alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. február
10. péntek

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Budapest, az esetleges város

Az ötödik kávéháznál kezdtem el furcsállni a dolgot. Akkoriban – úgy tíz éve történhetett mindez – nagy divat volt örvendezni afölött, hogy lám, feltámadóban a régi pesti kávéházi kultúra, egyre-másra nyílnak újra a patinás helyek. Nekünk se kellett több, elkezdtünk törzshelyet keresni. Egy idő után vettük csak észre, hogy ez nem is olyan egyszerű: mert e helyek, amelyek persze fennen hirdették, hogy a régi mintát követve kvázi második otthont kínálnak a pesti polgárnak, valójában pont az ellenkezőjét tették. A legkevésbé sem izgatta őket, hogy a vendégük jót eszik, jót iszik-e, érti-e a másik szavát, akivel beszélgetne, s pláne, hogy visszatér-e valaha.

N. Kósa Judit| Népszabadság| 2010. szeptember 5. |36 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

Vadember | 2010. szeptember 6. | 19:50:01

"...a tanácsrendszer pártállami béklyója". Ez kb. úgy hangzik - és tartok tőle, hogy annyi is benne a tartalom - mint amikor egyesek állítólag, évtizedekkel ezelőtt, "Coca Colától részeg imperialistákról szónokoltak. Hálás lennék a Szerzőnek, ha az egykori Tanácstörvénnyel a kezében kifejtené ezt a hozzá méltatlan megállapítást.

podo | 2010. szeptember 6. | 09:53:37

Moderálási alapelvek- komment törölve -

podo | 2010. szeptember 6. | 09:48:57

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Balu | 2010. szeptember 6. | 04:20:33

Tévedés azt gondolni, hogy a kerületi rendszer a hibás (a rendszereket is emberek működtetik), vagy hogy az egyes politikusok a hibásak (ők is mi vagyunk, és ha mi nem lennénk olyanok, amilyenek, nem hagynánk azt, amit csinálnak), vagy hogy a sajtó (az újságírók is mi vagyunk és a polgárok az újságírók nélkül sem hagynák szó nélkül, ami itt folyik). A keserű igazság az, hogy az emberanyag rossz. Ennek pedig jórészt történelmi okai vannak.

Balu | 2010. szeptember 6. | 04:15:20

A hozzászólók - JoGabor kivételével - az esetlegességekben (korrupció, politika, sajtó hiányosságai) keresik a probléma okát. Pedig valójában a probléma gyökere az, hogy szinte nincs, nagyon kevés a polgár.

Nemrégiben láttam, hogy lelkes budai polgárok átfestették a nagyajtai utcai villamosmegállót. Talán egy hónap sem telt bele és újra összefirkálták. Azt a táblát is, amelyen a felújítók megköszönik a nagyérdeműnek, hogy nem mocskolják össze a munkájukat...

genji | 2010. szeptember 5. | 23:46:46

Lehet ezt sokaig ragozni meg. A lenyeg, hogy a vegtelen emberi ostobasag kovetkezteben Budapesten mar nem lehet emberi eletet elni.

teniszke | 2010. szeptember 5. | 23:14:22

Elszomorító, ami a Népszabinál tapasztalható. Még az ilyen kiváló, valaha csak a szakmai objektivitásra törekvő szerzők is, mint a tisztelt N. Kósa Judit már teljesen elfogultan keverik bele a cikkeikbe a politikát. pedig milyen brilliánsan írtak, amíg politikamentesen tették...

Berger Kató | 2010. szeptember 5. | 21:13:46

Kedves N. Kósa Judit!
Elolvastam cikkét, de sajnos azt kell mondanom, hogy ezt követően ne írjon semmit sem Budapestról. Ezt a cikket, minimum egy, de inkább két választási ciklussal korábban kellett volna megfogalmaznia, nem pediglen most. Nem is tudom, hogy jutott most eszébe. És nem tudom a cikk végén eldőnteni, hogy a most a városházán lévőktől óvja a várost, vagy az újjonnan jövőktól félti. És tényleg, miért minősíti azt a projektet, amiben korábban személyesen benne volt?

puli | 2010. szeptember 5. | 16:33:00

Az előttem hozzászóló "városjáró" véleményével szemben mint született budai polgárnak nagyon tetszik a cikk , mert zamatos illatos mint ősszel a jó gyümölcsök ,- mert magunk fővárosát szerethetjük így szívvel és örömmel.
Szerintem savanyú a szőlő ,-ami húsz év alatt önszerveződéssel nem valósulhatott meg arra várni érdekes , mondhatnám be nem teljesülő ,-talán emlék , mint hajdani jobb utcáink ünnepi kirakatai .

városjáró | 2010. szeptember 5. | 15:28:11

Azzal barátkzik a szerző akivel csak akar, de akkor ne csodálkozzon ha ennek függvényében hiteltelenné válik a siráma. Aki részese a szarnak az ne sírjon ha büdössé válik.

