alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. február
12. vasárnap

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Solymosi Frigyes: A kutatás és a kampány

Legtöbben árgus szemekkel figyeljük a pártok, politikusok kijelentéseit: hogyan tervezik kivezetni a belső és külső hatások eredőjeként nehéz helyzetbe került országot a válságból. Égető gondok majd minden területen vannak: egyszerre mindent nyilvánvalóan nem lehet megoldani.

Solymosi Frigyes| Népszabadság| 2010. március 17. |23 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

tahion | 2010. március 18. | 13:54:51

re Heidekker: annyi elvárhatólenne bárkitől, hogy tudja, 1 tudós alaptulajdonsága a kétkedés, a kritika. Solymosi MINDIG erről írt, és azért itt, mert a jobboldali media kiutálta, kitiltotta. Ezek fényében az országot tönkretevőkkel kollaborálónak nevezni színtiszta rágalmazás az én erkölcsi mércém szerint.

re andrás1: nem hogy a fiatalok nem jönnek vissza, de az öregek is elmennek, immár a nyugdij előtt állók veszik a sátorfájukat és külföldre mennek.

andras1 | 2010. március 18. | 08:39:30

simonmondja | 2010. március 18. | 06:38:16
Szerintem a joshibarat stúdiójából kéne közvetíteni ezeket az egyeztetéseket!

simonmondja | 2010. március 18. | 06:38:16

Szerintem Víktor-Víktor nem egy, hanem két százalék dzsídípít igért.
És nem a sportra, hanem Schmitt Pál enyves kezébe.
Én megértem, hogy Sólymosi akadémikus is szeretne ennyit.
Meg a többi is tartja a markát.
Meg is nézném a pankrációt, amikor eldöntik, hogy kié legyen a lé.

andras1 | 2010. március 17. | 21:05:33

tahion | 2010. március 17. | 13:12:12
"GDP-jük 30%-át forditották oktatásra, kutatásra 25-30 éven keresztül"

Na, ezt megnézném Magyarországon... esetleg még egy jó kis közbeszerzést is kellene rászervezni. Mert anélkül nem számláznak elég magasan ezek a cudar szállítók.

Fiatal kutató - akinek volt egy kis esze - már régen elhagyta a hazai "tudományos" életet. Talán öregségükre visszajönnek, akik külföldre mentek.

Csínom Palkó | 2010. március 17. | 20:57:16

Moderálási alapelvek- komment törölve -

nugát | 2010. március 17. | 19:58:49

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Heidekker | 2010. március 17. | 17:52:43

Véleményem szerint minden ilyen ügyben az elmúlt években komoly írást közreadni a NSZ hasábjain, különösen Fidesz-ellenes éllel nem volt más, mint részt venni abban a korrupciós nagyüzemben, mely az országot történelmi mélypontra juttatta. Én ismertem a profot személyesen is, és mindig meglepett felszínes naivitása. Ehhez a többéves ténykedéshez azonban több kellett, mint naivitás. A malícia sajátos válfaja, ennyi minimum.

chili | 2010. március 17. | 17:10:40

Heidekker
"... végig a NSZ-ban publikálva."
Teny: a MN nem adott forumot a profnak, akkor hol publikaljon? Biztos feltettek a szemellenzos jobbosokat attol, hogy netan halvanyan kritizalni is lehetne a Vezert es politikajat. Rajta kivul csak hozsanna haanzik el arrafele.

Hegyi | 2010. március 17. | 14:54:31

Az egyszer előforduló"kutatás" szó mögöttes tartalma végtelen egyszertű.
Mennyi fér egy Alcsutdobozba? ( Copyryght.U P )

Heidekker | 2010. március 17. | 14:24:12

tahion | 2010. március 17. | 13:08:36

A "rágalmazás" kifejezést nem használja pontosan, kedves Tahion. Solymosi doktor úrra sajnos igaz: egy ponton élesen szembefordult a Fidesszel és az MSZP körül kezdett politikai-közéleti-tudománypolitikai publicisztikákat közreadni. Tessék visszakeresni, ma is olvashatók. Sértődött és sértő megjegyzéseket tett a Fideszre, bekapcsolódott a Fideszt populizmussal vádolók táborába, még OV diktatorikus törekvéseire is tett félre nem érthető utalásokat -- mindezt a GYF-vezette paravándemokrácia legszebb napjaiban. Később erőteljesen támogatta a DI-féle MDF politikai irányvonalát, végig a NSZ-ban publikálva. -- Tehát mi a rágalom? Részt vállalt az OV-elenes propagandamunkában, vagy nem? De igen. Szégyellheti magát! S mindenképp számadással tartozik ezért kollégáinak, tudóstársainak!

