alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. február
11. szombat

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Folt hátán folt

Függetlenül attól, hogy pártolja vagy épp minden földi rossz eredőjének gondolja, az oktatás rendszerszintű átalakítását a szocialista-liberális politikához köti a közemlékezet.

N. Kósa Judit| Népszabadság| 2010. április 9. |7 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

kations | 2010. április 14. | 04:54:23

komszomol | 2010. április 10. | 06:18:21
Nekem volt szerencsém 87-ben megismerni a kapitalizmust. 90-ben is véleményem vol, hogy ha a magyar lakosság tudná mire szavaz akkor nem ezt választaná. Olyan volt mint amikor farkasokat engednek a juhakolba. 20 év múlva láthatjuk ennek erednényét. Nem a kapitalizmusban és nem a nép vágyaiban volt a hiba. Hanem a kapitalizmus ilyetén, vadkeleti formájában. A hazai "rendszerváltóktól" (a.k.a. nemzetárulók) kapott segítséggel együtt.

komszomol | 2010. április 10. | 06:18:21

"hogy amikor 89/90-ben a többség a kapitalizmusra szavazott"

Na, ne tessék mondani! Mikor lehetett erről szavazni? Én nem emlékszem. És kapitalizmusról egyáltalán nem volt szó, piacgazdaságot emlegettek. Arról meg a többség nem tudta, mi fán terem, azt hitték olyasmi, hogy mindenki gazdag lesz.

Ha kiírtak volna népszavazást, hogy kapitalizmus legyen-e vagy szocializmus, a mai napig szocializmus lenne, mert a többség számára az volt jobb, a demagóg pártok a mai napig arra hajazó jelszavakkal csábítják a népet igen sikeresen.

kations | 2010. április 9. | 23:58:37

A szerző, mint mindig most is elegánsan és visszafogottan ír egy ordas problémáról. Amiből hosszútávon sokkal nagyobb baj lehet mint ahogy az első pillantásra látszik.
A megváltozott társadalmi és gazdasági környezetben közoktatásunk (ahogy a felső oktatásunk) is ezer sebből vérzik. Minden más elemzés előtt vegyük figyelembe, hogy a legfőbb baj a mindennapjainkat elnyomó és leromboló túlpolitizáltság. Olyan területeken is ahol a szakmai szempontoknak kellene dönteni.
Hiába indulunk el egy irányba, a következő politikai kurzus ezt akkor is lerombolja ha az éppen jó irányba vezetne. Így nem lehet! Néha az az érzésem, hogy köz- és felsőoktatásunk akkor is jobb lenne ha a minisztérium egyszerűen az oktatási intézmények közé dobná a gyeplőt; csináljátok ahogy tudjátok.
Azt is meg kellene érteni, hogy amikor 89/90-ben a többség a kapitalizmusra szavazott akkor nem az egyenlőségre szavazott. Igaz ez az egészségügyben és az oktatásban is. Meg azt is, hogy valóban buszoztatás kellene és nem ragaszkodni a lovas közlekedés idejében megfogant elvekhez.

teniszke | 2010. április 9. | 17:35:02

Kedves N.Kósa Judit!
Kár, hogy triviális igazságokra építve kicsit elment a kötelező NSZ szellemiség irányába, a valóságtól függetlenül. Meglepő, mert Önre nem ez a jellemző...
Nyilvánvaló, hogy igényes oktatáshoz igényes feltételek kellenek, ahogy Ön is írja. Nem igaz, hogy csak kevés iskolában teremthetők meg : ez csak annak a szándéknak a kérdése, mire mennyit. Ön oktatási szakíró, ennek ellenére - sajnos - nem sokszor olvashattunk Öntől olyasmit az utóbbi időben, hogy tessék többet áldozni eme nemes célra...
Triviális, hogy ne legyen esélyegyenlőtlenség. Csak hát ehhez - lásd fentebb - a lentieket kell felemelni, nem a többit lehúzni. Nem beszélve arról az evidenciáról, hogy a tanulási igényesség és motiváció kulcsa a családból indul (ezt Ön ne tudná?), s ha az életkörülmények miatt ez hiányzik és nem is kényszeríti őket senki arra, hogy megadják a gyerekeiknek a lökést, akkor túró minden oktatási reform...
Abban azért én még gondolkodnék az Ön helyében, hogy az utóbbi évek oktatáspolitikáját előremutató reformkísérletként ábrázoljam. Önön kívül igen kevesen látják így, de hát biztos ők a tudatlanok...

