belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | Jobmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. február
11. szombat

Széchenyi-terv: kamu vagy komoly?

Csillag István, Mihályi Péter| Népszabadság| 2010. szeptember 8. |62 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

józsefbé | 2010. szeptember 9. | 20:32:39

nablaquadrat | 2010. szeptember 9. | 19:13:15
Ha a központ tényleg áll a szavának és kifizeti az eddigi 13 kommentedet,akkor már jobban kerestél,mintha egy bányában dolgoznál.

nablaquadrat | 2010. szeptember 9. | 19:13:15

@ Ellen Szél | 2010. szeptember 9. | 12:27:27

"Mivel tudom, lesznek lózungjai gondolatai alátámasztására, már most jelzem, Önnel soha, sehol, nem váltok több szót, ..."

Szokott Ön a "felsőbb szerveknek", esetleg "pártszerveknek" is jelezni?
Vagy csak az éjszakás nővérnek?
Kiskutyám is "jelez", ha ki kell mennie. Ön is így érzi éppen most??

nablaquadrat | 2010. szeptember 9. | 17:18:48

@ Ellen Szél | 2010. szeptember 9. | 12:27:27

Ismételten ajánlanám mindenki figyelmébe Mihályi Péter önélatrajzát itt:
(Nagyon tanulságos és kétségbevonhatatlanul hiteles helyről származik.)

http://www.econ.ceu.hu/download/CV/CV_Mihalyi.pdf

Ellen Szél | 2010. szeptember 9. | 12:27:27

nablaquadrat | 2010. szeptember 9. | 10:49:44!

Tisztelt uram, az még nagyobb baj, ha "áldásos" tevékenységét, csak "amatör" gyalázkodóként végzi.
Sajnos (alacsony műveltségemnek köszönhetően) az adott Weblapcímen található tartalmat magamévá tenni nem tudtam, mivel az ángílus nyelven jelent meg monitorom képernyőjén.
De nem fontos bemutatnia nekem Mihályi Péter urat, mert (személyesen is) ismerem.
Kitűnő közgazda, elsősorban az egészségügy gazdálkodási kérdéseinek avatott szakértője, de makrogazdasági felkészültsége is elismerésre méltó.
A szerzők az Ön állításával ellentétben- mindíg a közjó szolgálatát tekintették feladatuknak.
Az hogy ebben milyen sikereik, vagy kudarcuk volt az vita tárgyát képezheti, de a szándékuk -soha - nem volt az ország kifosztása, urambocsá' tönkretétele.
Ilyen -szándékolt - tettet sem Ön, sem más nem tud bizonyítani, ha pedig cáfolhatatlan érvei ezügyben nincsennek, magatartása, egyszerű gyalázkodás, sőt becsületsértés.
Mivel tudom, lesznek lózungjai gondolatai alátámasztására, már most jelzem, Önnel soha, sehol, nem váltok több szót, mert Ön a árgyi vitának a fogalmát sem ismeri, engem pedig, a vitapartnerek személyének ledegradálása, nem tölt el semmilyen kellemes érzéssel, nem jelent szellemi élvezetet számomra.
Isten áldja!
Gyalázkodjon tovább azért bátran, biztosan lesznek követői, és vitapartnerei is.

Komáromi kisleány | 2010. szeptember 9. | 11:18:46

Egyetértek abban, hogy érezhető egy "államilag megtűrt adókerülés és közvetlen támogatás", mármint a kkv-k felé.
Ebből a kkv-nak nem keletkezik többletforrása, nyeresége, mert a piac már beárazta ezt és eleve alacsonyabb "adóteherrel" kalkulál. A nagyvállalatok pedig kiszervezik (100 fős, 1000 fős nagyságrendben outsourcing-olják)az adó-, és járulékcsalást a vállalattól - ezt hívják munkaerő kölcsönzésnek, ahol csak a kölcsönbe adó szegi meg a szabályokat - szintén állami szemhúnyással, a hatékony ellenőrzés mellőzésével.
Tehát, az összes piac résztvevő, függetlenül a méretétől már eleve kisebb elvonással kalkulál. Alacsonyabb adóterheket épít be a költségeibe, így védekezik. Levonható a következtetés, hogy az élőmunkára jutó adóterhek túlzóak, azokkal van a baj.

nablaquadrat | 2010. szeptember 9. | 10:49:44

@ yeano | 2010. szeptember 9. | 10:06:43

"Kis hazánkban most már a közgazdaság is olyan mint a foci, mindenki ért hozzá."

Egy biztos, a privatizációs PhD-vel rendelkezők nem biztos, hogy értenek hozzá.
Lásd pl. Mihályi Péter munkásságát itt, nagyon tanulságos CV az uborkafa megmászását nagyra értékelőknek:
http://www.econ.ceu.hu/download/CV/CV_Mihalyi.pdf

yeano | 2010. szeptember 9. | 10:06:43

nablaquadrat | 2010. szeptember 9. | 09:29:15

Engedje meg, hogy egy mondatot kiemeljek kommentjáből:
Ha az ország-kifosztás elméleti tudomány lenne, akkor és csakis akkor léteznének e szerzőpárosnak is "elméleti" munkái.

Hozzászólásainak magabiztosságából arra tudok következtetni, hogy Ön bizonyára elismert, neves közgazdász, akit az egész világ csodál.

Kis hazánkban most már a közgazdaság is olyan mint a foci, mindenki ért hozzá.

yeano | 2010. szeptember 9. | 09:59:56

Akik itt nagy mellénnyel ajnározzák ezt a fantasztikus tervet azok próbáljanak meg csak egyszer megfelelni pl. a Széchenyi-kártya feltételeinek. Sok éve vagyok nagyon kis kisvállalkozó, de még eccer sem sikerült megfelelnem a feltételeknek. Ötletekben, tervekben nincs hiány, csak hát nem rendelkezem hozzá megfelelő ingatlannal és készfizető kezesekkel. Hány embernek vay akár kisvállalkozónak van ma Mo-on tehermentes ingatlanja? Ki szeretne egy vállalkozás készfizető kezese lenni manapság? Melyik üzleti terv képes olyant garantálni, hogy a felvett hitelt! 1 azaz egy év alatt visszafizeti? Pedig nagyon szeretném a vállalkozásomat fejleszteni új dolgokat bevezetni. Csak egyetlen valódi megoldás létezik, az pedig a kockázati tőke. De ott is csak a nagyfiúk rúghatnak labdába. Ez a Széchenyi terv is csak a jelenlegi gazdasági status quo-t és a mutyit erősíti tovább, a változást, fejlődést nem.

nablaquadrat | 2010. szeptember 9. | 09:29:15

@ Ellen Szél | 2010. szeptember 9. | 06:57:47

Engedje meg, hogy egy mondatot kiemeljek kommentjáből:

"Viszont a szerzőpáros (néha más szerzővel közösen) kitűnő elméleti munkákat tett le az elmúlt 6 évben (2002 előtt is), és ez a cikk is pontosan illeszkedik ebbe a sorba."

