Páger Bernadett igazi kísérletező alkat. Az olasz férfiak buknak a sáljaira.

M. Schmidt János

Aztán befut udvarházába, ahol viszont papírfonálból horgolt díszkosarai, pehelykönnyű poliészter függönyei, izgalmas posztmodern textíliái, ruhái, ékszerei várják.

Páger Bernadett mindkét világban otthonos.

A negyvenéves dizájner kreációi ősi jegyeket hordoznak, ugyanakkor vibrálóan modernek. Akár annak idején Páger Antal színészi játéka, amely egyszerre volt klasszikus és igazán mai.

Bár Bernadett nagypapája Páger Antal unokatestvére volt, a tervező gyerekkorában legalább annyira tisztelte a nagyszüleit, mint Téni bácsit, a hírneves rokont. Bernadett nagypapája úri szabó volt, talán az ő génjeivel szállt belé a különféle anyagok, textíliák szeretete. A nagymamája pedig kötést, horgolást, elfeledett kézművestechnikákat tanított neki. S egyszer csak ott állt a fiatal tervező, túlcsorduló magyar érzelmességgel, kisujjában a textilkészítés legkülönfélébb módozataival a finnországi Vantaában, az ottani művészeti és dizájnegyetemen. Mint mondja, nagy szerencséje volt, hogy a budapesti Iparművészeti Főiskola mellett a letisztult skandináv dizájn szemléletmódját is megismerhette.

– Magyarországon ma már nem kell skandináv katalógusból rendelni, ha valaki tömegáru helyett egyedi, modern lakástextilt szeretne – magyarázza Péter Györgyi, aki rendszeresen megfordul az iparművészek Eventuell Galériájában. Györgyi szerint Páger Bernadett és a többiek méltó versenytársai a nyugati tervezőknek.

A tervezőnő nagyon örül, hogy vannak törzsrajongói, de elárulja, idehaza egyelőre inkább csak szerény, kézműves méretekben tudják megvalósítani az álmaikat. Az ok nagyon is prózai: a magas színvonalú magyar textilipart a rendszerváltás után tönkretették. Ő minden egyes darabot maga készít, akkor viszont bajban van, ha mintatervét gépi szövéssel kellene megvalósítani. Mondjuk a nehéz jacquard-szövetek esetében. Az a néhány kisebb textilüzem, amely ma Magyarországon működik, nem hajlandó kiszolgálni az iparművészeket. Csak abban az esetben, ha rögtön nagyobb mennyiséget rendelnek a textiljeikből. Ilyen „luxust” persze komoly előzetes megrendelés nélkül nem engedhetnek meg maguknak, megrendelés viszont csak gazdag mintakollekció alapján érkezhetne. A 22-es csapdája.

Művészbarátai értékelik, hogy a fiatal dizájner a gyártási nehézségek ellenére élvezettel tanít a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola Művészeti Intézetében. Tanítványait is nyitottságra, megújulásra biztatja, hiszen ebből születik a modern művészet. Olaszországba, Németországba zarándokol megfelelő fonalért. Kísérletezik gyapjú-, műanyag, fém- és papírfonalak kombinációival, textúrával, fénnyel, látványhatásokkal. Számos hazai díjat bezsebelt már, és a legkülönbözőbb feladatokkal bízták meg: tervezhetett egyházi textileket is, zászlója ott lobog Székesfehérváron az ünnepeken a megyeszékhely felett. Látható volt a Mediawave művészeti fesztiválon is, s szőtt viseletet a Magyar vándor című filmhez.

Igazán mégis kizárólag akkor elégedett, ha az emberek ott forgolódnak a galériában a textiljei között. Az olaszok már egymásnak adják a kilincset. Bernadett számára valódi női diadal, hogy Itália férfijai közül egyre többen az ő színes sálaiban parádéznak.

Kapcsolódó cikkek: A pékasszony csókja | Tejben fürdő ruhák | Punkrocktól a parfümig | Akik mindenbe belelátják a grépfrútot | Bukkanós fazon