Eszperantisták voltak, Valdemar egyenesen a Svéd Eszperantó Szövetség első elnöke. Valdemar útleírásában (On horseback through Hungary) nagy helyet kapott az ország „dicső múltja”, külön fejezetben foglalkozott a „Nagy-Magyarországot ért igazságtalansággal”. Amikor azonban azt tapasztalta, hogy az irredentizmus háborús politikába torkoll, tevékenységét a svéd–magyar kapcsolatok ápolására korlátozta.

Langlet már 72 éves volt, amikor a németek megszállták Magyarországot, és ismeretségi köréből sokan menekülni kényszerültek. Lakásuk zsúfolásig megtelt menekülőkkel, eszperantistaként nyelvi, nemzetiségi, vallási, állampolgári hovatartozásra való tekintet nélkül mindenkit befogadtak. A folyamatosan érkező menekültáradat biztonságára törekedve Langlet elérte, hogy a Svéd Vöröskereszt budapesti főmegbízottjának nyilvánítsák. Határozott fellépése, nyelvtudása és kiváló kapcsolatai révén tízezrek életét mentette meg. Ő találta ki a Svéd Vöröskereszt és a Svéd Követség által „védett házak” intézményét.

Langlet találta ki, állíttatta elő és adta ki a vöröskereszt oltalomleveleit is. Kijárta, hogy ezeket a csendőrség és a német járőrök, sőt később még a nyilashatóságok is elfogadják. Négyszáz oltalomlevél kiadásáról állapodott meg a hatóságokkal, de legalább négyezret adott ki. Az egyszerű papírra nyomott iratot nagy számban hamisították is. Langlet önkéntesei 16 részlegben dolgoztak, 12 autóval. Beszervezett kilenc kolostort, ahová főleg gyermekeket rejtett el anyákkal együtt.

A népirtást dokumentáló auschwitzi jegyzőkönyvet ő fordította le svédre, s megpróbálta eljuttatni V. Gusztáv királyhoz, de a budapesti svéd követ nem tartotta hitelesnek a dokumentumot és megtagadta a felterjesztését. Langlet Per Anger követségi titkár segítségével mégis eljuttatta a jegyzőkönyvet a külügyminisztériumba, ahonnan azután, ha késéssel is, de eljutott a királyhoz. V. Gusztáv azonnal levelet írt Horthynak. Langlet a király levelét kézbesítő követségi titkárral együtt felkereste Horthyt. Ez is része volt annak a nemzetközi nyomásgyakorlásnak, melynek eredményeként leállították a deportálásokat.

Langleték munkájának segítésére küldte a svéd külügyminisztérium Budapestre Raoul Wallenberget, aki megkezdte a követség védleveleinek a kiadását, emelett Langleték folytatták a vöröskeresztes védlevelek terjesztését is.

A Langlet-csoport által megmentettek számát összesen 20–25 ezerre becsülik. A nyilas-hatalomátvétel után egy ideig náluk rejtőzködött Újszászi István tábornok, Horthy hírszerző és biztonsági szolgálatának vezetője is. Az utolsó hetekben már Langletnak is bujdosnia kellett.

Az ostrom után az élelmiszer- és gyógyszerszállítmányok szétosztását szervezték a romos, éhező Budapesten. Valdemar egészsége azonban a túlfeszített munka következtében annyira megroppant, hogy májusban Svédországba szállították.

Még abban az évben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend keresztjét, majd vissza vonulva, elfeledve, teljes szegénységben élt. Halála után, 1965-ben kapta meg az Életmentő Jad Vasem-kitüntetést. Most a főváros a nyilas korszak embermentőiről tervezi elnevezni az alsó rakpartokat.

Langletéknak nem jutna egyetlen partszakasz sem. Épp azoknak nem jut, akik talán több embert mentettek meg, mint a többi névadó együttesen. Vajon miért?

Rátkai Árpád Szeged

Kapcsolódó cikkek: A gazdaság mindenekelőtt? | Minőségi romlás a felsőoktatásban | Szakmánk, jövőnk, etikánk | Ütközőzóna Európa határán | „Megnyugtató” válasz