Népszabadság - Marabu A szerző a Fehérkereszt Állatvédő Liga állatvédelmi obudsmanja

Tavaly is, idén is Hajas László mesterfodrász esései szolgáltattak leginkább csámcsognivalót a sajtónak. Habár ez a mostani versenyen a célba érkezés után történt, és ezúttal elmaradt a nyilvános anyázás is, azért a nyeregbe pattant "hím celebek" aránya jelezte, hogy az (el)ismertebb lovasok inkább távol tartják magukat ettől a parádétól. Érthetetlen a nemzetközi hírnévnek örvendő Lázár fivérek szakértői jelenléte hazánk első számú, de nem erre a versenyre szabott történelmi emlékhelyén, ahol húsz évvel ezelőtt Nagy Imrének és mártírtársainak hamvai voltak a kötőelemek szétesett nemzetünk számára.

Most az eső áztatta homok és az állatok fájdalma fűzi össze a bámészkodókat! - vagy talán az egyik ló által állon vágott zsoké vére.

A Ben Hur című film kocsiversenyére emlékeztet az egész. A történelmi oszlopok alatt a dísztribünön esetleg még "Pilátust" is láthatjuk pacsizni. Ennek a cirkusznak nemcsak az állatok alkalmi szenvedése a hozadéka, hanem a tévé előtt ülő emberek benyomásai is, mert arról sem szabad megfeledkezni, hogy az egyik kereskedelmi televízió bizniszéről van szó.

2007. szeptember 28-án - a főbb rendelkezéseit illetően - hatályba lépett a cirkuszi menazséria létesítésének és működtetésének engedélyezése, valamint fenntartásának részletes szabályairól szóló 222/2007. számú kormányrendelet. A jogszabály szerkesztése közel öt évig tartott, és előkészítésében állatvédelmi szervezetek (pl. a Négy Mancs) is részt vettek, a hatálya pedig kiterjed minden természetes és jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet által létesített, működtetett és fenntartott állandó vagy ideiglenes menazsériára (vándorcirkuszra). Ez utóbbi fogalmát a rendelet olyan, állatok tartására szolgáló, nem állandó jellegű létesítményben határozza meg, amelyben az utazások során a cirkuszi előadásra, mutatványra betanított, illetve betanítandó állatsereglet él. Amikor a jogszabály készült, az állatvédők hangoztatták, hogy a környezetvédelmi szaktárcának olyan javaslatot kellene a kormány asztalára tenni, amely nemcsak a cirkuszokra, hanem az összes állatszereplős produkcióra (filmekre, színházi előadásokra stb.) is vonatkozik. Hiába beszéltünk. Megszületett - Európában egyébként egyedülállóan! - egy mára már minden érintett (idomárok, állatvédők, hatóságok) által utálattal alkalmazott regulahalmaz.

Amikor egy állatvédelmi szervezet a Nemzeti Vágtához hasonló "viadalt" kíván értékelni, az említett kormányrendeletben és az 1998-as állatvédelmi törvényben kotorászik. Valami vándorcirkuszféle fedezhető fel ebben a rendezvényben, ezért a menazsériák működését korlátok közé szorító hatósági (jegyzői) határozatok létezésében kell reménykednünk. Továbbá abban, hogy az egész valamiféle szabályzat (nem forgatókönyv!) szerint kerül a nagyérdemű elé: rögzítve állatvédelmi előírásokat, a szakszemélyzet és a készenlétben álló állatorvosok létszámát, nevét. És ha mindezt fel is tudják mutatni a szervezők, egyvalamiben mindenképp hátrányban marad a vágta a vándorcirkusszal szemben. Ez a talaj! Az alapvető probléma a tér, a megváltoztathatatlan kövezet a rászórt, titkos recept alapján készült, állítólag csúszásgátló homoktalajjal együtt. Gondot jelent a pályaszélesség, a kanyarok éle is, ami egyértelműen megterheli azt a fránya lólábat, s ez dönti el, hogy a Nemzeti Vágta állatkínzás-e vagy sem! Az állatvédelmi törvény rögzíti, hogy az állatot nem szabad a teljesítőképességét felismerhetően meghaladó teljesítményre kényszeríteni. Ezt az állat minden testrészére, ló esetében különösen a lábára, azon belül az ínszalagjára kell érteni. Amennyiben bizonyíthatóan megsértik a szervezők az állatvédelmi előírásokat, és a Nemzeti Vágta jövőre sem áll le, a Fehérkereszt - és bármely más állatvédelmi szervezet - az állatvédelmi törvény felhatalmazása alapján pert indíthat velük szemben.

Nem is olyan régen még Overdose megnyílalt patája foglalkoztatta a sajtót. A teljesítmény, amelyre ez a csodálatos állat képes, a XIX. század óta hiánycikk a magyarok számára. De ha a "nemzet patáját" a Nemzeti Vágtán indítanák, minden bizonnyal hártyát (lúdtalpat) kellene tenni rá, és a többi paripára is, hogy a hattyúkhoz hasonlóan minél nagyobb felületen érintkezhessenek a csúszós futópályával. Ám ahogy Széchenyi Istvánnak sem jutott eszébe, hogy a Dunán versenyeztesse a lovait csak azért, mert olyan jól mutatnának a Lánchíd alatt, a királyok szobrai alól is el kellene végre vonszolni egy valódi lóversenypályára ezt a rendezvényt - a pünkösdi királyokkal együtt!

Kapcsolódó cikkek: Slota bunkó | Csodaló | Detoxikáló a Titanicon | A cél és az eszközök | Viperák