tahion | 2010. március 17. | 13:12:12

re 1%: köztudott, hogy a távolkeleti "kistigrisek" GDP-jük 30%-át forditották oktatásra, kutatásra 25-30 éven keresztül. Nekem volt szerencsém 1 tajvani professzorhoz, aki elmesélte, hogy a rizstermelő paraszttól jutottak a felsőfokú végzettségű átlagpolgárig ezalatt a 30 év alatt.

tahion | 2010. március 17. | 13:08:36

re "Professzor úr! Ön is aktív részt vállalt abban a korrupciós folyamatban, amely az országot mai, szerencsétlen helyzetébe vitte"

Ez egy normális országban vita nélküli rágalmazásnak számít. Kérem a moderátort, hogy ne engedje meg az ilyesmit. Remélem még megteheti, meg akarja tenni.

JoGabor | 2010. március 17. | 12:32:01

Heidekker | 2010. március 17. | 11:51:33
köszönet az idézetért, ez a nyilatkozat elkerülte a figyelmemet.
Igen, így szól a behódolók hangja, az önként hasrafekvőké, akik a parvenü politikust eleve maguk fölött állónak ismerik el. Ez volna a morális intaktság, a szuverén vélemény, és a tartás, a saját szellemi-intellektuális teljesítményre jogos büszkeség? Kötve hiszem. De mit tegyünk.

Heidekker | 2010. március 17. | 11:51:33

Egyébként akadémikusunk következetesen a Népszabadságot tünteti ki írásaival. Eközben a Nemzeti Kör, amelynek tagja, ezt nyilatkozza:

"A Nemzeti Kör szerint „nincs ma más kormányképes erő Magyarországon, amely képes lenne a változást végrehajtani, mint a Fidesz–KDNP által alkotandó kormány”.
"Az ország érdekében remélhető, hogy a Fidesz–KDNP pártpolitikusai az eltelt nyolc évben rengeteg tapasztalatot és tudást szereztek, tanultak egykori önmaguk és ellenfeleik hibáiból, nyolc évvel idősebben, tapasztaltabban és rutinosabban sokkal jobban fognak kormányozni nemcsak a most letűnő kormányoknál, de egykori önmaguknál is – írta a Dobos László, Jávor Béla, Kádár Béla, Klinghammer István, O'sváth György, Sótonyi Péter, Solymosi Frigyes, Szakály Sándor és Tringer László nevével fémjelzett kör az MTI-hez szerdán eljuttatott nyilatkozatában.

A Nemzeti Kör „végiggondolva azt a speciális helyzetet, amelyben az ország 2010 tavaszán található, a változás mindenek felett álló szükségszerűségét”, felhívja az ország lakosságát, hogy eddig soha nem látott mértékben vegyen részt a parlamenti képviselő-választáson.

Mint írták, csak jelentős társadalmi felhatalmazással bíró kormány lesz képes a változások megindítására és véghezvitelére, és a nagyarányú részvétel azért is fontos, mert ebben az esetben a szélsőséges és csupán politikai karrierista pártoknak sokkal kisebb esélyük lesz a parlamentbe kerülésre..." Stb.

De kérem: Solymosi nem régen még a Fidesz ellen keltett indulatokat!

JoGabor | 2010. március 17. | 11:43:28

Jav.:
... mikor Gershwin csak úgy eljátszotta...
(Bocs)

JoGabor | 2010. március 17. | 11:39:41

A társadalom szellemi-intellektuális (művészeti, tudományos, oktatási, stb.) elitje mindig meritokrácia, mert kizárólag saját szellemi-intellektuális teljesítményével szerzi meg vezető szerepét. Az elitbe kinevezni – írónak, atomtudósnak, kutatóorvosnak, szobrásznak, stb. - senkit sem lehet, bár kétségtelen, az utóbbi évszázadban erre történtek utólag akár mókásnak is nevezhető kísérletek. Az elitbe tartozni kizárólag tehetség, tudás, vitathatatlan szellemi teljesítmény és mintaadó viselkedés okán lehet. Odatartozhat például a kitűnő, csak környezetében ismert vidéki tanár, és nem tartozhat oda például a közismert celeb, vagy politikus, mert nekik nincs semmilyen szellemi-intellektuális teljesítményük.

