Az emberi természet mindig kölcsönös előnyökre épít a kétoldalú kapcsolatokban

Kurucz Árpád

- Hillary Clinton múlt keddi nyilvános bejelentése óta ön egyike az Egyesült Államok három kinevezett tudományos nagykövetének. Bár néhány hónapja már Obama elnöknek is tudományos tanácsadója, ám ez a feladat mégis teljesen újszerű. Mit jelent ez a kihívás?

- Obama júniusi kairói beszédében új párbeszédet és műszaki-tudományos együttműködést hirdetett a muszlim világ, Afrika és Dél-Ázsia felé. Az azóta eltelt időben merült fel ennek az új pozíciónak a szükségessége, amelyik minden bizonnyal még kevesebb időmet engedi majd a családom mellett tölteni, hiszen a térség összes központjába el kell látogatnom, hogy felkutassam az újfajta partnerség legjobb lehetőségeit. Pénzekről még nem volt szó, csak célokról. Persze nem szeretném vesztegetni az időmet, ezért biztos akarok lenni a fogadókészség komolyságában.

- Mit jelent a tudomány szerepének felértékelődése az új amerikai politikában?

- Az új vezetés a huszonegyedik század Amerikáját építi és ehhez felismerte, hogy az ország vezető szerepe a múlt században a műszaki-tudományos haladás és az oktatás eredményein alapult, amiben a világ számos nemzetének fiai segítették. Így hihetetlen számban magyarok is, akik hazulról hozták ismereteik magját. De hogy lehet ezt a vezető szerepet a jövőben, Ázsia kihívása mellett is megtartani? Csak úgy, ha a mai fiatalokat másfajta oktatásban részesítjük, mint amit mi kaptunk. Amerika társadalma mélyreható változáson megy át, aminek még nem látjuk a végét, de minden bizonnyal a műszaki és természettudományok felértékelődésével jár majd együtt, a literátus kultúra rovására.

- Ön mindmáig az egyetlen arab származású természettudományos Nobel-díjas, de egyetemi tanulmányai és kutatási eredményei már Amerikához kötik. Ahogy a legtöbb magyar származású díjazottat is. Mi az oka, hogy csak ritkán lehet a periférián lévő országokból a tudományos csúcsra jutni?

- Amerika lehetőséget adott az elismerésre, bürokráciamentes tudományos közeget nyújtott olyan főnök nélkül, aki eldöntötte volna helyettem, hogy milyen irányba menjek. A fejlődő és feltörekvő országokban nem az a baj, hogy nincs elegendő szürkeállomány, hanem az, hogy - jóllehet politikusaik állandóan azt hangoztatják, a tudomány nélkül nem tudják megoldani a problémáikat - képtelenek a kreativitás kibontakozásához szükséges környezetet létrehozni.

- Ahogy ön sem tudott Egyiptomban műszaki egyetemet létrehozni, bár a Nobel-díj átvételekor ígérte. Két éve bírálta is ezért Nazif miniszterelnök.

- Azért, mert nem tudtam ehhez pénzt szerezni, de hát nem vagyok üzletember, én csak a szellemi tőkémet tudnám ehhez nyújtani.

- Évtizedek óta amerikai állampolgár, minek tartja magát, amerikainak, egyiptominak vagy mindkettőnek?

- Megtiszteltetés volt, amikor a Nobel-díj átadásakor amerikainak neveztek, de az egyiptomi vér sosem válik vízzé.

- Akkor lehet, hogy mégis igazak a közelmúltbeli spekulációk, hogy szóba jöhet a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség leköszönő vezetője, Mohamed El Baradei mellett Mubarak elnök utódjaként Egyiptom élén?

- Mindig nagyon szívesen segítek szülőhazámnak tudósként. Ottani kapcsolataim széles körűek, és ha Egyiptom egyszer arra kér, hogy bármi módon a segítségére legyek, komolyan megfontolom a kérést. Az elnöki aspirációkra vonatkozó kérdésekre azonban eddig sem mondtam többet, és most is szeretném ehhez tartani magam.

- Hogyan viszonyul a nyugati és a muszlim világ közötti Huntington-féle, állítólagos kulturális harc kérdéséhez?

- Ahogy a londoni Independent vélemény rovatában megírtam, ezt az elméletet megalapozatlannak tartom. Az emberi természet ugyanis mindig kölcsönös előnyökre épít a kétoldalú kapcsolatokban. Ez csak akkor bomlik meg, amikor a politikusok az ideológiát és a vallást az emberek közti különbségek elmélyítésére használják, és ez vezet a kultúrák közti konfliktusokhoz, az instabilitáshoz, amit az elmúlt tíz évben megfigyelhetünk. Az iszlámnak nem természete az erőszak, ahogy azt a mindenkit befogadó mór kultúra mutatta Andalúziában. Természetesen a muszlimok közt is vannak szélsőségesek. Az araboknak újfajta dzsihádra van szükségük, ami más mentalitást, oktatást, médiát jelent, a Nyugatnak viszont le kell számolnia az arabokra vonatkozó sztereotípiákkal.

- Az ön Nobel-díjas elméletét, a femtokémiát a világ leggyorsabb kamerájának nevezték, amely megváltoztatta a kémiai reakciókról alkotott képünket. Mégis milyen gyakorlati haszna van ennek a felismerésnek?

- A femtoszekundum úgy viszonylik a másodperchez, mint a másodperc a 32 millió évhez. Ha tudni akarjuk, hogyan viselkednek az anyagban az atomok, akkor ezekre a dimenziókra van szükségünk e folyamatok tanulmányozásához. Ebből az elméletből kiindulva a csoportommal mára szabadalmat dolgoztunk ki az atomok és biológiai molekulák, így például fehérjék négydimenziós leképezésére is.

- Nem először jár nálunk, ismeri a lehetőségeinket. Mit kellene tennünk, hogy a Tudomány Világfóruma, amelynek vendége, olyan presztízsű találkozó legyen, mint a mintának tekintett Davosi Gazdasági Világfórum?

- Egyedül a beszédek nem segítenek. A davosi rendezvény eléri az átlagembert, aki tudja, hogy ez a fórum valamilyen hatással van a gazdaságra. A jövőben ennek a találkozónak azon túl, hogy államfők és más előkelőségek a vendégei, olyan embereket kell találnia, akik elviszik az utca emberéhez a tudomány fontosságának üzenetét.