Kocsmai letartóztatás a 30-as években (Magyar Nemzeti Múzeum)

Magyarország Története Képekben, Osiris Kiadó, 2008

Mindkét mű krimiszála bravúros, ám ezt Kondor a korabeli Budapest mikrovilágának alapos, szépirodalmi igényű ábrázolásával tetézi. A Budapest Noir-t jelenleg hat nyelvre fordítják, s megvan benne az a lehetőség, hogy meghódíthatja Amerikát is. Ilyen magyar krimivel eddig még nem történt.

- Miért a rejtőzködés? Olvastam, másnak is úgy ad interjút, mint nekem: e-mailben. Nem ér rá, vagy nem tartja fontosnak, hogy előlépjen az "ismeretlenségből"?

- Nem a szerző a fontos, hanem amit ír. Nem látom be, mit számíthat bárkinek az, hogy ki vagyok. Ha a könyveim tetszenek, akkor jó. Attól, hogy előlépek az "ismeretlenségből", nem lesz jobb egyik könyvem sem. Csak felületesen érdekel, ki vagy mi volt ez vagy az a kedvenc íróm. A regényeik a fontosak, nem a személyük. Nem szeretem a Magyarországra olyannyira jellemző szerzőkultuszt, mert éppen az szorul háttérbe, ami fontos: a regény, a könyv, a novella. Az, amit az ember írt.

- Mi indította arra, hogy a történelmi időbe helyezze a Budapest Noir és a Bűnös Budapest cselekményét?

- A Budapest Noir ötlete majdnem egy évtizede jutott eszembe. Egy halott lány a Terézvárosban. A harmincas években. Aztán elkezdtem olvasni. Regényeket, történelmi összefoglalókat, visszaemlékezéseket, hosszú időt töltöttem korabeli napilapok és magazinok társaságában. Aztán modern értelmezéseket is olvastam, és valami nagyon disszonáns hangra lettem figyelmes. Nem tudtam, mi az. Végül sikerült azonosítanom. Itt és ma úgy tekintünk a két világháború közti Magyarországra, mintha az egy másik ország lenne, amihez vajmi kevés közünk van. Kiemeltünk a korszakból neveket, Karinthy, Bartók, Móricz, sorolhatnám. És azt mondtuk: igen, ők a mi múltunk, a mi örökségünk abból a korból. A többieket, a politikusokat, a középszerű írókat, a revizionistákat, a legitimistákat, a sipistákat, a besszistákat és a hosszistákat, meg az átlagembereket egyszerűen száműztük. Elképzelésünk sincs arról, hogyan éltek valójában. Mintha a Horthy-korszak Magyarországa egy másik ország múltja lenne, nem a mienk. Különösebben nem érdekel a politika, mégis kénytelen vagyok foglalkozni vele. Aki ebben az országban él, az kénytelen foglalkozni vele. Ezért szerepel a politika a regényekben. De számomra az a fontos, hogy megmutassam: szüleink, nagyszüleink éltek itt, a városházán 1936-ban azon vitatkoztak, hogy meghosszabbítsák-e a villamos vonalát a Vörösvári úton, állandóak voltak a botrányok az OEP-nél, és a kormányzó párt megfigyelési ügyétől volt hangos a sajtó. A megfigyelőt pedig - magam is alig hittem - Földi Lászlónak hívták. Nem elég, hogy közös a múltunk, még a jelenünk is az. Nem változtunk semmit, és ezt nyugodtan értheti pozitívan, de pejoratívan is. Biztosan eljön az idő, amikor szembenézünk ezzel a korral, akár a történetírás szintjén, akár egyéni és kollektív szinten, de addig is szeretném megmutatni: azok is mi voltunk/vagyunk. Az is az én múltam, a magáé, mindenkié.

Szenzáció! Az Esti Kurír 1931. szeptember 15-i száma a biatorbágyi viadukt felrobbantásáról - Az Est 1934. július 24-i száma Dillinger amerikai gengszter agyonlövéséről
Szenzáció, Gazdasági Média Kiadó Kft., 1996 - A Budapest Noir 1936-ban, a Bűnös Budapest 1939-ben játszódik, a valós térből beúszik Gömbös Gyula vagy Gerő Ernő alakja, a második könyvben a Horthy személyes biztonságáért felelős detektívcsoport korrupt vezetőjét, Hain Pétert is szerepelteti. Miért tartja fontosnak, hogy valós történelmi alakokat is "fölléptessen"? A krimi műfaja ezt nem követeli meg.