Balao | 2010. szeptember 5. | 15:21:18

Az elmúlt 10 évben volt szerencsén élni többek közt, New York-ban, Sydney-ben, Hong kongban, Koppenhágában, Dublinban, Dallasban, Osloban és Berlinben. Természetesen Budapestet nem lehet a skandináv városokhoz hasonlítani de szégyenkezni sem kell.

Kispej | 2010. szeptember 5. | 14:59:54

podo

Még valami: magyarázza el már miért használja negatívan a "Balkán" kifejezést...

Kispej | 2010. szeptember 5. | 14:58:11

Végül, azt hiszem, hogy az a következtetés, hogy nincs mit tenni, örüljünk annak ami legalább jó - a legnagyobb tévedés! Ezzel a patópálos, belenyugvó, kreativitást nélkülöző állásfoglalással csak a Balkán felé csúszunk tovább, megálljthatatlanul.

Kedves podo,

Olyan hosszan írt, hogy remélhető volt, hogy legalább a vége értelmes lesz. Nem hogy nem lett, de kommentje egyike az arrogáns, kapzsi, félművelt, beképzelt és korrupt emberek hozzászólásainak, amelyekből jól el vagyunk eresztve itt a nol-on.

városjáró

Hálás lehetne, ha a felét tudná arról a fövárosnak, amit Kósa Judit már elfelejtett. Magának kellene elhallgatni, vagy legalább is Kormány Viktor orbánfő és Tarlós István körül a lehullott morzsákat keresgetnie. Szégyelheti magát ezért a színvonaltalan és gyűlölködő kommentért.

N. Kósa Judit | 2010. szeptember 5. | 14:36:10

Kedves podo,
jó, legközelebb 14 éves koromban kezdek majd el tiltakozni a visszásságok ellen. Utolsó megjegyzése mutatja egyébként a legjobban, hogy teljesen (szándékosan?) félreérti, amit írok.

Kedves városjáró,
már bocsánat, de abba azért tényleg nem kéne beleszólnia, kikkel barátkozom. E tárgyban nem kértem, és nem fogadok el tanácsokat.

városjáró | 2010. szeptember 5. | 14:08:43

Budapest páholy = Nagy Budapest Törszasztal, Podmaniczky páholy

városjáró | 2010. szeptember 5. | 13:46:03

A szerzőnek nem most - 20 év után - kéne ilyen "megvilágosultnak" lennie, hanem már akkor kellett volna amikor az által leszólt Bp2010 nevű ötletrohamban dolgozott.

Mint a Népszabó kult. rovatvezetőjeként számos cikkel segíthette volna a tisztánlátást, vagy tisztánláttatást, mégsem írt ilyet maximum ha egyszer.

Nem a rencert kéne szidnia, ha annak a rencernek a felmenője aktív részese (volt/van). Nem kéne az elszalasztott lehetőségek felett siránkoznia, miközben olyan belterjes páholy tagja mint a Budapest páholy - melynek szakmai és politikusi tagjaival egyetemben ő maga is csak hámozza évek óta a lufikat.

Egyenesen szánalmas a szerzőnek a jövőtől féltenie a várost, miközben az övéinek uralma alatt - az ő hatható vagy csak elnéző - segítségével - rohadt el. Magába kéne előbb nézni! És úgy írni. Vagy elhallgatni de egy örökre!

podo | 2010. szeptember 5. | 13:04:47

Moderálási alapelvek- komment törölve -

podo | 2010. szeptember 5. | 13:01:41

Moderálási alapelvek- komment törölve -

podo | 2010. szeptember 5. | 12:57:23

Moderálási alapelvek- komment törölve -

podo | 2010. szeptember 5. | 12:49:16

Moderálási alapelvek- komment törölve -

podo | 2010. szeptember 5. | 12:37:57

Moderálási alapelvek- komment törölve -

podo | 2010. szeptember 5. | 12:32:43

Moderálási alapelvek- komment törölve -

podo | 2010. szeptember 5. | 12:25:22

Moderálási alapelvek- komment törölve -

podo | 2010. szeptember 5. | 12:23:40

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Szenátor | 2010. szeptember 5. | 12:20:38