Ezzel én látatlanben is vitatkozom.
Ha az ország-kifosztás elméleti tudomány lenne, akkor és csakis akkor léteznének e szerzőpárosnak is "elméleti" munkái.
Mivel az ország-kifosztás nem tudomány, hanem büntett (erkölcsi értelemben biztosan az), - ezért e szerzőpáros csak bűnjelekkel rendelkezik, tudományos munkákkal nem, így elméleti munkákkal sem.
AZ

nablaquadrat | 2010. szeptember 9. | 09:17:57

@ Ellen Szél | 2010. szeptember 9. | 06:57:47

"Ön láthatólag a fideszbértolnok!"

Mi több, annyira ravasz fideszbértollnok, hogy erről a lényeges tényről a FIDESZ mellett még jómagam sem tudtam eddig.
Felvilágosítását nagyon köszönöm. Megigérem, mostantól kezdve óvatos leszek magammal.

Ellen Szél | 2010. szeptember 9. | 06:57:47

nablaquadrat!
Ön láthatólag a fideszbértolnok!
Úgy tesz mintha a tartalommal vitatkozna, miközben a szerzőket gyalázza.
Ügyes!
Mégegyszer leírom, én Haragszom Csillag Istvánra, mert azon rövid ideig, míg miniszter volt elhomályosította látását, a bársonyszéki vakság szindrómaként ismert betegség.
Remélem Önnek nem kell átesnie ezen a kóron.
Viszont CSillag (Mihályi más eset, soha nem volt ilyen pozícióban, és az általa kidolgozott EÜ reformterv sem került bevezetésre)nem -közvetlenül- károkozó, csak egyszerűen hajlandó volt asszisztálni a Big Brader hibás lépéseihez.
Ez sem kicsi hiba, de nem Ő volt a károkozó, ez tény.
Viszont a szerzőpáros (néha más szerzővel közösen) kitűnő elméleti munkákat tett le az elmúlt 6 évben (2002 előtt is), és ez a cikk is pontosan illeszkedik ebbe a sorba.
Nem vádolnak, nem minősítik a kormányt (sem demokrácia, sem jogállamiság rombolónak, sem új hűbéri társadalom építéssel), csak egyszerűen fel kívánják hívni a figyelmet, a rosz iránra, mely nem szolgálja hazánk érdekét.
Azt mondom ez igazán hazafias cselekedet, és javaslom, aki vitatkozni kíván velük, tárgyszerűen tegye, még akkor is, ha megbízói céllal küldték a klaviatúra birizgálására.

nablaquadrat | 2010. szeptember 9. | 04:55:20

@ veresspal | 2010. szeptember 8. | 08:18:51

"A helyzetértékelésben egyetértek a szerzőkkel - akik többször bizonyították, hogy igen képzettek az elmélet terén, ..."

Csak egy bizonyos elmélet terén képzettek, és abban is csak azon aspektusból képzettek és ezen aspektusból is csak annyira, mely a saját előregyártott, a "valóságra ráhuzott" ősi - és valljuk be liberál-ködös - prekoncepciójuk igazolásához elégségesnek látszott még belső idejük megellása előtt számukra, és számukra elégségesnek látszik, de csak látszik!- még ma is.

nablaquadrat | 2010. szeptember 9. | 04:20:34

"Ha a második Orbán-kormány továbbra is az egyéni vállalkozók, a családi farmok és általában a kkv-szektor felé fogja átcsoportosítani a fejlesztési forrásokat, akkor esélyünk sem lesz arra, hogy egy magasabb növekedési pályára kerüljünk."

Csak nem az államszocializmust javasolja alternatívaként a "nagymultú", de reményeim szerint igen korlátozott jövőjű szerzőpáros? Vagy netán a globális nagyvállalati bérmunkát/magasszintű segédmunkát, amelyet a szintén liberális "nagy" Magyar Bálint közoktatási és felsőoktatási munkássága által lezüllesztett szakképzés ma lehetővé tesz?

nablaquadrat | 2010. szeptember 9. | 04:10:58

"Közgazdásznyelven ezt hívják az alacsony szintű egyensúly csapdájának."

Nekem úgy tűnik, amit liberális közgazdász nyelven "az alacsony szintű egyensúly csapdájának+ neveznek, arra sokkal találóbb lenne a "kumulált, magas szintű liberális hazudozások csapdája" elnevezést használni a szerzők részéről.

nablaquadrat | 2010. szeptember 9. | 04:02:37

"Pitti Zoltán számításai szerint egy magyar mikrovállalkozásban 2008-ban 1 fő éves szinten 4,5 millió forint új értéket termelt, a nagyvállalatokban 8,2 millió forintot, vagyis majdnem a dupláját."

Csak éppen az nem áll itt, hogy jelenleg hány embert foglalkoztatnak a nagyvállalatok, és hányat a "magyar mikrovállalkozások"- gondolom, - ismerve a Csillag féle SZDSZ-es "Korszakváltás programját", ez az elhallgatás nem puszta véletlen.

nablaquadrat | 2010. szeptember 9. | 03:50:22

"Ám ez a következtetés körülbelül annyira helytálló, mintha azt mondta volna: a legtöbb magyar ember nem tud semmilyen idegen nyelvet, ezért ezt a gyakorlatot kell támogatnunk."

Tény, hogy a "nagy" liberális duó (Csiilag-Mihályi) mellett, legfőképp annak a "nagy Magyar" liberális Bálintnak köszönhetjük az oktatás lezüllesztését annak kényszeres piacosításával, aki evvel és emellett elintézte nekünk, hogy "a legtöbb magyar ember nem tud semmilyen idegen nyelvet".

nablaquadrat | 2010. szeptember 9. | 03:42:53

"Az USA-ban – a sok millió kisvállalkozás mellett – 2270 multinacionális óriásvállalat működik, de ők állítják elő az export 48 százalékát, náluk folyik a kutatás-fejlesztési tevékenység 74 százaléka, ..."

Az az érzésem, hogy ez a mondat egy szokásos álliberális, "csillagi", és egyben csillagászati méretű ködösítést és szándékos hazugságot rejt, t.i. azt, hogy a multinacionális vállallatoknál "folyik a kutatás-fejlesztési tevékenység 74 százaléka".
Gyanúm szerint a helyzet az, hogy a fejlesztésnek folyhat "74 százaléka" a "a multinacionális vállallatoknál", de a kutatásra és főként az alapkutatásra, ami nélkül nincs sikeres alkalmazott kutatás sem, ennek a fele sem igaz.

nablaquadrat | 2010. szeptember 9. | 03:27:48

"Nemcsak mint az Eximbank egykori vezetője, hanem mint a hazai gmk-s, vgmk-s, kisszövetkezeti liberalizálás hajdani szószólója és szabályozója, mint a lassan húszéves első vállalkozói program alkotója is tudom, ..."

Van ebben a hosszúsága ellenére is pontos alanyi kifejezésben valami szimpátiát ébresztő keserű beismerés, t.i. annak beismerése, hogy "en voltam azon kevesek egyike, akik tudatosan félrevezettek benneteket".
Ilyen lehetett a nácik főépítész, Albert Speer részleges beismerése a nürnbergi perben, amit a bírák a kötél helyett kimért életfogytiglannal díjaztak.

nablaquadrat | 2010. szeptember 9. | 03:09:34

"Volt ok azt feltételezni, hogy a rendszerváltás után ezek a vállalkozók lesznek a magyar gazdaság fejlődésének motorjai. Akik így gondoltuk, tévedtünk."

