„Ezoterikus” domb Tápiószentmártonban: inga méri a „gyógyerőt” Gárdi Balázs – Mind többször hallani az áltudomány ellen fellépő szkeptikus mozgalomról, bár vitatható, hogy a társaság céljai szempontjából a legideálisabb elnevezést választották-e.
– Ha a szkeptikus elnevezés tényleg kezd közismert lenni, ennek igazán csak örülni tudok. Ez ugyanis azt is jelenti, hogy nem folyik már olyan gátlástalanul az a népbutítás a médiából, mint korábban, amikor horoszkópok dőltek ránk, auralátók hirdették magukat és a természetgyógyászat legmeghökkentőbb ágai kínálták portékáikat anélkül, hogy a szkeptikusokat legalább megkérdezték volna, hogy mi erről a véleményük. A névről persze sokat vitatkoztunk annak idején az alapításkor és több érv szólt amellett, hogy ne ezt használjuk. A szkeptikus ugyanis mindenben kétkedő, egy kicsit semmiben sem hívő, némileg cinikus ember benyomását kelti. Csakhogy a nagy nemzetközi mozgalom, amelynek ezzel a részei lettünk, ugyanezt a nevet használja.
– Azzal, hogy egy közismert ember adta az arcát a szkeptikus ügynek, a mozgalom a közvélemény előtt más dimenziót kapott. Jellemző, hogy ez nem egy híres magyar tudós szerepvállalásának lett a következménye.
– Korábban tudósokból és más nagy tekintélyekből alakult egy szervezet, a Tényeket Tisztelők Társasága. Jó szándékkal évente egyszer összejöttek és egymás hátán zokogva panaszolták el, milyen szörnyűségesek e tekintetben a hazai állapotok. Egy ideig együttérzően figyeltem őket, de aztán javasoltam, hogy lépjünk fel radikálisan az elszomorító jelenségek ellen. Csakhogy kiderült, a tudósok az ezotéria képviselőivel nem szívesen ülnek le beszélgetni és ezt, bár nem fogadom el, de megértem. Ha ugyanis egy tudós leül egy auralátóval megbeszélni az aura lényegét, akkor mintegy beemeli ezt a „jelenséget” a tudományosság vitaköreibe. Meggyőződésem ezért, hogy ezt a feladatot a média embereinek kell elvégeznie.
– James Randi, a híres amerikai bűvész, aki az áltudomány elleni harcra tette fel az életét, azt állítja, hogy a tudósokat a csalók könynyebben át tudják verni, mint őt.
– Randi alapítványt is tett, amelyben egymillió dollárt ajánlott fel annak az állítólag ezoterikus képességű jelentkezőnek, aki, miután megállapodtak egy közös kísérleti protokollban, végre tudja hajtani, amit állít, annak ellenére, hogy Randi szerint ez a mai tudásunk szerint lehetetlen. Mi például azt mondjuk, hogy a homeopátia terápiás hatását még senki sem bizonyította. Randi nyomán mi, magyar szkeptikusok is beszálltunk volna egy világméretű klinikai tesztbe, hogy a betegek gyógyítását homeopátiás szerrel, klasszikus gyógyszerrel és placebóval is megvizsgáljuk. A kísérlet Görögországban lett volna, de nem jött létre, mert a homeopaták valamiért visszaléptek.
– Nemrég az egészségügyi világszervezet is ugyanezt állította a homeopatiáról. Ez az első ilyen határozott kiállás egy nemzetközi szervezet részéről az efféle irányzatok ellen. Egyébként a rendszerváltás idején a magyar tudományos szervezetek, intézmények is óvakodtak a harctól áltudományos ügyekben.
– Az ilyen intézményeknek nem az a dolguk, hogy sarlatánokkal hadakozzanak. Van azonban szervezet, amelyiknek igenis ez is a feladata. Ha például azt mondja egy cég, hogy a módszerével csökkenteni lehet a gázfogyasztást, mert a gázcsőre rátesz egy kütyüt, amely mágneses módszerekkel téríti el a molekulákat és ettől hatékonyabb lesz a fűtés, valószínűleg a Magyar Tudományos Akadémiának nem kell ebben állást foglalnia. De a Gazdasági Versenyhivatal megállapíthatja, hogy amit a cég állít, az nem teljesül és büntetést szabhat ki. Itt van például Egely György vitalitásmérője, amely hosszú ideje a piacon van, most már húszezer forint fölött árulják. Azt hogy mi a vitalitás, arra a feltaláló még nem adott megfelelő magyarázatot. Hogy ez kapcsolatban lenne az én mentális képességeimmel, fiziológiai állapotommal, aktuális „energiabőségemmel” szintén nem tudta bizonyítani. Tudjuk viszont, hogy ezt az Egely-kereket bizonyos iskolákban gyerekek szelekciójára használják, vagyis ilyen, vagy olyan osztályba rakják őket annak megfelelően, hogy miképpen pörög a készülék. Szerintem ez már-már a bűncselekmény határát súrolja.
