belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | Jobmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. február
12. vasárnap

Antibarbarusz életfogytig

Lelőhely

Bevallom, engem például a „felvállal”-lal lehet kikergetni a világból. Apám ugyanígy van a „de viszont”-tal („vagy de, vagy viszont” – süvöltötte gyerekkorunkban, míg végleg le nem szoktunk róla), de hallottam már olyat is, hogy valaki az „egy napon születtem Gézával”-tól, illetve a „lemerült a mobilom”-tól kezdett el idegesen kiabálni. Az előbbit még érteni vélem: talán a pontosabb „egyazon napon”-t preferálta volna az illető. Az utóbbin viszont azóta is gondolkodom – vajon mi fejezhetné ki plasztikusabban, hogy az a fránya mobil egyszer csak elnémult? Kimerült a telefonom, elhagyta őt az ereje?

N. Kósa Judit| Népszabadság| 2010. július 25. |42 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

adamant | 2010. július 28. | 08:03:56

Bocs: színházba farmernadrágban...

adamant | 2010. július 28. | 08:02:44

HankHill | 2010. július 28. | 01:49:39

"...ne bújjon már a nyelvi igénytelenség, tudatlanság a "szakzsargon" kifejezés mögé..."

Úgy gondolom, hogy itt a lényeg és ebben tökéletesen egyetértünk.

Sanjos a nyelvi igénytelenség csupán az egyik ebböl a körböl.
Ld. még:
- gasztronómiai igénytelenség ("fast-food"),
- könnyüzenei igénytelenség (techno, rap),
- udvariassági igénytelenség (jónapot, viszontlátásra, kérem, köszönöm, bocsánat hiánya),
- öltözködési igénytelenség ( félmeztelen emberek a városban nyáron, színházba farmernadrág),
- építészeti igénytelenség (Kálvin-téri 2 szürke "üvegpalota), stb. stb.

Csupán néhány a sok közül.

A "skandallum" viszont tényleg egy kész skandallum (csak 8 általános, az is úy, hogy 6 elsö, 2 második).
:(((

HankHill | 2010. július 28. | 01:49:39

adamant | 2010. július 28. | 00:17:40

A sportriporteri szakzsargonnal semmi baj nincs,azonban ne bújjon már a nyelvi igénytelenség, tudatlanság a "szakzsargon" kifejezés mögé, pontosan elhatárolható a különbség.
A magyar nyelvhez idegenből került szavaknál ugyanez borzolja kedélyeimet(ez is szakzsargon???). Most a focivébén ismételgette szorgosan egyik riporter tudatlanságát.A közönség skandálta valamelyik játékos nevét (vagy talán valamelyik válogatottét, amikor már lehetett hallani a vuvuzeláktól). A riporter pedig ismételgette büszkén:"Végre újra lehet hallani a lelátókról a skandallumot".."A közönség lelkes skandallumba kezdett"...és így tovább.No, ez már csak nem szakzsargon, és nem is véletlen lapszus, ugye?

adamant | 2010. július 28. | 00:17:40

ABComitée | 2010. július 26. | 12:34:38

"Igen, a sportriporterek..."

Nem szabad egyetlen szakzsargont sem a hétköznapi nyelvhasználattal összekeverni!
Minden szakmának, így a sportújságírásnak is külön nyelvezete van, amelyet az adott használók minden probléma nélkül megértenek.
(Ld. még bányászok, hajósok, hegymászók, stb. szóhasználata.)

Ettöl a "mag" anyanyelv még ragyogóan gyakorolható, söt meg/kikövetelhetö.
Érted, wazze...?
:)

maczos | 2010. július 27. | 23:41:18

> Külön fel szeretném hívni a figyelmet a ''baszik baszni'' fordulat
> rendkívüli finomságára. Ha például felcseréljük a szórendet, menten
> micsoda
> merőben más értelmet nyer a kifejezés! (''Baszik baszni'' = ''Nem
> hajlandó
> szeretkezni'', de ''Baszni baszik'' = ''Nemi életet él ugyan... ''
> és úgy
> ... csak épp nem énvelem...'' Micsoda különbség!)
>
> Hát ez az. Tudtad ezt?

maczos | 2010. július 27. | 23:40:57

Moderálási alapelvek- komment törölve -

tyutyuka | 2010. július 27. | 21:56:25

eVVel, aVVal

150-200 éves szövegek: ezeket mindig átírják (pl. Magyar esszé antológiája I-IV.)

Altuntegin | 2010. július 27. | 17:51:12

Antoine... | 2010. július 26. | 15:09:16
Kazinczy szövegei is kb. 200 évesek, de nem azért nem olvassuk, mert nehezen értelmezhetők ...
Szóval nem igaz, hogy 150-200 éves szövegeket nem lehet értelmezni.

