Gémesi szerint ezen semmi csodálkozni való nincs, hiszen e szervezetek mind eleget tettek a felvételi kritériumoknak, minek nyomán – működési támogatás címén – jogosultak állami támogatásra is. Ugyancsak igénybe vehetik az NSZ-SZ által működtetett Nemzeti Sportinformációs Rendszer szolgáltatásait, képviselőik továbbképzéseken, tanfolyamokon vehetnek részt. „Nem nagy pénzekről van szó, éppen csak némi hozzájárulásról az életben maradáshoz” – magyarázza. De miért kell támogatni, például, a mifelénk tömegeket aligha megmozgató lovaspólósokat? – szól a kérdés, mire a válasz: „Az övék is a törvényi követelményeknek megfelelően létrejött szövetség, és nem kizárt, hogy a szervezet az ország számára jelentős turisztikai bevételt termel”.

Az elnök úgy véli, amíg Magyarországon a gyerekek hetven százaléka csupán a heti két testnevelésórán húz tornacipőt, nem azt kell firtatni, hogy azok, akik sportolnak, miért kapnak a központi büdzséből, hanem örülni a ténynek: sokszínű a magyar sport. „Tudomásul kell venni, hogy a világ átalakult, új sportágak jönnek létre, az extrém ágazatok is mind népszerűbbek. Szerintem egyetemes a sport, ily módon egyetemes a felelősség is, s ha mindössze néhány száz vagy ezer fiatal egészséges kikapcsolódásához járulunk hozzá, már akkor megéri a befektetés.”

Sárközy Tamás, a Nemzeti Sporttanács elnöke csak részben osztja Gémesi véleményét.

– A törvény szerint a Nemzeti Sportszövetség kizárólag az olimpiai sportágakat, illetve az AGFIS, vagyis a Nemzeti Sportszövetségek Szövetségének tagjait köteles felvenni soraiba, a csupán sportági szövetségként, nem pedig szakszövetségként működőket nem. Bár az egyesülési jognál fogva azt nem lehet meggátolni, hogy bármely ágazat szereplői szövetséggé alakuljanak, ettől még nem jogosultak alanyi jogon állami támogatásra. A mi javaslatunk éppen az, hogy ezek a szervezetek ne részesüljenek a költségvetésből, hiszen így túlzottan elaprózódik a kiosztható pénz. Nem a törvény, hanem a törvény alkalmazása a hibás.

A kérdés már csak az: mit szólnak ehhez kitesurfösök, a nanbudósok, nem is beszélve a görkorcsolyázókról?