Szép, hogy több mint egy negyedszázaddal később ezt a szerzők -elvileg- belátják.
Ideje lenne, ha önmagukra nézve is levonnák e felismerésük konzekvenciáit.

Énvezettem? | 2010. szeptember 9. | 02:14:15

Szerintem pedig teljesen felesleges pénzkidobás az egész Széchenyi terv. Ha állam komolyan azzal foglalkozna, hogy hogyan tudja a kis és középvállalatok versenyképességét növelni, nem központi elosztásból származó, központilag kiosztott és nem elszámoltatott pénzekkel dobálózna.

Ez se nem hatékony, se nem serkentő, sőt inkább mindkettő szöges ellentéte.

Részletek itt:
http://envezettem.blog.hu/2010/09/08/szechenyi_terv_pazarlas_a_kobon

eremita | 2010. szeptember 9. | 01:00:32

Bojár Gábor: "A magyarországi gazdasági fejlődést súlyosan hátráltatja a társulásképtelenség" (ÉS, cca. 2008). Szerintem telitalálat...

karesz57 | 2010. szeptember 8. | 23:54:05

Nem tudok hozzászólni,mert nem vagyok közgazdász.De lehet egy véleményem ' A Széchenyi-terv ha komoly vagy kamu a jövő év eldönti.És ha kamu,akkor elmondhatják a magyarok ,hogy nem a jó lóra tettek. De ha komoly és megvalósitható,akkor az Orbán kormány mindent visz.Csillag István érti a szakmáját.Nem tudjuk,hogy a hátérben mi történt ,mikor miniszter volt. Mi csak leirhatjuk a véleményünket,és kész.Kit érdekel a véleményünk ? Csak egymás között vitatkozunk,de ez is valami. A jövő választ ad a kérdésre '

katarakt | 2010. szeptember 8. | 23:01:31

Az elméleti kísérlet kedvéért tegyük fel, hogy holnaptól az ésszerűség határain belül mindent jól csinálunk. Akkor is 5-10 év lenne amíg ennek komoly eredményét látnánk. Mondjuk erre semmi reményünk nincs a látott populista agyviharok láttán.

És igen, nem csak a közvetlen anyagi károkat kellene néznünk hanem a balkanizálódást is. Magyarország utoljára az Osztrák-Magyar Monarchia idején ment felfelé, el a Balkántól. Akkor az áhított Nyugat-Európa felé haladt. Se azelőtt pár száz évig, se a Monarchia bukása óta. A két nagy háború között úgy-ahogy talpra állt. Aztán az is elmúlt. Úgy tűnik képtelenek vagyunk a saját ügyeinket, érdekeinket kormányozni a jó irányba.

Én már azzal is megelégednék ha nem önjelölt, nemzet/világmegváltó (ám valójában dilettáns amatőr) próféták kormányoznának bennünket hanem az ilyen téren kitanult profik akik a közös ügyeinket a közös boldogulásunk érdekében jól irányítanak. Ilyenek sajnos nincsenek. Pedig a politika is egy szakma ami tanítható és tanulható. Szeretett politikusaink hol tanulták ezt? Csak nem a mi bőrünkre menő kísérletezgetéssel?

Ellen Szél | 2010. szeptember 8. | 22:21:11

Az látható, kommentelő társaim a cikk tartalmával alig vitatkoznak, a szerzőkkel kapcsolatban viszont jelentős az előítélet.
Bár haragszom Csillag Istvánra, hogy miniszterként asszisztált Medgyessy közpénz-osztogató gálánsságához (s ezt személyesen felrótam neki akkor, és azt mndta: "nincs ezzel semmi baj"), viszont miután kirugták a bársonyszékből, ismét rátalált a racionális közgazdaszerepre, és kitünő tanulmányok szerzője, társszerzője lett.
Most is 100 %-ban igaza van.
Viszont nem lehetünk elnézőek a közpénz ilyetén osztogatása tekintetében, nem fogadható el a Széchenyi nevével jelzett csókos megtámogatás.
Egyik kommentben olvastam nem okoz nagy kárt,..de nagyon nagy kárt okoz, és garantálja a Balkán felé haladás folyamatosságát.
Ebből már megint nem lesz nemzetboldogítás, csak nemzetvakítás, és a klientúra helyzetbehozása, vagy csak egyszerűen megjutalmazása.

helybéli | 2010. szeptember 8. | 22:19:21

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Józsi | 2010. szeptember 8. | 21:58:25

Bocs a gépelésért, pl. a malmi gépgyártás Mechwart Andrástól, 100 évre tekintett vissza.

A korábban Szent István csatahajót is gyártó Ganz Danubius pedig rengeteg acélszerkezetet is exportált.
Szerszámgépeket az USA-ba is exportáltask (Cinciinati kiállításokon történt üzletkötésekre még emlékszem.

A cshek, szlovákok, szlovének de még a szerbek sem irtották ki teljesen iparukat, védeni próbálták - ellentétben velünk, hülye magyarokkal.

Józsi | 2010. szeptember 8. | 21:53:03

Kedves Mindenki!

Az akkori feltörekvő országok esetében nem államközi egyezmény keretei között is sokan vettek tőlün kerőművi berendezést - Helelr -Forgót mások is - emelletz komplett sajtgyárakat, húsfeldolgozó gépekete, a malmik gépgyártásunk 10 éves múltra tekintett vissza és jó volt, mezőgép gyártásunk beszállítója volt német, olasz és más cégeknek, katonai elektronikát adtun kel dollárért az araboknak, olaj-és gázipari műszereket szintén az araboknak, emellett vasúti járműveket és buszokat mindenhová.

A mezőgazdasági FELDOLGOZOTT termékeket az USA-tól Kínán át egész Európába- nemcsak a szovjeteknek cserébe OLAJÉRT. A bartert szegény ostoba Antall József írtotta ki USA tanácsra.
NEM a kényszervállakozók akartak kényszerűen vállalkozni, hanem az államhatalom kényszerítette őket erre.

Az 5 hektáros gazdaságok tragédiája még ezután bontakozik ki jobban.

Vadember | 2010. szeptember 8. | 21:07:14

Józsi helyesen látja. A hazai ipart és a nagyüzemi mezőgazdaságot nem szabad lett volna egyik pillanatról a másikra kitenni egy olyan versenynek, amelyben vállalataink, üzemeink jó része biztos vesztesként végzi. A szabad versenyt, az áruk és szolgáltatások, no meg a munkaerő szabad áramlását nem a fejlődőknek, a gyengéknek találták ki. A fokozatos piacnyitás helyesebb lett volna. Óriási humán értékek mentek veszendőbe, erre katarakt is utal.

katarakt | 2010. szeptember 8. | 20:01:14

Úgy tűnik, hogy az ipari és mezőgazdasági vállalatok állami támogatása a „szocialista” időkhöz képest csak annyiban változott, hogy régen az állami kézben lévő, rendszerint nagyok kapták (pl. szimplán jóváírták a veszteségeiket) most meg ezt milliónyi kkv között osztják el majdnem ugyanezt. Minek? Minek fenntartani egy iszonyúan nehézkes pályázati és ellenőrzési rendszert? Ami ráadásul a korrupció melegágya lehet (pl. sok példa). Ez a kapitalizmus?

