Nándi 17 éves lesz júniusban, 9. osztályos, már másodszor. Egy alapítványi iskola esti tagozatán tanul; ez már az ötödik iskolája. Önkormányzati, alapítványi és egyházi iskolákat egyaránt megjárt, mindenhonnan azért tanácsolták el, mert nem járt be az órákra, vagy ha igen, beszólásaival, viselkedésével zavarta a tanítást. Még egy évig, 18 éves koráig köteles iskolába járni; addig az iskola sem válhat meg tőle anélkül, hogy máshol helyet ne találna neki.

Mi lesz belőle? - középiskolások egy bemutatón az ELTE padsoraiban
Népszabadság - Reviczky Zsolt A közoktatási törvény 1995-ös módosítása 16-ról 18 éves korra emelte a tankötelezettséget. Magyarországon így európai viszonylatban kiemelkedően hosszú ideig tart a tankötelezettség, összesen 12 évig. Ilyen hosszú ideig csupán Belgiumban, Hollandiában és Németországban kell iskolába járniuk a diákoknak. Norvégiában és Franciaországban 10, Ausztriában, az Egyesült Királyságban, Finnországban, Görögországban, Svédországban, Portugáliában Svájcban csak 9, Olaszországban pedig csupán 8 évig tart a tankötelezettség.

Az iskolába járásra azonban nem mindenkit könnyű rávenni. - Egy kétméteres, 17 éves fiút nem lehet erőszakkal bekísérni a tanterembe - mondja Erzsébet, a Nándival hivatalból foglalkozó gyermekjóléti szolgálat munkatársa. - A fiú alig vesz részt az órákon, emiatt a jegyző időnként bírságot ró az édesanyára, aki ezt befizeti, majd minden marad a régiben. Nándinak tulajdonképpen nem is a fejével van baj, hanem a magatartásával, nem érdekli az iskola. Az iskola pedig ezzel nem tud mit kezdeni - mutat rá Erzsébet, akinek nem Nándi az egyetlen ilyen "ügye". Zsuzsi például 16 éves, de már harmadszor ismétli a 6. osztályt. Ő sem jár be az órákra - "fiúzik".

Az iskolák egyre látványosabban nem tudnak mit kezdeni a megváltozott öszszetételű diáksággal; azzal, hogy azok is iskolába járnak, akik problémás viselkedése eddig az iskola falain kívül jelentkezett. Sorra érkeznek a hírek a tiszteletlen, a tanulás iránt nem érdeklődő, agresszív, durvább esetben tanárverő diákokról, és a tehetetlenül álló pedagógusokról. A 18 éves korig tartó tankötelezettség a hírekben leginkább akadályként jelenik meg.

Az elmúlt évtizedek oktatási expanziójának következtében ma már gyakorlatilag mindenki iskolába jár, és egyre hosszabb ideig. A tananyag, a pedagógiai kultúra azonban nem igazodik a megváltozott összetételű, heterogén diáksághoz. Mint Halász Gábor, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos tanácsadója rámutat: a Nemzeti alaptanterv közös követelményeket állapít meg a 9-12. évfolyam számára, függetlenül attól, hogy gimnáziumról, szakközépiskoláról vagy szakiskoláról van-e szó. Vagyis: egy homogén összetételű diáksággal számol. Márpedig erről szó sincs.

A szakiskolákba elsősorban a hátrányos helyzetű, rossz családi körülmények közül érkező, többségében roma diákok kerülnek, akik a korábbi sorozatos kudarcok miatt motiválatlanok a tanulás iránt. A szakiskolát ráadásul a diákok nagy része kényszerből választja: teljesítményük máshová már nem lenne megfelelő, a tankötelezettség miatt azonban kénytelenek iskolába járni - mutat rá az Oktatási Kerekasztal által összeállított Zöld könyvben megjelent tanulmányában Liskó Ilona, tavaly elhunyt oktatáskutató.

A szakiskolai tanulók háromnegyede mind az olvasás-szövegértés, mind a matematika terén a legalacsonyabb szinten áll; vagyis lényegében funkcionális analfabéta. A szakképzésben tanító pedagógusok nem is nagyon látják értelmét a 18 éves korig tartó tankötelezettségnek. A Pedagógusok Szakszervezete fővárosi szakoktatási tagozata nemrégiben kezdeményezte is a tankötelezettség 16 évre történő visszaállítását, ám az oktatási tárca ezt nem támogatja. A szakszervezet azt is szeretné, ha visszaállítanák a hagyományos, 3 éves szakmunkásképzést, vagy ha legalább a gyakorlati oktatás megkezdődhetne már 14 éves korban az iskolai tanműhelyekben. Erre most csak 16 éves kortól, a 11. osztálytól van lehetőség. - Csakhogy ezek a diákok a szakma miatt jönnek a szakiskolába, nem érdeklik őket a könyvek, így már a 9-10. osztályban otthagyják az iskolát - mondja Jurcsó Istvánné, a tagozat vezetője.

