Tófejre utaznak a gyerekek iskolába

Népszabadság - Kurucz Árpád

Száznyolcvanegyen lakják Pusztaedericset, egyre kevesebben, főleg öregek. Gyerek alig, most éppen nyolc iskolás- és öt óvodáskorú él a faluban. A közeli Tófejre, három település közös intézményébe hordják őket hétfőtől péntekig: a nyolc évfolyamra öszszesen kilencvenegy diák jár, az óvodában harmincnyolcan vannak.

– Jó ideje hajszálon függ az iskola léte, csak trükkökkel lehet fenntartani. Szégyen, hogy idáig jutott az ország – ezt Gál Lászlóné, Pusztaederics polgármestere mondja.

Az úgymond trükk pedig nem más, mint hogy a mostani már a harmadik tanév volt, amikor minden egyes szülő írásban kérte gyermekének a cigány kisebbségi oktatást, ezzel juttatva némi pluszforráshoz az intézményt. A bökkenő csak az, hogy Pusztaedericsen egyetlen roma sem él, és a másik két településről is csupán tizenhárom tanuló vallja magát cigánynak.

Alacsony a létszám, pusztán az állami fejkvótából és a helyi önkormányzatok által biztosított támogatásból nehéz életben maradni. Az iskola felvesz „sajátos nevelési igényű” tanulókat – autistákat, logopédus segítségére szorulókat –, értük fejenként évi külön 240 ezer forint jár. És vállalja a kisebbségi oktatást is, amiért gyerekenként 23 ezret kap, ám ezt nemcsak a romák, hanem az összes diák után: ebből összesen 1,6 millió az extra bevétel. Lehetne a duplája is, de ahhoz mindennap, minden egyes osztályban cigány nyelvű oktatást is kellene produkálni. A félpénzért viszont szerényebb az elvárás, például alsóban magyarból tanévenként nyolc óra a kötelező penzum.

Pusztaederics zalai zsákfalu, Gálné jó előre figyelmeztet, hogy még út közben intézzük el a telefonjainkat, mert feléjük a térerő is ritkítva jár, a környéken csak a húszas mobil működik.

Most még trükknek tetszik, de rövidesen igény lesz a cigányiskolára A falu fejlődik, van széles sávú internet is
– Világvége ez, de mi nem vesszük tudomásul.

Szűk hárommillióért kapni itt takaros, a hetvenes években épült téglaházat, egy zalaegerszegi panel árából kettő is kitelik. Nem csoda, hogy az elmúlt húsz évben egyetlen új házat húztak fel a faluban. Az éppen Varga Jeromoséké. A nyolc iskolás és öt óvodás edericsi gyerekből három az övék. A nagylány most fejezte be a negyediket, kilencen jártak az osztályába, szereti a sulit. Kérdezzük őt, milyen roma táncot, mesét, népszokást, szavakat ismer, de egyre sem emlékszik.

– Én sem tapasztaltam változást a régi tanításhoz képest, amikor még nem volt ez a cigány oktatás – így az anyuka, Pajzs Szilvia.

– Mert úgy csináljuk, hogy észre sem veszi a gyerek meg a szülő – ezt már a tófeji általános igazgatónője, Olasz Jánosné mondja. – Nem vagyunk cigányiskola, csak a cigány kultúrát beépítjük a tanmenetekbe. Van orosz népdal, francia vers és roma mese, mint például A cigány és a tél. Nem hangsúlyozzuk ki, hogy ezt meg ezt az anyagot most azért vesszük, mert itt cigány kisebbségi oktatás zajlik. Miért tennénk?

Már 1996-ban, az Országos Cigány Önkormányzat kérésére és vele egyeztetve megkezdték a szegény családokból érkező, főként roma gyerekek korrepetálását, akkor még felzárkóztató programnak nevezték ezt el. Hírük eljutott a minisztériumba, ösztökélték is Olasznét, hogy csinosítsa kicsit a projektet, adjon be róla dokumentációt a tárcához. Akkoriban nem került erre sor. Aztán eltelt tíz év, soványodott az intézmény büdzséje, és kidolgozta az iskola azt a tervet.

– Nem trükk ez, kérem – cáfolja a polgármesteri minősítést az igazgatónő. – Tesszük a dolgunkat. A munkánk pedagógiai részét nem mindig értik a helyi politikusok.

Olyannyira, hogy az edericsi polgármester asszony és rajta keresztül a falubeliek úgy tudják, meg is szűnt volna az iskola, ha nem kérik a kisebbségi oktatást. Mondván: a három község gyereklétszáma alacsony ahhoz, hogy az állam engedélyezze az intézmény fennmaradását, viszont a kisebbségi oktatást vállalva kevesebb diákkal is folyhat tovább a munka.

– Ugyan! A két falu a beérkező iparűzési adóból eddig is fenntartotta az intézményt, és valószínűleg a jövőben is mindent megtesznek a működésünk érdekében. Más, hasonló problémával küzdő településeken is legföljebb azt a megoldást választják, hogy kénytelen-kelletlen önkormányzati iskolából alapítványi státuszba mennek át – mondja Olaszné. – Ami perszehátránnyal jár, de a fennmaradásukat nem veszélyezteti.

Az mindenesetre biztos, hogy a tizenéve létező felzárkóztatás adminisztrálásával nincs szükség alapítványra, és érkezik némi életmentő pluszpénz. Amihez persze kellett az is, hogy roma és nem roma szülők elfogadják, aláírják: óhajtják a kisebbségi oktatást. Óhajtották. Kicsi ez a három falu, mindenki ismer mindenkit, minden megbeszélhető, elintézhető.