Antoine... | 2010. július 26. | 15:09:16

Pasinszki | 2010. július 26. | 08:53:54

"A nyelveknek (is) tulajdonsága a változás. "
Nem vitás. De ha már 150-200 éves szövegek is nehezen értelmezhetővé válnak, akkor szerintem valami gond van azzal a változással.

Frenchman | 2010. július 26. | 13:32:54

Kedves N. Kósa Judit!

Csak annyiban vitatkoznék, hogy ha van alvállalkozó, akkor bizony van felvállalkozó is, aki felvállalja a munkát, amit aztán nem fizet ki az alvállalkozónak:-)

ABComitée | 2010. július 26. | 12:34:38

Igen, a sportriporterek...Pl.: "...két hét van még VISSZA valami kezdetéig ". "Emberfór" az emberelőny helyett...Szegény "idejekorán" szót is rendre fordított értelemben használják mai napság... Amúgy "szép napot" mindenkinek...

kibekkelő | 2010. július 26. | 11:37:54

Nem tagadom a nyelv megújítását, még az argóból bizonyos helyzetekre alkalmas szavak még szellemesnek is ható használatát. Bár az argóval az a baj, hogy akár kerületenként , területenként változik, így az állandóan használók sem értik meg olykor egymást. Már az olyan szavak is, mint az összebútoroz, bepánikol,lekabátol, beparáz stb. iszonyatosan hangzanak egy konzervatív fülének.
Az igekötők mai használata egyszerűen kiborít. Mára olyan verseny alakult ki a , főleg a médiában , torz szavakból, amely helyzet hasonlít a celebnők kebel csodáinak fitogtatásához.
Odanyilatkozott, lealázta, letematizálta (?) naponta hangzik el.
S mit lehet tenni. A többség győz és győzni fog.

Gypsy | 2010. július 26. | 10:05:52

Az én halálom a birka sporttudósítók kedvence: "behúzta" az gtyőzelmet. Mint valami rohadt csörlő.Palik nyelvújító hajlamát ismerve szerintem ezt a baromságot (is) neki köszönhetjük.

Pasinszki | 2010. július 26. | 08:53:54

Kedves Antoine!
A nyelveknek (is) tulajdonsága a változás. A Halotti beszédet már fordítani kell, első hallásra nem értjük. Meg lehet próbálni a változás útjába állni, csak értelmetlen.

menekse | 2010. július 26. | 07:55:21

Fiatalabb koromban mi sokat tapasztaltunk, de nem ismertük a "megtapasztalás" szót, amit ma mindenki előszeretettel használ, de nem ismertrük azt a szót sem, hogy "beégett". Mi égtünk a szégyentől, esetleg leégtünk valaki előtt. Ha átmennék a többi hozzászóló által leírtakhoz, biztosan találnék még pár divatos, új kifejezést.

MaxVal | 2010. július 26. | 07:53:10

Balázs Géza? Ő a sarlatánok egyik vezetője. Cikkei kabarészámok.

Antoine... | 2010. július 26. | 04:26:51

A másik értelmű használat (elfogyott a pénz) pedig nyilván a "lemerült a bankszámlám" kifejezésből származhat, ez szintén nem tűnik alvilági eredetűnek. Ha már valamin, akkor inkább a mobil szón lenne érdemes fennakadni. Egyrészt, mert pontatlan (sok minden lehet mobil), másrészt, mert éppen az összetétel lehagyott, másik fele lenne a pontosabb (és honosabb), hiszen ki hord magánál olyan telefont, ami nem mobil?

Antoine... | 2010. július 26. | 04:25:41

"Nincs a nyelvműveléssel semmi baj, ha oda soroljuk, ahova való: az illemtan körébe. A míves nyelvhasználat izlés dolga. Ahogyan a ruházkodás, ..."

Hát, azért nem egészen. Ma már kevesen viselnek háromrészes öltönyt, hozzá díszzsebkendőt és keménykalapot. Baj ez? Nem. De a különbség azért észrevehető. Egy háromrészes öltönyt nem tegeztek le, ha belépett a boltba, hogy "Szevasz! Mit adhatok?". Ha ráléptek a lábára, nem úgy kértek elnézést, hogy "Bocs, haver!", és amikor figyelmetlenül közlekedett, akkor nem "Te, állat!" volt, hanem "Maga, marha!" Ugyanígy, egy 100 évvel ezelőtti nővel egyszerűen nem lehettél túl bizalmas, mert annyi ruha volt rajta, hogy már eleve muszáj volt bizonyos távolságot tartani, különben gyűrődés, szakadás, lábnyom és zsírfolt lett volna a következménye. És az ebből fakadó egyebek.
De mindez azért még belefér, sőt.
Az viszont talán már nem annyira, hogy az sms-ül beszélők számára idővel olvashatatlanná, érthetetlenné és unalmassá fog válni előbb Jókai, majd Móricz és Mikszáth, aztán Arany és Petőfi, és a végén már Rejtő Jenőből is csak T. Szultánt lesznek képesek "vágni". És ugye, Moldova óta tudjuk, hogy nem mindegy, mi esik a gyerek fejére, ha otthon nekitámaszkodik a falnak: egy fazék, vagy egy Dante.

