alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. február
12. vasárnap

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Az iskola a bosszú terepévé is válhat

Aáry-Tamás Lajos szerint sok oktatási intézmény bezárkózik problémáival

Jogszabályokkal vagy detektoros kapukkal nem lehet megállítani az ámokfutókat – véli Aáry-Tamás Lajos, aki tíz éve vezeti az Európában egyedülálló Oktatási Jogok Biztosának Hivatalát. Az ombudsman szerint nagy jelentősége van annak, mik a játékszabályok az iskolában, mert a sorozatos kudarcok a bosszú terepévé tehetik az intézményeket, pláne hogy az új kommunikációs eszközök meghozzák az áhított 15 perc hírnevet.

Varga Dóra| Népszabadság| 2010. február 23. |13 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

zeni | 2010. február 24. | 11:06:27

Véleményem szerint,ha egyszer az ész lovasszobrot kap, még a lovat sem az ombudsman úrról fogják mintázni.

komszomol | 2010. február 24. | 00:31:14

Érdekes, a szocializmusban ezek a problémák igen gyéren fordultak elő. Néhány verekedős állat diák ill. tanár ugyan előfordult, de a tanárok többsége pedagógiai módszerekkel rendet tudott tartani.

Első dolog lenne minden szülőnek munkahely és tisztességes bér. Aztán a maradék tanároknak is, miután a salakot kirúgták. Aztán lecsökkenteni az idióta jövedelem-különbségeket, mert jelenleg a bankigazgató és a tanár fizetése közötti különbséget csak hatványokkal lehet kifejezni, holott az előbbi kártékony a társadalomra, az utóbbi akár hasznos is lehet.

Az iskola a társadalom tükre. Nem az iskolában kezdődött, hanem a rendszarváltással.

Mandos kutyája | 2010. február 23. | 22:25:43

Ja, és még azért sem fogok tanítani, mert van ált.sulis tanár a családban, s így közvetlen közelről láthattam, milyen kín ilyen gyerekekkel vesződni, milyen idegeskedés, feszültség, milyen sz.r érzés, amikor semmi haszna az ember munkájának, s magasról tesznek a tanárra..
És hogy mindenkit megnyugtassak: igen, itt van a szekrényben a kétszakos bölcsész-tanári egyetemi diplomám (de én inkább kutakodok).

Mandos kutyája | 2010. február 23. | 22:22:03

De most könyörgök, ha egy ált.sulis (kb. 14 éves) diák (fél)részegen (nem, nem másnaposan, hanem még aznaposan) megy iskolába, kötekszik, s zavarja az órát, akkor mondja már meg ez a jóember, hogy milyen eszköz is van a pedagógus tarsolyában? Már azon kívül, hogy próbál a lelkére beszélni.. A teremből ki nem küldheti, mert ugye a diáknak joga van az oktatáshoz. Az ellenőrzőjébe hiába ír be, mert 1. a diák nem adja oda 2. az ilyennek már úgyis van annyi beírása, hogy nem fér a naplóba, 3. a szülőt se érdekli. A szülőt hiába hivatja fel, mert úgyse megy be az iskolába. Az igazgatóért hiába szalad, mert arra se hallgat a gyerek. Most milyen eszközei is vannak a tanárnak? Mihez is van joga a tanárnak? Netalán normális munkakörülményekhez? S a többi 16-17 diáknak, akiket ez a részeg osztálytárs zavar az órán, nincs joga a normális tanuláshoz? Csak a deviánsoknak vannak jogai?
A példa nem kitalált..
Ezért nem fogok én tanítani.. Vagy ha feltétlenül szükséges lesz (nem lesz jobb állás), akkor is max. gimnáziumban.. De már szaksuliban semmiképp', mert tudom, hogy én azt idegileg nem bírnám..