Kedves podo! És Tarlós úr olyan ember aki megfelel a követelményeknek?

podo | 2010. szeptember 5. | 12:17:29

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Szenátor | 2010. szeptember 5. | 12:13:42

Kedves Judit! Sajnos tényleg sok az önjelölt akik a civil kezdeményezések jelszavával mondják a semmit és megvalósítják önmagukat. Gondolom az illető sem szokott bejutni a testületbe, de jól elvan a maga köreiben. Tényleg nincs megoldás csak egy van, hogy nem érezzük jól magunkat. Ez viszont baj.

podo | 2010. szeptember 5. | 12:10:40

Moderálási alapelvek- komment törölve -

N. Kósa Judit | 2010. szeptember 5. | 11:49:29

Kedves elsőistván,
és Vilnius? Nincs ilyen kikötés, habár kétségtelen, hogy a kultfőv hagyományosan a kisebb települések játszótere.

Kedves Szenátor,
én is hiszek a civil kezdeményezés jövőjében, de tény, hogy pl. ahol én lakom, függetlenként egy olyan hölgy indul a képviselőségért, aki vagy tíz éve párás szemmel kérdez alá a korrupt kerületvezetésnek a helyi tévében. Ráadásnak azért küzd, hogy visszaadja a városrész becsületét. Ha megnyeri, komolyan mondom, a kardomba dőlök.

Szenátor | 2010. szeptember 5. | 11:41:11

Ez lemaradt:
Magam pl. néhány hasonszőrű helybeli emberrel próbálom a Vérmező rendjét megőrizni. Néha szemetet gyűjtünk, vagy a parlagfüvet irtjuk (veszem észre ezt a tevékenységet meg a gárda tette nevetségessé.) Azt gondolom, mindenki találhat a lakóhelye környékén olyan közterületet, amit kis összefogással szebbé varázsolhat. Ez aztán közösségépítő is lehet és előbb-utóbb a helyi politika is szóba fog állni az ilyen közösségekkel. Ezután talán már nem is lesz olyan biztos, hogy az összes szavazatot a pártok gyűjtik be. Tudom, naiv ez a megközelítés, de más utat nem látok.

Szenátor | 2010. szeptember 5. | 11:38:44

Tisztelt Szerző! A cikk annyira jól foglalja össze a jelen helyzetet, hogy nem lehet sokat hozzátenni. Ahogy mondani szokták minden szava igaz. Magamnak ellentmondva mégis közre adom néhány észrevételemet. Azt már jól látjuk, hogy Tarlós István lehet az új főpolgármester, amit viszont az ő működésében nem értek az ő passzivitása a helyi ügyekben. A jelenlegi város (sajnos) sok olyan magas labdát adott ahol neki csak kérdezni, szerepelni kellett volna. Nem hallottam azonban, hogy augusztusban pl. összehívta volna a sajtót a kaotikus Nagykörútra és megkérdezte volna, hogy miért kell a síneket cserélni, mikor nemrég újították fel az egész pályát a Combinók érkezésekor. A metróépítés is számos alkalmat adott volna szakmai kérdések megfogalmazására. Nem nehezményezte, hogy lezártak utakat (Thököly út, Műegyetem rkp.) és nem tartották be azok előzetesen bejelentett átadási határidejét, a sor folytatható persze. Amit nála hiányolok, hogy nem látszik, hogy érdemben foglalkozna a várossal és az itt lakók szócsöve lenne. (Ne higgye, hogy hiányzik egy Szijjártó Péter szerű figura a városból, de vannak kérdések, amiket föl kellett volna tenni.) Ez az egész viselkedés alátámasztja az Ön által leírtakat, hogy a nagy politika bedarálja a várost. A jövő sajnos igen borús. Nem szeretnék azonban megoldási javaslat nélkül maradni. Én továbbra is hiszek a kisebb közösségek erejében. Magam pl. néhány hasonszőrű helybeli emberrel próbálom a Vérmező rendjét megőrizni. Néha szemetet gyűjtünk, vagy a