Egyébként a lemerült telefon nem tolvajnyelv, hanem szakzsargon. Mivel az akkumulátor szokása, hogy lemerül. Amiért is aztán fel kell tölteni. A másik értelmű használat (elfogyott a pénz) pedig nyilván a "lemerült a bankszámlám" kifejezésből

agadou | 2010. július 26. | 01:29:49

bencze53 | 2010. július 26. | 00:14:42

Ha valaki ennyire nem ismeri a saját nyelvét az legyen egy kicsit óvatosabb. Azt azért ne felejtse el, hogy vannak nyelvjárások és nem mindenhol azt a változatot használják amit esetleg ön. A tepertő kelet Magyarországon általánosan használt, bár használják a töpörtyűt is. A tejföl sem az arrafele, hanem tejfel. Nekem a mai napig idegenül hangzik a tejföl, pedig már 40 éve eljöttem Békésből.

Én úgy gondolom, a föl használata a fel helyett a szegedi nyelvjárásból terjedt el. Azért ezt inkább nyelvésztől kellene megkérdezni.

HankHill | 2010. július 26. | 01:07:59

bencze53 | 2010. július 26. | 00:14:42

Ezzel semmi gond, ugyanaz a kettő, legfeljebb árnyalatnyit választékosabb a "tepertő" (lásd a seprű - seprő példázatot).Nem is erről szól a cikk. Inkább
bencze53 | 2010. július 26. | 00:14:42 szavai illenek ide, de nagyon, maximális egyetértésemmel találkozik minden megállapítása.Különösen a nyelv és illem összefüggéseire rávilágító sorai örvendeztettek meg.
Annyit teszek hozzá:viselkedéskultúránk szerves alkotóeleméről van szó.A fürdőnadrágnak helye van a strandon, ott furcsán hatna az élére vasalt nadrág, ez az Operaházban nagyon is helyénvaló viselet.
Nem kell ehhez nyelvésznek lenni.Tanulni kell.Olvasni, figyelni, hallgatni másokat, és tanulni tőlük.Megtanulni, mi hova való.
Focizás közben ritkán mondom orvos kollégáimnak: Légy oly kedves,legközelebb gyorsabban rúgni felém a labdát...de ő sem mondja a betegének: Vegye má' le a zingét, mit szerencsétlenkedik itt össze nekem...

bencze53 | 2010. július 26. | 00:14:42

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Pasinszki | 2010. július 25. | 22:37:48

Nincs a nyelvműveléssel semmi baj, ha oda soroljuk, ahova való: az illemtan körébe. A míves nyelvhasználat izlés dolga. Ahogyan a ruházkodás, a társas viselkedés, a lakásunk falára akasztott képek minősége is. Ezeknek nincs tudományos alapjuk. Kevesen gondolják, hogy orvosi kérdés lenne, ha valaki nem szereti a spenótot, ellenben rajong a cukorrépa-főzelékért. Az se vita tárgya, hogy nem a textilmérnökökre tartozik, hogy bemehet-e valaki fürdőnadrágban egy operaelőadásra. A faragatlan nyelvhasználat problematikája bizony éppígy nem nyelvészeti kérdés. A nyelvésznek az a dolga, hogy leírja a nyelvhasználatot, keresse meg a benne lévő szabályszerűségeket, de nem föladata, hogy bele is avatkozzon, tudósi mivoltára hivatkozva ráerőltesse másokra a saját izlését. Ha illemtani kérdéseket tudományos elvek alapján próbálunk meg rendezni, sarlatánokká válunk.

HankHill | 2010. július 25. | 21:48:53

Nos, hát ennyit azért változhat a nyelvhasználat, semmivel érezzük rosszabbnak a lopakodjon (ha akarom, ez is conjunctivus, tárgyi mellékmondat helyett) alakot.

Kőrös László | 2010. július 25. | 21:45:38

Pintér úrral könnyen megtörténhetett volna, hogy egy kortársa sarlatánnak, futóbolondnak, perverz fráternek bélyegzi, amiért leírta ezt a formulát: "belopakodjon becsületes magyar szavaink közé".

Hiszen ez az ige 1. sz. 3. sz. conj.-ban mindig csakis "lopakodjék" alakú, és soha de soha nem "lopakodjon"...