btanarur | 2010. február 23. | 20:10:47

Már éppen ideje volt, hogy a NOL is belépjen a Pedagógiához Nem Értő Személyeket Propagáló Programba. Ő lenne Aáry-Tamás Lajos.
Másfelől. Ha a pedagógus a szolgáltató, a diák pedig a szolgáltatást igénybe NEM vevő, akkor miért is kötelezzük őket arra, hogy ezt 18 éves korukig kelljen csinálni?
Ez a cikk egy fasság. Nem szokásom fröcsögni, de most kicsurrant.
Hogy lehet összemosni egy állítólagos (mert ugye ez még nincsen másodfokon) főiskolai degenerált szereplését a szakképzés-alapképzés problémáival?
Szándékosan nem is néztem meg, ki írta a cikket. Csak úgy lehet, hogy ő is valami gyógyped diplomával végzett, esetleg kettessel átrugdosták a vizsgákon. Most pedig itt osztja az észt...

h.genoveva | 2010. február 23. | 19:31:59

Ha azt vesszük, a társadalomban mindenki szolgáltat, és ki-ki amások szolgáltatását veszi igénybe. A dolgokat azonban nem lehet igy lecsupaszitani, mert az orvosi ill. a tanári "szolgáltatás" nem emlithető egy napon sem a női fodrász vagy angol uri szabó által nyujtott szolgáltatásokkal.
Gyermekeink eldurvulása, tudatlansága és az ebből eredő iskolai kudarcok okát én első sorban a lehetetlen iskolai követelményekben látom és abban,hogy a megtanithatatlan követelményeknek a kontraszelektált tanárok nem tudnak eleget tenni. A pedagógusok jelentős része kényszerpályán van, a gyerekeket nem szereti, kin neki minden perc, amit köztük kell tölteni. Az ilyen alakok, mint a nyilatkozó ur, valójában csak tovább rontják a dolgokat. Az SZDSZ vetése beérni látszik.

saman | 2010. február 23. | 19:15:26

Leült valaha Pál Tamással vagy Almási Istvánnal akár csak egy teára?

Épp most készülök panaszként megfogalmazni a politikafüggetlen civil szféra megtizedelésének ügyét.

Elindítok egy ombudsmani vizsgálatot Szabó Máténál és most, hogy már csoportok is perelhetnek, megpróbáljuk a bíróságon is.

reszvetelidemokracia.blog.hu

saman | 2010. február 23. | 19:13:17

A címből azt hittem, hogy tovább ragozzák Mesterházy fórumnyilatkozatát, ahol az orvosterroristákkal való fenyegetőzést/félelmet a tanárokra is kiterjesztette.

Szerencsére ennek semmi nyoma a cikkben.

Én dolgoztam a Diákjószolgálati Csoportban amely Almási István az első diákombudsman keze alatt dolgozott ebben a szerepben civilként.

E körül egy széles mozgalmi kör volt anno. Nemcsak a panaszok kezelésére volt jószolgálati segítség ebben szervezetben, hanem volt egy kortárs segítő trénercsoport az Egyesület a Diákönkormányzatokért, az Országos Diák Unió összefogta azokat az iskolaközösségeket, akik erős érdekképviseleti kultúrát teremtettek iskolákban. 12 éve a Halász - Zushlág paktum halálra ítélte ezeket a civil kezdeményezéseket, eltünt az Iskolapolgár Alapítvány, a Mikroműhely Egyesület vagy a nagyobb bázisdemokratikus kortárs segítő mozgalmakból ide sorolható még a Patronáló-Óvó-Közösségi Háló is.

A civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia csapást mért az érdekképviseleti kultúra fejlesztéssel foglalkozó civil mozgalmakra.

Hosszú távon a társadalmi tervezés technikák vagy az erőszakmentes kommunikáció kultúráját fejlesztő civil szolgáltatók vagy egyáltalán a független állampolgári önszerveződések eltünése oda vezethetetett, hogy semmiben nem tudunk civil kontrollként fellépni.

