Harlemi szomjúság

AFP – Timothy A. Clary

Annyira, hogy ma már csak sorsolással lehet bejutni az itteni iskolákba. Figyelemre méltó az is, hogy a HCZ egyes igazgatói olyan egykori harlemi tinédzserek, akiknek a program segített abban, hogy megmeneküljenek az elkallódástól.

Bár Magyarországon gyökeresen mások a gazdasági-társadalmi viszonyok, a HCZ mintaként szolgálhat a magyarországi romák számára, bizonyos elemek adaptálhatók az itteni környezetbe. Tudósítónk harlemi riportjából kiderül, mennyire fontos, hogy a szociális munkások már a bölcsődétől elkezdjenek foglalkozni a gyerekekkel.

Míg a HCZ évi 77 millió dollárból működik, a Nógrád megyei Bátonyterenyén lévő, halmozottan hátrányos helyzetű, főleg roma gyerekeket segítő Tanoda 16-17 millió forintból gazdálkodik. A tíz évvel ezelőtt civil kezdeményezésként elindított Tanoda hangsúlyozottan nem iskola. Sokkal inkább rásegítő-korrepetáló és szabadidős központ. S nem utolsósorban egy olyan hely, ahol a mélyszegénységben élő gyerekek rendszeresen kapnak napi egyszeri étkezést. A fegyelmezés helyett a készségfejlesztés áll a középpontban: ha egy „problémás” gyerek a táncban, a zenélésben vagy éppen a fekve nyomásban tűnik ki, akkor e tehetségének felkarolásával próbálják elhitetni vele: lehet belőle valaki, s merjen segítséget kérni.

A HCZ komoly eredményeket ért el: az ötévesek között százszázalékos az iskolaérettségi arány. Tavaly ötszáz fiatal került innen egyetemekre. Bátonyterenyén mások a léptékek: a Tanoda arra büszke, hogy egy pár tanítványának sikerült leérettségiznie.