elsőistván | 2010. szeptember 5. | 10:59:26

Az kétségtelen tény, hogy a belső részen történő pláza építésekben bűnösöknek letöltendő években mérném a jutalmat. Sehol a világon nincs olyan a nagyvárosokban - mint nálunk - hogy egy bizonyos gyűrűn belül engednék ezeket a monstrumokat. Egy városhoz hozzátartozik a "séta tér", és minél több annál jobb. Járda, üzlet, kirakat(!), evő-ivó hely de feltétlenül kiüléssel. Nézzétek meg az Okt 6. utcát, hogy percek alatt miből lett a cserebogár. Nálunk a Pozsonyi eleje is alakulgat.
Röhögőgörcs a látvány, amikor egy plázában lévő kajálda a plázán belül terjeszkedik és a közlekedő térre, folyosóra teszik ki a székeket. Azaz, a zemberek bent ülnek ki.
Felhívom a szerző figyelmét, hogy ugyan a mondandót arra fűzte fel, hogy Budapest jelentkezett az Európa Kulturális Fővárosa címre, de ez csak addig tartott, amíg Demszky makacs agyával nem sikerült végre megértetni, hogy erre a címre fővárosok nem pályázhattak, tehát nagyon gyorsan ejtse a projektet.

JoGabor | 2010. szeptember 4. | 19:27:16

Kedves Judit,
igen egyetértek abban, hogy elhülyítés zajlik (ez a rendszer lényege, a befolyásolás), a Kétfarkúak értékelésében is. Amiben nem, az, hogy az elmúlt húsz év elegendő lett volna a polgár, mint típus kialakulására, létrehozására. Úgy gonodlom, ez bizony csalóka remény volt ...
Azt hiszem, itt tradicionalista gondolkodóinknak van igaza: karakterünk és lakóhelyünk szellemisége nem teszi lehetővé, hogy olyanok legyünk, mint az pl. az angolszász "telepes", vagy a germán "vándor", a latin "szervező", a gall "stilizátor", és így tovább. Mi bizony "bújdosók" vagyunk. Lásd:
Prohászka Lajos: A vándor és a bújdosó (1941), Hamvas: Az öt géniusz (1948), de természetesen ez csak egy vélemény. És nem jelenti azt, hogy ne tehetnénk akár élhetőbbé is a környezetünket. Ám azt viszont jelenti, hogy már 1000 éve az Istennek se tesszük, e helyett inkább veszekszünk, haragszunk, gyűlölködünk. És nem tudom a megoldást.
Szép estét!

N. Kósa Judit | 2010. szeptember 4. | 19:14:55

Kedves JoGabor,
köszönöm. Igaza van, én sem gondolom, hogy jelen közállapotaink alkalmasak az idea megvalósulására, de abban biztos vagyok, hogy ez a húsz év elegendő lett volna az öntudatos, ügyeiben felelősséggel cselekedni kész polgár megszületésére. Történelmi hiba, hogy ehelyett az emberek totális elhülyítése zajlik évtizedek óta. Kicsike fény az alagút végén, hogy a Kétfarkú Kutya Párt idétlenkedésében azért sokan meglátták azt a görbe tükröt, amely épp ennek a pöffeszkedő, értelmetlen, sunyi politizálásnak mutatta meg a lényegét.

JoGabor | 2010. szeptember 4. | 18:01:17

Kedves Szerző,
az önigazgató polgári (liberális) demokrácia szép idea, ám van egy nélkülözhetetlen kelléke: az öntudatos polgár, aki a saját erejéből építi önmagát és környezetét, aki korrekt, fegyelmezett, mértéktartó, és főként méltányos. Nos, ilyen nem volt soha (legalábbis kellő számban), és nincs ma sem.Ha lenne, egészen biztosan nem tűrte volna a nyakán sem a korábbi hatalmat, sem mostanit nem tűrné, ezt különösden, amiért polgárinak hazudja magát, miközben híján van az elemi polgári (előbb említett) tulajdonságoknak,nagyon nem.Ha akad kávéház is, és legyen bár jó a kévé, alighanem ez a probléma gyökere.