A részvételi demokrácia ma azt jelenti, hogy skinheadek kockakővel dobálják időnként a rendőrök fejét.

Így jobban érzi magát Aáry Úr?

Leült valaha Pál Tamással vagy Almási I

charisz | 2010. február 23. | 18:27:20

Tanárként azt mondom, hogy ez a szolgáltató/szolgáltatást igénybe vevő modell nem alkalmazható megnyugtatóan az pedagógus munkára.
Ha valóban szolgáltatunk, akkor alulfizetnek, csúnyán, ezek után a lelkiismeretes munkavégzés (pedagógus munka) már inkább ajándék, mint a szolgáltatás része.
A tanároknak egy nagyobb része azért tanít, mert nincs más választása, az igazán tehetségeseknek pedig egy nagy része, pedig nem vállal tanári munkát.
A fegyelmezés a deviáns tanulók esetében már-már megoldhatatlan (például csak hogy az egyik végletet említsem általános iskolából ma kirúgni valakit, majdnem lehetetlen, a legsúlyosabb fegyelmi vétségek esetében is).
Ezek után lehet a jogokról beszélni, például, hogy a tanároknak joguk lenne normális munkakörülményekhez.
De ami ennél fontosabb a diákoknak joguk lenne jól képzett, tehetséges, nem csak szolgáltatást nyújtó, nem agyonterhelt, nem alulfizetett, hanem elhívatott tanárokhoz.
De nem csak a tanárok vannak rossz helyzetben, csak ezek az ombudsmanok elkeserítően életidegenek és jól fizetettek.

immortal | 2010. február 23. | 18:15:00

Egyre több lesz az iskolai agresszió - itt Borsodban már mindennapos és az esetek nagyon durvák. Nem akarom mondani miért. Mindenki tudja. Én csak röhögök az egészen mert előbb-utóbb a Lila Akác utca iskolájában is meg fog jelenni. Csak évek kérdése

Kongat | 2010. február 23. | 17:47:54

Aáry Tamás Lajos a közoktatási korrupció egyik fő részese. Arról nem szól a cikk, hogy közérdekű bejelentések ellenére (ajánlott levélben) Aáry Tamás Lajos, még csak válaszolni sem volt hajlandó!!!

Miféle ombudsman az ilyen módon eljáró???

Arról sem ír a szentem, hogy vajon milyen módszer az amikor tanár kerti partiján szó szerint, leitatja tanítványait, azzal a célzattal, hogy jelentsék fel szüleik a neki nem tetsző pedagógustársát, amelynek következménye polgári perek sora.

Igen kérem. Ma szülő, akinek gyermekét drogozás miatt „átképzésre”, (a fene tudja pontosan hogyan nevezik pontosan, mert személyes adat,) ítélik, egyúttal feljelentheti a neki nem tetsző tanárt teljes joggal, akit nem is látott életében, hamis vádakkal, aki azt tűrni köteles.

Mert ez a valóság!!!

A drogozó, csont részeg tanulók és szüleik is előnyt élveznek a személyes adatok védelme miatt, jog szerint, a tanárukkal szemben!!!!
Ezt akár interneten is közhírré tehetik.
Persze kell ide egy mentelmi jogot élvező polgármester és korrupt Oktatási Bizottságának közreműködése is.

Ettől fog szétrohadni ez az ország.

Elliot Aronson? A szájára sem veheti Aáry Tamás Lajos.

andras1 | 2010. február 23. | 17:36:25

Ombudsmannak az országgyűlési biztosokat nevezzük, a parlament választja meg őket. Aáry-Tamás Lajost nem a parlament választotta meg, egy miniszter alárendeltségében dolgozik.

Kongat | 2010. február 23. | 17:03:02

Aáry Tamás Lajos egy hivatalával visszaélő ombudsman.