HankHill | 2010. július 25. | 20:14:42

Pintér Jenő könyvét magam is tulajdonomban tudhatom, ezért kezdtem olvasni a cikket.A "felvállal", és a "bevállal" nálam is allergiás rohamot vált ki, a "de viszont" szintén.Továbbá a "médiák" (többes számban álló latin főnevet újra többes számba téve), illetve az "ellen" helyett az "ellenében" használata (állítólag képzett sportriporterek: a válogatott a hollandok ellenében játszik - - nocsak, és mennyi pénz ellen?) és még sorolhatnám.
Nincs itt semmi összeesküvés, sem komcsik, sem nyilasok, sem sumerek, vagy párthusok.
Igénytelenek vagyunk, ennyi az egész.Jó az úgy is, sms-nyelv, sya, pussí, köcci,napszemcsi, telcsi,talcsi, oszt jónapot.Megoldás:a cikkben nyoma van, otthon rászólni a gyerekre, iskolában kijavítani a helytelen nyelvhasználatot, tévében, rádióban, borosbocskornál pedig szerkesztő van, neki kell szólnia, odafigyelnie.
Persze, az élő nyelv változik, de nem romlik,nyilván vicces lenne úgy beszélnünk, mint egy harmincas években forgatott hangosfilmben.De odafigyelni lehet, a szabályozás pedig - bármennyire is szeretnénk - nem rendeletek feladata, hanem a miénk.Olvasni sokat, szépirodalmat, Kosztolányit, Krúdyt, Jókait, és javítani, gyomlálni könyörtelenül a gazt.
A cikk jó, kár, hogy hozzászólásainkkal együtt pusztába kiáltott szó marad.

Virág elvtárs s.k. | 2010. július 25. | 20:06:08

Ovidius nem az ablativus absolutusok kedvéért írta költeményeit, hanem azért, mert költő volt…

Később összebarátkoztunk. Sokat sétáltunk és beszélgettünk. Mind ritkábban szakította félbe beszédemet, eltűrte, ha rajongva fejtegettem Ady szépségeit, sőt rájöttem, hogy egy-két megjelent versemet a zsebében hordozza. Sokszor bíztatott:

– Csak igyekezzél, fiam, még viheted valamire…

Aztán boldogan és dicsekedve tette hozzá:

– Én tanítottam Zilahy Lajost is a szigeti gimnáziumban.

Nagyon régen nem láttam már, azt sem tudom, hol él, de ahányszor kiszalad a számon egy-egy „valószínűleg” vagy kegyetlenül bánok a szegény ikes igékkel, mindig magam előtt látom szigorú tekintetét, és fülig elpirulok. Ugyanakkor pedig hálásan, csordultig telt szívvel gondolok rá, a legjobb tanárra…



Ugye nem haragszik, hogy ezt megírtam, Juhász Péter osztályfőnök úr?

(Megjelent a Keleti Újság 1935. évi 188. számában.)



Virág elvtárs s.k.

Virág elvtárs s.k. | 2010. július 25. | 20:05:08



– Valószínűleg… – akartam folytatni, de ő megint közbeszólt:

– A „lag” és „leg” képzőt, ha csak elkerülhető, nem használjuk, mert az a német „lich” képzőből származik. Inkább azt mondjuk: „valószínűen”, vagy pedig: „valószínű, hogy”… Ismételje, amit mondtam.

– A „lag” és „leg” képzőt lehetőleg nem használjuk…

– Üljön le!

Nem láttam, mit írt noteszébe, de azt hiszem, ha láttam volna, avval sem javult volna meg a kalkulus. Ettől kezdve minden órán legalább tíz percet vesződött velem, minden alkalommal megállapította, hogy siralmasan beszélek magyarul, még az elégségest sem érdemlem meg, dolgozataim pedig éppenséggel förtelmesek. Volt is a füzetben piros tintahúzás, áthúzás meg beírás éppen elég. Két szekundát is sikerült kifognom. De a félévi értesítőben már jelesem volt magyarból.

Ő maga gyönyörűen, zamatos és tiszta magyarsággal beszélt. Csak úgy ittam magamba szavait. Idegen szó még véletlenül sem csöppent szájáról, és éktelen haragra lobbant, ha valaki azt mondta előtte: „pláne” vagy „abszolút”. Tőle tanultam meg, hogy a teremtő Isten nekem ajándékozta a világ leggyönyörűbb nyelvét, általa jöttem rá, hogy a magánhangzóknak színük, a mássalhangzóknak keménységük, puhaságuk, simaságuk és érdességük van, a szavak lehetnek szögletesek vagy gömbölyűek, édesek vagy keserűek, s a körmondat úgy lebeghet a levegőben, mint arányos testű, kiterjesztett szárnyú sasmadár. Nyolcadikban ő tanította a latint is. Akkor fedeztem fel, hogy Ovidius nem az ablativus absolutus

Virág elvtárs s.k. | 2010. július 25. | 20:03:40

Bocsánatot kérek, a címzés lemaradt (mint a borravaló).

Balázs Gáza nyelvész professzor úrnak címzett nyílt levelem:

Virág elvtárs s.k. | 2010. július 25. | 20:01:48

Tisztelt professzor elvtárs!

