alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. február
12. vasárnap

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Lelőhely

Könyvet könyvért

N. Kósa Judit | Népszabadság | 2012. január 15.

„Ha barátod könyvet kér tőled, utasítsd a könyvtárba: ott a művek ezrei közt válogathat oly minimális díjért, melyet ő is megfizethet. Pengő 20 fillérért 15.000 kötet, 60.000 P. érték áll rendelkezésedre” – hívta fel olvasói figyelmét Egy-két jó tanács címmel 1933-as könyvjegyzékének végén az Országos Szociálpolitikai Intézet és Újpest megyei város „Jókai” Népkönyvtára.

A kenyéradó toll

N. Kósa Judit | Népszabadság | 2011. december 18.

A hírlapírók palotája: ilyen is épül Budapesten! – lelkesedett 1889 májusában a Vasárnapi Újság, ígérve, hogy egy éven belül már állni is fog a pesti Lipótváros új részében, az ugyancsak még készülő igazságügyi palota közelében a négyemeletes, gazdagon díszített ház.

Ádám, Lucifer és hat Éva

N. Kósa Judit | Népszabadság | 2011. november 13.

A mester szobrászköpenyben, mellette hat hölgy, fölöttük pedig egy irdatlan nagy, lázas küllemű szobor. Mi történik itt?! Lelőhely

Lutrin nyert kényelem

N. Kósa Judit | Népszabadság | 2011. október 16.

Hivatalosan Gömbös telepnek, kevésbé hivatalosan Pelenka telepnek hívták azt a két vasútvonal közé zárt kietlen földdarabot a Külső-Jászberényi út mellett, túl az új köztemetőn és éppen csak innen Budapest közigazgatási határán.

Elnéző szeretettel

N. Kósa Judit | Népszabadság | 2011. szeptember 25.

Mindössze négyszer játszották a Magyar Királyi Operaház színpadán Erkel Bánk bánját az 1940/41-es évadban, ráadásul ebből kettő olyan előadás volt, ahová halandó emberfia aligha juthatott be.

Run ozsonnaidőben

N. Kósa Judit | Népszabadság | 2011. augusztus 20.

Ha azt mondom, korzó, tudják, mire gondolok? Igen, igen. A darabka pesti Duna-partra.

Világnézeti bevásárlás

N. KÓSA JUDIT | Népszabadság | 2011. július 16.

A pesti Blaha Lujza tér és a magyar szociáldemokrácia mai állapotát ismerve sem tanulság nélkül való, hogy egy szűk évszázaddal ezelőtt e kettő, ráadásul szoros egységben, milyen rendíthetetlenül virágzott. Mert ha hiszik, ha nem, a húszas évek elején így volt: az immár Nemzetiként szolgáló hajdani Népszínház körüli tér nem pusztán a sajtó és a kereskedelem legfontosabb centruma, hanem a munkásmozgalom fellegvára is volt. Ami persze szintúgy nem volt elválasztható sem a sajtótól, sem a kereskedelemtől.

Vörös keresztelők Marxfalván

N. Kósa Judit | Népszabadság | 2011. június 19.

Marxfalva unikum volt a maga nemében, nem csoda hát, hogy emléke később is kísértett.

Nyelvben és érzésben a legteljesebben magyar

N. Kósa Judit | Népszabadság | 2011. május 21.

Nem állítom, hogy az élet minden pillanatában meglátszik rajtam, de higgyék el: rengeteg mindent tanultam a jó modorról és a helyes viselkedésről szóló könyvekből.

A költözködő templom

N. Kósa Judit | Népszabadság | 2011. április 25.

Tizenöt évi lankadatlan munka következett ezután. 1925-re lett meg a telek: kint, az Üllői út mentén jelölt ki és adott át egy darabot a sajátjából e célra a tekintetes székesfőváros.

KÖVETKEZŐ OLDAL1 / 58

Publicisztikák

N. Kósa Judit: Fejesugrás a múltba

N. Kósa Judit | Népszabadság | 2012. február 8.

Több nemzedék hagyja majd el felkészítetlenül az iskolát, mire helyrehozzuk a hibát.

N. Kósa Judit: Próba indul

N. Kósa Judit | Népszabadság | 2012. február 1.

Nem tudom, kihasználta-e Tarlós István a tréfás civilek Mikulás-ajándékát, de úgy sejtem, aligha töltötte színházban az elmúlt két hónap estéit. Pedig jól tette volna.

