Mozaik

Akihez a Jézuska jár

Grecsó Krisztián | Népszabadság | 2011. december 6.

Majdnem kilenc hónapos volt, mikor először díszítettünk fenyő t. Még egyszer leélte a benti időt idekint, pontosabban, idekint élte tovább a benti idő t: kevés gondja volt ránk. Én hétéves voltam, és a gyerekkor mézgás sárgáján át emlékezem, mégis biztosan tudom, élete első karácsonyán talált rá a világra. Az ünnep így volt valódi: az öcsém gyönge testébe megérkezett a lélek.

Magyarország legrosszabb írója

Darvasi László | Népszabadság | 2011. december 6.

– Jó napot kívánok. Vagy ne kívánjak? Megmondhatja nyugodtan.

Boldog karácsonyt

Karafiáth Orsolya | Népszabadság | 2011. december 6.

Már két napja kóvályogtunk Lilivel, a legújabb főnökömmel – és egyben legfrissebb barátnőmmel – az autópályán, Guido, a vadiúj GPS segítségével, teljes reménytelenségben. Bőven kitapasztaltam ez idő alatt, hogy Lili mindent nagyon könnyen vesz egészen odáig, míg nem lesz egy kicsit is kényelmetlen a dolog. Egyszóval az elméleti nehézségeket remekül viselte, mit parázol, miért ne lenne szállásunk, vagy ne hülyülj már meg, menjünk még tovább, bírd ki még egy kicsit, olyan nincs, hogy Milánóban ne találnánk azonmód egy éttermet, ami tetszik is neked, mintha ez szempont lett volna, hiszen nekem elég sokféle hely megfelelt, kettőnk közül neki voltak extra kívánságai, ha már. Néha igaza is lett, Milánóba például szokatlanul egyszerűen sikerült bejutni, és ezért halálnyugodtan este hétig őrjönghetett a városban.

Egész évben karácsony

Népszabadság | 2011. december 6.

Szezontermék a karácsonyfadísz, három hétig tele van vele a város, aztán megint semmi egy évig. Elvetemült ötletnek tűnik 365 napon át ezzel foglalkozni, Hubay Éva mégis ebben látta összekapcsolni a kellemest a hasznossal: a szentendrei Hubay Ház egész évben nyitva tartó karácsonyfamúzeum és dekorációs üzlet egy fedél alatt.

Joulupukki nagykövete

Népszabadság | 2011. december 6.

Idén először tölti Magyarországon a karácsonyt magyar feleségével Jari Vilén, a Finn Köztársaság magyarországi nagykövete. Közbenjárására Joulupukki, a finn Mikulás pedig idén is ellátogat Magyarországra.

A titok teljességének ünnepe

Czene Gábor | Népszabadság | 2011. december 6.

Múltbéli karácsonyokról, a szegénységben töltött gyerekkor boldogságáról és keserű élményeiről beszélgettünk Várszegi Asztrikkal. A pannonhalmi fő apát arról is mesélt, hogyan telik az ünnep a bencés szerzetesek közösségében.

Csavarjuk vagy húzzuk?

Dervenkár István | Népszabadság | 2011. december 6.

Vajon hány olyan 50-60 milliméter magas, kb. 25 milliméter átmérőjű, viszonylag egynemű anyagból készült henger van a világon, amelynek előállításához és megmozdításához annyi technikai eszközt találtak ki, mint a parafadugó?

Bor, mámor, muzsika

Népszabadság | 2011. december 6.

Apró, de fontos dolgok választják el az ünnepet a hétköznapoktól. Elő kerülnek nagyi ezüst kiskanalai, vasalt ingben ülünk asztalhoz, kibontunk egy csúcsbort, pepecselünk a desszerttel, és gondosan kiválasztjuk a hangulathoz illő zenét. Hab az ünnepi tortán.

Klasszikusok ajándékba

Népszabadság | 2011. december 6.

Klasszikusok csábítják a színházakba, koncerttermekbe az ünnepi hangulatra vágyó közönséget, használjuk ki a lehetőségeket, lepjük meg egymást kulturális élményekkel!

Három az ünnep

Népszabadság | 2011. december 6.

Ez a karácsonyi menü egyszerre tartalmaz hagyományos ízeket, színeket, illatokat és újdonságokat. Elkészítése nem okoz különösebb gondot a háziasszonyok számára, az alapanyagok is könnyen, nem túl drágán beszerezhetők. Reméljük, hogy mindenki, aki elkészíti, elégedett, elismerő szavakat kap érte jutalmul!

Zöldségesstandról a slágerlisták élére

Zalán Eszter | Népszabadság | 2011. augusztus 13.

Pakisztánt inkább az öngyilkos merénylőkről ismerjük, semmint a dzsesszzenészekről.

A Gellért táró

Csordás Lajos | Népszabadság | 2011. március 26.