Amúgy kitűnő írását élvezettel olvastam, gratulálok.

walsz | 2010. szeptember 4. | 08:42:08

Isten, küldd e helóta népre
Földed legszörnyűbb zsarnokát,
Hadd kapjon érdeme díjába'
Jármot, hátára kancsukát!
(Petőfi)

Fotó: Fejér Gábor

Akkor kezdtem el az otthonosság jeleit keresni Budapesten. Gondoltam, ez az egész lényegében egy nagy kávéház, ha kemény is a szék, azért még lehet jó a kávé. Nyitottam fejben két lapot, oda húzkodtam a strigulákat. Szemét, graffiti, dugó – rossz. Gödör jó, Nemzeti Színház rossz. Kilátás a Gellért-hegyről jó, pezseg a Pozsonyi út jó, Budán nem vezet sehová a Lágymányosi híd rossz. Feléled a Király utca jó, romokban a díszburkolat rossz, romkocsmák a Belső-Erzsébetvárosban jó, ami a helyükre fog épülni, ha véget ér valaha a recesszió, rossz. Elegáns bulvár lett az Andrássy út jó, bedeszkázott kirakatok a körúton és a Rákóczi úton rossz. Órákig tudnám folytatni.

Minél hosszabb ez a két lista a fejemben, annál szembetűnőbb, hogy Budapest a szemem láttára vált furcsa várossá. Helyenként jó, helyenként rossz, néhol otthonos, sok helyütt kifejezetten taszító, kicsit izgalmas, többször unalmas. Vagyis esetleges. Leginkább olyan, mint a terv, amellyel az Európa Kulturális Fővárosa címre pályázott annak idején. Emlékeznek még? A pályázat fundamentuma az volt, hogy ez a város úgy jó, ahogy van: építészeti öröksége páratlan, kulturális kínálata európai szintű, infrastruktúrája megfelelő. Erre aggatták rá az olyan látványos cugehőröket, mint a mesterséges szigetek, a Dunába nyúló kávéházi pontonok, a Margit-sziget végére biggyesztett kilátóbuborék és a többi. Színpompás luftballon, csak bele ne szúrja senki a realitás gombostűjét: a tényt, hogy Budapestnek legnagyobb kincse ugyan a Duna, csak épp képtelenség hozzáférni a két, száguldó autókkal zsúfolt rakparttól.

Hogy mi az oka ennek az esetlegességnek, az ma már alighanem politológiai közhely. Túl sok gazdája van Budapestnek, és mindnek más az érdeke. Húsz évvel ezelőtt, frissen szabadulva a tanácsrendszer pártállami béklyójából logikusnak tűnt, hogy a túlzott centralizálással szembemenve, minél lejjebb kell vinni a döntési szinteket. Akik akkor úgy határoztak, hogy Budapest alapegysége a kerület legyen, és a főváros ne legyen több, mint korlátozott hatáskörű ernyőszervezet, úgy hitték, a bázisdemokráciának tesznek gesztust: minél szűkebb körben dőlnek el a dolgok, annál valószínűbb, hogy azok kapnak beleszólási jogot, akiknek az érdekéről szó van. Az emberek, a polgárok – magyarán a budapestiek. Akkor azonban, amikor a cselekvési szabadságuktól korábban megfosztott városlakóknak több jogot adott, egy lehetséges végkifejlet nem sejlett föl a törvényalkotó előtt: hogy végeredményben épp a döntéshozatal civil jellegét iktatja majd ki a rendszerből.

A rendszerváltás hajnalán egyszerűen senki sem sejthette, hogy az az elképesztő közéleti pezsgés, sokszínű szervezeti kínálat és tarka pártpaletta, amely annak a pár évnek a természetes sajátja volt, igen rövid időn belül a civil szerveződéseket megfojtó, rigid pártstruktúrává satnyul. Akkoriban el sem lehetett képzelni, hogy a korlátlan politikai lehetőségek nem a közért tenni kész, aktív civileket emelik föl ott, ahol elsősorban a helyi beágyazottság, a lokálpatriotizmus és a rátermettség a fontos – márpedig a helyi önkormányzat éppen ez a terep –, hanem a dolog megfordul, és a struktúra felülről lefelé kezd épülni. Mégis ez történt, és hogy így lesz, az már az első parlamenti ciklusban eldőlt. Az akkori kormány ellenzéke ragadta magához a hatalmat a főváros önkormányzataiban, és ez a pártpolitikai meghatározottság pár év alatt olyan pályára lökte a helyi közéletet, amelyről láthatóan lehetetlen letérni. A fővárosi önkormányzatok a mindenkori kormányhoz való viszonyukban formálódtak: ha simult egymáshoz a színük, akkor hopp, ha ütötte a kettő egymást, akkor kopp, de a kocka néha megjósolhatóan fordult egyet. A pártok viszont ezt a terepet egyszerűen nem engedhették ki a markukból, hiszen – idevezetett a pártﬁ nanszírozás félhomályos és ab ovo törvényen kívüli rendje – nem utolsósorban az önkormányzati „közügyek” fialják azt a pénzt, amelyből a politikai struktúra él.