N. Kósa Judit: Búcsú

N. Kósa Judit | Népszabadság | 2012. január 25.

Egy európai demokráciában egy releváns közművelődési koncepció semmi másról nem szólhat, mint hogy miféle források, támogatások révén lehet biztosítani a polgárok szabad hozzáférését a kultúrához.

N. Kósa Judit: Sajgó ujjak

N. Kósa Judit | Népszabadság | 2012. január 20.

Van, ami csak szakmai hiba, habár annak a legsúlyosabb. Ilyen például a felsőoktatásban tanulók számának esztelen csökkentése. És van amire már nincs jobb szó, mint hogy embertelenség.

Hátraarc

N. Kósa Judit | Népszabadság | 2012. január 5.

Órák óta azon töröm a fejem, ugyan mi módon lesz képes a szóvivők hada sikertörténetnek beállítani azt, ami most a felsőoktatással történik. Mégis, mit fognak mondani?

N. Kósa Judit: Az öröm árán

N. Kósa Judit | Népszabadság | 2011. december 29.

Ha a kormánynak ez a célja, a jelen helyzetben igazán nem lesz nehéz tönkretenni az alternatív pedagógiai műhelyeket. S ha így jár el, egy időre valóban mindenki a hatalom szándéka szerint fog tanulni: egy tankönyvből, egy tanterv szerint, tökéletes ideológiai kontroll alatt.

N. Kósa Judit: Alku

N. Kósa Judit | Népszabadság | 2011. december 14.

Úgy tűnhet, a Fidesz szándékosan hagyta, hogy Hoffmann Rózsa elmenjen a falig, hogy aztán jöhessen a józan középerő, és a legvérlázítóbb ostobaságokra azt mondja, hogy na, azt már nem.

N. Kósa Judit: Árulkodó ötlet

N. Kósa Judit | Népszabadság | 2011. december 2.

Mint az agyonkoptatott színházi példában a kulisszában feltűnő puska, olyan volt az új alkotmány talányos mondata az emberi életről, mely a törvényszöveg szerint a fogantatással kezdődik: ahogy a színpadon a puskalövés, úgy a magyar közéletben az volt garantálható, hogy előbb-utóbb az abortuszügy kellős közepén találjuk magunkat.

N. Kósa Judit: A vita tétje

N. Kósa Judit | Népszabadság | 2011. november 17.

Pokorni Zoltánnak tudnia kell: ő az egyetlen ember e pillanatban, aki megakadályozhatja, hogy a hoffmanni rémálom törvénnyé váljon, és akár évtizedekre útját állja a társadalmi mobilitásnak és az esélyegyenlőségnek.

N. Kósa Judit: A papírcsirke éve

N. Kósa Judit | Népszabadság | 2011. november 3.

A kulturális intézményteremtésben pontosan az történik, ami a törvényhozásban: mivel nincs a láthatáron rendszerező akarat, az győz, aki elég erőszakosan képviseli az ötletét.

KÖVETKEZŐ OLDAL1 / 12

N. Kósa Judit

A Magyar Nemzetnél 1992-ben úgy ért véget a tulajdonképpen még el sem kezdődött újságírói pályám, hogy kiírták a faliújságra: "N. Kósa Juditnak balrább dobog a szíve, mint azt az anatómia kijelölte". Ez a mondat egy életre megtanított, hogy az írás érvényességét nemcsak a tartalma adja, hanem az a közeg is, amelyben megjelenik.

Megmondók
TOVÁBB
Bächer Iván: Bächer Iván: Inkurrencia
Blahó Miklós: Egy európai ár
Czauner Péter: A szobanövények tavasza
Debreczeni József: Debreczeni József: Bibó és a Fidesz
Karcagi László: O. V. és az alma
Kéri László: Húszéves a rendszer
Megyesi Gusztáv: Megyesi Gusztáv: Bolgár kapcsolat
Miklós Gábor: Szégyen és dicsőség
Murányi András: Bud Spencer for president!
N. Kósa Judit: Fejesugrás a múltba
Nagy N.Péter: ’56 volt – nincs
Révész Sándor: Egy ember, aki kell!
Tamás Ervin: Tamás Ervin: Mi van?
Tamás Gáspár Miklós: TGM: A tanító
Tóth Ákos: Saját Orbánunk
Uj Péter: Globális pozicionálás