Liskó Ilona, korábbi kutatási eredményekre alapozva 30 százalékra teszi a szakiskolai lemorzsolódás arányát. Rámutat: a szakiskolát elhagyók aránya a kilencvenes évek közepéig 20-22 százalék körül volt, majd - a leginkább hátrányos helyzetűek szakiskolai továbbtanulását kikényszerítő intézkedések következtében - emelkedni kezdett. - Amikor a lemorzsolódás 1999-ben megközelítette a belépők egyharmadát, az oktatási tárca beszüntette az erre vonatkozó statisztikai adatközlést - fogalmaz Liskó Ilona.

Az iskolaelhagyók számát illetően lapunk sem kapott adatokat a minisztériumtól. Kertesi Gábor közgazdász, az Oktatási Kerekasztal tagja azonban az országos kompetenciamérésekhez kapcsolódó életpálya-felmérésekből kedvezőbb tendenciákat olvasott ki. Ebben a 120 ezer, a 2006-os méréskor 8. osztályos tanuló közül kiválasztott tízezer diák iskolai pályafutását követik nyomon. Vagyis éppen azt a korosztályt, amelyre elsőként vonatkozik a 18 éves korig tartó tankötelezettség. Eszerint a diákok 1,6 százaléka már a 8 általános befejezése után nem tanult tovább, összességében pedig a 11. osztály elejére a 8.-os diákok hat százaléka tűnt el az oktatási rendszerből.

A középiskolát elkezdők közül a 10. osztályra 1,4 százalék morzsolódott le, majd a 11. osztály elejére újabb 3 százaléknyi diák hagyta ott az iskolát. Ezen belül a szakiskolában a legmagasabbak a számok.

Kertesi Gábor szerint a kedvezőnek tűnő lemorzsolódási adatok betudhatóak annak, hogy a korábbi statisztikák eleve torzíthattak. - A valószínűbb ugyanakkor az, hogy a demográfiai hullámvölgyben az iskolák a fejkvóta érdekében egyre inkább megpróbálják megtartani azokat a diákokat is, akiktől korábban inkább szabadulni igyekeztek - tette hozzá. Hangsúlyozta: a problémák ellenére még mindig jobb, ha az iskolában tartják a diákokat 18 éves korukig, mintha kilökdösnék őket az "életbe". - Ezeknek a diákoknak az alapkészségeik ugyanis olyan rosszak, hogy képtelenek lennének a kihívásoknak megfelelni, és a gyorsan elavuló szakképzettségüket új tudással bővíteni. Így azonnal munkanélkülivé válnának - mutat rá a közgazdász.

Liskó Ilona tanulmányában úgy fogalmaz: változtatni kell azon a pedagógiai szemléleten és gyakorlaton, amely a nehezen kezelhető gyerekektől szabadulni igyekszik, illetve a lemorzsolódásra esélyes tanulókat szankciókkal sújtja. Vagyis meg kellene szüntetni például az igazolatlan hiányzások miatti automatikus kizárás lehetőségét, a lemorzsolódás által veszélyeztetett diákok mellé pedig mentortanárt kellene kirendelni. Javasolja a reintegrációs kvóta bevezetését is, amely minden olyan iskolát megilletne, amely vállalja a 18 éves kora előtt az iskolából kimaradó diákok érettségihez vagy szakképzettséghez juttatását. Mivel pedig a szegény családoknak az iskoláztatás súlyos anyagi terhet is jelent, javasolja a képzés befejezését elősegítő ösztöndíj bevezetését is.

Az oktatáskutató szükségesnek tartja az általános és a szakmai képzés intézményi szintű ketté választását is. Vagyis az általános képzés - az érettségire és a szakmatanulásra felkészítő 9-10. évfolyamos oktatás - a középiskolákban folyna, a szakmai képzés pedig a szakképző központokban. A 10. évfolyam után kellene tagolni a követelményrendszert Halász Gábor szerint is: addig mindenki számára azonos, de utána már eltérő elvárásokat kell támasztani a diákokkal szemben. Azt mondja: fontos, hogy az állam ne engedje el a diákok kezét 18 éves korukig, és próbálja őket bevonni valamilyen oktatási formába. A probléma szerinte azonban az, hogy nincs pontosan tisztázva, mit is értünk tankötelezettség alatt a 16-18 éves korcsoport esetében. - A többség a hagyományos iskolát érti ezalatt. De nem arra kell törekedni, hogy minél tovább bent tartsák a diákokat a megszokott iskolai formák között, hanem éppen fordítva: biztosítani kell számukra a korábbi kilépés lehetőségét - véli az oktatáskutató. Hangsúlyozta: a 16-18 éves korosztály esetében sokkal rugalmasabb iskolai formákra van szükség, változatlanul lesznek ugyanis, akik nem járnak majd iskolába, az iskola pedig egyre inkább egy konfliktusokkal terhelt közeggé válhat.