Kentaurbeszéd

Kentaurcédulák

Parti Nagy Lajos | Népszabadság | 2010. július 31.

Alsóörsön az első délelőtt összeomlott a laptopom, úgyhogy majdnem kézzel kezdtem írni ezeket az álcédulákat. Némi hitegetés után azóta is lefagy, kinyilvánítja a saját titokzatos akaratát, amitől ma is éppúgy dermedek meg, mint 1994 kora őszén, amikor egy brandenburgi kastélyban használni kezdtem életem első számítógépét, s egy óvatlan mozdulattal letévedtem a bekapcsolás-beleírógépelés-mentés-kikapcsolás csenevész ösvényéről. Hálával és nosztalgiával gondolok vissza arra az ormótlan szerkezetre, noha a töredékét sem tudta annak, amit a mostani gépem. Bár ahogy vesszük, ami az eszközön múlik, éppúgy tudta és teljesítette, mint e csodamasinák.

Ljuba, a mamut

Parti Nagy Lajos | Népszabadság | 2009. augusztus 15.

Ha 2007 májusában az északnyugat-szibériai Novij Port városának boltosa kevésbé óvatlan és hiú, illetve ha fényképezésre teljességgel alkalmatlan az időjárás, az emberiség szegényebb lenne egy páratlan felfedezéssel, viszont Jurij Hudij nyenyec rénszarvasvadász unokatestvére gazdagabb lenne két motoros szánnal s egy évre elegendő élelmiszerrel.

Korcula-cédulák

Parti Nagy Lajos | Népszabadság | 2009. július 18.

Mint a sajtot, hatalmas, éles drótkötelekkel szeletelték hajdan a követ a márványbányászok, a korculai kőből faragott szobrocskák gyakran ábrázolnak tengeri csikót, ami egyébként a kentaurnak elég közeli rokona, lévén félig ló, félig hal, halacska legalábbis. Konobák, azaz kicsi kocsmák tucatjait hívják Morski Konjicnak, azaz tengeri csikónak. Utolsó vasárnapunk ez a szigeten, a tenger fodrain úgy csillog, szikrázik, durrog a délelőtti nap, mintha gyémánthalak vagy tengeri kérészek vízi játéka kísérné a misére hívó harangszót. Írogatni hagyján, de írni elég lusta vagyok, viszont a leadás az leadás, második nyári kentaurom most esedékes, magától értetődik, hogy tárgya a tenger, a víz, a szabadság, a nyugalom, az, hogy mi hagyható magunk mögött és mi nem. Semmi nem. Legföljebb az élet, de amit túlél az ember, cipeli magával. Tán ez a cipelet a személyiség, bár az ilyesmihez most meleg van.

A disznóláb keze

Parti Nagy Lajos | Népszabadság | 2009. június 20.

A magyar politikai osztály egyik fele gyász-, a másik násztáncában sasszézik a kínos helyzet körül. Pedig, ha beszélnének egymással, azt kéne megvitatniuk, kinek tetemesebb a történelmi bűne. Parti Nagy Lajos írása

Az ártatlanság félelme

Parti Nagy Lajos | Népszabadság | 2008. augusztus 16.

Alábbi eset nem velem történt, mégis átteszem első személybe, s bizonyos fokig fikcióba, történhetett volna velem is. Főleg az egyik mellékszereplő, a lelkes szemtanú érdekel belőle, akit élete nagy szerepéhez segítettem.

A föl-földobott tojás

Parti Nagy Lajos | Népszabadság | 2008. augusztus 15.

Hogy is van? Fölül ember, alul ló? Vagy fordítva? Netán hol így, hol úgy? Nehéz az emberrel. Tán csak a beszéddel nehezebb (vagy fordítva). Kamaszkoromban nagyon belém ragadt Cesar Vallejo perui költő egy passzusa: az ember valójában csak állat, de ha feléd fordítja arcát, szomorúsága szíven üt.

Kentaur-cédulák

Parti Nagy Lajos | Népszabadság | 2006. augusztus 18.

Mikor ezt írtam - nem midőn, nincs ugyanis összehangzás tervezve Vörösmartyval, másrészt az ég se tiszta, sőt -, épp kifutóban volt a nyár, ültem egy ábrahámhegyi teraszon. Adta magát, hogy akkor a Balatonról cédulázzak. Hogy itt még a borússágot is mennyire lehet szeretni, a felhők elhasznált vattacukrát, ahogy vonódnak Keszthely felé. A táj adja magát, nem baj, ha egy ilyesmi cédulatárca természeti képpel kezdődik, mint a népdal, tavaszi szél vizet áraszt. Illetve augusztusi, tíz napja mindennap esik egy kevés. Berta, ha vizet markolsz, mi marad a kezedben, kérdeztem a lányomat nemrég a strandon. Sár, felelte magától értetődően.

Kentaur-cédulák

Parti Nagy Lajos | Népszabadság | 2006. július 21.

Kánikula van, zirreg a ventilátor, csömöszölök a félhomályos szobában. Nem kell több fény, mehr világít a képernyő. Ezt-azt fölírok, bele vagy rá - aszerint, hogy papírnak vagy mélységes mély kútnak tekintem -, aztán vagy összeáll, vagy nem. A nyelv köpül, posztósít, sűrít, illetve -edik, -ódik és -ődik. Dolgozunk egymással.

Angyalcédulák

Parti Nagy Lajos | Népszabadság | 2005. december 25.

