Az 1992-ben az akkori kormány és hat szakszervezeti tömörülés által létrehozott Nemzeti Üdülési Alapítvány esetében ez azt (is) jelenti, hogy az alapításkor a szakszervezetek által az alapítványnak átadott akkori értéken számolva mintegy ötmilliárdos ingatlanvagyon sorsa – melynek piaci értékét szakértők ma mintegy 18 mil liárd forintra becsülik – befolyásolhatatlanná válik a szakszervezetek számára.

Az érdekképviseletek államosítást emlegetnek és emlékeztetnek arra, hogy olyan ingatlanvagyonról van szó, amelyet a különböző szakszervezetek egykor a dolgozók pénzéből vásároltak. Ezzel együtt a szakszervezetek tehetetlenek, gyakorlatilag semmiféle eszközük sincs a kormány és a kormánytöbbség akaratának megtorpedózására.

Márpedig a közelmúlt történései arra utalnak, hogy a kormány élni kíván a megalakuló nonprofi t szervezetekben majdan meglévő többségével. Erre utal, hogy a kormány máris (indoklás nélkül) visszahívta delegáltját a Nemzeti Üdülési Alapítvány kuratóriumából. Az új tag azonban bírósági nyilvántartásba vételéig nem vehet részt a kuratórium azon döntéseiben, amelyekkel az alapító okiratban meghatározott mértékű vagyoni kötelezettségvállalásról határoznának. Így már szinte bizonyos, hogy az alapítvány a törvénymódosításig jelentős kérdésekben érdemi döntéseket már nem tud hozni.