A Kossuth rádió nyelvápoló műsorában a valószínűen szót állították pellengérre.

Felhívom professzor elvtárs figyelmét arra, hogy Dsida Jenő 3/4 századdal ezelőtt kicsit másképpen vélekedett. Idézem a költő cikkét:

A jó tanár

Most is magam előtt látom. Egyszerű, kedves öregebb rendű, vidéki úr, tisztes és papos fekete kabátban, egészségesen piros orcával és kedvesen kunkorodó magyarbajusszal. Évtizeddel ezelőtt tanárom és osztályfőnököm…

Egyik előbbi írásomban kissé keserűen emlékeztem meg az iskoláról, mely tíz esztendőnek előtte hűvös szeretetlenséggel bánt velünk, erdélyi magyar fiúkkal és minket állított elsőkül a sorainkat megtizedelő Anghelescu-matúra gépfegyvere elé. Pedig ha utánagondolok, találok az utolsó iskolaévek ridegségében is meleget, a mostoha sötétben is csillog valamicske fény. Itt van például ő, a fekete kabátos, őszülőfürtű tanár, a magyar nyelv és irodalom lelkes tanítója.

„Összeismerkedésünk” kissé furcsán kezdődött. Rímfaragó gyerek voltam, módfelett büszke az első nyomtatott írásokra, amolyan osztálydalnok s a magyar órák eleddig veretlen favoritja. A hetedik osztályban kaptuk őt, mint új tanárt. Mikor először felelni szólított, Petőfi életrajzát kellett elmondanom.

– Petőfi született 1823-ban…

Idegesen szakított félbe:

– Amit ki akarunk emelni a mondatból, azt mindig az állítmány elé tesszük. Ebben a mondatban az évszámot emeljük ki, tehát így kell mondanunk: Petőfi 1823-ban született.

– Valós

Atlasz | 2010. július 25. | 20:01:05

Azok között, akik a magyar nyelvből élnek, igen sokan nem képesek azt helyesen használni. A média gyakran rossz mintát kényszerít a magyarul beszélőkre.
Érdemes meghallgatni az MR1 bájos hírolvasó női hangját, az egyéninek szánt, az előző szóhoz ragasztott névelőhasználattal, melyet kisded akadályon átbukva követ a névelőhöz tartozó szó... A szava akad el, modorosan.

Kispej | 2010. július 25. | 19:43:54

Kedves Kósa Judit!

Régóta olvasom cikkeit, de még nem kommenteltem egyet sem. Hogy jövök én ahhoz, hogy azt írjam Magának, hogy remekül ír, Ön egy sztárújságíró? Ezeket a dícséreteket meghagyom a kollégáinak (biztos vagyok benne, hogy bezsebelt már jónéhány hasonló bókot). Engedje meg, hogy csak annyit írjak, hogy Kegyed nemcsak szép, de rendkívül okos is.

Ami a nyelvművelést illeti, csak annyit szeretnék mondani, hogy szerintem MaxVal jár közel az igazsághoz. A nyelv egy élő és absztrakt fogalom. Nem szabad elzárkóznunk az újításoktól, származzanak azok más nyelvekből, vagy élénk fantáziájú, zabolátlan fiataloktól. Bizonyára Árpád fejedelem is ráncolta volna homlokát, ha Zrínyit hallja beszélni, Csokonai ha Weöres Sándort. Ne fanyalogjunk. A nyelvészek inkább a nyelv változásával legyenek elfoglalva, dokumentálják szorgalmasan mi volt előbb, s mi később, a nyelvőrködésnek nincs érteleme. Szerintem.
A "nyelvében él a nemzet" tétel igaz ugyan, de ezt nem sajátíthatja ki egyetlen politikai irányzat sem, a nyelv és a politika olyan viszonyban van egymással, mint a kerékpár és a csokoládé. Azaz semmilyenben.

További munkájához sok sikert, minden jót kívánok, s maradok hűséges olvasója,

Kispej.

kic-KING | 2010. július 25. | 19:36:53

Moderálási alapelvek- komment törölve -

korcoló | 2010. július 25. | 19:15:31

Sajnos a következő kifejezések is egyre inkább terjednek:

" igazándiból " /egy előttem kommentelő - hozzászóló - már említette /

"...ezt a TÖRTÉNETET úgy kell kezelni,hogy..."