- A történelmi krimi műfaja azonban igen. A jó történelmi regény sajátja nem csak a történelem hiteles bemutatása, hanem annak óvatos illusztrálása, hogy akár meg is történhetett, amiről a szerző ír. Hain Péter valóban az volt, aki, és akár meg is tehette mindazt, amiről a Bűnös Budapestben írtam. Nem véletlen a történelmi krimik páratlan sikere és népszerűsége. Az embereket érdekli a múlt, és a krimik olyan olvasmányosan mesélnek a múlt egy-egy szeletéről, hogy képtelenség ellenállni nekik. Ezen felül azért is szerepeltetek valós személyeket, mert elfelejtettük őket. Legyenek jók vagy gonoszak, kiestek a kollektív emlékezetünkből.

- A főhős, Gordon Zsigmond újságíró kitalált alak, Nemes Sándor nyugalmazott detektív viszont létezett, ő göngyölítette föl Matuska Szilveszter 1931-es biatorbágyi merényletét, s írta a Gyakorlati nyomozás című művet 1944-ben. A tiltott szerencsejátékról, a baccarat-ról is több könyv született a század elején-közepén. Az ezekben szereplő tényanyaghoz mennyiben ragaszkodott? S menynyire engedélyezte magának, hogy elragadja az írói lendület?

- Nagyon figyeltem arra, hogy a lehetőségekhez képest hű maradjak a tényanyaghoz. Nyilván nem volt mindig lehetséges. A baccarat egy komplikált szerencsejáték, én csak a leegyszerűsített változatát írtam meg. A könyv alapötlete pontosan Nemes Sándor könyvéből származik, mert ő írt a Gyakorlati nyomozásban az eltűnt orvosi kábítószerekről. Meg kell jegyeznem, hogy a kor kriminalisztikai munkái kifogyhatatlan örömforrások. A munkamódszerem nem igazán hagy teret a lendületes elragadásnak, hiszen mindig kész szinopszissal állok neki a regénynek, közben ellenőrzöm a tényeket. Ugyanakkor nem szabad elfeledni, hogy ezek regények. Fikciók, kitalációk, nem tényregények, nem dokumentumregények. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy ekként értékelik őket. Egyik vezető történészünk nagyon kedvesen felhívta a figyelmemet arra, hogy a valahányas villamos nem ott állt meg, ahol én írtam... Ezek krimik egy érdekes és elfeledett korban, sajátosan magyar főhőssel, sajátosan magyar történetekkel és sajátosan magyar díszletek között. Akár el is ragadhatott volna lendület meg a hév, de nem engedtem.

- A könyvek fülszövegében annyit árulnak el önről, hogy Szegeden tanult, majd a Sorbonne-ról vegyészmérnöki diplomával tért haza, s miközben matekot és fizikát tanít "egy nyugat-magyarországi városban", az ikerlányaival, a kutyájával meg a solymával egy Sopron környéki kis faluban él. Ehhez képest izgalmas, már-már szabályosan klaszszikus szerkesztésű, pompás nyelven megírt könyvekkel áll elő.

- Egyik kedvenc szerzőm, Larry Beinhart azért kezdett krimiket írni, mert olyan csapnivaló könyvek akadtak a kezébe, hogy kijelentette: ennél tud jobbat. E műfajnak jól felépített szabályrendszere van, amit nem olyan nehéz elsajátítani. Rengeteget olvastam, és annál többet is írtam, mire elkészült a Budapest Noir. El kellett sajátítanom egy műfajt, annak szabályait, és amikor úgy éreztem, hogy sikerült, kiadót kerestem.

- A vidéki élethelyszínek ellenére - Szeged, Párizs, Sopron - a könyvek Budapest belső magjában játszódnak, a hősök úgy mennek a IV. kerületbe vagy a Wekerlére, mintha Himalája-expedíción vennének részt. Honnan ismeri annyira pontosan egy "vidéki" író a "bűnös" fővárost, hogy még azt is tudja: ekkor meg ekkor a Vigadó sörözőben a csiperke mellé vargányát is tettek, amikor gombapörköltet főztek?

