Népszabadság - Reviczky Zsolt

Ezt az interjút hónapok óta szervezzük, mert időt kértél, miért?

Mert eddig nagyon sok munkám volt, most viszont két hónapig szünetel a Szólás szabadsága, úgyhogy most kezdek kicsit kiengedni, bár még nem vagyok teljesen a topon, mert az elmúlt időszak eléggé megviselt.

Úgy tudom, egy komoly tragédia is ért...

Meghalt az apukám, és ez eléggé felőrölte az idegrendszeremet meg a családot is. Hirtelen történt minden, egy balesetet követően egy hónap alatt ment el. Ezalatt mindennap ott voltunk mellette a kórházban, először bizakodva, majd rettegve. Szörnyű időszak volt, és persze nincs ennek még vége.

Egy szívderítőbb téma: a Pulitzer-emlékdíjadat követően, a ,,miniszterelnök-jelölősdi" idején egy weboldal téged is jelölt miniszterelnöknek. Játszadozzunk el a gondolattal kicsit: milyen lenne Krizsó Szilvia ideális állama?

Jólesett egyébként, mert egész illusztris körbe raktak bele, de politikus sosem lennék. Viszont ha már játék, biztos, hogy a tolerancia elterjesztésével kezdenék mindent, mert az nagyon nagy hiány Magyarországon. Jó lenne, ha kicsit elnézőbbek lennénk egymással, és azt a durvaságot meg agressziót, ami rátelepedett a társadalomra, picit megpróbálnánk lefaragni. Csak az a baj, hogy nincsenek illúzióm.

Mik lennének az eszközeid a tolerancia terjesztésére?

Szerintem erre igazán nincsenek eszközök. Éppen a napokban jelent meg egy tanulmány, hogy Magyarországon hihetetlenül megnőtt az iskolai agresszió, és a gyerekek már nemcsak egymást, hanem a tanárokat is molesztálják. Ebben nem csak európai viszonylatban járunk élen, ami megdöbbentő, tehát valamilyen módon azt a mintát közvetítjük a gyerekeinknek, hogy az agresszió a problémamegoldás fő eszköze, és miután ez beépül a tudatukba, már nagyon nehéz ezen változtatni.

Ha jól tudom, te sem voltál éppen mintagyerek, sőt be nem állt a szád az iskolai órákon...

Ez igaz, sőt a mai napig, amikor például fogorvoshoz megyek, inkább nem kérek injekciót, mert a fájdalomnál nagyobb kín számomra, ha nem beszélhetek. Volt egyébként igazgatói intőm, amit azért kaptam, mert kifejtettem a véleményemet az egyik tanárom szerintem eléggé elítélhető pedagógiai módszereiről. Ez a tulajdonságom a mai napig megvan. Ha úgy érzem, igazságtalanság ér engem vagy bárkit a környezetemben, foggal-körömmel küzdök, és nem nézem, milyen negatív következményekkel járhat rám nézve.

Újpestről származol, mit kell tudni a gyerekkorodról?

Egy újpesti lakótelepen laktam 25 évig, és el se tudtam képzelni, hogy egyszer majd máshol éljek, mert ott nekem nagyon jó volt. 2 évig jártam Újpestre általánosba, utána felvettek az Opera gyerekkórusába, tehát a Szív utca lett a következő állomás. Heti 2 kóruspróba, plusz külön próbák, hangszerórák, esténként fellépések, tehát igencsak mozgalmas gyerekkorom volt, a zene bűvöletében. Sosem felejtem el, amikor a Bohéméletben énekeltem a gyerekszólót, és Pavarotti olyan távolságra volt tőlem, mint mondjuk most te. Később elkezdtem amatőr színjátszó körbe járni, részt vettem rengeteg vers- és prózamondó versenyen, amiket megnyertem, aztán bekerültem a Radnótiba, ami nagyon nem jött be. Az általános iskolai családias légkör után egy versenyistálló nem volt éppen leányálom.

Népszabadság - Reviczky Zsolt Amikor 1989-ben érettségiztél, hogyhogy éppen a Vendéglátó-ipari Főiskolára jelentkeztél?