" életszerű "

" bevállalja "

" ultragáz ", "...ezen rugózik egész nap..." , "nyugger" ... és sorolhatnánk...

paradicsom | 2010. július 25. | 18:51:40

Na jó segítek:

"lemerült a mobilom"

helyett

"vezeték nélküli távbeszélőm energiaforrását képező eszköz feszültsége a működési szint alá esett"

paradicsom | 2010. július 25. | 18:43:39

Márpedig maxval nyelvében él a nemzet, nem véletlen, hogy az erőszakos asszimilációs törekvések egyik támadási pontja mindig a nyelv. (nyelvtörvény, vagy éppen a felsőoktatástól elvenni a kisebbségi nyelvet, stb. de nem erről akarok beszélni)

Kell tehát néhány nyelvész, (író, tanár) aki legalább tippet ad az idegen szavak és szószerkezetek, mondat szerkezetek magyar nyelvhez közelítésére, nehogy fordítva történjen.
Az élet azután eldönti, hogy mi életképes, mi nem.
Én örülök, hogy a subler az tolómérő, de annak is örülök, hogy a nyaktekerészeti mellfekvenc végül nyakkendő lett.
Ha érted mire gondolok.

Altuntegin | 2010. július 25. | 18:31:26

Rénszarvas, biztos, hogy jól értetted? (vagy én nem értem a hozzászólásod) "Az első tanév hatalmas sikereket hozott", vagyis az első tanévben végzett nyelvművelő munka hozott sikereket. Csak a magyar nyelv szeret tömören és röviden fogalmazni. Már Pintér is megmondta: "Írjunk egyszerűen." :-)

rénszarvas | 2010. július 25. | 16:43:45

"Igazándiból", ez jó cikk.

Tessék csak figyelni?

"Kétségkívül ebbe a sorba illeszkedett Pintér Jenőnek az a rendelete is, amellyel az 1937–38-as tanévtől kezdve a budapesti iskolákban bevezette a nyelvvédő mozgalmat. Ha hihetünk a Polgári Iskola című szakfolyóirat össz egzésének, már az első tanév hatalmas sikereket hozott: munkába álltak az osztálynyelvőrök, megindult a tanári és a tanulói gyűjtőmunka, mindeközben megpezsdültek az önképzőkörök, és új értelmet nyertek a szülői értekezletek."

Tetszik látni? "REN-DE-LETET HOZOTT".
És: "HA-TAL-MAS SI-KE-RE-KET HO-ZOTT".

Mármint a rendelet :)
Elképesztő, igaz-e?

MaxVal | 2010. július 25. | 14:52:32

nugát,

Miért? Igen népszerű cikk volt az. Hiba benne egy szál se. Egyetlen kritikus sem tudott egyetlen hibára sem mutatni benne, ez azért érdekes, nem?

nugát | 2010. július 25. | 14:37:41

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Altuntegin | 2010. július 25. | 13:33:08

A korszak legnagyobb "ökre" volt szegény Pintér Jenő. Hű követője Szarvas Gábornak. Ez utóbbi legalább értett a nyelvészethez.
Talán nem kellene ötleteket adni a jelenlegi Pintér Jenőknek.:-)

MaxVal | 2010. július 25. | 13:12:12

A nyelvművelés nevű áltudomány a jelenkor egyik legnagyobb sarlatánsága.

ABComitée | 2010. július 24. | 06:07:53

"...Ki a fülemüle füttyét mai napság felvállalja..." Ezt Arany János írta, mondjuk a bevállal helyett...

HIRDETÉS
„Áruda: bolt; jósda: jós...
„Áruda: bolt; jósda: jóshely; sütöde: sütőműhely; szeszfőzde: szeszfőző; távirda: távíró hivatal.” A Magyar nyelvvédő könyv megjelenése után két évvel készült pesti utcaképen úgy látszik, volt foganatja az intésnek.
Magánarchívum

Pintér Jenő fővárosi tankerületi királyi főigazgatót ennél lényegesen több nyelvi jelenség bosszantotta. A Magyar nyelvvédő könyv címmel először 1938-ban publikált és egyetlen év alatt három kiadást megért hibajegyzékében ezerszám sorolta azokat a szavakat, nyelvtani szerkezeteket és stíluselemeket – „nem valamennyi, csak a legkiáltóbb helytelenségek”-et –, amelyek helyett jobbat, pontosabbat és nem utolsósorban, mondjuk úgy, magyarabbat tudott ajánlani. Aki Pintér Jenő taná csait követte, nemcsak olyan evidens szabályokra ügyelt szóban és írásban, hogy két egyes számú alany után az állítmány is egyes számú (Miska és Pista kint játszik a kertben), vagy hogy több birtokos egy-egy birtokát egyes számmal fejezzük ki (a huszárok kirántották a kardjukat), hanem még a hátravetett is-t is játszi könnyedséggel alkalmazta (ha megversz is, imádlak én). Pintér Jenő síkraszállt az óhajtó mód választékos alkalmazásáért, elkerülendő a „nyelvi szegényedést” (választanók), valamint a precíz kiejtésért (éjjen, mongya, juval); ellenben erősen elítélte a „szertelen névelőhasználatot”, a jövő idő fog-gal való kifejezését és a szenvedő szerkezeteket, akárcsak azt, hogy „a tolvajnyelv, csibésznyelv belopakodjon becsületes magyar szavaink közé”.