- A kivonatos életrajzban a könyv végén nem volt értelme a fővárosban eltöltött éveimet megemlíteni. A két háború között pedig számos igen magas színvonalú és élvezetes munka született a városról, egyszerre szerették és gyűlölték Budapestet. Amit tudni kell és lehet, szinte az összes könyvtárban megtalálható, nevezetesen a korabeli lapok mikrofilmjein. Az Est, a Pesti Napló, a Magyarország, a Pesti Hírlap, a Magyar Nemzet, a 8 órai újság - ezek mind a városról szóltak. Még akkor is, amikor Párizsról írtak, a Népszövetségről, Lindberghről, Garbóról. És persze nem tudhatom, hogy a Vigadó sörözőben vargányát is tettek a csiperke mellé, csak őszintén remélem, mert remek híre volt a helynek.

- Érdekes, hogy ennyire ismeri a cenzúrával sújtott korabeli sajtó világát. Hőse, Gordon Zsigmond akkor tér vissza a fasizálódó Magyarországra, amikor A máltai sólyom írója, Dashiell Hammett a legjobb formáját futotta Amerikában. Van ebben valami célzatos? Ön is négy igazán nagy és nehéz könyvet óhajt írni? Vagy több is van az újságíró-nyomozóban? Aki, naná, hogy nem rémül meg, ha nőt talál a lakásában, s rendületlenül megeszi nagyapja cukortalanul savanyú lekvárjait is.

- Az adott kereteken belül meglepően sokrétű és professzionális lapírás folyt Magyarországon. A cenzúra, a Sajtókamara, a náciszimpatizáns vezetők 1939-től visszavonhatatlan kárt okoztak. Mélyen megérintett, ami akkor történt, ezért is írtam róla a lehetőségekhez mérten részletesen. Gordon 1930-ban tért vissza Amerikából az apja halála és a világgazdasági válság miatt. Más célzatosság nincs ebben. Hammettet őszintén csodálom, és zavartan utasítok el bármiféle párhuzamot közte és köztem. Nem akarok én nagy és nehéz könyveket írni. Vannak történeteim, amiket el akarok mesélni. Jelen esetben nem négyet, hanem összesen ötöt, mert Gordon még három regényben lesz főszereplő. Neki ennyi a története. "Nehéz" könyvet pedig nem olyan nehéz írni: a kor, amiben ezek a történetek játszódnak, komor és kilátástalan időszak volt. Ilyenkor az ember a cukortalan lekvárt is megeszi, és ideig-óráig hűvösen viselkedik, ha egy nőt talál a lakásában.

- Igen szépen gördül a Bűnös Budapest narkotikus krimiszála. De nem túlzás a kábszert 1939-ben "kokónak" és "koksznak" nevezni?

- Különös a kérdése. Ha egyszer elhiszi nekem - illetve feltételezi rólam -, hogy kinyomoztam, hogyan készítették a gombapörköltet a Vigadó sörözőben, akkor ezt miért nem? Különben igaza van, én magam is furcsán néztem, amikor a Turcsányi Gyula szerkesztette, Modern bűnözés című, 1929-ben napvilágot látott kötetben ezzel a mai szlenggel találkoztam.

- A Budapest Noir-t hamarosan hat nyelvre lefordítják, film is készül belőle, a sikerhez vezető ajtó kitárult. Mindkét könyv jó kritikákat kapott. Mit gondol, miért van az, hogy a Bűnös Budapest után késztetést éreztem arra, hogy újraolvassam Lengyel Péter Macskakő című "detektívregényét"? Ismeri?

- Nem tudhatom, miért érez késztetést erre. Igen, ismerem a könyvet, és enyhe meglepetéssel olvastam a történet "eredetijét" - hol máshol, mint Nemes Sándor idézett munkájában.

- Mire lehet a folytatásban számítani? 1941 és 1944 tele kézenfekvőnek tűnik, de ebbe a magamfajta krimikibicnek nemigen van beleszólása.

- Nem hiszem, hogy képes lennék 1944-ről írni. Olvastam ugyanis kiváló műfordítónk, Szinnai Tivadar első és egyetlen regényét Sötét ablakok címmel, ami ekkor játszódik. Mélyen felkavart. Azt hiszem, az a kor az, amire nincsenek szavak. Nekem legalábbis nem lennének. 1943 őszére viszont vannak szavaim, és történetem is. Kállay Miklós alakja és két évig tartó miniszterelnöksége számomra sokkal érdekesebb és izgalmasabb, mint Teleki halála, vagy Bárdossy kétes értékű miniszterelnöksége. De Gordon még két regényben fog szerepelni, az egyik 1946-ban játszódik, az utolsó pedig 1956-ban.