Ahogy az lenni szokott, napok óta hordozom, terelgetem magamban a homályt, amiből ez az írás lesz, illetve van, azaz írván, hogy van, még csak lesz, bár hogy mi lesz, nem tudom. Felsejlenek a kontúrjai, enyhén kacsázik, a téli hévíz fölött a reggel: halinavatta. Közeleg, mint egy filmen, mint egy Mándy-novellában.

Kis rezignália

Parti Nagy Lajos | Népszabadság | 2005. november 25.

Elvállalom, persze, hogy megírom ezt a két flekket, hisz ki ne tudna, író, beszélni a kiadók helyzetéről általában, s a kiadóról különösen, mely az ő könyveit adja ki. Kifogyhatatlan tárgy, gondolnak is róla az érintettek mindenfélét, kényes és igen szoros viszony, egyszerre szakmai, baráti és üzleti.

Publicisztikák

Extra örömök

Parti Nagy Lajos | Népszabadság | 2012. január 22.

Őneki ezzel cirka vége van az életének, lényegében előre és visszafelé egyformán.

Karistoltöredékek

Parti Nagy Lajos | Népszabadság | 2011. december 25.

Kézenfekvő, hogy egy kislemez, Hungaroton, harminchármas,meggyötört, fényevesztett, hogy abból jön a karis, lejön hozzánk, pásztorok. Vagy föl, egy pincekocsma párás ajtaján át.

Zászlófüst

Parti Nagy Lajos | Népszabadság | 2011. október 30.

A benzinkút kávézójában lép oda hozzám. Szia, mondja, közben kicsit szúrósan, de kedvesen mosolyog, hogy én úgyse ismerem meg őt, míg ellenben ő engem gyakran lát, sőt a művészi pályámon figyelemmel kísér, be is jelölt a Facebookon, de aztán kiderült, hogy ténylegesen nem vagyok rajta.

ORGÁNUM A FÖLD ALATT

Parti Nagy Lajos | Népszabadság | 2011. augusztus 27.

Igen, az meglehetősen furcsa, hogy egy ilyen rajz ennyire pontosan kiadja, hogy neki mi volt, meg hogy volt, ráadásul visszatérőleg. Azt kell mondja, kicsit ciki, sőt félelmetes az egybeesés, mert lényegében, illetve nem kis részben így volt, ha egy álom egyáltalán volt, illetve van.

Polipvacsorák

Parti Nagy Lajos | Népszabadság | 2011. július 30.

Ahol időzünk, ahol nyári életünk nagyja és sűrűje eltelik, az grandiózus és furcsa hely, legalábbis így van lefilmezve. Befejezetlenül végleges, mondja K., illetve mondom én, aki összevágom itt az ő álmából és az enyémből kettőnk Möbius-filmszalagját.

Biocímer

Parti Nagy Lajos | Népszabadság | 2011. június 4.

Hajnalban, mint utóbb megtudom, négy óra negyvenötkor megszólal a vezetékes telefon. Először arra gondolok, hogy a bolond csengőnk szórakozik, mostanában gyakran önállósítja magát, ha bárminemű élőlényt vélelmez az ajtó előtt, vagy ha álmában összegerjed valami ismerős mobillal. Ilyenkor villog és világslágereket bimbammol a Hejdzsúdtól a Rákóczi indulóig. Máskor meg hallgat, bámul vakon, süketen, épp meg nem pofoz rosszkedvében.

Parti Nagy Lajos: A cigányozás hátulütői

Parti Nagy Lajos | Népszabadság | 2011. március 6.

Az a helyzet, hogy nem tudom, tudod-e, hogy lecigányoztál, felelte a Batman.

Lux-appeal

Parti Nagy Lajos | Népszabadság | 2011. február 5.

Hajnali negyed négy lehet, mikor a laptopom megzizzen és saját akaratából lejátszik nekem egy változó minőségű videofelvételt, néhol csúnya beletörlésekkel, és vágásokkal.

Júnó problém

Parti Nagy Lajos | Népszabadság | 2010. november 27.

Hajnalban, mint rendesen, fölébredek, s akár valami szmogzsírba dermedt pályaudvar, lassan beindul az agyam. E gyér és nehézkes bioforgalomtól akár még az álomba is visszautazhatnék, csakhogy épp onnan űzött ki ide, ezekre a féléber peronokra valami szorongató esemény, történetdarab, hogy elvesztem, hogy elvesztettem, nem tudom pontosan, valami kongó és süket vége-érzés, ami nem halálfélelem, de rövid úton azzá válhat. Nagyon ismerem ezeket a rövid utakat.

Kentaurcédulák

Parti Nagy Lajos | Népszabadság | 2010. július 31.

Alsóörsön az első délelőtt összeomlott a laptopom, úgyhogy majdnem kézzel kezdtem írni ezeket az álcédulákat. Némi hitegetés után azóta is lefagy, kinyilvánítja a saját titokzatos akaratát, amitől ma is éppúgy dermedek meg, mint 1994 kora őszén, amikor egy brandenburgi kastélyban használni kezdtem életem első számítógépét, s egy óvatlan mozdulattal letévedtem a bekapcsolás-beleírógépelés-mentés-kikapcsolás csenevész ösvényéről. Hálával és nosztalgiával gondolok vissza arra az ormótlan szerkezetre, noha a töredékét sem tudta annak, amit a mostani gépem. Bár ahogy vesszük, ami az eszközön múlik, éppúgy tudta és teljesítette, mint e csodamasinák.

KÖVETKEZŐ OLDAL1 / 2