Nem tudom, a tankerületi főigazgató mit szólt volna ahhoz a kortárs gyűjtéshez, miszerint „zsírlézer” egyenlő pompás, de tény, hogy őt már olyan pongyola bemondásokkal is ki lehetett hozni a sodrából, mint hogy irtó szép, jópofa, direkt szerencse, kész röhej, mi az hogy. Mindre volt egy becsületes magyar kifejezése, mint ahogy az életfogytiglani börtönre (életfogytig tartó), a regénybeli cselekményre (cselekvény), az elmebetegre (elmebajos) és a születésnapra is. (Az utóbbi helyett, kérem, születésenapot mondunk, a születésnapom helyett pedig születésem napját.)

Folytathatnám napestig, hiszen a Pintér-féle magyar nyelvben nincs öreg bútor vagy öreg ház, csak régi; nincs áruda, jósda vagy szeszfőzde, csak bolt, jóshely és szeszfőző. Sürgős munkát mondunk postamunka helyett, vízállót, ha vízhatlanra gondolunk, és megtisztelésnek tekintjük, hogy hibáinkra nap nap után felhívják a figyelmünket. (Dehogy megtiszteltetés, dehogyis nap mint nap!) És akkor még el sem értünk a Magyar nyelvvédő könyv igazi terepéig, az idegen szavak tűzzel-vassal való irtásáig. A huszonötezer példányban közreadott első kiadásban még 81 oldal foglalkozott a szómagyarítással, a következő tízezer kötetben már éppen kétszer annyi, a negyvenezredik példányt elérő harmadik kiadásban pedig 180. Miközben a szerző a „hibás kifejezések” című fejezetet igyekezett kicsit megengedőbbre hangszerelni – „hiá ba minden fáradozásunk, a valósággal nem szállhatunk szembe” –, lelkes követői újabb és újabb magyarításra váró idegen szavakat ajánlottak a figyelmébe.

HIRDETÉS


„Helytelen az ilyen levélcímzés is: Bárány Gergely úrnak, ügyvéd. Ez németből eredő fordítás. Helyes: Bárány Gergely ügyvéd úrnak.”
Ungváry Jenő gyűjteménye
A végeredmény egy háromezer tételes lista lett, amely aforizma helyett gondolatszikrát, fényképalbum helyett fényképgyűjteményt, antenna helyett hullámfogót, autodidakta helyett pedig magatanultat javallott. Aki e lajstromból tanult magyarul, többé nem mondott filcet (nemez), nem flörtölt (csak enyelgett), villámzárat húzott fel cipzár helyett, és nem sálat, csak nyakvédőt kötött. A parketta szó helyett született meg a rakotta, a cselló helyett a gordonka, a dioptria helyett a fénytörésfok. Hajmosó lett a sampon és fiús haj a bubifrizura, sőt a korabeli reklám kétféle szövegváltozata sejteni engedi, hogy a hirdetőiparban is dolgozott néhány Pintér-tanítvány: tudják, „amíg ön durmol, dolgozik a Darmol”, ámde „amíg ön alszik, a Darmol dolgozik”. Habár hálásak is lehetünk Pintér Jenőnek, hisz magyarító buzgalma nélkül ki tudná ma, hogy a helytelen kifejezések üldözőjét, az idegen szavak irtóját, azaz a nyelvtisztítót úgy is nevezték egykor, hogy antibarbarusz?

Ne higgyék, hogy Pintér Jenő valamiféle magányos harcos volt. Ellenkezőleg: sodorta magával a korsz ellem. Hiszen – mint a szakirodalom arról rendre megemlékezik – a Magyar nyelvvédő könyv első kiadásának megjelentetése előtt másfél évtizeddel, 1924-ben történt, hogy Szinnyei József nyelvész, a pesti egyetem akkori rektora egy szónoklatban ítélte el az idegenszerűségek használatát, és arra buzdított, hogy az arra érdemesek avatkozzanak be a nyelv életébe, így biztosítva, hogy az utókor holmi szedett-vedett helyett a lehető legjobb minőségű, „legmagyarabb” nyelvet örökölje. Néhány évre rá, válaszul az egyre sürgetőbb felszólamlásokra, maga Klebelsberg Kunó kultuszminiszter kérte az Akadé miát, hogy folytasson erőteljes nyelvművelő munkát: 1931 nyarán meg is alakult az Akadémia Nyelvművelő Szakosztálya, és még abban az évben megindult a Magyarosan című folyóirat. Ezzel immár készen is voltak annak a mozgalomnak az alapjai, amelynek mottójául szinte kínálkozott Rákosi Jenő kinyilatkoztatása: „A német és szláv veszedelem közé szorítva nekünk csak egy menedékünk van: a magyarságunk, ez pedig egyenlő a mi magyar nyelvünkkel. Tehát mindent a világon – még a legfontosabb érdeket is – a nyelv érdekének kell alája rendelnünk.”