– Miután ez hosszú ideje létező készülék, a hatását visszamenőleg is lehetne vizsgálni. Ahogy a nyolcvanas évek elejétől fel-, majd eltűnt „rákgyógyító” csodaszerekét is. A hazai rákstatisztikákban mindenesetre sehol nem látni hirtelen törést, visszaesést, jóllehet ezeket a készítményeket egy adott időtől kezdve elég sokan vásárolták.
– A magyar neten ma sem kevés arcátlan rákgyógyászati eszközt és szert hirdetnek. Egy rangos hetilapban azt láttam, egy bizonyos teakeverék gyógyítja a rákot. A mondatért börtön járna a törvény szerint. Egyes szereket – amelyeknél csak azt vizsgálják ki, hogy nem ártalmasak-e, de hogy hatnak-e orvosilag, azt nem – ugyanis gyógyszerként hirdetni tilos. Ez a keverék nagyon drága, de az elkeseredett emberek tonnaszámra veszik. Aki ezt kitalálta és van gyomra, lelkiismerete hozzá, gratulálok neki. De hogy emiatt hányan nem kezeltetik magukat megfelelően, az már az ő lelkén szárad.
– Nem ez az első ilyen állítás huszonöt év óta. És hány embert ültettek a vádlottak padjára ilyen cselekményért?
– Nem adom fel, hogy ez előbb-utóbb megtörténik. Van egy fontos körülmény, aminek alapján nagyon könnyű lenne pedig szétválasztani a valódi és a hamis állításokat. Amikor egy tudományos eredményről beszámolnak, mindig statisztikai adatokat adnak meg, ennyi százaléknál hatásos, ennyinél nem, ennyi százalék a mellékhatás. Az ezoterikus szereknél mindig az a hír, hogy Mari néni meggyógyult tőle. Sőt, különböző beszámolókat látunk a világ minden részéről. Itt a csapda az, hogy természetesen vannak spontán gyógyulások. Ezt a tudomány emberei sem cáfolják. De azt sose tudjuk meg, hogy Mari néni hány beteg közül gyógyult meg. Vagy John Texasból. És szeretném én látni ezt a Johnt Texasból. Valamiért soha nincs ott a címe.
Húsz év alatt körülbelül négyszáz évet ment vissza a magyar társadalom a tudományos igényű gondolkozásban
Kovács Bence
– A rendszerváltás idején cunamiként árasztották el a médiát az ilyen-olyan csodagyógyítók, különös energiákat alkalmazó feltalálók, kuruzslók, asztrológusok. Ez az összes volt szocialista országban így volt.
– Itt voltak például a manilai csodadoktorok, akik úgymond rákos húscafatokat varázsoltak elő a páciensek testéből. Magyarországról és a világ minden részéről áradtak az emberek. Nemrég jártam a Fülöp-szigeteken és ott már nem is emlékeznek erre. Megszűnt ez a műfaj. De a rendszerváltással a könyvkiadás is liberalizálódott. Kevesen tudják, hogy ma bárki olyan könyvet adhat ki, ha elég pénze van rá, amilyet csak akar. Ezért aztán az a hitelesítő érv, hogy ez vagy az egy könyvben jelent meg, már nem jelent semmit. A nyolcvanas évekig, mielőtt kiadtak egy könyvet, alapos lektorálásnak vetették alá. Ezt sokan úgy értelmezték, és bevallom, sok területen igazuk is lehetett, hogy itt cenzúra volt. A tudományos életben azonban ez nem volt így, ott kifejezetten a kor tudományos színvonalának megfelelő ellenőrzésnek vetették alá ezeket az anyagokat. A rendszerváltozáskor ez megszűnt, sőt, minél meglepőbb állítások szerepeltek egy könyvben, annál nagyobb sikerre számíthatott a piacon. A médiában pedig a kollégák zöme nemhogy természetes szkepticizmussal, de alkotó partnerként állt és áll hozzá ezekhez a dolgokhoz. Egy kereskedelmi tévécsatorna reggeli műsorába például behívtak egy táltost, akinek az volt a dolga, hogy az ott fellelhető szellemeket elűzze. Bejött a táltos, körülnézett és azt mondta, itt négy szellem van különböző korokból, három férfi és egy nő. Akkor most mi lesz? – aggodalmaskodott a kollegina. El fogom őket űzni, válaszolt a vendég, néhány kézmozdulatot tett, majd jelentette, hogy a szellemek eltűntek. Mit mondott erre a műsorvezető? Köszönöm szépen! Ugyanez a táltos egy másik csatorna egyik fontos műsorában gyógyított is, és ez már nem tréfa. Süket gyerek hallani kezdett, gerincfájásos kiegyenesedett és a kolléga erre azt mondta, hogy milyen nagy dolog is ez, és várjuk a jelentkezőket, mert lám ez ilyen egyszerű. És ez lényeg. Az emberek az élet bonyolult kérdéseire egyszerű válaszokat akarnak.
