A múlt köde
Révész Sándor | Népszabadság | 2010. május 29. „Jövőnk kulcsa a hűség a rendszerváltáshoz” – mondta május elsején a budai Várban Orbán Viktor (Magyar Nemzet, 2006. május 6.), aki akkor még nem tudta, amit mára már mindig is tudott, hogy amit rendszerváltásnak hívtak, csak egy ócska paktum volt, amin túl kell lépni. Orbán fent idézett beszédében bejelentette, hogy megalakítják a társadalmi önvédelmi testületeket, melyek megvédenek mindenkit, akit azért váltanak le, támadnak, helyeznek nyomás alá és szorítanak háttérbe, mert nem a győztesekhez, hanem a vesztesekhez állnak közel. 2002-ben is alakult ilyen testület, aztán elhalt. Elhalt 2006-ban is.
Révész Sándor | Népszabadság | 2010. március 27. „A szólásszabadság nem az igazmondási kötelezettség, sem a helyes viselkedés üdvtana. A szólásszabadság a mások megbántásának a szabadsága.” Ezekkel az örökbecsű szavakkal hozta át márciusra Sajó András (Voltaire utolsó száműzetése, Népszava, 2006. március 3.) a Mohamed-karikatúrák körül dúló vitát. A moszlimok megbántásának szabadságát gyakorolta 2005 őszén egy Mohamed prófétáról készült karikatúrasorozattal a Jyllands-Posten nevű, mérsékelten szalonképes ultrakonzervatív, populista, euroszkeptikus, NATO-, EU- és bevándorlóellenes dán lap, amely annak idején például horogkeresztekkel illusztrálta a német újraegyesítés elleni cikkeit. (l. Inotai Edit: „A Jyllands szeret kötözködni”, Népszabadság, 2006. február 7.)
Révész Sándor | Népszabadság | 2010. január 30. Négy éve nem tudjuk, ki verte meg Pilhál Györgyöt. És ez már négy évvel ezelőtt sem érdekelt senkit. A véres tollú, szoclibfaló kolléga saját elbeszélése szerint, „nem különösebben illuminált állapotban” tartott hazafelé 2005 karácsonya második napjának hajnalán, amikor a lakásától ötven méterre lesben álló izmos urak hátulról leütötték, nagyon megrugdosták, összevissza püfölték, miközben tájékoztatták őt tevékenységük oktató célzatáról: „Te piszok, te szemét! Most végre megtanulod, hogyan kell újságot írni”. Pilhál agyrázkódást szenvedett, orrnyerge eltörött, tele volt zúzódásokkal, feljelentést tett. És erről az egészről egy árva szót sem írt a lapja, amelyben címoldalas hír szokott lenni, ha egy jobboldali újságíróra fenyegetően rányávog egy ballib kinézetű macska.
Révész Sándor | Népszabadság | 2009. december 19. Nyilvánosságra került Kovács László bokszeralsója. Az egykori pártelnök egykori barátnője hozta nyilvánosságra a Blikkben (Fodor Bori: Itt hagytad a gatyád, Laci!, 2005. december 22.). A Népszabadságban vicces kollégák viccelődtek Kovács gatyaügyein : „A baloldal nemcsak gyorsforgalmiúthálózat-bővítésben tesz túl politikai ellenfelein, de minden megépített autópálya-kilométer mellé tud állítani egy Kovács-exbarátnőt. A »Nem csak az autópályánk hosszabb« szlogennel új, tökös-fickós imázsával masíroz a baloldal az elsöprő választási győzelem felé...” (Uj Péter: Numera-kalkulátor, 2005. december 24.). És: „rájöttem, hogy normális esetben az ágy magánszféra ugyan, de ha túl sokan fordulnak meg benne, akkor már közterület”. (Karcagi László: Szférák, 2005. december 24.)
Révész Sándor | Népszabadság | 2009. november 29. Október 27-én Párizs elővárosában, Clichy-sous-Bois-ban két kiskorú fiú, egy mauritániai fekete és egy tunéziai arab az őket igazoltatni akaró rendőrök elől bemenekült egy trafóházba, ahol mindketten halálos áramütést szenvedtek. A lakótelepi galeri este rátámadt a rendőrökre. A zavargások napok alatt átterjedtek a jelentős részben bevándorlók által lakott külvárosokra, majd az egész országra. Franciaország lángba borult. A fékevesztett, irracionális erőszak megfékezhetetlennek tűnt.
Révész Sándor | Népszabadság | 2009. november 1. Orbán Viktorról nem több, "csak egy ócska nemzetáruló". Ez hiteles jobboldali forrásból, az általa pártfogolt Demokratából derült ki.
Révész Sándor | Népszabadság | 2009. szeptember 26. "Ha Szlovákia azt mondja, hogy ő a tátrai tigris, akkor Magyarország a pannon puma" - ezzel a vadállati hasonlattal szórakoztatta Kóka János a Frankfurter Allgemeine Zeitung olvasóit. Tudni való, hogy a tigrissel ellentétben a puma nem üvölt, viszont dorombol. És Brehm szerint "csak végveszélyben mutat bátorságot". Még nem voltunk eléggé végveszélyben. A kormány sokféle trükköt eszelt ki, hogy a költségvetési hiány láthatatlanul szabaduljon el. A trükkök nagy része bejött, csak a legnagyobbal, a sztrádatrükkel buktak le. Éppen azzal, amelyet az Orbán-kormánytól tanultak, és éppen azért, mert a Fidesz gazdaságpolitikai csúcskáderei által vezetett jegybank beárulta a kormányt Brüsszelben. A hiánycél elsüllyedt, és az euró 2010-es bevezetéséhez szabott menetrend végképp felborult. Az MSZP a Brüszszelben eljáró Szapáry György alelnök lemondását követelte. A liberális média inkább a kormányra haragudott, mint az árulkodókra.
Révész Sándor | Népszabadság | 2009. augusztus 29. Budapesten jól alakultak a dolgok. Amikor elállt az eső, a Batthyány téri metróállomáson is elállt a beázás, és a 70-es trolibusz sem rázta tovább sofőrjeit. Száraz időben csak autóbuszok lángoltak. A lángoló buszokat hibásan kapta a BKV, aztán biztonságosra alakította őket. A hónap végefelé éppen egy ilyen biztonságosra alakított busz égett ki. A Duna-parti holokauszt-emlékmű júliusban eltűnt vascipőit is megtalálták a folyóban. Ezek szerint nem adták el őket a MÉH-nek, nem alantas pénzsóvárságból törték le őket. Hogy akkor miért, azt nem tudjuk pontosan, de a rendőrség mindenesetre rögvest kizárta a rasszista indítékot.
Révész Sándor | Népszabadság | 2009. május 30. Május 8-án a Várfok utcai végállomáson várakozó zsúfolt 21-es buszon egy eklektikus hadi öltözetben (zöld rohamsisak, zubbony, bakancs, pajzs, szamurájkard) pompázó társaság egyik tagja a hagyományőrző kardját átdöfte egy tizenöt éves cigány fiún, akit válságos állapotban szállítottak el a mentők. A busz utasai tétlenül szemlélték az eseményeket, a dicső hagyományok őrzőit senki sem zavarta a menekülésben.
Révész Sándor | Népszabadság | 2009. április 28.Ha a fűnyíróval füvet nyírunk, használunk vele, ha veteményt és virágot, akkor pusztítunk. A fűnyíróelvvel az a baj, hogy nem különbözteti meg azt, ami nyírás után visszanő, attól, ami nyírás után elpusztul. ÁLLÁSPONT
|