Népszabadság - Szabó Bernadett

Róla nevezik Hárs-korszaknak közrádiónk második kiemelkedően fontos időszakát. Az első az alapító, a Horthyhoz közel álló Kozma Miklós nevéhez fűződik. Hárs István 1957-től dolgozott a rádióban, 1959-től 1988-ig a legfőbb vezetői poszton, de a Kádár-éra egyetlen meghatározó politikusához sem kötődött. Annál inkább eszméhez és erkölcsi értékekhez. Az eszme: a köztulajdon dominanciáján alapuló, kizsákmányolástól mentes közösségi társadalom. Erkölcsi értékei széles skálán mozognak.

Kezdve azzal, hogy "ejtőernyősként" érkezve első dolga volt bemenni a szerkesztőségekbe, és megmondani: tanulni szeretné, hogyan működik a rádiózás. De amikor már a kisujjában volt a Bródy Sándor utcai intézmény, akkor is a munkatársaira hallgatott. Olyanokra, akik - hasábokat megtöltő fölsorolás következhetne - szakmailag jók vagy éppenséggel kiválóak voltak. Nála sosem számított más, csak a szakmai teljesítmény.

A kor pártirányítási viszonyai közepette védte a rádió és a műsorkészítők autonómiáját. Fölülről érkező politikai kifogások, iniciatívák ellenében sokakat megvédett, "bújtatott", ha nagyon muszáj volt, legfeljebb szilenciumra ítélt. Később ismét megszólalhattak. Kevesektől volt kénytelen politikai okokból megválni. Munkásságának egyik értékmérője, hogy a rendszerváltáskor a Magyar Rádió volt a leghitelesebb közintézmény Magyarországon. Azóta sok minden változott.

A másik értékmérő munkatársainak emlékezete. Amelyben máig emberséges, beosztottaira figyelő, minden elvakultságtól mentes főnökként, örök "Hárselvtársként" él.

Születésnapján velük együtt kívánjuk: éljen még sokáig erőben, egészségben!