Krúdy Gyula ír egy titokzatos alagútról az Aranyidőben, amely alagút szerinte a Gellérthegy tabáni oldalától húzódott a sashegyi oldalig, s amelyben állítólag Nagy Lajos király rejtette el aranypénzeit. Magasabb dunai vízállás idején a járat megtelt vízzel, s az odatévedt kincskeresők és szerelmesek a borosgazdák pincéibe menekültek föl a mélyből, mert ezek a régi a borospincék összeköttetésben álltak a középkori alagúttal.

A gumiruhás spricnije

Tóth Levente | Népszabadság | 2011. március 19.

A közbeszédet és a közírásokat figyelve arról bizonyosodhatunk meg, hogy a több évtizedes küzdelem ellenére az emberek még mindig úgy érzik: sok patkány, tetű és csótány mérgezi a mindennapjaikat. Az ellenük folytatott harcot nehezíti, hogy ezek a kártevők gyakran egészen más alakot öltenek, mint amilyet a nevük alatt az állathatározókban találhatunk.

A magyar űrmenü zselés története

Szemere Katalin | Népszabadság | 2011. március 12.

„Hús, pástétom, kenyér, keksz, gyümölcsíz, csokoládé az űrételek között” – ezzel az aláírással jelent meg 1978 márciusában annak a cikknek a képe, amelyben leírták, hogyan választották ki a magyar űrhajósjelölteket. A negyven önként jelentkezőből ketten mentek át az összes vizsgálaton, őket egy negyventagú tudományos bizottságnak kellett alkalmasnak ítélnie.

Hofi bizonyít

Kelen Károly | Népszabadság | 2011. március 5.

Úgy alakult, hogy otthon töltöttük az idei szilvesztert, „szakmai kíváncsiságból” kapcsolgattam a csatornák között. Egy idő után azt vettem észre, hogy két helyen időzöm hosszabb ideig: a South Parknál és Hofi Gézánál. Furcsa, hiszen már a rajzfilm is régi darab. De hogy Hofi még mindig hat rám!

Tanktalanul, lapátosan

Berkó Pál | Népszabadság | 2011. február 26.

Kellemetlenül érzem magam, kedves olvasó. Gőzöm sincs arról, mi zajlik a fenti képen. Annyi az archívum fotót kísérő soraiból még kisilabizálható, hogy Szabadszálláson készült 1977 júliusában, de hogy miért babrálják a kiskatonák ezeket a harckocsikat, és mit keres ott ez a tiszt, az már nem. Bevallom, a 70-es évek elején magam is jobb szerettem volna – ha már úgyis kell – inkább ilyen gyilkolóeszközös közelségben tölteni az ifjúságomból a haza védelmére rendeltetett időt, nekem azonban nem ez szabatott ki.

Kiválasztott betegek kora

Miklós Gábor | Népszabadság | 2011. február 19.

A harmincegy éves felvételen egy kellemes kórtermet látunk, pár orvosi műszerrel, nett személyzettel. Mi viszont tudjuk, hogy ez a kép egy hazai műveseállomáson készült. Hogy melyiken, arra némi nyomozással jöttünk rá. A veseügyeknek két szakértőjét is megkérdeztük, s végül arra jutottunk, hogy ez a kórterem feltehetően Debrecenben, az ottani orvostudományi egyetemen lehetett. Felvetődött a miskolci kórház is mint lehetőség, de Székely György, akit akkoriban ott kezeltek, ezt kizártnak tartja.

A Rémes Tanszék

Révész Sándor | Népszabadság | 2011. február 12.

Ez itt a Váci utca és a Kígyó utca sarka. Az egyik sarokházban működött a város legrégebbi könyvesboltja, a másikban a legrégebbi patikája. Egyik sem itt kezdte, csak itt folytatta. 1978-ban, amikor képünk készült, még mindkettő megvolt. Az ősi Városi patikából 505. sz. Gyógyszertár lett, a Kilián Frigyes utóda Noseda Tivadar könyvkereskedésből Idegennyelvű Könyvesbolt.

Álruhás riporter a Csemegében

N. Kósa Judit | Népszabadság | 2011. február 5.

Nagyanyám nem volt egy kifejezetten lázadó típus, de voltak dolgok, amelyekben egyszerűen nem volt hajlandó követni a világ változását. A boltokra például a szocializmus idején is úgy tekintett, mint olyan helyekre, amelyeket kifejezetten a vásárlók kiszolgálására teremtett az Úr. Így történhetett, hogy a hetvenes évek végén egyszer emelt hangon kikérte magának a bánásmódot a sarki közértben, és a következő felkiáltással hagyta ott az üzletet: „Én ide soha többé nem teszem be a lábamat”.

Az utolsó angyalföldi tengerjáró

Csordás Lajos | Népszabadság | 2011. január 29.

Tengerünk ugyan 1918 óta nincs már, tengeri flottánk és tengeri hajógyártásunk azonban volt még egészen a kilencvenes évekig. A képen látható 1500 tonnás kereskedelmi tengerjárót például 1974 februárjában bocsátották vízre a Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységében, az egykori Ganz-Danubiusban.

KÖVETKEZŐ OLDAL1 / 153