Afrikának nem étel kell, hanem iskolák – mondja a kongói France Mutombo

Szabó Bernadett

Elmagyaráztuk például a gyermekközpontú oktatás fontosságát. Nálunk, az Othniel iskolában kötelező a gyerekeknek befont hajjal megjelenni, hogy ne legyen rivalizálás a divatokból. Egy tanár háromszor küldött haza egy kislányt, mert reggel nem volt befonva a haja. Később kiderült, hogy nincsenek szülei, akik ezt megcsinálnák neki – említett egy példát France Mutombo, az alapítvány vezetője. Ennek szellemében bevezették az osztályfőnöki órát is, ami ott eddig ismeretlen fogalom volt. Azt is elérték, hogy már azok a diákok számítottak „menőknek”, akik tanultak, nem pedig a „lógósok”. A tanárokkal pedig meg kellett értetni, ha zsebre teszik a diákok tandíját, nem lesz miből fizetést adni nekik.

Az Othniel iskola az elmúlt nyolc évben kibővült, egyes időszakokban több mint ezerötszáz általános és középiskolást tanított. Számos reformra volt szükség a további hatékony működéshez, ezért utazott aMutombo család oda a szokásosnál hoszszabb időre. – A kongói mentalitás beszivárgott a mi irodánkba is. A magyar támogatók azonban megkövetelik, hogy rendszeresen kapjanak információt a gyerekekről, és a zűrzavar az oktatás színvonalát is rontotta – sorolta lapunknak Mutombo Angelika a legégetőbb problémákat.

A helyszínen levezényelt átszervezések számtalan változást hoztak az iskola életében. Bevezették például, hogy – a kongói tandíjakhoz képest igen kedvező – hozzájárulást kelljen fizetni. – Az ingyenes iskolát a szülők sem vették komolyan. A diákok lógtak, és ez a színvonalnak, azaz a gyerekeknek ártott – mondta a 34 éves France Mutombo. A legszegényebbek továbbra is ingyen tanulhatnak. Az iskolának van saját fúrt kútja és a napkollektornak köszönhetően folyamatos az áramellátás. Ezzel a szegénynegyed közepén jobbak a körülmények, mint az előkelő negyedekben.

A Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosában 2002 óta működik az iskola és árvaház, amelyet a budapesti székhelyű alapítvány tart fenn. France Mutombo, a szervezet alapítója és vezetője is a tízmilliós nagyvárosban, Kinshashában nőtt fel. 1996-ban érkezett Magyarországra ösztöndíjasként, itt végezte főiskolai tanulmányait, majd alapított családot. Most Budapestről segíti hazáját. – Afrikának nem étel kell, hanem fenntartható megoldások, ezért döntöttünk az iskola mellett –mondja folyékony magyarsággal. – Amikor az egyetem utolsó évében hazamentem, észrevettem, mekkora a kontraszt Magyarországhoz képest. Kongóban évente négyszer aratunk, vannak folyóink, gyémántunk, akkor miért nem működik az ország? Csak a kultúra, a gondolkodásmód mássága, az oktatás hiányosságai lehetnek az okai –idézi fel France Mutombo. – A magyaroknak már a dédapja is megszokta, hogy egy feladatot pontosan végre kell hajtani. Az én nagyapám meg ült a fa alatt, miközben a feleségei dolgoztak – meséli nevetve. E különbségek miatt sem lehet egy Afrikában indított programot, akár egy iskolát „magára hagyni.” – Sokszor a nagy nemzetközi szervezetek is úgy adnak át projekteket a helyieknek, hogy nem készítik fel őket a feladatra. Amikor pedig az egész rájuk omlik, olyan hangokat hallani: „ezeknek nem érdemes adni semmit” – mondja Mutombo Angelika. Az ilyen esetek miatt bizonytalanodnak el a támogatók is.

Az alapítvány 2007-ben 31 millió forintból, 2008-ban 38 millióból gazdálkodott, aminek nagy része magánemberek adománya. (A www.afrikaert.hu oldalon bárki „örökbe fogadhat,” azaz támogathat egy diákot.) Korábban segítettek etiópiai árvákat is, ám a programot felfüggesztették. – Nem tudtuk nyugodt szívvel odaadni a pénzt az etiópiai partnernek. Olyan kevés pénz érkezik Magyarországról Afrikába, hogy arra a kicsire nagyon kell vigyázni! – magyarázza.