Csil | 2010. április 9. | 14:19:28

Moderálási alapelvek- komment törölve -

tarkabarka84 | 2010. április 9. | 12:17:31

Moderálási alapelvek- komment törölve -

komszomol | 2010. április 9. | 10:00:54

"Az elmúlt nyolc évben kormányzók nagy mulasztása nem az, hogy nem javítottak az oktatás „minőségén”, "

hanem az hogy rontottak rajta. Nem az elmúlt 8 évben, hanem az elmúlt 20-30 évben. A züllés a szóképes olvasástanítással kezdődött, már az "átkosban". Az volt a kapitalista csökevényesedés (majmolás) első megnyilvánulása.

Annak ellenére, hogy már az első demokratikus parlamenti ciklus közepén volt egy kegyelmi pillanat, amikor minden erő egyetértett: a közoktatás struktúrája elavult, akárcsak a gondolat, hogy az állam mindent jobban tud, mint az, aki nemcsak a tananyagot, hanem a gyereket is ismeri.

Ha 1993-ban megkezdik, de legalább 1999-ben nem állítják le a rendszer reformját, most nem olyan volna a közoktatásunk, mint egy patchwork takaró. Üdítően sokszínű ugyan, de mégiscsak toldozott-foldozott. Mára gördülékenyen működne például a hat plusz hatos rendszer, így értelme lenne mindannak, ami most öncélú hóbortnak is tűnhet: az elnyújtott alapozás, a szaktárgyi képzés halasztása, a buktatás tilalma és a szöveges értékelés. Ráépülne erre a hatosztályos középiskola, amely immár nem abban különbözne a négyosztályostól, hogy tizenkét évesek olvassák benne az Antigonét. Közismereti alapozó évfolyamokat követne a szakképzés is, így próbálva valóban az esélyteremtés szolgálatába állítani a tizennyolc éves korig tartó tankötelezettséget.

Mindez persze nincsen, illetve úgy van, mintha nem is lenne. Mert a rendszer egésze nem állt át egy másfajta működésre; azok, akik a reformnak nem a betűjét, hanem a szellemét követik, nem többek bojtnál a sapkán. Hiszen, hogy csak a triviális példánál maradjunk, a szöveges értékelésre már kódkönyveket is kibocsát az élelmes kiadó: „ha ötöst akar adni, írja azt...” De nehéz is volna reformszerűen működni akkor, amikor maga az oktatás rendszere zűrzavaros.

A kínálat habja a négy-, öt-, hat- és nyolcosztályos gimnáziumok, kéttannyelvű oktatással és művészképzéssel egymásra licitáló általánosok közpénzpazarlón tarka választéka, az alja pedig a kínnal-keservvel fenntartott, pénz híján gyakran egyházi kezelésbe adott falusi iskola, amelyet a fenyegető népharag miatt bezárni nem lehet, pedig titkon mindenki tudja, hogy a megoldás a kistérségi intézmény és az iskolabusz.

Mindez nemcsak azért baj, mert többe kerül, mint egy szükségletekhez igazított, egységes rendszer fenntartása, hanem azért is, mert a strukturálatlanság esélyegyenlőtlenséget szül. Amíg nem minden sarkon ugyanaz az iskolakínálat, és nem csak a személyre/közösségre szabott tanmenetben van a különbség, addig üzemszerű, hogy akik tudják, mit kell keresni, mindig megtalálják a másoknak jutónál jobb iskolát, a köz és a többiek kárára.

Az elmúlt nyolc évben kormányzók nagy mulasztása nem az, hogy nem javítottak az oktatás „minőségén”, hanem hogy nem vitték végbe azt a strukturális reformot, amelyet enynyi idő alatt visszafordíthatatlanná lehetett volna tenni. Ez a késlekedés a hatalomra készülők programjainak (programtalanságának) ismeretében azzal fenyeget: megoldás egyhamar nem lesz. Legfeljebb néhány újabb folt a takarón.