Elit = autonóm gondolkodás, morális intaktság, mértéktartás és méltányosság. Még belefér némi büszkeség, akár gőg is, amellyel ha nem is elutasítja, de semmiképp sem tekinti magával egyenrangúnak a politikust, aki bár a hatalmat ideiglenesen birtokolja, de a valódi elit köreiben csak parvenü lehet. „Én úgy emlékszem, hogy nem emlékszem / Ki volt a miniszter éppen / mikor Gershwin csak úgy elénekelte / azt a szomorú rapszódiát…” - (LGT)

Ön volt az egyetlen, aki megszólalt, hogy talán nem kellene az Akadémia élére egy önmagát tudósból párt-politikussá leküzdő egyént megválasztani. Ezt méltányolom.
De most kiben bízik Ön?
A hatalmat az a (szolga)típus gyakorolja, és veszi át, amelyre pontosan illik a közismert bon mot: „Ha a kultúra szót hallom, a pisztolyomért nyúlok”.

teniszke | 2010. március 17. | 11:37:07

Most kitüntetett akadémikusunknak igaza van : méltatlanul kevés pénz megy a K+F-re. Reméljük, ez változni fog...
Akadémikusunk helytelenül ír :
- amikor szembeállítja a sport támogatását a K+F-el. Nem ellenfelek, egymás mellett kell jól működniük
- amikor csak a leendő kormánytól vár megfelelő támogatást. Nem ártott volna lendületes cikkeket írnia a szégyenletesen alacsony eddigi (kb. 0,5 %-os) támogatással kapcsolatban is...

Csil | 2010. március 17. | 08:56:38

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Heidekker | 2010. március 17. | 08:50:34

AZ AKADÉMIKUS ÚRTÓL én azt szeretném megkérdezni, mi a helyzet a Fidesz-gyűlölő propagandájával, amit az elmúlt években fejtett ki a Nsz hasábjain? S mi a helyzet az MDF-párti megnyilvánulásaival most, az MDF elképesztő fordulatai után? S mi a politikai-közéleti véleménye a korrupciós botrányok után és közben?

Mert az nem megy, hogy éveken keresztül beszólunk a jobboldalnak, pocskondiázzuk a Fideszt és a sorok között dicsőítjük az MDF-et -- majd amikor mindez látványosan megbukik (ki folytathatná a Fidesz-ellenes propagandát a Nokiás-doboz-történetek óta?) -- akkor hirtelen megint elővesszük az apolitikusnak álcázott, a tudományért aggódó hangütésünket...

Professzor úr! Ön is aktív részt vállalt abban a korrupciós folyamatban, amely az országot mai, szerencsétlen helyzetébe vitte. Kérem, ne hárítsa el a felelősséget, hanem adjon róla számot!

saman | 2010. március 17. | 08:24:37

ami versenyelőny az USA vagy Japán számára.

3. Nagy bajunk van az átültetéssel, a gyakorlatba való bevezetéssel, a helyi és szakmai szintű részvétel kérdésével. Óriási kulturális gátak vannak a mi országunk esetében olyan pontokon, ami miatt pl. a Japán vagy az USA gazdaságilag kiemelkedett. Nekik megy a tudásmegosztás, az innováció és az erre alapozott termelés.

Semmi nem tudás-intenzív, ami nem volt kommunikáció igényes.

Ez a tudományos elefántcsont toronyról szóló cikk nemigen érinti ezeket a lényeges kérdéseket.

reszvetelidemokracia.blog.hu

saman | 2010. március 17. | 08:23:23

A rendszerváltás után cunami szerű átrendeződés következett be mind a mezőgazdaságban mind pedig az iparban.

A rendszerváltás előtt volt például komoly biotechnológiai kutatás, képesek voltunk akár csúcstechnológiák előállítására is, például Széles Gábor mérnökként belekotyogott egy-két űrhajó építésébe.

Én szervezetfejlesztéssel foglalkozom, beiratkoztam HR szakra 3 éve. Kíváncsi voltam, hogy mi van ebben a szakmában, mert az én tudásom törzse 20 éves már.

Az osztálytársaim fele multiknál dolgozott HR-esként.

Szakadék van a nemzetközi trendek és a hazai tendenciák között. Az USA vagy Japán képes a gyakorlatba átültetni innovációkat és képes részvételre mozgósítani a terepen, a gazdaságban, az életvilágban dolgozókat.

Ebben a cikkben pl. fel sem merül a részvételi szempont. Gondolom arról akar szólni ez a cikk, csak túl szemérmes ahhoz, hogy ezt kimondja, hogy az egyetemi elefántcsont torony ifjú kutatói bizony 80.000 - 150.000 Ft nettót visznek haza, amiből nem lehet családalapításra gondolni. Éppen olyan helyzeteben vannak mint bármelyik kortársuk.

Mindhárom ponton vesztésre állunk:

1. A tudósaink nem kutatnak, mert nincsen mibül. Vakon vezetjük az országot, mert előbb utóbb fogalmunk se lesz, hogy mi van a végeken.

2. Mind a gazdaságban mind pedig a társadalom formálásában dolgozó szereplők körében a pártokrácia tevőlegesen számolta fel a tudásintenzív módon reagáló szereplőket. Kiirtottuk azt a nemzeti erőforrást, ami versenyelőny az USA vagy Japán

andras1 | 2010. március 17. | 08:18:50

Sokat javítana, ha az Akadémia körüli gusztustalan tülekedést megszüntetnék, vagyis az akadémikusok nem kapnának horribilis pénzeket csak azért, mert akadémikusok. Az akadémiai doktorok sem kapnának azért pénzt, mert "nagy" doktorok. Sőt, az akadémiai doktori címet el kellene törölni, mert senki sem tudja, mire való.

