Március első napján csaknem ezerrel többen voltak börtönben, mint öt évvel ezelőtt. Kissé egyszerűsített számítással: évente körülbelül kétszázzal nő a büntetés-végrehajtási intézetek lakóinak száma. Az ok: évről évre magasabb az előzetes letartóztatásukat töltő, még nem jogerős ítélet alapján bezárt személyek száma. Lényegében minden negyedik fogvatartott ebbe a kategóriába tartozik. Még nem kapta meg a büntetését, de gyakorlatilag már a rabok életét éli. Hiába viselheti odabent is saját civil ruháját, ha a nap nagy részében nem léphet ki a zárkája ajtaján, hiába van sok pénze, ha havonta legfeljebb harmincezer forintot költhet el az intézet belső üzletében, és hiába van rengeteg ismerőse, ha csupán a visszaigazolt kapcsolattartóját hívhatja fel, és azt is csak a megadott időpontokban. Pedig az előzetes letartóztatás még nem azonos a büntetéssel.

Hanem sok szempontból rosszabb annál. Felügyelők és fogvatartottak véleménye egybehangzóan az, hogy az előzetes letartóztatás a bent töltött idő legnehezebb, több szempontból is kritikusnak tekintett szakasza. A Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet objektumaiban például minden újonnan bekerülő letartóztatott automatikusan 3-as fokozatú biztonsági kockázatú minősítést kap az 1-től 4-ig terjedő skálán. Az óvatosságot éppen az indokolja, hogy ismeretlen személy érkezik, nem tudni, hogy reagál az új körülményekre. (Annak persze nincs akadálya, hogy az előzetes letartóztatott személyeket eleve a legszigorúbb kategóriába sorolják, ha az illető –mondjuk így – előélete alapot ad rá.)

Juhász Attila alezredes, a Heves Megyei BV Intézet parancsnoka szerint nincs miért csodálkozni azon, hogy az előzetes letartóztatás hetei, hónapjai vagy évei (a jogszabály fiatalkorúak esetében kettő, egyébként három évben maximálja az előzetesben tölthető időt) a börtönélet legkritikusabb időszakát jelentik. Az érintettek az első időszakban szembesülnek a benti valósággal. Minden bizonytalan körülöttük, nem tudják, hogyan reagálnak távollétükre a hozzátartozók, ismeretlen fenyegetést jelent a várható büntetés, nagy kérdés, mire lesz elég az ügyvéd munkája, közben csak találgatni tudják, mit vallott az ügyük többi szereplője. Az ítélethirdetés azért választóvonal a fogvatartott életében, mert lezár egy bizonytalansággal terhelt időszakot. Utána nyugodtabb lesz és tervezhetővé válik az élete. Akkor is, ha a kiszabott büntetés súlyosabb a reméltnél.

Míg a büntetését töltő elítéltek nagy része napközben szabadon mozoghat a folyosón, és ha kedve tartja, átmehet egy másik zárkába, addig a letartóztatásukat töltő személyeket zárt folyosón helyezik el.
Az előzetes letartóztatásukat töltő személyek bizonyos szempontból civilek a börtönben. A jogszabály legalábbis akként kezeli őket, az ártatlanság vélelme mindaddig megilleti őket, míg jogerős ítélet ki nem mondja bűnösségüket. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy a BV Intézet szabályai rájuk is vonatkoznak. Hiába vallja magát ártatlannak valaki, attól még fél hatkor ugyanúgy fel kell kelnie, mint annak, aki hivatalosan is bűnelkövetőnek számít. A szabályok lényegében ugyanazok. Sőt: az előzetes letartóztatottak esetében még szigorúbbak is. Mert míg a büntetését töltő elítéltek nagy része napközben szabadon mozoghat a folyosón, és ha kedve tartja, átmehet egy másik zárkába, addig a letartóztatásukat töltő személyeket zárt folyosón helyezik el, és csak meghatározott időben hagyhatják el a zárkájukat. Például akkor, ha étkezni mennek, vagy a napi egy órányi sétájukra kísérik őket, esetleg a heti két alkalommal biztosított zuhanyzási lehetőség válik esedékessé.