– Vajon mennyiben különbözik ez a helyzet a nyugati országokban is meglévő áltudományos jelenségektől? Egy jobb nevű kereskedelmi csatornának például Németországban nem ildomos átlépnie olyan határokat, mint ahogyan azt nálunk megteszik.
– A különbség talán az lehet, hogy még csak húsz év óta beszélhetünk ezekről a kérdésekről szabadon, mondhatunk büntetlenül marhaságokat.
– Akkor a sok áltudományos maszlag az átmeneti társadalmak értékválságának az ideiglenes kórtünete?
– Azt hiszem, hogy ez így van.
– Változhat-e ez a helyzet az oktatás színvonalának jelentős javulása nélkül?
Ez a böngésző nem támogatja a flash videókat
– A tantestületek színvonala valóban alacsonyabb, mint húsz éve volt, miközben az oktatás is végtelenül polarizált lett Magyarországon. A sumerológusok zöme például történelemtanár. Nemrég hallottam, hogy az evolúciót nem létezőnek tartó és az isteni teremtés újrafogalmazását érdekes módon megkerülő intelligens tervezés mozgalmának harcosai már járják az iskolákat és feltehetőleg a biológia órán elmondják, miképpen teremtette az intelligens tervező az életet. Felmerül a kérdés, hogy a szkeptikusoknak kell-e ezzel szemben fellépni. Véleményem szerint igen, csak nem tudom, miképpen. Talán a minisztériumnál tehetnénk panaszt, de mi nem vagyunk panaszkodósak. Írhatnánk egy kiáltványt, miszerint nem szabadna engednünk, hogy az a száz év, amit a darwinizmus adott, amitől sokkal többet értünk a világból, semmissé váljék és viszszamenjünk az időben. Pedig húsz év alatt körülbelül négyszáz évet ment vissza a magyar társadalom a tudományos igényű gondolkozásban. Itt büszkén állítják magukról emberek, hogy ők boszorkányok. Még csak nem is tudományos igényű gondolkodást kérek számon a honfitársaimon, csupán az elemi szintű logikát.
– A kiáltvány sikerét kétségesnek tartom, hiszen friss apropója ennek a beszélgetésnek a H1N1 elleni oltás körüli hisztéria, amiben a nyugodtan áltudományosnak nevezhető ellenzők oldalán számtalan orvos is részt vett. Igaz, itt az áltudományt csupán pajzsként használták egy politikai támadásra. A baj csak az, hogy sokan az érveket a hátsó szándék ismerete nélkül vették be.
– Valószínűleg ez a helyzet az új választások után megszűnik. A politikai csatározások nem lesznek majd olyan élesek, de nem tudom, hogy jól járunk-e attól, ha az intelligens tervezők fogják megszabni a biológiaoktatást, és nem nagyon lesz hang az ellen, ha mondjuk, rovásírással kell tanulnunk a magyar irodalmat.
– Akkor a szkeptikus mozgalmon belüli viták is megszűnnek majd?
– Egy vita volt csak a társaságon belül, hogy felvállaljuk-e a valláskritikát. Ez valóban egy ateista magból szökkent szárba, mivel az alapítók között sokan voltak militáns ateisták. Később rájöttünk, hogy ez nagyon nehéz ügy és talán nem is a mi dolgunk ilyen széles vitákat nyitni. Mi inkább a csalók, sarlatánok és a hétköznapokat is megkeserítő dolgok ellen küzdenénk. A vallás és az ezoterikus hit között van egy nagy különbség. A vallásos ember nem akarja a hitét a mindennapokban megtapasztalni és nem veti be hétköznapi életének kényelmesebbé tételére. Az ezotériában hívő pénzt ad a horoszkópért, olyanokat hív a lakásába, akik kis pálcákkal megmondják, hol vannak Hartmann-csomók, amelyektől nem tud aludni, és vesz magának olyan ásványokat, amelyek leveszik róla a rontást és megvédik a betegségektől.
