Tőketerebes, cigánytelep
Népszabadság - Teknős Miklós Bulgáriában például a muzulmán vallásúak töröknek, az ortodoxok bolgárnak vallják magukat. A nyelv nagyon keveset bizonyít. A felvilágosodott abszolutizmus a romákat le akarta szoktatni a "cigányságról", a szocializmus szociális kérdésként kezelte a problémáikat. A mai világ nem tudja, hogyan járjon el a politikai korrektség jegyében, elismerve a másságot, de segítve a beilleszkedést a modern társadalmakba. Mivel ezzel az új EU-tagállamok többségi társadalmai is küzdenek, a helyzet nem javul, az ide áramló uniós milliók dacára sem. A rasszizmus valódi probléma. Jól jelzi ezt az internet, elég leírni a cigány szót bármely kelet-európai nyelven, válaszul gyűlöletbeszéd-folyamot kapunk. A cigányok vannak legalul. Helyzetüket jellemzi a koszovói probléma is. A kormányok képtelenek bármit is kezdeni a kisebbség páriahelyzetével, a próbálkozások a teljes országsávban kudarcosak. Kelet-Európa "cigányhelyzete" aggasztja az unió gazdag államait. Nem csak Budapestet árasztják el a romániai lejmolók, Hamburg, Párizs és más városok is tele vannak a koldusokkal, kéregetőkkel, utcai zenészekkel. Sokan viszolyognak ettől a "folklórtól", ugyanúgy nem tudják kezelni, ahogy a bukarestiek, szófiaiak sem. Viszont szaporodnak a konfliktusok, már-már etnikai kisháborúk a térségben. Hol a Székelyföldön, hol Kelet-Szlovákiában, hol a török határ mentén robban a kisebbség-többség feszültség. A gyógyítatlan állapot lassan kezd félelmetessé lenni. A tudósítások csak jelzik ezt az állapotot. Elfogadható megoldással sehol sem állnak elő. (M. G.)

Románia: a kormány tehetetlen

A romániai romák tömegei a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben is nomád vagy félnomád életet éltek. A kommunista rendszer igyekezett elősegíteni a letelepedésüket, s e célból olyan falvakba irányította őket, amelyek korábbi lakói - főképpen erdélyi szászok és bánsági svábok - emigráltak. A letelepítési akciók azonban kevés sikerrel jártak. (A népszámlálási adatok kevesebb mint félmillió romáról szólnak, szervezeteik sokszor 2,5 milliós közösségnek mondják magukat.)

A biztos kereset hiánya, a gyermekek iskolázatlansága, a közösségeknek a társadalom perifériájára szorítása, újabban pedig a romákat fokozottan érintő gazdasági válság megoldhatatlannak látszik a hatóságok számára. Bár több országos programnak is a roma közösségek a kedvezményezettjei, s ezek összehangolását bukaresti kormányzati ügynökség végzi, a romániai cigányság valós gondjait az elmúlt években nem sikerült enyhíteni. Florica Motoi, a Romániai Békebírák Európai Bizottságának (CEKR) vezetője azt állítja, hogy a romák gondjainak orvoslására külön országos intézményt kellene alakítani, amely elérje a hagyományos közösségek társadalmi integrálását, politikai, képviseletük biztosítását, és foglalkozik a cigányság migrációs problémáival is. Amikor májusban az Európa Tanács jogi és emberjogi bizottsága Marosvásárhelyen ülésezett, Adrian Nastase volt román kormányfő azt javasolta, hogy a romák helyzetének kezelésére hozzanak létre európai szintű ügynökséget. Ez szerinte átfogó megoldásokat találhatna, a cigányság jelentős része ugyanis Európa egyik országából a másikba migrál - a gazdasági és társadalmi helyzet függvényében. Frunda György marosvásárhelyi szenátor, az ET említett bizottságának alelnöke úgy véli, a roma közösségek helyzete a tagállamok belügye.

Legutóbb a székelyföldi Csíkszentkirályon robbant ki éles konfliktus a cigányok és a magyarok között, miután egy roma férfi, kocsmázás közben megkéselte az egyik helyi magyar lakost. A helységben letelepedett romáknak nincs földjük, és állataikat a székelyek földjein legeltetik, ez okozta a konfliktust. Az előállított támadót a rendőrség azonban másnap kiengedte. A magyarok ekkor megrohamozták a romák házait, és az egyik gazdasági épületet felgyújtották. A romák a közeli erdőkbe menekültek. A romákkal a béke ellenében, viselkedési kódexet írattak alá (megígérték, hogy többé nem lopnak, tisztálkodnak, illemhelyeket építenek stb.), amelyet azonban több emberjogi szervezet is hevesen bírált.

Szlovákia: az éhséglázadás emléke

A szlovákiai romák mintegy fél millióra becsült kisebbségben a felnőttek több mint kilencven százaléka munkanélküli, sokan embertelen körülmények között élnek ma is, a kitörés esélye nélkül - mondta Daniel Stano, a pozsonyi Simecka-alapítvány munkatársa. Ennek ellenére az emlékezetes, 1995-ös kelet-szlovákiai éhséglázadás óta nagyobb tüntetéseket nem szerveztek.