A nap nagy részét viszont a zárkában bezárva töltik a letartóztatottak. A szigort az indokolja, hogy ítélethirdetés előtt különösen nem mindegy, ki kivel találkozik, és nagy súllyal esik latba az esetleges tiltott kapcsolattartás is. A Fővárosi BV Intézet objektumaiban például komoly logisztikai kihívást jelent a marihuánatermesztés miatt letartóztatásba került vietnami gyanúsítottak elhelyezése és épületen belüli mozgatása, hiszen volt nap, amikor egyszerre húszan érkeztek, miközben az eljárás érdeke azt kívánja, hogy sem a folyosón, sem az étkezőben, sem a kötelező séták alkalmával ne találkozzanak egymással. Szabó Zoltán parancsnokhelyettes szerint elkülönítésük, bár problémát nem jelent, nagy odafigyelést kíván a mindennapi tevékenységek megszervezésekor.

A letartóztatás körülményei olykor valóban szokatlan helyzetet teremthetnek. Lichy József miskolci ügyvéd például egy titok miatt elkülönített fogvatartottról számolt be lapunknak. Ügyfele, D. János, akit január 20-án első magyarként hoztak haza Thaiföldről, a gyanú szerint csaknem hatszáz millió forintot lopott el egy pénzszállító cég alkalmazottjaként. Tette sajátos rekordnak számít, a hazai kriminalisztikában nem ismernek olyan esetet, amikor egyszerű lopással ennyi pénzt sikerült volna eltulajdonítani (sikkasztással, csalással viszont igen). Az ügy ott tart, hogy a gyanúsított megvan, a pénz azonban nincs, a férfi pedig nem tesz vallomást. Őrzi a titkot. Félő azonban, hogy a fogvatartottak között akadnának, akik megpróbálnák kiszedni belőle a pénz rejtekhelyét, de az sem kizárható, hogy a börtönszemélyzet tagjai közül esne kísértésbe valaki. Lichy József szerint a miskolci intézet parancsnoka személyesen hívta fel védence figyelmét arra, hogy haladéktalanul jelentse, ha valaki bármilyen szabálytalanságot követ el a környezetében. D. János befogadása pillanatától sajátos elbánásban részesül. Egyedül étkezik és sétál, a többiektől szinte hermetikusan elzárva tölti napjait – de mégsem magányosan: egy fizikai fenyegetést nem jelentő, hetvenhez közelítő zárkatársat kapott. Szobatársának jelenléte egyébként ugyancsak a védelmét szolgálja, így ugyanis mindig van mellette valaki, aki az őröket riasztja, ha esetleg öngyilkosságot kísérelne meg.

Ilyen előzmények után persze nem csoda, ha az ügyészség nem engedélyezte, hogy az egyik kereskedelmi csatorna stábja interjút készítsen vele. Az előzetes letartóztatását töltő személy megnyilatkozásait ugyanis a vádhatóságnak kell engedélyeznie, elítéltek esetében azonban már nincs ilyen korlátozás.

– Az előzetes rémes időszak volt – eleveníti fel Éva asszony az egri börtönben. – A rendőrségre még úgy mentem be, hogy tanúként hallgatnak ki, egy poligráfos vizsgálaton veszek részt, ha vége, megyek haza. Amikor kikapcsolták a gépet, közölték, hogy bent kell maradnom, 72 órára őrizetbe vesznek. A bíróság előbb 30 napos letartóztatást rendelt el, ott a folyosón kaptam tíz percet, hogy beszélhessek a családommal, megmondjam a két kicsi gyerekemnek, hogy egy ideig nem látjuk egymást. Sokáig aludni sem tudtam, ahogy az előadómtól és az ügyvédtől érkeztek a hírek, miket mondott a bűntársam, hogy egyszerű emberölésről már szándékos emberölésre fordult a vád, és így tovább. Egy évet és hat hónapot töltöttem előzetesben. 13 és fél évet kaptam, ami hosszú büntetés, de ezzel is jobb együttélni, mint a bizonytalansággal. Az idő múlását a kétheti ágyneműcsere és a beszélők száma jelzi. Megbékéltem a helyzetemmel, dolgozom, esténként zenét hallgatok a könyvtárban, amiben lehet, részt veszek. Jól vagyok. Mármint a lehetőségekhez képest.