Edericsen nyílt testületi ülés döntött, méghozzá úgy, hogy a község egyetlen lakója sem ellenezte az ügyet. Egy cigányaszszony fölajánlotta, hogy ő akár ingyen is tanítja a nyelvet a „fehéreknek”. Szép gesztus, de nem volt rá szükség. Gálné viszont tanít hittant, és azt mondja, évfolyamonként három-négy órát azzal tölt, hogyan élik meg a cigányok a vallást, hogyan temetnek, mit hisznek Istenről, életről.

A község amúgy fejlődik, van minden, víz, villany, gáz, csatorna, digitévé, szélessávú internet, focipálya és vadonatúj faluház öregek napközijével, saját konyhával, szaunával, konditeremmel, sőt az önkormányzat heteken belül panziót nyit a faluvégen, festői tájon, baráti áron kínálva a pihenést. Angyalok kertje a hely neve.

Szolgáltatásban sincs hiány. Ha orvoshoz kell menni vagy iskolába, uszodába, esetleg nagybevásárolni, a köz kisbusza az edericsiek rendelkezésére áll, s ha valaki nem mozdul ki otthonról, elég a sofőr kezébe nyomni a listát. Amikor halott van a községben, a hivatal állja a temetést és a tort. Jut segélyre, még kistérségi farsangra is. Köszönhető mindez az agilis polgármester asszonynak, meg persze a falu melletti gáztározónak, pontosabban az onnan származó, úgy évi hatvanmilliót kitevő helyi adónak.

Amiből jutott a hivatal rendbetételére is. Bizonyos Hári Kálmán kisbirtokos kúriája volt egykor az épület, aztán pártiroda lett belőle, meg tanácsszékhely. Negyven évig megállt az idő, a rendszerváltás kurblis telefont talált az elnök elvtárs tölgyasztalán, vécé a kertben volt, pottyantós.

Gálné lett az első és azóta is regnáló polgármester. Azzal kezdte, hogy mosdót rakatott a házba. A pár száz regényt őrző olvasószobácska tűnt a célra legalkalmasabb helyiségnek, Gálné meg is kapta a rosszakaróitól, hogy klotyót csinál a könyvtárból. Ma már van hely a köteteknek, azóta színházterem, ökoimaszoba és pinceklub is készült.

Annak jó, aki az önkormányzatnál dolgozik, mert munkalehetőség kevés akad a környéken, és ami van, az is alig vastagabb, mint a minimálbér. Pedig az itt nem kevés pénz, enynyit kap a falu hat-hét közmunkása is. Cserébe meszelik az önkormányzati épületeket, csapot bőröznek, cserepet igazítanak, a temetőt tarják rendben, meg a ma már csak felerészben művelt szőlőhegyet.

– És ha havazik, már hajnalban lapátolnak – mondja a polgármester asszony. – Mire a többiek indulnak a munkába, iskolába, tiszta az összes járda, nem úgy, mint Pesten. Ott nincs munka, ahol nem akarnak találni.

Szó mi szó, igazából nem trükk az a kisebbségi oktatás. De ha az volna is, pár év, és minden szempontból jogossá válik a pluszpénz. A tófeji iskolában ma minden hetedik, az óvodában viszont már minden harmadik gyerek roma. És szinte egytől egyig nélkülöző, a munkanélküliség miatt segélyből élő családból érkeznek. Ráadásul a nem romák is egyre szegényebbek. Hat éve hat halmozottan hátrányos helyzetű gyerek járt az intézménybe, idén harmincöt. A tanultabb famíliák megélhetés után kutatva a városba költöznek, a helyükre pedig többnyire az ott a válság és a leépítések miatt utcára kerülők érkeznek az Angyalok kertje mezsgyéjére.

Nyolc gyermek

A közoktatási törvény sem iskolákra, sem óvodákra vonatkozóan nem határoz meg minimumlétszámot. Átlaglétszámot is csupán ajánl a fenntartóknak, ez óvodák esetében 20 fő, alsó tagozaton 21 fő, felsőben 23 fő. Vagyis egy önkormányzat elvileg akár 2-3 fős osztályokkal működő iskolát is fenntarthat, igaz, az állami fejkvóta és a teljes költség közötti különbözetet neki kell előteremtenie.

Ha egy önkormányzati iskola alapítványi fenntartásúvá válik, az egyes tanulók után járó fejkvóta nem csökken. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény úgy rendelkezik, hogy legalább 8, azonos kisebbséghez tartozó gyermek szülőjének igénye alapján kötelező megszervezni a kisebbségi oktatást, de ennél alacsonyabb létszámmal is létrehozható. A kisebbségi oktatásban részesülő tanulók után a kiegészítő támogatás a résztvevők számától függetlenül jár. Magyarországon jelenleg 628 intézményben összesen 109 ezer tanulóval zajlik nemzeti, etnikai kisebbségi oktatás. Ebből cigány kisebbségi oktatás 307 intézményben van, 52 ezer diákkal.

Kapcsolódó cikkek: Szigorodnak a felvételi követelmények | Vasakarat sikert arat | Trianonról is meg kell majd emlékezni az iskolákban | A kormány fogja meghatározni, hová kell emelt szintű érettség | De ki védi meg a gyerekeket?