Bringapóló az aluljáróban

NOL

„Sírni fogsz!, Győri Édes, Zsír Királyak, Fapuma Bt, Anyuék" - néhány csapatnév a kilencből, akik részt vettek az első olyan budapesti bringapóló bajnokságon, amelyen két győri csapat is vendégeskedett, és amelynek eredeti szabadtéri helyszínét az eső elmosta. Így vészterv lépett életbe, és minden benevezett játékos átkerekezett a ferencvárosi görhokipályáról egy néptelen lágymányosi aluljáróba, ahol 72 neon világít éjjel és nappal, ottlétünkkor pedig egyetlen hajléktalan lakta. Nagyon underground!

Ám hivatalos versenynek ez a mostani sem volt nevezhető. A sportág itthon még gyerekcipőben jár, és kerékpáros körökben sem túl ismert, inkább csak önjelölt követei és lelkes követői vannak. Országszerte alig húsz-harmincan művelik. Pedig a majd százhúsz éves múltra visszatekintő játék szabályai egyszerűek, a vele járó költségek elhanyagolhatóak, ráadásul izgalmasak és látványosak a meccsek.

Le az arisztokratákkal!

Az ötlet, hogy a lovaspólóból egy kevésbé úri murit mutáljanak, azaz kihúzzák alóla a lovat és a kerékpár nyergét tolják alá, egyáltalán nem új keletű. 1891-ben találták ki az írek, amire az angolok fogékonyak voltak, így az 1908-as londoni olimpián már be is mutatkozhatott a sportág. Hogy hol veszett el mégis a kritikus tömeg mögüle a történelem folyamán? Úgy tűnik, a második világháborúban.

Érdekes, hogy tetszhalott állapotából csak 1994-ben keltették fel az amerikaiak. Rajtuk kívül azóta professzionális szintre jutottak a kanadaiak, nyomukban az indiaiak, míg Európából az angolok és a franciák közt hódít a régi-új bringapóló divat.

Akklimatizál a magyar

Honosítása egy kanadai és egy portugál biciklisfutár hosszabb magyarországi itt tartózkodásához köthető. Ők szervezték az első mérkőzést, ők toboroztak az izgalmasnak látszó meccsek mögé vállalkozó kedvű amatőr bringásokat, akik kihívásnak érezték a nulláról kezdeni és a hazai körülményekhez alakítani a szabályokat. A www.budapestbikepolo.com weboldal a közös fórumuk, és két év eltelte után is többen azon fáradoznak, hogy népszerűsítsék ezt a sportot.

Szükség törvényt bont?

Bicikli, ütő, kesztyű, labda, kemény talaj, két kapu - a bringapólóhoz nem kell több. A játékosok szerint pont az a minimális eszköztár lényege, hogy olcsó, és még az elsőre különlegesnek tetsző darabjai is házilag összebarkácsolhatóak egy útmutató alapján, sőt, csakis úgy, mert szabvány szerint készült bringapólós holmik a sportboltokban nem kaphatók.

A kerékpár fajtája például mindegy. Az ütők zöme síbotból és egy vastag falú műanyag vízcsőből készül, néhány csavar és egy fúrógép segítségével. A célra legalkalmasabb labda a görhokisoké, valamint két-két bója funkcionál kapufaként, amelyeket leállíthatnak akár a Hősök terén, akár zárás után egy üres áruházparkolóban, vagy mint a vasárnapi példa mutatta, egy gyalogosokat kiszolgáló, funkciójában elvetélt aluljáróban.

Keménypályás szabályok

Bár a pálya kemény, a rá vonatkozó szabályok csak irányadóak, és attól megállapodás szerint el lehet térni. Normál esetben két csapat áll fel egymás ellen 3-3 játékossal. A játék kétszer 10 perces, rátekeréssel indul a félpályán álló labdára, a játék felénél térfélcsere, az ütő rövidebb végével vagy kerékpárral lehet gólt ütni, de a kapuba akár a játékosról is bepattanhat. Szándékosan kézzel ütni, rúgni nem ér. Tilos az ellenfél veszélyes feltartása úgy, hogy az ütközés elkerülhetetlen legyen. A játékos nem érhet a talajhoz, csak a kerékpár. Amennyiben mégis leér a játékos lába, meg kell érintenie egy, a félpálya szélen elhelyezett tárgyat.

Nincs mitől félni

A játékban való részvételhez különleges képességekre semmi szükség. Általános tapasztalat, hogy elég, ha valaki magabiztosan tud egy kézzel biciklizni, aztán az ütőhasználat már két-három alkalom után javul, és az első gól, az első sikerélmény sem várat sokat magára.

Esések, borulások persze vannak. Előfordul, hogy az ütők összeakadnak, vállal löknek, a falhoz, palánkhoz szorítanak, egymás bringájának koccolnak, vagy egy erősen megütött labda a küllők közé szorul - ezért többen teli kerékkel, úgynevezett gettóküllővel játszanak. Mégis, mindezek ellenére, szándékos erőszakosságnak semmi nyoma. A testi sérülések nem jellemzőek, talán inkább a bringa, ami a nagyobb igénybevétel miatt több szervizmunkát követel a gazdájától, ergo bátran merem ajánlani, tessék a háztartásban található legócskább kerékpárral a bringapólót kipróbálni! A heti két alkalommal (szerdán este és vasárnap délután) köztereken játszó fiúk minden érdeklődőt szeretettel várnak.

Fiúkat írtam? Pedig a bajnokságban résztvevő 18 fiatal között volt egy bájos lány, aki ebbéli adottságait orvul kihasználta. Vele a fiúk óvatosabban bántak, kerülték a vele való erőből induló párharcokat, így néha olyan előnyre tett szert, ami győzelmet ért, amit tisztán lánycsapatok között biztosan nem kapna meg.

Aranygól, aranyütő

Ha egy meccs a játékidő letelte után döntetlenre áll, akkor a kieséses rendszerben aranygóllal döntik el, ki legyen a továbbjutó. Az idei bajnok „Sírni fogsz" bár meggyőző fölénnyel verte a döntő szettben az „István Utca Team" csapatát, stílusos jutalmaik egy-egy arany sprayjel lefújt kerékpáros pólóütő és a bringapólósok új logojával ellátott fekete gettóküllők lettek. A díjakat a kerékpáros körökben „Wackorként" ismert főszervező adta át, akit aztán hálájuk jeléül a fejük fölé emeltek a játékosok, és az aluljáró plafonjáig dobálták.