Az egri börtönt családias hangulatú intézményként tartják számon. Az épület több mint száz éve áll, belső folyosó köti össze a bírósággal, annak idején a város határában emelték. Azóta körbeépítették, ablakai egy iskolára és a helyi plázára néznek, a falakon kívül pezseg az élet. Bentről persze nem látszik, hiszen az ablakokat fémlemezek – hivatalos nevükön kilátásgátlók – takarják. Persze kinek lenne e szerencsés, ha az iskola folyosójáról belátnának a börtönbe, vagy éppen fordítva, a fogvatartottak kísérhetnék figyelemmel az iskolás gyerekek mindennapjait.

A 126 férőhelyes intézményben ottjártunk napján 187 fogvatartott volt – közülük száznyolcan előzetesben. Külön emeleten a férfiak, külön a nők, külön folyosón az elítéltek és a letartóztatottak, külön zárkában a dohányzók és a nemdohányzók. A letartóztatottak élete jól körülhatárolt napirend és heti beosztás szerint zajlik. Hétfő szállítási nap (ekkor más intézetekből érkeznek a környező bíróságokon tárgyalt ügyekben érintett fogvatartottak), kedden telefonálási lehetőség (heti 2x20 perc, az előzetesen engedélyezett számokra), szerdán látogatófogadás (havi két alkalom lehetséges, egyszerre legfeljebb két felnőtt és két gyerek jöhet), csütörtökön van nyitva a börtön saját boltja, ahol szabott áron lehet vásárolni (a börtönszleng ezt nevezi kiétkezésnek), pénteken nincs rendszeres tevékenység, szombaton újra lehet telefonálni és látogatni.

Fotó: Szabó Bernadett Firtatnánk, ha az előzetes letartóztatásukat töltő fogvatartottak viselhetik a saját, civil ruhájukat, miért csak hetente kétszer használhatják a zuhanyt, mire a parancsnok azt mondja, egyszerű gazdasági oka van annak, hogy szinte csak a jogszabályban előírt minimumot biztosítják. Takarékossági intézkedés. A zárkák mosdójában hasonló megfontolásból csak napi kétszer egy órán át szolgáltatnak meleg vizet, ahogyan a benti konnektorokban sincs áram délelőttönként, így tévét is csak délután lehet nézni. A fogvatartottak egy része se nem együttműködő, se nem takarékos. Voltak zárkák, ahol rendszeresen addig folyt a víz, míg a felügyelő el nem záratta.

Ha az egri börtön jelenti a családias környezetet, a kőbányai Maglódi útról nyíló intézmény a fogvatartás nagyüzeme. A két nyolcemeletes toronyépületből álló, munkásszállóból átalakított intézmény besorolása előzetesház, ami azt jelenti, hogy alapvetően az előzetes letartóztatásukat töltik itt a fogvatartottak, míg a például az ugyancsak népes Kozma utcai intézet letöltőházként szerepel, mivel ott inkább elítéltek találhatók. Teljes elkülönítés azonban nincs, az eredetileg 628 férőhelyes „Venyige” tornyaiban ottjártunk napján 1294 fogvatartott volt, ebből százötvenen elítéltek, a többiek letartóztatottak. A létszám naponta változik. Az utóbbi hónapokban a címlapokra került bűnügyek csaknem valamennyi híres szereplője ideérkezett letartóztatását követően.