Pályáztatás és pénzosztogatás helyett sokkal egyszerűbb és hatékonyabb lenne ha az állam adókedvezménnyel vagy kamattámogatással segítené a vállalkozásokat. DE az vonatkozzon mindegyikre. Akár multi akár kétemberes kisvállalkozás. Aztán ha a vállalkozás életképes akkor megmarad, ha nem akkor nem. Persze akkor nem lenne szükség felesleges hivatalnokok hadára illetve nem lehetne jutalmazni a mi csókosainkat.

xanadu | 2010. szeptember 8. | 19:39:48

Bölcsek köve | 2010. szeptember 8. | 15:08:24

Egyetértek.
A KKV és családi vállalkozások erőltetett támogatása kidobott pénzt.

xanadu | 2010. szeptember 8. | 19:37:56

katarakt | 2010. szeptember 8. | 19:25:31

Egy cukorgyár még van.
A Magyar Cukor Zrt. az egyetlen cukortermelési kvótával rendelkező cukoripari vállalat Magyarországon. Az ország egyetlen, működő cukorgyára, amely Kaposváron található, mintegy 730 ezer tonnás cukorrépa-feldolgozási kapacitással rendelkezik. Ebből fedezi azt a 105 ezer tonnás kvótát, ami jelenleg a magyar cukorfogyasztás harmada.

katarakt | 2010. szeptember 8. | 19:25:31

Annyiban hadd védjem Józsi állápontját (Józsi | 2010. szeptember 8. | 16:00:15), hogy az ismert formájában a „spontán privatizáció” szerintem is rombolás és szétverés volt. Mit tesz a jó gazda ha látja, birtoka elavult és versenyképtelen? Legfeljebb a felét adja el és a befolyt pénzből modernizálja a megmaradt részeket. No, itt nem ez történt.

Az igaz, hogy a „szocialista” ipar sok tekintetben versenyképtelen volt. De annál sokkal több érték volt benne (ingatlanok, gyártelepek, képzett munkaerő, szaktudás, stb), hogy fillérekért elpocsékolják, szétverjék illetve életképtelen vagy állami támogatásra szoruló kkv-kra feldarabolják.

A mezőgazdaság meg akkoriban kifejezetten versenyképes volt. A mai hektáronkénti termésátlagok általában nem érik el az akkorit! Íme egy konkrét példa. A hazai földek jó részében a cukorrépa nagyon jól terem. Erre épülve volt a földekhez közeli cukoripar. Most hány cukorgyár van itthon? Egyetlen egy sem. Senki nem tud meggyőzni arról, hogy ebben nem a külföldi és hazai sunyiság a ludas.

tavi görény | 2010. szeptember 8. | 19:19:37

Józsi | 2010. szeptember 8. | 16:00:15
A lényeg, amely tudvavlévőleg nem látható.

Hát, gyakorlatilag majdnem minden pontodban tévedést hirdetsz.
De a legnagyobb az, amikor az 50%-ban nyugati exportra termelő elektronikai, elektrotechnikai- és járműiparról írsz. Ezek az állítólagosan sikeres iparágak fénysebességgel omlottak össze, amikor megszűnt a KGST minden sz@rt fölvevő piaca. Az igazi versenyt nem állta.

katarakt | 2010. szeptember 8. | 19:04:23

A cikkből: „Javult-e a kkv-k versenyképessége attól, hogy államilag megtűrt adókerülés és közvetlen támogatás formájában százmilliárdokat kaptak közpénzből?”

Az egyik szerző nem az a volt gazd. és közl. miniszter akinek tevékenysége hozzájárulhatott Medgyesy volt miniszterelnök kifakadásához? Miszerint „az SZDSZ teli van korrupciós ügyekkel.”

Akkor ő is megtűrte a kkv-k adóelkerülését (értsd adócsalását)? Idézett sorainak hitelessége kb. olyan mintha azt mondanánk, hogy „minden miniszter csaló gazember”. A kkv-kat en bloc csalónak nevezni enyhén szólva is túlzás. Olyan kocsmai szintű vagdalkozás.

Szerintem is hiba a kkv-kat mantrázni. Természetesen megvan a maguk gazdasági fontossága de csak a nagyvállalatokat kiegészítve. Szerepüket túllihegni éppoly hiba mint mellőzni őket.

KannibálTatárÚr | 2010. szeptember 8. | 18:36:33

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Makk Marci | 2010. szeptember 8. | 17:22:08

Józsi!
Nem akarlak elkeseríteni,de a magyar ipar már akkor is max a szocialista relációban volt a kor színvonalán. Nem tudom volt-e Pl. MK27-es magnó a kezedben v Europa Star rádiósmagnó esetleg úgy,hogy össze tudtad hasonlítani egy akkoriban hozzáférhető philips-el v más nyugati v japán cuccal... Gépgyártásban esetleg az 1953-as MAN linenc szerint gyártott diesel motorokról beszélsz? Mondjuk azt aláírom,hogy a csepel bicikli magasan verte a ruszkit,az usa-ba is vittek belőle... Egyszer,hatalmas veszteséggel! Az IKARUS buszok is úgy mentek ki,hogy VOLVO ,scania v merci motorokat szereltek bele. Keletre jó volt az MAN is.
Pár gyár lehet,hogy termelt nyugati exportra de azoknak a java nyomott,dömping áron tudta csak eladni a vackait. Kellett a valuta,bármit bármi áron adtak ....

Józsi | 2010. szeptember 8. | 16:00:15

A lényeg, amely tudvavlévőleg nem látható.

1.kiírtották a kor szinvonalán álló és 50%-ban nyugati exportra termelő magyar elektornikai, elektortechnikai, gép-és járműipart.
2.Kiírtották a mezőgazdasáégot éás az élelmiszeripart.
3.Az iylen módon elhajtott munkavállalókat ún. kisvállakozóknak és családi gazdálkodónak nevezett önpusztító sorba kéynbsdzerítették, mert nem volt más lehetőség.
4.a multik a munkaképes lakosság 20%át foglalkoztatják.
5.A munkaképes lakosság kb. 50%-a dolgozik, így 30% a kkv-kben.
6.Ennek a 30%-nak egyszerűnen nincsen más lehetősége sem szalag mellet, sem máshol, mert a hatalom Antalltól Hornon át Gyursányig meg orbánig mindent a földdel tett egyenlővé.
7.Az itt kommentelők döntő többsége kimondatlanul ugyan, de azt akarja, hogy ezek az emberek és a családtagjai is dögöljenek meg .
8.Lássuk uram, mire megyünk ketten!

baja | 2010. szeptember 8. | 15:40:21

Én úgy tudom, hogy Csillag István jogász és nem közgazdász, bár kétségtelen, hogy közgazdasági területen dolgozott. Ennél is fontosabb az, hogy mi is van a Széchenyi tervben és hogy miért kell esetleg attól tartani. Ez pedig szerintem a terv fügefalevél funkciója: eltakarja azt, hogy nincs terv. Mert ez nem az, hanem valami más. Hogy ezt megállapítsuk, el kellene olvasni, ami persze nem lenne egy élvezet.