Ennek két főbb oka volt: az egyik, hogy a legjobb barátnőm bátyja oda járt, és ő ajánlotta, a másik pedig, hogy akkoriban az idegenforgalom tűnt olyan területnek, amiben komoly perspektívák lesznek a jövőben. A nyelvekkel jól álltam, mert a gimiben német-orosz fakultációra jártam, a főiskolán elkezdtem angolul tanulni, és mivel az idegenforgalom szakirány csak a vendéglátóval mehetett együtt, egyszerre két szakot is elvégeztem.

Gyakorlaton hol voltál?

Fél évig Sevillában, a világkiállításon, előtte pedig egy hónapot Stájerországban, egy panzióban. Ez alatt a rövid idő alatt sok mindent megtudtam magamról. Például hogy nem nagyon lehetne megvesztegetni, mert én még a borravalót sem voltam képes elfogadni. Megalázónak éreztem. Aztán persze egy idő után elfogadtam, mert nálam hülyébben már csak a vendégek érezték magukat, az pedig mégse lehet célja annak, aki vendéglátással foglalkozik.

Vásárláskor sem szoktál alkudozni? Ezt azért kérdem, mert a Közgázon szerezted a következő diplomád, ami azért valamilyen vállalkozói vénát feltételez, nem?

Lehet, de én erre teljesen alkalmatlan vagyok. Ha valaki azt mondja, hogy ez ennyi, akkor azt biztosan azért mondja, mert az annyi is. Ha valamire nagyon vágyom, közben pedig nagyon drágállom, és alkudozós helyen vagyunk, akkor a férjemre bízom a "munka nehéz részét".

Anyukád biztos kiemelt helyen tárolja azt a Riporter kerestetik-döntőt, amit idestova 11 éve megnyertél, hiszen, úgy tudom, minden levegővételedet kazettára rögzíti a mai napig. Miért lettél riporter, hiszen egy vezető osztrák bank VIP-ügyfeleivel foglalkoztál referensként. Mi hiányzott?

Színésznő szerettem volna lenni világéletemben, de az önbizalmamat letörték a Radnótiban, ezért a felvételit sem próbáltam meg végül a színművészetire. Az viszont bennem volt, hogyha már egyszer Blaha Lujza reinkarnációja vagyok, talán mégis kezdeni kellene ezzel valamit. És amikor ott ültem már 4 éve a bankban, és majd megőrjített az, hogy tudtam: reggel 8-ra bemegyek, elküldöm a faxokat, a társosztályokkal egyeztetek, majd mire mindent elintézek, az ügyfél kitalálja, hogy mást szeretne inkább, úgy gondoltam, addig kell elmenni, amíg nem visznek. Úgyhogy beszereztem a színművészetire a jelentkezési lapot, de kiderült, hogy 28 évesen már túlkoros vagyok. Oké, de akkor mi az, ami leginkább közel van ehhez? A tévé. Egy újságíró barátomat kértem meg, hogy segítsen. Ő összehozott Kertész Zsuzsival, aki egyből benevezett a Riporter kerestetik-be.

Megnyerted, majd rendőrségi hírekkel kezdtél, amit nem nagyon szerettél.

Az első perctől fogva képernyőn voltam, én vezettem és szerkesztettem a rendőrségi és gazdasági híreket. Az előbbit nagyon utáltam, mert gyűlölöm az erőszakot. Riportokat is kellett készíteni, amiben nagyon sok segítséget kaptam Mélykúti Ilonától vagy Bánó Andrástól. 10 hónapig voltam ott, nem mondom, hogy felhőtlen időszak volt. A banki fizetésemmel összehasonlítva nevetséges pénzt kerestem, heti hatszor dolgoztam, néha akár 18 órát is, de úgy voltam vele, végül is az iskola fizet nekem azért, hogy tanuljak. Szóval öszszeszorítottam a fogam, és csináltam.

Miért lett a vége?

Nem akarok a részletekbe belemenni, de egy idő után elegem lett a megaláztatásokból, az igazságtalanságból. Nem vártam el a vörös szőnyeget, de azt igen, hogy emberként bánjanak velem. Volt egy pont, amikor azt mondtam, na most van itt a vége.

Kudarc volt?