Húsz év távolából visszatekintve eldönthetetlen kérdés, hogy ha az ideális forgatókönyv valósul meg, az alulról jövő, kerületi civil szándék egyesülhetett volna-e budapesti közakarattá. Talán nem. Az azonban biztos, hogy a pártérdek uralta szétaprózottság kompromisszumképtelenséget szült. Nem állítom, hogy ennek így kellett lennie, de mégiscsak az van, hogy húsz éve senki se néz előbbre az orránál, és esze ágában sincs Budapestben gondolkodni –mintha csak szögesdrót és vámsorompó választaná el egymástól a huszonhárom fővárosi kerületet. Ebből a kizárólag közvetlen közelbe (választópolgárok) és fölfelé (párt) terjedő rövidlátásból következik a városműködés és városfejlődés megannyi esetlegessége. Hogy a tőke jelöli ki plázák formájában az új városközpontokat, a közigazgatás és közszolgáltatás meg csak fut utána. Hogy valódi új településközpontok nem létesültek, így alvóvárosokká degradálódnak, rosszabb esetben szlömösödnek a lakótelepek; de ezzel párhuzamosan a kereskedelem periferizálódása elszívja az éltető energiát a belvárosi üzletektől is, ami aztán a belső területeken rontja az élet minőségét. Hogy aki épít, az nem lát el az utca túlvégéig: sétálóutcák, csökkentett forgalmú főútvonalak létesülnek úgy egy-egy kerület tervei szerint, hogy kérdésként sem vetődik föl, mi lesz a szomszéd kerületek közlekedésével, hogy birkóznak majd meg ott a dugókkal, a parkolás megnövekvő terheivel.

A fővárosi közműcégeket és a kerületi közvagyont fosztogató szabad rablás valószínűleg nem következett egyenesen abból, hogy a pártstruktúra eluralta a helyi önkormányzatokat. Ehhez gátlástalanságból és erkölcstelenségből táplálkozó egyéni ambíció is bőven szükségeltetett. A botrány azonban akkora, és olyannyira közérthető, hogy egyszeriben reflektorfénybe borította Budapest megannyi gondját-bánatát. Hogy ami eddig volt, az így nem mehet tovább, ez mindenki számára világos. Most már csak a hogyan tovább a kérdés. És itt van a legnagyobb baj. Ha nem a jövőnkről volna szó, akár pompásan szórakozhatnánk is a fővárosért versengő pártok semmitmondó, egymást csak populista szólamaikban fölülmúló programjain, amelyeket ki-ki reménybeli választója szája íze szerint főzött ki, bőkezűen adagolva dugódíjat, ingyenes tömegközlekedést, a bűnözés viszszaszorítását, vagy úgy általában, forsriftos rendet, de egy csipetnyit sem szórva bele a status quót veszélyeztető, strukturális változás ígéretéből.

És egyúttal remélhetnénk, hogy mi más, mint ez a történelmi helyzet fordítja a közösséget vissza az eredeti gondolathoz: a civil befolyás visszaszerzéséhez a köz ügyei fölött. Mikor máskor, mint most jött el az ideje, hogy az állampolgár ne a rutin, ne a pártpolitikában testet öltő, ideológiai elkötelezettség, hanem a józan ész alapján adja le a voksát? Hogy számba vegye, mit tud a legszűkebb és a valamivel tágabb környezetéről, és távlati érdekeinek megfelelően eljárni kész személyt, szervezetet keressen a képviseletére?

Alighanem sosem fogjuk megtudni, hogy ez a mostani választás megérlelte-e ezt a belátást, megindult volna-e, legalább csírájában egy efféle civil fordulat Budapesten. Ha lett volna is ilyen tendencia, az a választási eredményekben aligha fog feltűnni. A parlamenti kétharmad egyik első intézkedése, a testületek létszámának csökkentése, a körzethatárok átszabása, a kopogtatócédula-gyűjtés radikális szigorítása éppen az ilyen kezdeményezések alól rántja ki a szőnyeget, hosszú időre bebetonozva a mindenható pártstruktúrát. És ez évtizedekre hibernálni fogja Budapestet jelenlegi, felemás formájában.

Örülni hát legfeljebb annak lehet, hogy ma már van néhány rendes kávéház a városban. A szék kényelmes, a kávé is jó.