A kollégák amúgy méltányolandó buzgósággal az újság és általában a sajtó szabad működésének védelmére keltek. Révész Sándor e hasábokon Védtelenek vagyunk címmel írt keserű kifakadást az eset apropóján (Népszabadság, 2010. január 25.), a Klubrádió pedig hétfő délután egy testes műsorrészben (Orosz József beszélgetése Vásárhelyi Máriával) nagy indulati apparátussal elemezte azt a helyzetet, amikor egy ostoba törvényhely továbbélése alapján lehet a sajtót nyomorgató ítéletet hozni.

Csakhogy. A helyzet jobb is, rosszabb is, mint amilyennek a fent említettek mutatják. A kollegák bizonyos (rájuk nem jellemző) figyelmetlenségből kihagytak egy a tárgyban kihagyhatatlan fejezetet: azt ugyanis, hogy a parlament által múlt év őszén elfogadott, igaz, a köztársasági elnök úr által megkifogásolt, hatályba nem lépett, de – ismétlem – elfogadott polgári törvénykönyv megszünteti a sajtó ilyen értelmű objektív felelősségét, kijelentve, hogy korrekt idézet esetén a médiát mások nyilatkozatának idézéséért felelősség nem terheli. Ennyivel jobb a helyzet.

Ismét csakhogy. Az elmarasztaló ítéletet hozó Fővárosi Ítélőtábla bírái – ellentétben kollégáinkkal – nyilván olvasták a törvény ilyen értelmű operációját, sőt, feltételezhetően a változást előkészítő vitaanyagot, a teljes hátteret is, s ha korábban nem gondolták volna, ezek alapján teljes mélységében feltárulhatott előttük a sajtó objektív felelősségének tarthatatlansága. Ám ők ezzel együtt, sőt, ennek ellenére ezt a jogi környezetet teljesen figyelmen kívül hagyva – és ennyiben rosszabb a helyzet – rúgtak még egy utolsót a sajtón, jelen esetben a Népszaván. Utóirat: azt már csak mellékesen és tájékoztatásul kell megjegyezni, hogy a MÚOSZ kezdettől fogva jelen volt a sajtót érintő törvényi részek előkészítésénél, és igyekezett minden tőle telhetőt megtenni az objektív felelősség megszüntetéséért is.

A szerző a MÚOSZ elnöke