A Vámház körúti Vásárcsarnok

Kovács Bence

Csiribiri zabszalma

A gyönyörűen felújított Nagycsarnok felső szintjén található bazársor egészen röhejes, csak találgatni lehet, hogy ennyi ízléstelen csipkés terítőt ki vesz meg. És amióta Bahcsiszerájban találtam echte krími portékaként kínált kínai gyártmányú selyempapucsot, azóta abba sem merek belegondolni, hol hímzik a sok körösvidéki, bodrogközi mintát. Az élelmiszerárusok között, a földszinten is akad relikvia-orientált árus, Budapest-feliratos vászonzacskóba kötött pirospaprikát kínálnak, meg déligyümölcsöt egyazon standon.

Az emeleti kifőzdéket műfokhagyma-füzérek díszítik. A dekorációt nem illik belefőzni a pörköltbe.

A celofán mögött

A csarnok három szintes, egylégterű főhajója végén egy kis átjárót találunk, az vezet át a termelői standokhoz. Olyan ez, mint egy dimenziókapu: szűk, bizalmat nemigen gerjeszt senkiben, és egész különböző világok vannak a két végén.

Kicsi az őstermelőknek szánt hely, de még így is üresen marad néhány stand. Nehéz felvenni a versenyt a nagybanisokkal. Ez meg is látszik a kínálaton: szakosodtak az árusok, ritkán árulnak többen ugyanolyat. A videóban is szereplő Ida néni kifejezetten pucolt leveszöldség-csomagokkal tarol. Tízéves kora óta ezen a piacon árul, már a szülei is itt árultak. Egy Zsukkal hordja a piacra a saját termését. Azt mondja, a hámozott zöldség jól jön a pesti népeknek, mert itt mindenki folyton rohan, nincs idő zellert hámozni. Különben is csak kidobnák a kukába a zöldséghéjat, ő meg otthon megeteti a jószággal. Gazdaságos és környezetbarát.

Több gombász is árul itt erdei gyűjtögetett gombákat. Ezek iszonyú drágák, kilónként négyezer forintnál kezdődnek, de úgyse vesz az ember egyszerre másfél kiló rókagombát, hogy beleszakadjon az árába. Ha az embert nem veti fel a pénz, megvehet tíz-tizenöt dekát is az ízesebb fajtákból, és azt fűszerként használva vagy vegyítve egyszerű sampiongombával máris különlegessé teheti az ételeit. Érdemes ezekből minél egyszerűbbet és minél krémesebbet főzni, hogy jól érvényesüljön az ízük.
A gombászok csak olyan holmit árulhatnak, amit aznap reggel bevizsgáltattak, és a tanúsítványt láthatóvá kell tenniük. Ami megmarad, azt megszárítják és bezacskózva árulják; ezt egészítik ki áfonyával, borókával és más erdei gyümölcsökkel, frissen és szárítva is.

Adni vagy továbbadni?

A termelői standok között két tejes pult is áll egymás mellett: az egyik Fuchs, a másik Cserpes. Fuchsék a Fehérvári úti vásárcsarnokban is árulnak, két hete náluk vettem a tejfölt. A Cserpes igazi kisnagyhatalom. Több piacon jelen vannak, és van mozgóárusuk a kilencedik kerületben. Boltokban is kapni a termékeiket. Az eladójuk szerint azonban sokkal nagyobb forgalmat bonyolítanak a saját eladásukkal, mint viszonteladókon keresztül.

Ez különösen érdekes, ha az ember tudja, hogy a bolthálózatok polcpénzt kérnek: ha azt szeretném, hogy kirakják a befőttjeimet egy boltlánc polcaira, akkor termékenként akár egymillió forintot is elkérhetnek tőlem csak azért, hogy leltárba vegyék a terméket. Ezt nem csak a hiper- és szupermarketeknél van így, hanem a kisbolt-hálózatoknál is. Ha úgy van, ahogyan Cserpesék eladója mondja, hogy a boltok nem bonyolítanak akkora forgalmat, mint a piaci hűtőputok és mozgóárusok, és mellé még durván megterhelik a termelőt pénzügyileg, akkor ezzel gyakorlatilag kizárják a kistermelőket.

Ebben a helyzetben komolyan el kell gondolkozni azon, van-e bármi értelme még a vegyesbolt intézményének. Vagy érdemesebb egyszerűen szóba sem állni a multikkal, hanem kiköhögni az alkalmazottak bérét, járulékterheit, és saját szervezésben értékesíteni: piacon, lakókocsi-standból, megrendelésre.

Nagyban nagy

Bár nem valami bíztató az őstermelők helyzete a Nagycsarnokban, a Vámház körúti piac valamivel mégis rászolgál a népszerűségére. A látványstandok mellett ugyanis meghúzódik egy dupla sornyi zöldséges, akik egymással komoly árversenyt futva kínálják az árujukat. Aki nem az előállítás mikéntjére kíváncsi, hanem menyiségre és árra, az itt megtalálja, amit keres. És nem fanyaloghatok azon, hogy a legtöbb embernek nincs annyi ideje, energiája, és főleg pénze arra, hogy kényes legyen az árura, amit fogyaszt. Nem tanítják és nem támogatják a környezetre és műveléskultúrára igényes fogyasztást, így sokaknak emberfeletti erőfeszítés volna kistermelőket felkutatni.

A Nagycsarnok nagybanis árusai pedig kitesznek magukért, és a nagykereskedelmi átlaghoz képest kiváló teljesítményt nyújtanak árban, minőségben és kínálatban is.

Hentesüzletek között is kiemelkedőek az itteni boltok: míg a legtöbb piacon vadászni kell, itt mindenütt találni velőscsontot a levesbe, és az árak sem magasabbak, mint más húsboltokban.

Underground

A Nagycsarnok nem azért Nagy, mert hatalmas épület, hanem azért, mert a legnagyobb és legvegyesebb a kínálata a budapesti piacok között. A föld alatt, a pinceszinten székelnek a halas-vadasok, savanyúságosok, fűszeresek, edényeket és tisztítószereket forgalmazók, delikáteszboltok. Valószínűleg itt lehetett elsőként muffinkapszlit, tamarindpasztát, polipot és cápát kapni, és most is itt lehet legbiztosabban és a legjobb áron a fővárosban.

Piac-kutató, videó-sorozat budapesti piacokról, Csillával és Rékával:

A Komjádi piac

A Fehérvári úti vásárcsarnok

A Hunyadi téri piac

Kapcsolódó cikkek: Bajnai bajai | Feri a hibás | Piac-kutató: Ingyensajt, biohal, gumipálma | A hazafias sör és az ország kudarca | bejutás, homeless és Újév