Bölcsek köve | 2010. szeptember 8. | 15:08:24

"Közgazdásznyelven ezt hívják az alacsony szintű egyensúly csapdájának. Ha nincsenek kihasználva a kapacitások, akkor fajlagosan drága a termelés, a szolgáltatás, ez pedig egyenes oka az alacsony forgalomnak, ami viszont lehetetlenné teszi a vállalkozások növekedését. Ebben a hibás körben vergődik a magyar gazdaság két évtizede. Ha a második Orbán-kormány továbbra is az egyéni vállalkozók, a családi farmok és általában a kkv-szektor felé fogja átcsoportosítani a fejlesztési forrásokat, akkor esélyünk sem lesz arra, hogy egy magasabb növekedési pályára kerüljünk. Közgazdászként és állampolgárként csak egy dologban reménykedhetünk: nem gondolják komolyan."

"Közgazdászként és állampolgárként csak egy dologban reménykedhetünk: nem gondolják komolyan"

baja | 2010. szeptember 8. | 14:24:22

Az ÚSZT-t (ez az anyag rövidítése) elolvastam, nem volt kellemes feladat a zavarosság, ismétlések stb. miatt. A szerzőpáros ennél kellemesebb utat járhatott be: ők látnivalóan megpróbálták kitalálni, mi lehet a meg nem fogalmazott fogalmazványban. Sajnos nem az van benne. Így fel sem merülhetett volna a cím, hiszen elég egyértelmű, hogy alacsony színvonalon teljesített ürügyet (hivatkozást) készítettek (hordtak össze) egy később költekezéshez, aminek nem a KKV-k a fő kedvezményezettjei.

pedro_amigo | 2010. szeptember 8. | 12:25:08

Moderálási alapelvek- komment törölve -

pedro_amigo | 2010. szeptember 8. | 12:23:08

Moderálási alapelvek- komment törölve -

xanadu | 2010. szeptember 8. | 12:23:00

Hmmmm | 2010. szeptember 8. | 12:05:42

Há csak az a baj, hogy kevés csókosnak van nagy gyára.
A vazallusok többsége inkább 100 milla alatti kegydíjat kérne.

tavi görény | 2010. szeptember 8. | 12:22:18

Környezetemben nem kevés ilyen kisvállalkozó, kiscéges vállalkozás van. Egy ideig magam is próbálkoztam. Az egész nem más mint költséggyártó és pénzkivevő humbúg. Olyan emberek csinálják, akik ugyan nem ügyesek, de ügyeskedni tudnak. Akik a futószalag munkáktól kiütést kapnak, és inkább naponta harcolnak, de nem akarnak maguk fölé főnököt. Ez egy-egy embernek talán megoldás, de egy ország fellendítéséhez kevés.
A Széchenyi terv névadója a Hitelt helyezte motorként a középpontba, ma viszont a bankokat (a hitelnyújtókat!) kopasztják és a népharagot rájuk irányítják, iszonyú demagóg módon.

Hmmmm | 2010. szeptember 8. | 12:05:42

hm.
pedig akárhogy csűrjük-csavarjuk, nagy cégek nélkül nem fog menni semmire az ország.

régen se futott volna a szekér Goldberger Leó, Weiss Manfréd és társai nélkül.

xanadu | 2010. szeptember 8. | 11:43:57

bozsós | 2010. szeptember 8. | 09:15:23

Mit vettél az elmúlt egy évben, mely KKV-ban jól gyártható?
Ruha, cipő?
Indiából, kínából olcsóbbak.

A KKV adó előtt kilopja a pénzt a vállalkozásból, talán éppen ezért erőlteti jelen kormányunk is.

pawpar | 2010. szeptember 8. | 10:59:31

Irena | 2010. szeptember 8. | 08:50:27
berkenye750 | 2010. szeptember 8. | 09:20:11

A cikk íróinak minősítgetése (ráadásul eléggé elfogult) helyett a cikk tartalmával kellene foglalkozniuk. Persze az nehezebb...

pawpar | 2010. szeptember 8. | 10:55:50

bozsós | 2010. szeptember 8. | 09:15:23

A cikk üzenete: KKV szektor helyett támogassuk a multikat!"
A cikk üzenete, hogy támogassuk a magyar tulajdonú vagy magyar székhelyű közép- és nagyvállalatokat, még akor is, ha a pozitív példákat a multiktól veszi.

"Azt a sok pénzt, amit vállalkozások támogatására szánnak, adósságtörlesztésre lehetne fordítani. Micsoda hülyeség, hogy az állam feneke kilóg a nadrágból, a magyar állam a 3.-4. legjobban eladósodott Európában és még lóvét akar osztogatni."

Itt elsősorban EU-s pénzekről van szó. Az EU (nagyon helyesen) nem ad pénzt adósságtörlesztésre.

pawpar | 2010. szeptember 8. | 10:50:15

Nem akarom bántani a szerzőket, de most hirtelen felfedezték, hogy Magyarországon kevés a magyar tulajdonú, ill. magyarországi központú nagy- és középvállalat, pedig ez már elég régen így van. Nagyobb cégek létrehozásához és működtetéséhez tőke kell, de főleg nagyon biztos piac. A cégek többsége azért kis- és mikrovállalkozás, mert az általuk megszerezhető piac ennyi (ilyen kevés) embert tud eltartani.
A közép- és nagyvállatok számát állami támogatással növelni, ez egyrészt egy veszélyes dolog, másrészt egész másfajta gondolkodást követel meg a kormányzati szervektől. Meglehetősen nagy biztonsággal kell eldönteniük, hogy a támogatott fejlesztésnek lesz-e biztos piaca, mivel nagy cégeknek csak a nagyösszegű támogatás jelent valódi segítséget.
Ilyen gondolkodásra eddig még nem volt szükség az államapparátusban.

Elik | 2010. szeptember 8. | 10:22:26

A szerzők úgy állítják be mintha a kkv-k kiemelt támogatásának ígérete magyar sajátosság lenne. Messze nem ez a helyzet. Az elmúlt évtizedek EU dokumentumai tele vannak a kkv-k (SMEs) számára meghidetett, s a gyakorlatban félresikerült, nem teljesült programok ígéreteivel.

Balao | 2010. szeptember 8. | 10:21:13

az előtő Széchenyi-tervnek is több volt a propaganda értéke mint valós... ez sem lesz másként. OV is átveheti a Gyurcsány frázisát: Igen megcsináltuk.

mikisoft | 2010. szeptember 8. | 09:56:11

Nah! Egyik-másik lentebb olvasott kommentből az a következtetést lehetne levonni, inkább ne történjen semmi, abból nagy baj nem lehet. Meg munkahely se!

"Ment-e előre a rendszerváltás óta a magyar gazdaság Csillag István és Mihályi Péter működése által?"

