Szabó Bernadett

A szakemberek jelentős része jónak tartja a decentralizáltságot, de abban is egyetértés van, hogy túl sok a fenntartó. A decentralizáltság egyik következménye, hogy a területi egyenlőtlenségek hatnak az egyes iskolák pedagógusállományára, felszereltségére. Az uniós csatlakozás után megjelent a társulási forma, ahol kistérségi központokba kerül az egyes iskolák irányítása, azaz elkerül a kicsi települések kicsi önkormányzataitól. (Ez a folyamat azonban nagyon lassú, egyelőre kevés önkormányzat mond le fenntartói jogáról.)Adecentralizáltság anynyira jellemzi a rendszert, hogy még az egyes iskolák is nagy autonómiával rendelkeznek. A különböző döntéseket nehezen lehet ellenőrizni, s ez leginkább a kis érdekérvényesítő képességgel bíró csoportoknak jelent különös hátrányt. A szocialista kormány egyik utolsó intézkedéseként tovább növelte ezt az autonómiát, és a pedagógusoknak hízelgő tartalommal módosította a közoktatási törvényt: e szerint a tantestület (és nem a fenntartó önkormányzat) választhatná meg az iskola igazgatóját. (Annak eldöntése, kiből lesz sajátos nevelési igényű gyerek, szintén helyben dől el, centralizált diagnosztikai ellenőrzés nélkül, így fordulhat elő, hogy a nehezen kezelhető vagy eltérő szociális háttérrel rendelkező gyerek is könnyen, indokolatlanul fogyatékossá válhat.)

Alapok és készségek

Az oktatás problémáinak feltárására felállított Oktatási Kerekasztal is a decentralizáltságot említi a közoktatási rendszer egyik fő problémájaként. A magyar iskolák között óriási különbségek vannak, ennek csökkentésére csak akkor van mód, ha a parlament hozzányúl az önkormányzati törvényhez, és bár meghagyja az önkormányzatok közoktatásifeladat-ellátási kötelezettségét, de azt „középszintű önkormányzati szintre”, vagyis a kistérségi központokhoz delegálja. A települések jövedelemtermelő képessége eltér, egy gettósodó zsákfalu nem képes olyan iskolát fenntartani,mint egy város. A kistérségi iskolafenntartás több település jövedelmeit integrálhatja, ezáltal csökkenthetők a területi különbségekből adódó egyenlőtlenségek. Ha ez megtörténne: a hátrányos helyzetű térségek szegény gyerekei is jobb minőségű oktatáshoz juthatnának.

És itt elérkeztünk a legfőbb problémához: az iskolák közt feszülő egyenlőtlenségekhez. Nemzetközi mérések azt mutatják, hogy felső tagozaton romlik el valami. Ötévenként nemzetközi összehasonlító elemzés készül, amely 9-10 éves gyerekek olvasási készségeit vizsgálja. Ez az úgynevezett PIRLS-vizsgálat, amely legutoljára 50 ország részvételével zajlott, és amelyben a magyar kisdiákok kitűnően szerepeltek. Mindössze három ország és Kanada egy tartománya előzi meg Magyarországot. Ez a szakemberek jó része szerint igazolja azokat a reformokat, amelyeket még 2002-ben Magyar Bálint indított el, és amelyek elsősorban az alapkészségek elmélyítésére koncentrálva módosították a közoktatatási törvényt. Magyarország ezeken a méréseken sikerrel szerepelt, és olyan országokat is maga mögött hagy, amelyek egyébként sokkal sikeresebb rendszert működtetnek. Ennek oka az, hogy az alsó tagozatosoktól már 10 éves korukra elvárják, hogy írjanak, olvassanak, ráadásul a társadalmi egyenlőtlenségek ebben a korban még kevésbé éreztetik hatásukat. Azok az országok, amelyek hagynak időt a lassabban érőknek vagy a lemaradóknak is az olvasási készségek elsajátítására, a 15 éveseket vizsgáló PISA-teszteken jóval megelőzik Magyarországot. (A PIRLS-ben megelőzzük Finnországot, de a tudás hasznosulását mérő PISA-rangsorban már elhúz Finnország az élmezőnybe.)

Az OECD-országok közülMagyarországon a legnagyobbak az iskolák közötti különbségek. A közpénzből finanszírozott oktatás nem csökkenti, még csak nem is stagnálja, hanem növeli a gyerekek közötti különbségeket, ezzel a szegények elől szinte teljesen elzárja az utat a kitöréstől.

A legutóbbi, 2006-ban készült tesztek nem okoztak meglepetést az oktatással foglalkozó szakemberek körében, mert ugyanilyen rossz eredményeket produkáltak a diákok a korábbi teszteken is. Épp emiatt fogott a közoktatás terén eladdig szokatlan „radikális” reformba Magyar Bálint, melyekhez az őt követő szocialista miniszter sem nyúlt hozzá. Ezek az intézkedések megosztják a közoktatás szereplőit.