A legszigorúbb szabályok (4-es fokozat) szerint őrzött személyeket a felső szinteken helyezik el. Minden emelet más színű, hogy a biztonsági kamerák képein ránézésre egyértelmű legyen, melyik folyosó látszik. Az ajtók napközben jóformán folyamatosan nyílnak és záródnak, valakit valahová folyton kísérni kell, a kapuknál olykor kisebb-nagyobb csoportok torlódnak fel. A folyosón csíkok jelzik, hol haladhatnak a lakók, nehogy ruhájukkal ledörzsöljék a falat. Az előállító helyiségben hasonló megfontolásból csempézték ki azt a részt, ahol a ruházat ellenőrzésekor falnak támaszkodnak az érkezők. A ruházatot minden egyes alkalommal átvizsgálják, amikor valaki elhagyja a zárkáját és visszatér oda. A napi egyórás sétát a toronyépület tetején bonyolítják.

– Amikor új ember érkezik az előzetesházba, megtanulja a szabályokat, például azt, hogyan kell jelentkezni a felügyelőknél, hogy előbb a nevét és a számát mondja és csak utána azt, mit akar – avat be néhány részletbe László. – Nekem nem kellett tanulni, ez a negyedik alkalom, hogy idekerültem az előzetes házba, a sok ismerősöm van. Énekelek, gitározok, kártyázok. Korábban rajtakaptak, hogy az ablakból integetek a családnak, de többé nem csinálom, nem érdemes büntetést kapni. Inkább kibírom a következő látogatásig.

Az integetés, bekiabálás hosszú évek óta sajátos problémát jelent a „Venyige” néven emlegetett intézet számára. Hozzátartozók tucatjai állnak napközben a járdán, fehér kesztyűben betűket a levegőbe írva üzennek a bent lévőknek. Van, aki kiabálni próbál, van, aki távcsövet hoz, azzal próbál szájról olvasni. Mondják, újévkor komolyabb tűzijáték van a környéken, mint a belvárosban, és arra is volt már példa, hogy a bentiek szórakoztatására fiatal nők sztriptízt adtak elő az utcán.

Az ablakokon nincs kilátásgátló lemez. Az épületet az ezredfordulón alakították át, a lemezek felszerelését pedig nem engedte az Európa Tanács jogvédő szervezete. A homlokzati oldal helyiségeiből, csakúgy mint a sétatérként működő tetőről a Maglódi útra látni. És viszont. Boglyasovszky Csaba dandártábornok, a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoka szerint a letartóztatottak illegális kapcsolattartását tavaly sikerült jelentősen korlátozni, miután a kőbányai önkormányzattól megkapták az intézmény fala előtti területet. Korábban a bekiabálók közvetlenül a fal tövéből üzentek a bentieknek, nem egyszer mobiltelefont, vagy kábítószert rejtő csomagot dobtak át a falon. (Az irodaház folyosóján sajátságos gyűjtemény látható a bedobott, vagy becsempészni kívánt tárgyakból.) A múlt évben végre kerítéssel védett, zárt parkolót alakítottak ki a fal mellett, az integetők így a túloldalra kényszerültek, a parkolón túl a villamossín és az úttest is növeli a távolságot. Az integetők azonban nem adják fel.

Pedig a letartóztatását töltő személy sokat kockáztat, ha rajtakapják. Kérdés persze, milyen büntetést kockáztat az, aki már úgyis ott van az előzetes házban? Nos, alacsonyabb súlyú vétség esetén megfeddik, ami lényegében csak egy szóbeli fi gyelmeztetés, de bekerül az illető személyi anyagába, és évek múltán esetleg a feltételes szabadlábra helyezéséről hozott döntés során veszik figyelembe. Súlyosabb kihágás esetén a börtönboltban elköthető harmincezer forintjának akár a felét is visszafoghatják. Végül marad a magánzárka, előzetes letartóztatott esetében maximum húsznapi elzárással. Mondják, a magánzárkában tényleg nincs semmi más, csak egy stoki, egy ágy, egy WC meg a négy fal. Ott akkor is lassan telik az idő, ha a priccset napközben már nem hajtják fel a falra…

Kapcsolódó cikkek: Utazó foglyok | Újra előzetesben a Koszi-klán egyik tagja | Megszökött Ragyás Tóni gyilkosa | Kárpótlási csalás: ötvenöt elítélt | Alkotmánysértő börtönállapotok