A kérdést úgy is fel lehetne tenni, hogy: Hány, a döntési mechanizmus csúcsán lévő "ország vezető" sz@rta össze magát ijedtében Csillag István és Mihályi Péter tervei hallatán?

medve1942 | 2010. szeptember 8. | 09:47:14

Parasztvakítás.... Fenét. Paraszt-, munkás- és polgárvakítás. Nemzeti egység van, minden réteg megérdemli a maga adagját.

bozsós | 2010. szeptember 8. | 09:46:01

Irena | 2010. szeptember 8. | 09:42:23

"Ez úgy működött kis hazánkban a közelmúltban, hogy az üzleti szerződés egyik be nem tartójából miniszterelnök lett... " De Magyarország nem is gazdasági sikertörténet, gondolom, ebben egyetértünk.

Irena | 2010. szeptember 8. | 09:42:23

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Hmmmm | 2010. szeptember 8. | 09:33:15

hm.
pedig sok igazság van a tanulmányban.
magyarország utolsó világsikerű terméke a Rubik-kocka volt.
az más téma, hogy nem sok pénzt hozott az országnak.
.

berkenye750 | 2010. szeptember 8. | 09:20:11

Moderálási alapelvek- komment törölve -

bozsós | 2010. szeptember 8. | 09:15:23

A cikk üzenete: KKV szektor helyett támogassuk a multikat! Én úgy gondolom, hogy egyik se jó, meg a másik se jó. Az államnak egyetlen fontos feladata lenne a gazdaságban: ez a magántulajdon védelme, és az üzleti szerződések betartatása - de kőkeményen. Ezen kívül semmi. Az én jelszavam a következő: a vállalkozás éljen meg a vevőiből. Azt a sok pénzt, amit vállalkozások támogatására szánnak, adósságtörlesztésre lehetne fordítani. Micsoda hülyeség, hogy az állam feneke kilóg a nadrágból, a magyar állam a 3.-4. legjobban eladósodott Európában és még lóvét akar osztogatni.

Irena | 2010. szeptember 8. | 08:50:27

Moderálási alapelvek- komment törölve -

veresspal | 2010. szeptember 8. | 08:18:51

A helyzetértékelésben egyetértek a szerzőkkel - akik többször bizonyították, hogy igen képzettek az elmélet terén, és alkalmatlanok a gyakorlati gazdasági irányításra, de ez most mellékes. A Széchenyi-terv egyszerre lesz parasztvakítás és kifizetés: ahogyan én látom, az EU-s pénzeket irányítják majd át, és erre alapoznak mítoszokat, éljen az újabb fürdő Hajdúszoboszlón. Elég nevetséges, de legalább sok kárt nem okoz.

Egy dologban azonban, azt hiszem, nincs igaza a szerzőpárosnak. A magáncégekben sem feltétlenül jobb a teljesítmény. Igaz, hogy a Mekiben a kiszolgáló megszakad, de ez igaz a sarki családi vállalkozásban üzemeltett giroszos alkalmazottjaira (és tulajdonosaira) is. (Arról most nem is beszélek, hogy talán nem mindannyian szeretnénk kiszolgálók lenni a mekiben). Ráadásul a telekomcégek és egyéb multik marketingesei nem hatákonyabbak, mint az önkormányzatok alkalmazottai - pedig utóbbiak közalkalmazottak.

Szóval, a "Market know better" jelszava éppen olyan hamis, mint az ellentéte. Ezt viszont sem Csillag, sem Mihályi nem látja be, még most sem, Enron, City Bank és újabb világválság után sem.

xanadu | 2010. szeptember 8. | 08:13:05

Há kamu, mint az előző is volt.

Pénz a csókosoknak, gazdasági eredmény 0.

walsz | 2010. szeptember 8. | 04:46:40

Széchenyi terv fedőneve a közpénzek fidesznyik zsebekbe való pumpálásának.
Ahogy korábban is volt.

HIRDETÉS

Marabu rajza

Ment-e előre a rendszerváltás óta a magyar gazdaság a kis- és középvállalatok, azaz a kisvállalati szektor (továbbiakban: kkv-k) által? A válasz: alig. Javult-e a kkv-k versenyképessége attól, hogy államilag megtűrt adókerülés és közvetlen támogatás formájában százmilliárdokat kaptak közpénzből? A válasz: alig. Öt választás tapasztalatai alapján mondhatjuk-e, hogy javult az éppen kormányzó politikai erők újraválasztásának az esélye attól, hogy a kis és középvállalati szektor támogatásának növelését tűzték ki célul. A válasz: alig.

Ha ezekre a kérdésekre adott válaszok egyike sem igazolja a kkv-szektorra irányuló kitüntetett figyelmet, akkor vajon mi a magyarázat arra, hogy éppen ez áll az Új Széchenyi-terv 30 oldalas koncepcionális fejezetének középpontjában?

Két válaszunk is van.

Vakulj, paraszt?

Az első, a kézenfekvő magyarázat az, hogy kamu az egész, parasztvakításról van szó. A Fidesz az önkormányzati választásokra készül, de egyébként 2011 és 2014 között esze ágában sincs ezermilliárdos nagyságrendű közpénzt adni a kisvállalatoknak. Arra készül, amit az első Széchenyi-terv pénzeivel tett 2001-ben és 2002-ben. A meghirdetett 55 pályázat keretében aprópénzt kapott kb. négyezer nevesincs kkv, miközben „8-10 nagytőkés”-nek „személyes kontaktus” alapján (copyright: Orbán Viktor 1994-ből) állami megrendelésekből egy tételben is tízmilliárdok jutottak. Minden a kommunikáción múlik. Az első Széchenyi-terv reklámjára 4 milliárd forintot költöttek, közel tízszer annyit, amennyit évente átlagosan szoktak költeni pályázati marketingre.

HIRDETÉS

Az ötlet nem új, az angol konzervatívoktól származik.Margaret Thatcher is hasonlóan járt el, miután eredményesen leverte a bányászsztrájkot: igyekezett megbékíteni az ellenséges közvéleményt, ezért 1982 nyarán 99 intézkedést hirdetett meg a vállalkozói álom elfogadása érdekében, hogy az állásukat vesztők valóságosnak higgyék a vállalkozóvá válás lehetőségét. Nemcsak mint az Eximbank egykori vezetője, hanem mint a hazai gmk-s, vgmk-s, kisszövetkezeti liberalizálás hajdani szószólója és szabályozója, mint a lassan húszéves első vállalkozói program alkotója is tudom, hogy a vállalkozói ethosz megteremtésében fontos szerepe lehet a mítoszoknak. De a mítosz nemcsak felemel, hanem „jótékonyan” el is takar.

Mit lehet takargatni azzal a nyelvi varázslattal, hogy a 200 oldalnyi szövegben 337-szer fordul elő a „vállalkozó” vagy „vállalkozás” kifejezés, miközben a „vállalat” szó csak 52-szer – és nem mellesleg az „önkormányzat” szó is 47 alkalommal? Az egyik takargatni való a „nagyarányú és azonnali adócsökkentés” ígérete, mely a mind távolabbi jövőbe tolódik ki. Az nincs, de lesz helyette más – ti. a kkv-k és az önkormányzatok támogatása. A média tematizálása – érthetőbben: etetése – szempontjából jó ez a Széchenyi-terv az EU-val, illetve a valutaalappal vívott szakmai vitában való vereség elfeledtetésére is. Jó eszköz abban az úgymond „patrióta” nekibuzdulásban, amellyel az Orbán-kormány a nemzetközi pénz- és bankvilág ellen fordult.