Egész sor visszaélésről volt, van tudomása, mégsem indított eljárásokat.
Tudomása volt iskolabezárások során adathamisításokról, törvénysértő eljárásokról, a pedagógus foglalkoztatás területén visszaélések sorozatáról.

Aáry Tamás Lajos a politikai alvilág része.
Volt szerencsém vele is személyesen is tárgyalni visszaélésekről. A mai napig hallgat róluk. Igaz, mások is.

„A diákoknak is vannak jogaik”

Népszabadság - Kocsis Zoltán

– Az utóbbi tíz évben mennyit változott az iskola világa?

– A hivatal első évében sem a diákok, sem a pedagógusok nem voltak igazán tisztában a jogaikkal. A 2000-es Sziget Fesztiválon a teszteket a pedagógusok és a diákok egyaránt 60 százalékos helyességgel töltötték ki. Néhány év múlva azonban a diákok elhúztak: 80 százalék fölött adnak ma már helyes válaszokat.

– A pedagógusok gyakran panaszkodnak, hogy csak kötelességeik vannak, a diákoknak meg csak jogaik. Eszközteleneknek érzik magukat velük szemben.

– Az oktatás közszolgáltatás, amit az állam köteles biztosítani. A végrehajtói a tanárok, ők tehát a kötelezettek. A szülők és a diákok pedig igénybe veszik a szolgáltatást – nekik vannak jogaik. Az egészségügy is közszolgáltatás: ott sem az orvosok jogairól szokás beszélni, hanem a betegek jogairól. Ez a kályha, amihez mindig vissza kell térni, ha oktatási konfliktusról van szó. Természetesen a pedagógusok nem jognélküliek, hiszen állampolgárok, munkavállalók, és a diákoknak is vannak kötelezettségeik, például a tankötelezettség, de az alapképlet nem változik.

– De mit tehet a pedagógus, ha például rátámad a diák vagy a szülő?

– Gyakori kérés, hogy gyűjtsük össze azokat a jogszabályokat, amelyek a tanároknak eszközt adnak a konfliktusos helyzetek kezelésére. De ezek az eszközök nem a jogszabályokban vannak, hanem a pedagógia tarsolyában. Az iskolákban egyébként számos jó megoldást alkalmaznak. Egy szekszárdi fórumon például azt panaszolták a pedagógusok, hogy mivel nem lehet pénzt kérni a szülőktől a pedagógiai programban nem szereplő kirándulásokért, erdei iskoláért, ezért vagy kénytelenek kijátszani a jogszabályt, vagy nem is szerveznek ilyen programokat. Egy polgármester ekkor elmesélte, hogy náluk a diákok, saját ötletük alapján, évente három nagy mulatságot szerveznek a településen, elhívják a rokonokat, műsort adnak, gulyást főznek. Az így befolyt pénzből minden osztály el tud menni évente kirándulni, erdei iskolába és a szekszárdi színházba. Van még tucatnyi ilyen jó megoldás az iskolákban, de ezeknek nincs gyűjteményük. Meg kellene teremteni azokat a fórumokat, ahol az iskolai szereplők, a családsegítők, a rendőrség, a pedagógiai szolgáltatók meg tudják beszélni egymással a problémákat, és be kellene vonni a tágabb környezetet is. Az oktatás közügy, mindenkinek köze van hozzá, ma azonban sok iskola bezárkózik.

– A legtöbb konfliktust azért nem az osztálykirándulások okozzák. A média egyre több iskolai agresszióról tudósít. Mennyire valós ez a kép?