– Akkor is olyan dolgok ezek, amelyekben egy csomó ember hisz. Hitek ellen lehet egyáltalán a józan ész erejével harcolni? Ráadásul komoly tudományos kutatások foglalkoznak azzal, hogy az emberek egy része egész egyszerűen genetikai okokból hajlamosabb az ezoterikus gondolkodásra, mint a többiek.
– Én is azt hiszem, hogy az emberek között vannak, akik könnyebben hisznek el ilyesmiket. Richard Dawkins, a híres biológus ismeretterjesztő is ír róla, hogy az agyban lokalizálták azt a területet, amely a vallásosságra hajlamosít. Én azonban nem becsülném le a környezeti hatásokat sem,mert bizony ezek az ezoterikus guruk nagyon szuggesztívek, úgy fogalmaznak, hogy az emberek a mondatokat megértik, de a mondatok mögöttit nem keresik. Én meg azt szeretném, ha kérdeznének. Például azt, hogy az illető honnan tudja, amit állít, mire alapozza, és hogyan lehet azt kimutatni. Hol van az adathalmaz, a jegyzőkönyv. És érdemes a csodakristályt megvásárlótól is megkérdezni, hogy amikor eladták neki azt a kristályt, mivel tudták meggyőzni, hogy ez tényleg hatásos. Ha azt mondja erre, hogy egy könyvben olvasta, akkor rávághatom, hogy hiszen én is írhatok ilyet, holott nem hiszek benne, viszont van egy csomó kristályom, amit eladnék neki jó pénzért. Erre persze azt felelheti, majd megnézi az interneten, hogy a kvarc jó-e a zöldhályog ellen. De ennek igazolását nem fogja ott megtalálni. Abban bízom, hogy akkor el fog bizonytalanodni.
– Hány ilyen elbizonytalanítást sikerült már véghezvinni?
– Egyet sem. De ha nem csináljuk, akkor ki fogja helyettünk?
Ezotéria: divat van, robbanás nincs
Bár az érdeklődésnek vannak kisebb-nagyobb irányváltásai, a keresletben jelentős változásokat nem lehet tapasztalni, a piac hosszú évek, vagy inkább évtizedek óta stagnál – állítja Molnár Eszter, az ezoterikus művek kiadásával húsz éve foglalkozó Édesvíz Kiadó főszerkesztője. A szakember szerint csupán egy-egy mű tudja – átmenetileg – áttörni a korlátokat (legutóbb a Titoknak, az azonos című film könyvváltozatának sikerült), de egyébként ezek a könyvek egy jól körülhatárolható körnek szólnak, rétegigényt elégítenek ki.
A főszerkesztő szerint azzal a közkeletű teóriával is szakítani kell, amelynek alapján a rendszerváltás volt az ezotéria „ősrobbanása”, és akkoriban hirtelen megnőtt az igény a téma iránt.
Molnár Eszter úgy véli, a szükséglet korábban is létezett, csak nem volt aki kielégítse (legalábbis a hivatalos kereskedelemben – merthogy pult alól, idegen nyelven, nyersfordításban vagy kéziratban akkor is rengeteg ezoterikus mű létezett. Vagyis a gazdasági változások nem a keresleti, hanem csupán a kínálati oldalt alakították át: hirtelen minden kapható lett, amit az emberek már korábban is szívesen megvettek volna. Az akkor kialakult piac méretei az elmúlt két évtizedben gyakorlatilag nem változtak: ma is tízezresre tehető azok tábora, akik olyan mértékben érdeklődnek az asztrológiától a spirituális régészetig terjedő választékú műfaj iránt, hogy pénzt is hajlandóak adni érte. A képet csupán a szezonális változásnak vagy egyszerűen divatnak tekinthető fellángolások árnyalják némileg: ezeket a hullámokat egy-egy film vagy könyv indítja el (esetleg egy olyan „jelenség”, mint tíz évvel ezelőtt az ezredforduló), de a hatásuk sosem marad tartós – a megfoghatatlan dolgok iránti kereslet nem változik. (H.M.)
|
belépés |
segítség |
alkalmazások |
RSS |
előfizetés |
akciók
Nol.hu |
NolBlog |
NolTV |
Hírmátrix |
Jobmátrix |
NolRandi
Címlap |
Belföld |
Külföld |
Gazdaság |
Kultúra |
Vélemény |
Sport |
Tud/Tech |
Noller |
Mozaik |
A Lap 
NolTwitter |
A kokárda