Publicisztikák
Gombár Csaba | Népszabadság | 2012. május 7. Úgy történt, hogy amikor az istenek gondoskodása révén állatok és emberek már voltak a földön, az életrevaló tulajdonságokkal való felruházásuk során hiba esett: a vadorzó állatokhoz képest az emberek még mindenféle tulajdonság nélkül, védtelenül kóvályogtak a pusztaságban.
Gombár Csaba | Népszabadság | 2012. január 22. A Fidesz-kormány másfél éve itthon is, külföldön is nem kevés szörnyülködést okozott. De nem kevésbé szörnyülködik a kormány hazai és határainkon túli kritikusai miatt.
Gombár Csaba | Népszabadság | 2011. december 18. „Sosem tudom, hogy amikor a politikusok józan vita helyett papagáj módjára ismételgetik saját megmerevedett álláspontjukat, azért viselkednek-e így, mert tudatosan el akarják kerülni az érdemi vitát, vagy azért, mert nem rendelkeznek a szükséges információkkal és szellemi képességekkel. Gyakran megérzem viszont rajtuk azt a megnövekedett izgalmi szintet, élénkséget, amit abból nyernek, hogy változatlan érveik agresszív szajkózásával erős akaratúnak mutatják magukat. Ami a nyelvi durvaságot illeti, az – mintha ragályos lenne – lassan általánossá válik.”
Gombár Csaba | Népszabadság | 2011. november 6. Mármint az a mesebeli kék madár, amit – mint a boldogságot – hiába űzünk. Se szeri, se száma azoknak az ötleteknek és próbálkozásoknak, amelyek a vitákat, konfliktusokat és az egyezkedéseket – vagy ha úgy tetszik, a viszályokat, ellenséges gyűlölködéseket, undorító kompromisszumokat – egy-egy megváltónak látszó ötlettel kiiktatnák egy ország irányításából. Úgy stabilizálnák a politikát, hogy kivonnák belőle, ami lényege.
Gombár Csaba | Népszabadság | 2011. szeptember 25. A hogy tüzet adtam neki, két kézzel emelte a szájához a cigarettát, mert a kezei össze voltak bilincselve. Az őr engedélyezte, hogy rágyújtson. Görnyedten állt. Eszembe jutott ott akkor a régi jelenet, amikor az ügyeletes tiszt az éjszakai ellenőrzésen a pokróc alól kilógó derékszíja végével megemelte.
Gombár Csaba | Népszabadság | 2011. június 4. „A politikai rendszernek feltétlenül meg kell védenie a társadalmat azoktól, akik túl sok dologban biztosak.” Pawel Jasienica, lengyel szerző sorai ezek, amelyeket halála előtt, az 1960-as évek végén írt. Mondandóját kora és hazája problémáiról – tekintettel akkori körülményeire – áthelyezte a francia forradalom idejére. Magyarul mindez a rendszerváltozás idején jelent meg Elmélkedések a polgárháborúról címmel, 1989-ben. Régen tehát, még a múlt században.
Gombár Csaba | Népszabadság | 2011. április 23. Henry David Thoreau különös ember volt. 1845 tavaszán például kölcsönvett egy fejszét, s egy kalyibát épített magának az erdőben – ahogy erről Walden című esszénaplójában beszámol –, ahol aztán két éven keresztül remeteként élt együtt a madarakkal és szemlélte a levelek zöldellését és hervadását.
Gombár Csaba | Népszabadság | 2011. március 20.Mivel már több helyen elismeréssel említették a Tárki legutóbbi Társadalmi riportját, én is elolvastam, és sokat tanultam belőle. Vége-hossza nincs a sok hasznos információnak.
Gombár Csaba | Népszabadság | 2011. január 22. Mert hogyan lehet egyszerre béke és háború? – kérdezzük magunktól. Vagy úgy állna a dolog, hogy van, akinek ez jut, a másiknak meg az? Amikor persze megkülönböztethető a hátország és a front, akkor ez utóbbi kérdés jogos és érvényes – sőt telitalálat.
Gombár Csaba | Népszabadság | 2010. december 19. Azt mondják, hogy vége a multikulturalizmusnak. Vége, ne tovább! De hát mit jelent ez a hosszú szó? Kik azok a multikulturalisták, és mit akarnak – vagy hát mit akartak?
|