A tudóstársaságnak nagy hatalmú pártfogói akadtak ebben a küzdelemben. A székesfőváros polgármestere pél dául rendeletben figyelmeztette a polgármestereket, a székesfővárosi hivatalok, intézetek, intézmények és részvénytársaságok vezetőit, hogy az alkalmazottakat „a helyes magyarság követelményeinek megtartására” ösztönözzék. Mások egyenesen törvényt sürgettek – a német nyelvtisztítási mozgalom mintájára – az intézményes nyelvvédelem megszervezése érdekében.

A felbuzduláshoz aztán olyan megkérdőjelezhetetlen tekintélyek is csatlakoztak, mint Kodály Zoltán, aki az Eötvös-kollégium közgyűlésén a magyar kiejtés romlása ellen emelt szót, és felhívta az Akadémiát, állapítson meg mindenkire kötelező kiejtésnormát. Sőt azt is fontosnak tartotta, hogy a rádió tartson kiejtéshelyességi előadásokat, és ne kaphasson tanári oklevelet, akinek magyar beszéde nem kifogástalan.


„Világos a stílus akkor, ha az írót könnyen megértjük.”
Magánarchívum
Ami Pintér Jenőt illeti, ő aligha tehetett volna többet mindezen célok megvalósításáért. Nem elég, hogy megírta és saját kiadásában közre is adta a Magyar nyelvvédő könyvet, de megszerkesztette e hatalmas és átfogó munkának a kisebb, sajátos célt szolgáló kiadásait, azaz a Magyar kereskedők nyelvvédő könyvét és a Magyar iparosok nyelvvédő könyvét. Mindkettőnek a formája is azt sugallta, hogy ott a helye a munkakabát belső zsebében, és míg a szabálygyűjtemény egyszerű és világos volt, a szógyűjtemény az egyes szakmák igényeire szakosodott. Ha minden használó „naponként csak két idegen kifejezését magyarosítaná meg a nyelvvédő könyv segítségével – két év múlva végbemenne a nemzeti szellemű őrségváltás” – lelkesedett Mihályi Blanka recenzens.

Ezt az őrségváltást meglehetősen sok kezdeményezés szolgálta akkoriban. A nemzeti érzületet volt hivatva erősíteni az államalapító halálának 900. évfordulójáról megemlékező Szent István-év vagy épp a névmagyarosítás mind erőteljesebb ösztönzése. Az iskolákban egyre nagyobb hangsúlyt kapott a hazafias nevelés: szorgalmazták a magyaros ruhaviseletet, a napi gyakorlatban is meglehetős szerep jutott a nemzeti színek, az országzászló, az iskolai zászló és a címer tiszteletének. Az osztályok rendszeres látogatást tettek az irredenta emlékműveknél, sokan vállalták az elhunyt hősök, nemzeti nagyságok sírjának gondozását.

Kétségkívül ebbe a sorba illeszkedett Pintér Jenőnek az a rendelete is, amellyel az 1937–38-as tanévtől kezdve a budapesti iskolákban bevezette a nyelvvédő mozgalmat. Ha hihetünk a Polgári Iskola című szakfolyóirat össz egzésének, már az első tanév hatalmas sikereket hozott: munkába álltak az osztálynyelvőrök, megindult a tanári és a tanulói gyűjtőmunka, mindeközben megpezsdültek az önképzőkörök, és új értelmet nyertek a szülői értekezletek. Mondanunk sem kell talán, hogy jelentős példányszámban terjesztették a Magyar nyelvvédő könyvet is. A sikereket számba véve így fogalmazott a folyóirat szerzője, vitéz Varga Alajos: „Ahogyan az első magyar színház építésekor Balatonfüred és környékének egyszerű mesteremberei és napszámosai hozták aránylag a legnagyobb áldozatot, éppen annyira felemelő érzés lehet a nyelvvédelmi harc megindítójának is látni, hogy mögötte ma már a társadalom legszélesebb rétege, a polgárságnak csak Budapesten többtízezres tömege áll.”

A későbbi sikereknek azonban már nem lehetett tanúja Pintér Jenő – 1940 novemberében, pár hónappal a hatvanadik születésnapja előtt meghalt. S mivel a Magyar nyelvvédő könyv minden kiadásában olvasható, hogy „a munka jövedelmét a Magyar Nyelv Értelmező Szótárának kiadására fordítjuk”, inkább a neves nyelvművelő akadémiai tagságának, semmint hátrahagyott vagyonának kell tulajdonítanunk a tényt, hogy özvegyét az akkori Pest egyik legújabb és legfényűzőbb bérházában, a Károly körút 1. alatti akadémiai bérpalotában jegyzi a korabeli telefonkönyv. Tény persze az is, hogy az értelmező szótár megjelenésére kerek két évtizedet kellett még várnia az országnak.

 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    42 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS