalábbis meglepő, hogy – mint Hargitai Miklós írja – épp azok találták meg a módját a túlélésnek, akik kiszorulóban vannak a piacról. Biztos, hogy igazságról, tisztességről és a művészek érdekeiről szól a vita?

A jelenlegi helyzet azért ellentmondásos, mert vagy nem tudjuk megfizetni a művészt sem, vagy egy sor olyan szolgáltatásért is fizetnünk kell, amit nem veszünk igénybe. Az első lépés a megoldás felé ennek az árukapcsolásnak a megszüntetése.

Radácsy László Budapest

Kapcsolódó cikkek: 64 perc | Blogkóstoló | Együttműködés vagy színjáték? | Gáz van…! | Levélturmix