És végül – de nem utolsósorban – trükkös porhintés lehet a folyamatban lévő támogatási programok leállítása és egy új koncepció meghirdetése a 2011-es, 3,0 százalékos hiánycél betarthatósága szempontjából is. Amíg folyik az elszámoltatás, az átvilágítás, az apparátusok vezetőinek lecserélése, addig is szünetelnek a kifizetések. Mikor lesz pályázat a 2010 májusában beígért és júliusban közreadott vitairatból? Legkorábban 2011 januárjában. Mikor lesz az új pályázatok alapján döntés, szerződéskötés, majd eszközbeszerzés, építés? 2011 szeptemberében? Mikorra lesz benyújtva az utólagos finanszírozásra alkalmas számla? Mikor lesz az még elfogadva és a költségvetésből kifizetve? Legkorábban a jövő év végén, de inkább 2012-ben. (Az első Széchenyi-tervet, 627 milliárd forintos grandiózus keretszámmal, szintén január hónapban hirdettékmeg, ám decemberigmindöszsze 2,5 milliárd forintot fizettek ki!)

A második lehetséges válasz az, hogy ami le van írva a Széchenyi-tervben, azt Orbán Viktor valóban komolyan gondolja. Véleményünk szerint ez a valószínűbb és egyben a rosszabb eset. „Tűzzük ki célként magunk elé, hogy az elkövetkező tíz év alatt egymillió munkahelyet hozunk létre” – mondta sokadszorra is O. V. legutóbbi évértékelő beszédében. „Ezért mindenekelőtt a hazai kis- és középvállalkozásokat kell támogatnunk, mert most is ők adnak munkát a legtöbb embernek.” Ám ez a következtetés körülbelül annyira helytálló, mintha azt mondta volna: a legtöbb magyar ember nem tud semmilyen idegen nyelvet, ezért ezt a gyakorlatot kell támogatnunk. Miután az elmúlt bő két évtizedben nemcsak Orbán Viktor, de az egymást követő kormányok és valamennyi politikai párt, valamint érdekképviselet vezetői is sokszor mondták, hogy támogatni kell a kkv-kat, alaposabb igazolásra szorul a mi állításunk, hogy ti. itt és most a kkv-k további, kitüntetett támogatása hibás gazdaságpolitika.

KKV – a pazarlás szektora

A rendszerváltásig büszkék voltunk arra, hogy hazánkban a 80-as évek liberalizációs reformjai következtében a volt szocialista tábor többi országainál gyorsabban vált jellemzővé a vállalkozás, és valóban tömegeket fogott át. A vgmk-k és a gmk-k, kisszövetkezetek, a „meggymagos emberek” világa áruválasztékot, szolgáltatásokat, pezsgést teremtett, és képes volt a tönkrement szocialista nagyvállalatok munkahelyet vesztett dolgozóinak egy részét felszívni. Volt ok azt feltételezni, hogy a rendszerváltás után ezek a vállalkozók lesznek a magyar gazdaság fejlődésének motorjai. Akik így gondoltuk, tévedtünk. Kemény Istvánnak, a magyar szociológia kiemelkedő alakjának szavaival szólva „jobb lett volna, ha Magyarországon az elmúlt 17 év úgy zajlott volna, hogy a magyar vállalkozók által félretett pénzekből lehet kapitalizmust csinálni, de kiderült, hogy amit félre tudtak tenni, az nagyon kevés, és kiderült, hogy ennek a rétegnek sem a szakértelme, sem a mentalitása nem volt megfelelő, ezt Magyarországon nem lehetett megszerezni”. Ma Magyarországon 1,7 millió regisztrált gazdasági szervezet van, amiből 1,1 millió az egyéni vállalkozás.

Az EU statisztikái szerint is vállalkozásnak minősíthető szervezetek száma 533 ezer. Ezek 92 százaléka mikrovállalkozás. A nemzetközi mércével is kisvállalkozásnak mondható (10–49 fős) cégek száma már csak 25 ezer, a középvállalkozásoké (50–249 fő) mindössze 4125. Erről a két méretcsoportról, illetve a 822 darab magyarországi nagyvállalatról kell beszélni, ha számba akarjuk venni a magyar gazdaság potenciálisan még mozgósítható szervezeteit. (Az EU-statisztikák a 250 főnél több alkalmazottat foglalkoztató cégeket tekintik nagyvállalatnak; elemzésünk és adataink nem terjednek ki a pénzügyi vállalkozásokra, például a bankokra, pénzváltókra stb.)

Miért rossz a Széchenyi-terv diagnózisa, és miért nem lehet eredményes az erre alapozott újabb pénzosztogató pályázatözön? Először is azért, mert tényszerűen tudható, hogy a magyar kkv-k fejlődésének legfőbb akadálya nem a tőke és a hitelek hiánya. A rendszeres időközönként összegyűjtött és elemzett ún. konjunktúratesztek tanúsítják, hogy az egyes számú probléma a piaci kereslet hiánya, azt követi az üzleti környezet nehézkessége (a bürokrácia) és az adózási szabályok áttekinthetetlensége. Az ingyenpénzre persze most is lesz jelentkező, de a kisvállalkozóknak kiosztott pénzből csak minimális többletfoglalkoztatás és minimális növekedés lesz. Az is tény, hogy a kkv-szektorból alig-alig származik kivitel, és alig-alig remélhető annak növekedése.

Márpedig Magyarországnak exporttöbbletet kell elérnie, ha valaha is törleszteni szeretné külföldi adósságait. 2009-ben az Eximbank 5–8 ezer olyan vállalkozást tudott azonosítani, amely – legalább elvben –exportpotenciált jelent. Közülük 3-4 ezren viszonylag rendszeres (évente visszatérően legalább 1 szállítás vagy szolgáltatás) exportszállítók. Ha az ő potenciáljuk, versenyképességük javul az új Széchenyi-terv révén, az jó, de mivel a teljes kkv-szektor részesedése az ország exportjából mindössze 3,3 százalék – az uniós átlag fele –, ezért itt a növekedés haszna legfeljebb nagyítóval látszana.

De a legsúlyosabb ellenérv a kkv-központú gazdaságstratégiával szemben az, hogy a kis- és középvállalatok elképesztően pazarló módon használják fel a munkát is meg a tőkét is. Erről soha nem esik szó, pedig az adatok rendelkezésre állnak. Pitti Zoltán számításai szerint egy magyar mikrovállalkozásban 2008-ban 1 fő éves szinten 4,5 millió forint új értéket termelt, a nagyvállalatokban 8,2 millió forintot, vagyis majdnem a dupláját. A kkv-k szempontjából a helyzet nem javul, hanem romlik: 1998-ban még csak másfélszeres volt a termelékenységben a különbség. Szembeötlő példa erre a kiskereskedelem. Hányszor látjuk, hogy a kisboltban, a kisvendéglőben munka nélkül ücsörög a tulajdonos, a pincér.