Radikális reformok

Csak a szülő egyetértésével lehet évismétlésre kötelezni a diákot. Ez a sokat vitatott intézkedés azt szolgálná, hogy ne lehessen megszabadulni olyan gyerekektől, akik szegénységük vagy egyéb okok miatt lassabban haladnak. Az intézkedés megszüntetné, hogy sokkal idősebb, túlkoros gyerekek járjanak egy osztályba kisebbekkel. A túlkorosoktól egy idő után megszabadul az iskola, rendszerint magántanulóvá válnak, vagy kibuknak végleg.

A módosított közoktatási törvény meghosszabbítja az alapozószakaszt: így több idő jut(na) az írás, olvasás, számolás elsajátítására, és ez az ötödik, hatodik osztályban is folytatódik (folytatódna). Azért a feltételes mód, mert önmagában a jogszabályváltozás nem indukál szemléletváltást, és szakemberek arra figyelmeztetnek, a tanárok nehezen „állnak át”.

A 2009-ben készült vizsgálat éppen ezért nem biztos, hogy javulást mutat majd, már csak azért sem, mert azok a kisdiákok, akinél bevezették az intézkedéseket, a vizsgálat évében még csak tizenkét évesek.

Mindezt kiegészíti, hogy alsó tagozaton megszűnt az osztályzás, és a tanulók szöveges értékelést kapnak a tanároktól. Gondolhatnánk, örül a szülő, hogy nem egy számot lát a gyerekéről, hanem a pedagógus néhány mondatban elmagyarázza, mik a gyengéi, miket kell fejleszteni. A törvény módosításakor azonban a pedagógusok nagy része felháborodott, és jelezte, vagy idő, vagy kompetenciahiány miatt nem képes ilyen értékeléseket magától írni, ezért a minisztérium előre gyártott szövegpaneleket tett közzé a honlapján.

Ezek az intézkedések a legmodernebb pedagógiai eljárások hazai adaptációjának tekinthetők, melyeket a sikeres oktatásukról is elismert országok oktatáspolitikája is alkalmaz, lényegében szerte az uniós országokban. Ahol egyébként buktatnak, ott a buktatáshoz kapcsolódik egy független szakértők által készített tanári értékelés is. E szemlélet azt tükrözi, hogy nem a gyerek felelős azért, mert megbukott, hanem az őt oktató tanár.

A reform hangsúlyos eleme volt, hogy ösztönözte az integrált oktatást, bevezette a hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzet fogalmát. (Az előbbi a család anyagi helyzetéről árulkodik, az utóbbi arról is, hogy a szegénység mellett a szülőknek nyolc általános vagy annál alacsonyabb az iskolai végezettségük. Kimutatható, hogy a szegény gyerekek iskolai kudarca nemcsak az anyagi helyzettel, hanem a szülők iskolai végzettségével is összefüggésben van.) A súlyos különbségeket csökkentendő bevezették az Útravaló Ösztöndíjat, amelyben a tanár és az általa mentorált hátrányos helyzetű diák is anyagi ösztönzést kap a közös, külön tanulásra, akár a szabadidő terhére is.

Padból segélybe?

Az esélyegyenlőségi törvény 2003-as megalkotása új fejezetet nyitott a jogérvényesítésben is: ettől kezdve lehet hatékonyabban fellépni a bíróságon is a szegregáció – azaz cigány gyerekek jogellenes elkülönítése – ellen. A szegregációval együtt jár a rossz minőségű, színvonaltalan oktatás – az ilyen iskolákat elhagyják a jó pedagógusok, nagy a fluktuáció, a tárgyi feltételek rosszak. De a szegregáció nemcsak azért leküzdendő a magyar közoktatásban, mert igazságtalan, hogy a közpénzekből fenntartott közoktatásban szegény, roma gyerekektől elveszik a jó minőségű oktatás lehetőségét, hanem azért is, mert az ilyen iskolákból kikerülő diákok rendszerint nem válnak adófizető polgárokká: egyenes az útjuk a tartós, kilátástalan munkanélküliségbe. A szegregáció mértékének csökkentését célozza az integrációs pedagógiai rendszer (IPR) kiépítése is. Már több mint 1600 iskolában vezették be az IPR-t, amely pluszpénzeket jelent azoknak a pedagógusoknak, akik elsajátítják a sokféle gyerek együtt tanításához szükséges modern pedagógiai eszközöket, és így is oktatnak. Ez a rendszer tehát nemcsak a hátrányos helyzetű gyerekek, hanem a középosztálybeli családok gyerekeit is segíti az iskolai sikerességben. A tárca 2009-től bevezette a pedagóguspótlékot, amellyel elismerik azt a többletmunkát, amelyet az együtt tanítás jelent. Emellett az iskolák az integrációs és képességkibontakoztató normatívával is növelhetik bevételeiket, ha vállalják az integrált oktatást. A hátrányos helyzetű gyerekek iskolai kudarcainak egyik fő eredője az óvodáztatás hiánya. Ezért vezették be az óvodáztatási támogatást, amellyel pénzbeli segítséggel is ösztönözni szeretnék a szegény gyerekek korai óvodába kerülését. Szakemberek szerint a program sikeres, bár helyben sok konfliktussal jár.