– A média tükör, igaz, néha görbe tükör. De a hivatalhoz érkezett panaszok is hasonló képet festettek: egyre több panasz érkezik fizikai erőszakról, egyre durvább esetekkel találkozunk, egyre fiatalabb diákok bántják, zsarolják egymást, olykor még a tanáraikat is. Nagy port kavart az a vizsgálatunk, amely rámutatott, hogy a beavatási szertartások során a szakiskolai kollégiumokban durva szexuális bántalmazásnak teszik ki a felsőbb évesek a gólyákat: volt, akinek a WC-be tuszkolták a fejét, levizelték vagy széklábat dugtak a végbelébe. A tavalyi reprezentatív vizsgálatunkból viszont, amelyben a 11.-es diákokat és pedagógusaikat kérdeztük, az derült ki, hogy a fizikai agresszió, bár létező jelenség, nem olyan gyakori, mint ahogy a hírekből, illetve a hivatalhoz érkezett panaszokból tűnik. Sokkal gyakrabban bántják egymást szóban, mint tettel a diákok, illetve a tanárok.

– Akkor viszont egyre durvábban. Mi vezethet egy diákot oda, hogy pisztollyal lövöldözzön társaira, mint Pécsett, vagy mint tervezte azt egy budapesti egyetemista?

– Nemrég járt Magyarországon Elliot Aronson, akinek a Columbine után című könyve a Columbine középiskolában történt vérengzés előzményeit, a két diák előéletét vizsgálja, hogy kiderítse, milyen út vezetett odáig, hogy 12 társukat és egy tanárukat megölték. A kutatók azt állapították meg, hogy a diákokat folyamatos kudarc érte az iskolában, kiközösítették őket. Ha pedig a gyereket az iskolában éri kudarc, akkor ez lesz a terepe a bosszújának. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy mi történik az iskolában, mennyire figyelnek oda a másikra, és mik a játékszabályok. A magyar tudósokat az utóbbi két esemény arra kell serkentse, hogy kutassák ezeket az eseteket, hátha találnak valamit, aminek alapján el lehet gondolkodni a terápián. Jogszabályokkal nem lehet megakadályozni az ilyen eseteket, a detektoros kapuk vagy a tízparancsolat kifüggesztése nem megoldás. A probléma okait kell megtalálni.

– Kudarcok eddig is érték a diákokat, mégis ismeretlen volt hazánkban az iskolai „ámokfutás”.

– A nyilvánosságnak ma óriási szerepe van. Ezek a fiatalok nemcsak azért érzik hatékonynak a bosszút, mert meghal vagy megsebesül néhány ember, hanem azért is, mert az erről készült videókat nagyon sokan meg fogják nézni. Így tizenöt percre híressé válnak. A médiának és az új kommunikációs eszközöknek ilyen szempontból is óriási hatásuk van a fiatalokra, de hogy pontosan milyen, azzal még a felnőttek sincsenek tisztában. Erről szól a mobiltelefonnal rögzített iskolai megalázások jó része is: a fiatalok ezekre a tartalmakra úgy tekintenek, mint szabadon megosztható dolgokra. Egy vidéki középiskolában két fiút videóztak le a WC-ben, és ezt föltették a netre. A probléma az volt, hogy a felvételen úgy tűnt, mintha nem egymás mellett, hanem mögött állnának. Mindkét családnak el kellett költöznie a városból, az egyik ráadásul külföldre menekült, mert a fiúk nem tudták lemosni magukról a homoszexualitás bélyegét. A felvételt készítő diák már hiába mondta, hogy nem így történt, az már senkit sem érdekelt.

Aáry-Tamás Lajos 1999. december 1-je óta vezeti az Oktatási Jogok Biztosának Hivatalát. Az ombudsmanhoz az elmúlt tíz évben csaknem tízezer panasz érkezett: a megkeresések 35 százalékát a diákok, 25 százalékát a szülők, 21 százalékát a pedagógusok vagy az intézményvezetők adták be. A panaszok több mint fele a közoktatás területéről származik, harmada a felsőoktatásból. Az esetek csaknem feléről született állásfoglalás, harmadát hatáskör hiányában az oktatási biztos elutasította, ezer esetben nem volt jogsérelem, 33 esetben viszont ajánlást adott ki, 22 esetben pedig jogalkotási javaslatot készített.