De ki látott már nem dolgozó árufeltöltőt a Tescóban vagy nem dolgozó ételkiadót a McDonald’sban? A KSH szerint 2009-ben mintegy két és félszer annyi üzlet működött a kiskereskedelemben, mint 1989-ben, miközben a forgalom (összehasonlítható áron) csak 5 százalékkal nőtt. Hasonló a helyzet a vendéglátóiparban. 2009-ben több mint kétszer annyi vendéglátóhely volt az országban, mint húsz évvel korábban. A forgalom viszont ezalatt körülbelül 15 százalékkal csökkent. Ráadásul sok kisvállalkozó egyidejűleg több szervezetben is tag, tulajdonos vagy részmunkaidős munkavállaló. Így a tudás, az energia és a kapcsolati tőke emiatt is szétszóródik.

Mindez nem magyar specialitás, így van ez a fejlett világban mindenütt. Az EU-27 országainak átlagában a mikrovállalkozások és a nagyvállalatok termelékenysége közötti különbség kb. ugyanekkora. Hasonlóak az amerikai adatok is. Az USA-ban – a sok millió kisvállalkozás mellett – 2270 multinacionális óriásvállalat működik, de ők állítják elő az export 48 százalékát, náluk folyik a kutatás-fejlesztési tevékenység 74 százaléka, és ők vásárolják meg az amerikai belső piacra termelt ún. közbülső termékek – áruk és szolgáltatások – 90 százalékát.

Abban közmegegyezés van, hogy számunkra az európai középmezőnyhöz való felzárkózás csak akkor lehetséges, ha a termelékenység nálunk gyorsabban nő, mint az EU-ban. Csakhogy a fentebb elmondottakmiatt a termelékenység gyorsulása, a dinamika erősödése érdekében nem az egyéni vállalkozásokra, a mikro-, a kis- és a középvállalatokra kell koncentrálni, hanem elsősorban a nagyvállalatokra, mert csak tőlük várható a növekedés, amodernizáció. Magyarországon 100 ezer lakosra csupán 8 nagyvállalat jut, kevesebb, mint Csehországban (15), Szlovéniában (14) vagy Ausztriában (12) és Finnországban (11). Hasonló lemaradásban vagyunk a középvállalatok tekintetében is. Nálunk 100 ezer lakosra 41 ilyen méretű vállalat jut, Csehországban 71, Írországban 60, Ausztriában 59 stb. És tegyük rögtön hozzá: egyik kategóriában sincs jó irányú változás Magyarországon. 1999 óta mind a középvállalatok, mind a nagyvállalatok száma trendszerűen csökken! Fordított irányú folyamat megy végbe, mint a nagyvilágban. Nálunk szétforgácsolódik a vállalkozói, a versenyszektor ereje, elaprózódnak a vállalkozások, míg a világban a koncentráció erősödik.

Nézzünk egy ágazati példát. Magyarországon közel 100 ezer építőipari vállalkozás működik, 1990-ben alig több mint 5 ezer volt csupán. Ma csak 250 vállalkozás érte el azt a méretet, hogy tulajdonosai részvénytársasággá alakítsák. Ha ezekre az arányokra gondolunk, akkor mindjárt érthetővé válik, hogy miért sokkal kiterjedtebb pl. az autópályák építésénél az alvállalkozók alvállalkozóinak az alkalmazása, hogy miért látunk egyszerre csak 3-5 embert dolgozni, amikor a belvárosban a járdát aszfaltozzák.

Hazánk vállalkozói, egyesüljetek!

Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy nincs szükség kisvállalatokra. Logikailag is belátható, és számos sikeres ország példája is igazolja, hogy a technológiai forradalmat eredményező új vállalkozások először szükségszerűen kisméretűek. De az lenne a kívánatos, hogy a kisvállalkozások gyors ütemű növekedésre képtelen többségét mihamarabb felvásárolják, hogy beolvadjanak egy nagyobba, a sikeresek viszont – a tőkepiacról tőkét is bevonva –gyorsan megkétszerezve, majd megtízszerezve önnön méretüket, mielőbb tőzsdén jegyzett, transzparens, megbízhatóan adófi zető nagyvállalatokká váljanak. Hazánk vállalkozói, egyesüljetek! Ez volna az igazi jelszó. A mi gazdaságunkra és a mi kkvszektorunkra azonban nem ez a fejlődési pálya a jellemző. Nálunk azon kkv-k aránya, amelyek – saját bevallásuk szerint – új terméket állítanak elő, 44 százalék, míg az uniós átlag 64 százalék. Ez az arány Csehországban és Írországban 71, illetve 72 százalék. Nálunk az újonnan indult kisvállalatokból szinte soha nem lesznek igazi nagyvállalatok. 2000 és 2009 között a Budapesti Értéktőzsdére összesen 22 céget vezettek be, a prágaira 95-öt! (A Széchenyi-tervben a „tőzsde” összesen egyszer kerül említésre, az állami tulajdonú Zöld Bank ötlete kapcsán.)

Kézenfekvő ellenvetésnek tűnik, hogy még mindig jobb, ha a ma nem dolgozó munkaerő a kkv-szektorban talál – akár állami segítséggel is – munkát, mint ha egyáltalán nem dolgozik. Sajnos a 80-as évek óta eltelt három évtized egyik tanulsága az, hogy a rövid távú érdekek mentén egyszer kialakult foglalkoztatási, munkahelyi és lakóhelyi struktúra a későbbiekben megmerevedik, és ellenáll a változásnak. A háztáji életformához hozzászokott mezőgazdasági vállalkozók (mai szóval: őstermelők), a kisboltok, kis benzinkutak, kiskocsmák üzemeltetői, az 1990 után kényszervállalkozóvá lett háziorvosok, színészek, újságírók, biztonsági őrök százezrei mind-mind kialakítottak maguknak valamilyen új életformát, üzleti és adózási (adókerülési) modellt és egy ilyen feltételekre optimalizált családi munkamegosztási rendszert. Mindezt maguktól nem akarják, nem is tudják feladni.

Közgazdásznyelven ezt hívják az alacsony szintű egyensúly csapdájának. Ha nincsenek kihasználva a kapacitások, akkor fajlagosan drága a termelés, a szolgáltatás, ez pedig egyenes oka az alacsony forgalomnak, ami viszont lehetetlenné teszi a vállalkozások növekedését. Ebben a hibás körben vergődik a magyar gazdaság két évtizede. Ha a második Orbán-kormány továbbra is az egyéni vállalkozók, a családi farmok és általában a kkv-szektor felé fogja átcsoportosítani a fejlesztési forrásokat, akkor esélyünk sem lesz arra, hogy egy magasabb növekedési pályára kerüljünk. Közgazdászként és állampolgárként csak egy dologban reménykedhetünk: nem gondolják komolyan.

Csillag István közgazdász, 2002-2004 között gazdasági és közlekedési miniszter, az Eximbank volt elnöke

Mihályi Péter közgazdász, egyetemi tanár

 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    62 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
. .
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS