Critical Margit

Népszabadság - Móricz Simon

Egy augusztusi kedd délután a Margit híd csordultig telt bringásokkal. A csúcs-nyaralóidőben ez a tömeg már önmagában tiszteletet parancsol. Jó hangulatú, összetartó, fegyelmezett közeg, afféle kerekes puding alakult ki a felújítás előtt álló híd déli oldalán, ahol este hatkor megemelték a bicikliket: saját sávot akarnak. De miért pont itt?

Két sáv, egykét-irányú, félig beleirányú, mellé-közepébe-forgalomszámlált izé. Első látásra ennyit lehet felfogni a kerékpáros-édekképviseletek és a budapesti főpolgármesteri szaknyilatkozatok sajtóvitájából. A tét: a Margit híd felújításának mikéntje. Ez a gigaberuházás évtizedekre meghatározza majd a budapesti belváros közlekedését.

Sáv, egy oldalon

A bringások három sávot kértek a hídra. A déli oldalon egyet a menetiránynak megfelelően (Budáról Pestre), az északi oldalon pedig kettőt, oda-vissza, hogy ne csak átmenni lehessen a Hídon, hanem a Margitsziget bejáratát is lehessen biciklivel használni. A Főváros ebből kihúzta a déli oldal biciklisávját, gondolván, egy-egy sáv egy irányba pont elég. Ezzel azonban hatalmas kerülőre, rendőrlámpák egész sorára, bringatolásra késznyerítené azokat, akik nem a szigetre, hanem Budáról Pestre hajtanak.

A Főváros közleményében azon csodálkozik, miért most tiltakoznak a már tíz hónapja ismert tervek ellen. A szöveg nem mulasztja el hangsúlyozni, hogy az engedélyezett két kerékpárossáv is milyen sokba kerül. A műemlékvédelmi hatóságra hivatkoznak, akik nem engedik, hogy a hidat kiszélesítsék.

Egyeztetés, egyoldalúan

László János, a Magyar Kerékpárosklub elnöke azt mondja: mindegy, mit ismertettek velük és mikor, a lényeg, hogy a most futó terv rossz. "Jó, tegyük fel, hogy mi minderre igent mondtunk, bólintottunk, elfogadtuk. Attól még nem baromság ez a terv?!" - kérdezi, és rögtön hozzáteszi: a civilekkel való egyeztetés nem olyan tiszta ügy, mint az az önkormányzat kommunikációjából tűnhet.

A Magyar Kerékpárosklubnak szerződése van a Fővárossal, hogy az ehhez hasonló várostervezési folyamatokba bevonják őket, egyeztetnek velük. Egyeztettek is, amíg az önkormányzat elő nem állt a jelenlegi tervvel, amiből hiányzik a déli sáv. Amikor a civilek erre kategorikus nemet mondtak, akkor megszakadtak a tárgyalások, többet nem egyeztettek velük, hanem befejezettnek nyilvánították a tervezési folyamatot.

"Csak mondjuk, hogy nem tetszik"

A kedd esti tüntetésen, ahogyan legtöbb biciklis demonstráción, iszonyú zsúfoltság van, alig lehet mozdulni a tüntetők között. Példásan tartják a rendet, gyakorlott szervezők segítenek a forgalomirányításban, ezer kamera forog a hídon. "És gondolod, hogy ettől a tüntetéstől majd visszavonják a terveket?" - kérdezi egy tévés riporter egy biciklistől. A lány nagyot néz, rosszalóan villan a szeme. Kis habozás után azt mondja: "Nem tudom. De az biztos hogy tudtukra kell adnunk: ez nekünk nagyon nem tetszik. Csak mondjuk, hogy nem tetszik."

Drága a kerékpárút

A biciklisáv sokba kerül - ez a Főváros vonatkozó kommünikéjének fontos üzenete. Ez az üzenet azonban hiányos. Egy szót sem szól arról, az autósávok mennyit kóstálnak. De azt is elhallgatja, hogy a híd felületének kiszélesítése nem az egyetlen megoldás arra, hogy saját sávot adjanak a bicikliseknek. Az autósávokból is el lehetne venni.

A biciklis már így is spórol

László János szerint az autósok is jobban járnának, ha létezne számuka alternatíva: ha kényelmesen akarnak közlekedni, kocsi helyett akár biciklizhetnének is. Ha pedig az autósok egy része sofőrülés helyett nyeregbe szállna, az nagyon sokat segítene Budapest túlterhelt közlekedésén is.

A kerékpárosok kerülnek legkevesebbe az államnak: miattuk nem kell támogatni az üzemanyagárakat, ráadásul sokkal kevesebb infrastruktúrát, keskenyebb útszakaszokat igényelnek, mint az autósok. Az önkormányzatok azonban ezt is el akarják spórolni tőlük.

Hasonló fából vaskarikára hívta fel a figyelmet Dr. Kaszás Klaudia augusztus 11-ei cikkében (A nők és az ügyük): válság idején, amikor a lakosság anyagi stabilitása megrendül, nemhogy csökkenteni kellene a szociális kiadásokat, hanem jócskán növelni az erre fordított összegeket. A biciklisek szerint a közösségi közlekedést, a gyalogosokat és a kerékpárosokat kellene támogatni, ezek infrastruktúráit fejleszteni ahhoz, hogy a városainkat élhetőbbé, a megélhetést elérhetőbbé tegyük a széles tömegek számára.

Az egyetlen alternatíva

A Margit-híd tervezett keresztmetszeti méretei
A bringaemelés után  biciklisek körbehajtanak a hídon: le a pesti oldalra, fordulás, át Budára, és végül vissza Pestre, a Képviselők Háza melletti Olimpiai parkba.

"Londonban egy ilyen park tele lenne piknikező menedzserekkel, itt meg tök üres. Azért jöttük ide, mert itt elférünk" - mondja Kükü, a biciklis felvonulások egyik főszervezője. A biciklisek játszi könnyedséggel töltik meg emberrel az elhagyatott, rosszul kialakított, máskor rossz hangulatú köztereket is.

A többszáz embert idehozó demonstrációt egyszerű hírlevelekkel szervezték: honlapjukon és hírlevelükben, a Riadóhíradón közzétették a felhívást, és erre jöttek az emberek. Nem kellett túlhirdetni, a biciklis közösség tagjai egymást értesítik az eseményekről. És készek reagálni az aktualitásokra, kiállnak a hatalommal szemben.

"Masírozgathatunk több tízezren a felvonulásokon, de ennek csak akkor van értelme, ha nem hagyjuk tovább úgy építeni ezt a várost, mintha nem tekerne benne minden évben egyre több bringás."

Kapcsolódó cikkek: A diktatúra monokróm | Mi lesz a biciklisávval? - demonstráció a Margit hídon | Bécsi tüntetés a magyar romákért | Két tűz közé kerültek a mérsékelt muzulmánok Belgiumban | Pestbudai etetők