közmagyar | 2008. november 18. | 05:16:31

Kedves Népszabadságos Kollégák!

A 08.11.16-i reggeli Népszabadságban a zsidó-kongresszusi tudósító felteszi a költői kérdést, ki hallott a Szenvedélybetegeket a Leszokásban Támogató Egyesületről s liszt-diétás köréről?


A S.A.L.T.E. (a fenti egyesület) 2006-ban szeptember 16-án közleményt juttatott el az MTI-hez, amelyben az addikciókkal kapcsolatban kért állásfoglalást az éppen zajló főpolgármester-jelöltektől. A másnap-harmadnapi tömeghisztéria miatt azt sem vettük észre, mennyire visszhangtalanul maradt az alakulásunk utáni első nyilvános felhívásunk, melyet a csendes munka éveiben részben forrás-hiány miatt nem követtek ujabbak máig.

Én, ha egy új egyesület nevével találkozom, rákeresek a google-ban vagy az MTI-ben. Az egyesületeknek nem sok módjuk van ismertté válni. A liszt-opiát (vagy glutén-) diéta jó hatását addikciókra csak pár éve tudja néhány orvos főleg Amerikában. (ld: liszrezrekeny.hu és celiac.com). Ez egy allergia-szerűen működő auto-immun probléma, aminek a tünetei diaré, ekcéma és depresszió vagy kompulzió. Gyakorisága vitatott, minden ezredik vagy minden századik a vitatott szélső számok. Ezért teljesen érthető, hogy nem ismerik, s az is, ha szeretnénk, ha ismernének. Az is természetes, ha liszt-diétásként a száznegyven évenként összehívott zsidó-kongresszusra elmegyek, mint addiktokat támogató elnök, hiszen sok más egyesülettel ott lehet megismerkedni és esetleg ők sem hallottak a liszt-érzékenységről, s persze mindenhol a szokásos ropi-pogi a "nasi". /Nemcsak a neológ-konzervatívoknál, hanem a
Károly körúti lubavicsieknél és a bálint-házi szimsalomosáknak sincsenek tekintettel az egy-két liszt-diétázóra. Több éves harc volt az, hogy cukorbetegeknek ehető sütemények is legyenek (kóser verzióban). Ugyanez a helyzet ezzel az új szindrómával. Küzdenünk kell, hogy a különböző közösségek értesüljenek a probléma létezéséről.És azért is, hogy amikor (akár kisszámú) tagja ezeknek az egymással marakodni kényszerülő zsidó egyesületeknek bajban van (mert nem ehet akármit), akkor legalább emiatt, legalább informálisan együtt is leüljenek a vezetőik és töprengjenek a megoldás lehetőségein. A lisztérzékenység kezeletlenül cukorbajhoz és rákhoz vezethet, életveszélyes állapot s iszonylag könnyű diétával tünetmentesnek maradni.

Köszönettel tartozom ezért a körülmények szerencsés összejátszásának, hiszen a liszt-érzékenyek így legalábbis említésre kerültek. Bár segíthetnénk abban, hogy az egymással értehtő okokból szembenálló különböző zsidó (és nemzsidó) vallási és nem-vallási szervezetek legalább a meghirdetett céljaikban (hogy segítenek a rászorulóknak, bajbajutottaknak, s a sokféle betegeknek, speciális igényűeknek)előrelépjenek és mostantól kezdve néha a szokásos szendvics, péksütemény és torta-halmokon túl puffasztott rizs vagy köles készítmények is kerüljenek értekezleteiken az asztalra.

Tisztelettel,

Kozma Klein György
a Szenvedélybetegeket a Leszokásban Támogatók Egyesülete /SALTE/ elnöke
kántor-helyettes jelölt /OR-ZSE/
a Hócipő TV-rovatvezetője
/ezt elküldtem hivatalos e-mélyben Révész Sándor kolléga-barátomnak, aki azt mondta, meg fog jelenni kicsit rövidebben. Ehhez képest a nol-ban em látom...Persze lehet, hogy ez így van rendjén. megszoktuk, mi liszt-opiát absztinensek, hogy nagy az ellenállás a jószándékú ismerősök részéről is. De nem kell félni, ritka, aki allergiás az opiátokra a gabonákban, tehát mi sosem foigjuk azt mondani, hogy senki ne egyen kenyeret. (Bár vannak ilyen vélemények, pl. hogy Jézős Késztős azért adta a kenyeret "teste"-ként, mert ugye nem vagyunk kannibálok, ezzel akarta jelezni, hogy van a kenyérben veszélyes elem (s ezért hagytak ki ezt-azt a maceszből, ami Jézős ezében volt.)De ezt csak úgy mondom, remélem érzékelhető, hogy könnyed humoros megjegyzésnek szántam, bocs, teológus doktorjelöltként néha az ember téved.