Elsősorban a Dzurinda-kabinet regnálásának nyolc esztendeje idején néhány részeredményt értek el a roma fiatalok iskoláztatásában, az életkörülményeik javításában, többek között a kelet-szlovákiai Korompa (Krompachy) környékén és Dunaszerdahelyen, ahol alacsony komfortfokozatú, de emberi körülményeket nyújtó lakásokat építettek és különböző továbbképző programokat szerveztek. Ezeket a programokat jórészt uniós forrásokból finanszírozták. Az erőfeszítések sok akadályba ütköztek. Kelet-Szlovákia több falvában a helyiek tiltakoztak a romák betelepítése ellen, A több mint húsz roma szerveződés pedig egymást gyanúsítgatta az uniós pénzek elsíbolásával.

A szlovákiai rasszizmus bizonyítéka a Szlovák Testvéri Közösség (Slovenská pospolitost) múlt szombati, kelet-szlovákiai romaellenes menetelése volt. Ezt a kommandósok vízágyúval vertek szét. Eközben a lakosság a rendőröket szidta, s azt kiabálta, hogy miért nem lépnek fel ilyen keményen a roma bűnözők ellen is. Az egyik szlovák parlamenten kívüli párt - a Szlovákia Konzervatív Demokratái (KDS) - pedig azzal állt elő, hogy a rendőrség havonta hozza nyilvánosságra a romák által elkövetett bűntettek listáját. Néhány hete a Révkomáromhoz közeli Bátorkeszin (Bátorové Kosihy) Molotov-koktélt dobtak be romák családi házába. Több szlovákiai roma szervezet aggódik amiatt, hogy a magyarországi romaellenes bűncselekmények Szlovákiában is átterjedhetnek.

Csehország: a kanadai mumus

Csehországban szaporodnak a szélsőséges, elsősorban a romaellenes megnyilvánulások - hangsúlyozza az elemzés, amelyet az elmúlt hónapban vitatott meg Jan Fischer kabinetje. A dokumentum szerint nem javult az ország mintegy 250 ezres cigányságának életminősége. Az elemzést akkor tárgyalta a kabinet, amikor Kanada a cseh állampolgárokkal szemben újra bevezette a vízumkényszert. Ugrásszerűen megnőtt ugyanis a tengerentúli államban letelepedni kívánó romák száma. Menedékjogot kért Anna Poláková, a prágai közszolgálati rádió (Cro) roma adásának főszerkesztője is, aki a személyét és családját ért rasszista támadásokkal, továbbá a cseh társadalom radikalizálódásával indokolta a döntését.

Sajnos, ismét visszatért hazánkba a múlt század kilencvenes éveinek rasszizmusa - nyilatkozta lapunknak Michael Kocáb cseh kisebbségügyi és emberi jogi miniszter. Szomorú példaként a tavaly novemberi, elhíresült menetelést említette, amikor az észak-csehországi Litvínovban mintegy hétszáz szélsőséges nézeteket valló személy - jórészt a Munkáspárt (Delnícka strana) és a Nemzeti Ellenállás (Národní odpor) tagjai - akarták "móresre tanítani a szerintük élősködő és bűnöző romákat.

Olaszország: láthatatlanná varázsolva

Miközben a világkiállításra készülő Milánóban úthengerrel tüntetik el a romák lakta barakklakásokat, az olasz bíróság újabb ítélettel erősítette meg a romáknak a Berlusconi-kormány által 2008-ban bevezetett nyilvántartása törvényességét. A kisebbségi jogvédő és az Európai Parlament tiltakozása hiábavaló volt, az ujjnyomatvételt, a táborokba való kényszerbezárást követően a külföldi, egykori jugoszláviai és román romák közül, aki tehette, Spanyolországban keresett menedéket; az Itáliában maradt 150 ezres, felében olasz közösség helyzete annyit változott, hogy rendőrök őrizte telepeiket nem gyújtják fel, mint 2008 májusában, a nápolyi Porticiben.

Az ígért iskoláztatás, orvosi ellátás, integrálás helyett az olasz hatóságok a romák falak közé zárásával oldották meg a helyzetet. A városi körgyűrűn kívüli, kerítéssel körbevett, fegyveresek őrizte telepeken élők fényképes igazolvánnyal léphetnek ki és be, megszabott órarend szerint, éjszakai táborzárással. A korábban a közlekedési lámpáknál ablakot mosó és kéregető romák így eltűntek a városok utcáiról, és a külföldi, nomád és munkakerülő romák ellen meghirdetett harc nevében a római kormány az olasz állampolgárnak született, dolgozó romákat is táborba szorította - bármilyen állami támogatás nélkül. Amióta nem látni a romákat, a sajtó és a közvélemény is megfeledkezett róluk.

Kapcsolódó cikkek: Felelősség és realizmus | Provokáció Somogyban: 'nincs pánikhangulat' | Cozma-ügy: román-roma-magyar háromszögben | Nem kap kártérítést a sterilizált roma asszony Csehországban | Talán együtt...