Nem éreztem annak. Más kérdés, hogy a bankszektor végső mentsvárként mindig is ott lebegett a szemem előtt, mert a főnöknőm azt mondta, bármikor visszamehetek, de ez a verzió eszembe sem jutott. Amikor felálltam, azt gondoltam, megyek a Szív TV-hez, vagy az Msat-hoz, mert az egyik vezető többször is hívott, de mikorra eldöntöttem, aznap derült ki, hogy csődbe mentek. Jelentkeztem hát a TV2-höz, ahol ki is választottak, és nem tudom, végül miért nem mentem oda. Viszont egy volt NAP TV-s kollégám felhívott, hogy a Duna TV-n egy induló műsorhoz keresnek műsorvezetőt és szerkesztőt. A castingot követően egy hét múlva már felelős szerkesztő és műsorvezető voltam a Napóra című politikai műsornál. Egy év múlva az Indul a nap című reggeli műsor kezdő csapatába kerültem, és ott látott meg Bethlen János és Vitézy László, akik áthívtak a Magyar Televízióhoz.

Ez a választások előtt volt, 2001-ben, ugye?

Bizony.

Ezt miért mondod így?

Mert mindenki azt mondta, hogy nem lehet majd tudni, mi lesz a választások után, és hogy ne vágjak bele, de én úgy gondoltam, vannak lehetőségek, amelyeket nem szabad elszalasztani. Úgy voltam vele, valahogy majd csak lesz.

És lett is, sőt...

Az Aktuális után kellett egy pörgősebb hírműsor, amihez Simon András átjött a TV2-től, engem pedig megkeresett Rudi Zoltán akkori hírigazgató, hogy lenne-e kedvem az Andrással felváltva vezetni. Így indult az Este. Először András volt a főszerkesztő, aztán, amikor alelnök lett, Kardos Ernőt nevezték ki.

Az előbb szóba került a mindenkori politikának kiszolgáltatott Magyar Televízió. Az Este készítésébe mennyire gyakran szólt bele a tulajdonosi jogokat birtokló hatalom?

Az Estéről már nem nagyon szeretnék beszélni, mert már nem vezetem, egyébként pedig soha nem éreztem, hogy bárki megmondta volna, mivel foglalkozzunk. Nem akarok úgy tenni, mintha nem lenne, lehetne ilyen, de hozzám soha nem jutott el. Egyébként pedig nyilván van olyan, hogy bizonyos megkeresésekre nem lehet nemet mondani, de én konkrétumokról nem tudok beszámolni.

Bár az Estéről nem szeretnél beszélni, én viszont igen, ha nem haragszol: az ominózus 2007-es Gyurcsány-interjúd után kisebb felfordulás volt érezhető.

Szerintem ez egy csöppet túl lett lihegve. Az soha nem merült fel, hogy a főszerkesztőt a politika akarná meneszteni. Kardos Ernőnek az akkori hírigazgatóval voltak konfliktusai, de semmiképpen sem politikai természetűek. Továbbmegyek: ez után az interjú után aztán végképp nem rakták sehova, maradt az Esténél, legalábbis egy darabig, mert már hoszszabb ideje ő a Szólás szabadságának főszerkesztője, így szerencsére újra együtt dolgozhatunk. És hogy a miniszterelnök mennyire volt elégedett vagy elégedetlen... Nos, nem gondolom, hogy egy riporternek az a dolga, hogy a riportalany kedvében járjon. Senkit sem csacsogni hívunk, hanem kőkemény dolgokról beszélgetni, ami nem feltétlenül kellemes.

Úgy tudom, egy előre egyeztetett témától tértél el: ez mennyire szokványos?

Nálunk nem a politikusok szerkesztenek. Ebben az esetben egyébként a kiindulópont a miniszterelnök 18 pontja volt, amelyeket aznap ismertetett a parlamentben. Az való igaz, hogy nem mentünk rajtuk végig tételesen, de beszéltünk róluk, mint ahogy a kormányfő által a beszédben ugyancsak kiemelten kezelt területekről, például az egészségügy átalakításáról. Lehet, hogy a miniszterelnök nem erre gondolt, amikor bejött, de nem tudom, mert nem kérdeztem meg tőle, hogy miről szeretne beszélni.

Belefér, hogy a politika akár ilyen szinten is beleszóljon a műsorkészítésbe?

Szerintem semennyire sem. Ez nagyon nincs rendben, és össztársadalmi érdek lenne, hogy a rendszer megváltozzon. Viszont addig is úgy teszem a dolgom, ahogy eddig: nincs pardon, mindenkit számon kérek, hisz ez az újságírók alapvető feladata.

Kapcsolódó cikkek: Betegségboncoló | Magyar vándor német módra | Körzeti boldogság | Ötletelő | A berekcsősz