Az oktatási tárcánál kidolgoztak egy elvet az uniós források igazságosabb elosztásához, így nem lehet a településeknek közoktatási fejlesztésekre, például iskolafelújításra pályázniuk, amíg nem készítenek esélytervet. Ebben vállalniuk kell, hogy néhány éven belül felszámolják a szegregációt, segítik az ott élő, valamilyen okokból hátrányos helyzetű gyerekek iskolai karrierjét.

Az Arany János Tehetséggondozó Program már tíz éve működik, célja, hogy a középiskola öt éve alatt –kollégiumi ellátással – úgy fejlessze a szegény családok gyermekeit, hogy ők aztán sikerrel helyt álljanak a felsőoktatásban is.

A magyar közoktatás színvonaláról nem csak az iskolák közötti egyenlőtlenség mértéke tanúskodik. Nemzetközi kutatás szerint a felnőtt lakosság nyolcvan százaléka funkcionális analfabéta. Az Európai Bizottság 2005-ben felmérettette az európai polgárok nyelvtudását. Míg az unióban az emberek fele beszél folyékonyan az anyanyelvén kívül is nyelvet, Magyarországon az emberek háromnegyede nem beszél semmilyen idegen nyelvet.

A közoktatási reform eleme volt, hogy 2004-től a kilencedik évfolyamon nyelvi előkészítő évfolyamok indulhattak a középiskolai oktatásban. Már ekkor ötszáz intézmény indított nyelvi évfolyamot.

Magyaros „bolonyéze”

Az elmúlt évek egyik legvitatottabb reformintézkedése a kétszintű érettségi: a középiskolás tanulmányok végén a diák választhat: kevesebb ponttal járó középszintű vagy a többletpontokat hozó emelt szintű vizsgát tesz. Ez a megmérettetés nemcsak a középiskolai tanulmányok lezárása, hanem az egyetemi felvételi is. Kritika éri a rendszert azért, mert a középszintet sokan „túl gagyinak” tartják, miközben az emelt szintet alig választják a diákok. (Ebben az évben a korábbi 160 helyett már 200 pont a bejutási küszöb.) A közoktatásban tanulók nyolcvan százaléka érettségizik, s ennek a generációnak a fele tovább akar tanulni, s ez óriási változás a rendszerváltáshoz képest. A jelenség az egész világon tapasztalható, s ez hívta életre a bolognai folyamatot is. A tömeg beáramlik az alapképzésbe, három év után a hallgató dönthet, továbbtanul a mesterképzésben vagy kilép a munkaerőpiacra. Ha bent marad, a diploma után doktori képzésbe felvételizhet. Az egyetemek még „nem találták ki magukat”, vagyis nem alakították ki, melyik képzési típusban erősítsenek. Nem csak a továbbtanulni akaró tömeg miatt alakult át a felsőoktatás, az új rendszer teremti meg az országok közötti átjárhatóságot. Az oktatás tartalma, a diploma minősége a bolognai átállásnak köszönhetően a világon mindenütt értelmezhető, így a hallgatók bekapcsolódhatnak a nemzetközi oktatásba, és megnyílt a globális munkaerőpiac is.

A pedagógusok európai összehasonlításban is rendkívül alacsony bérezése, a valódi teljesítményre érzéketlen közalkalmazotti bértábla hozzájárul ahhoz, hogy kevesen választják a tanári pályát, és akik ide kerülnek, rendszerint olyanok, akiket „menőbb” szakokra nem vettek fel. A McKinsey-jelentés feltárta, mi a világ legsikeresebb oktatási rendszereit működtető országok titka. Nem meglepő: a tanár. A tanár legyen megfizetve, hogy tényleg az válassza a pályát, aki elhivatott és alkalmas, nem pedig olyanok, akiket máshová nem vettek fel. A miniszter 2008-ban meghirdette az Új tudás programot, amely felemelte volna a kezdő pedagógusbéreket, ezáltal vonzóbbá téve ezt a hivatást a fiatalok számára. A gazdasági válságra és a költségvetési megszorításokra hivatkozva a bérfejlesztést végül nem valósították meg.

A szegregációt felszámolni akaró, esélyteremtő politikát több oldalról is támadás éri:

1.Lehet-e a nagy ellenállás mellett integrálni? A fenntartók félnek azoktól a konfliktusoktól, amelyeket egy cigány iskola bezárása jelentene a szavazók körében. (Bár Lázár János fideszes polgármester hódmezővásárhelyi példája szerint a bátorság nem mindig jár szavazatvesztéssel.)

2.A szegény gyerekek esélyteremtése háttérbe szoríthatja a tehetséges gyerekek kibontakoztatását.

3.A tanárok nem kapnak segítséget a különböző hátrányokkal

küzdő tanulók (például fogyatékkal élők vagy mélyszegénységből érkezők) integrálásához. Valóban:

nincsenek pedagógusasszisztensek, pedellusok vagy akár 4-6 órában foglalkoztatott, az iskolai életet segítő, a lemaradó vagy nehezen kezelhető gyerekekre figyelő szülők.