Az így felszabaduló forrásokat az egyetemi tanársegédek, adjunktusok fizetésének rendezésére kell fordítani. El kell törölni az életfogytig tartó egyetemi tanári kinevezést. Ezek az idősebb professzor urak és hölgyek ugyanis hajlamosak az elkényelmesedésre.

walsz | 2010. március 17. | 06:19:19

Az állam feladata a sport területén a tömegsport és az iskolai sport támogatása. A profi - élsport- üzlet, arra az állam semmit ne adjon, oldják meg maguk a sportüzletemberek. Természetesen a sportlétesitmények beruházásában az állam vegyen részt, mondjuk támogasson olyan alapítványt mely valamilyen sportlétesítmény megvalósítására alakult. Nagy világversenyek rendezési költségeihez természetesen adjon hozzájárulást.
Az élsport nem állami feladat.

Orbán Viktort egyedül a pénzkutatás érdekli, semmi más. Nevetséges, hogy Orbán találkozik ezzel-azzal, füvel-fával, de kérdem, ki ez az Orbán Viktor?
Egy müveletlen fgura akinek intelligenciája a közepesnél kisebb. MO ugy látszik Rákosi Mátyás a minta, ezt kopirozza ezt a viselkedési formát is Orbán Viktor.

A március 15.-e kampánybeszéde olyan volt, mintha egy elmebeteg handa-bandázott volna. Fenyegetett csak semmi értelmeset nem mondott. Mindig Hitler jutott eszembe, nem véletlen, mert a fidesznyik agitációs propagandája a Mein Kampf-ra hajaz.
Szép kis világ!

– Na igen. Egy kissé függünk a politikától. Jelenleg a legnagyobb anyagi támogatást az aranycsinálási kutatás-fejlesztésre kaptunk

Marabu rajza

A közelmúltban a Népszabadság közzétett egy összeállítást (Zöldbanktól a családi adózásig, február 12) arról, hogy – a kiszivárgott híreknek megfelelően –, a Fidesznek milyen elképzelései vannak a közeli és távoli jövőt illetően, és az új kormánynak mekkora a mozgástere. Szó esett a gazdaságról, a munkahelyteremtésről, az adórendszerről, a nyugdíjrendszerről, az egészségügyről, az otthonteremtésről, az oktatásról, a közigazgatásról, a közrendről, a külpolitikáról és a számonkérésről. A felsorolás kiegészítendő még a sport terén tervezett intézkedésekkel, amelyekről Orbán Viktor az Olimpiai Bizottsággal, valamint a különböző sportágak vezetőivel szervezett korábbi összejövetelen beszélt. Nézete szerint – más országok példáját követve – költségvetésünk egy százalékát kellene a sportra fordítani, ami bizony hatalmas összeg.

Ki vitatná: törekednünk kell arra, hogy az ötkarikás játékokon hazánk ismét jól szerepeljen, hogy kicsinységünk ellenére a sport területén újra „nagyhatalommá” váljunk. Volt „szocialista profi” labdarugóként örömmel értesültem róla, hogy Orbán Viktor a sportot stratégiai ágazatnak, támogatását nemzeti ügynek tekinti. Magam is vallom, hogy egy szegény országnak a versenysportban elért eredményessége hozzájárul ahhoz, hogy a lakosság elviselje a nehézségeket, optimistábban szemlélje a világot, hogy mindenki részesüljön a sikerélményből. A háborút követő időszak megpróbáltatásainak elviselését nagyban segítették a különböző nemzetközi versenyeken elért sporteredmények. De ne ámítsuk magunkat: a magyar sport olyan sikereket az olimpiákon már képtelen lesz elérni, mint annak idején, hiszen azóta új, feltörekvő és hatalmas országok ambiciózus sportolói is megjelentek az arénákban. Valóban elszomorító, hogyMagyarországot, amely a labdarúgás területén valamikor a világ élvonalába tartozott, ma hátra sorolják. Hogyan lehet az, hogy a mai fiatalok génjeiből hiányzik a déd- és nagyapák tehetsége, győzni akarása, küzdőképessége? Lemaradásunkat szegénységünkkel aligha lehet magyarázni, gondoljunk csak a szintén kevésbé tehetős, ám nálunk összehasonlíthatatlanul sikeresebb szomszédokra! A miértre sajnos a mai napig nincs válasz.

Életünknek azonban van egy másik terepe is, ahol a leszakadás még nagyobb veszélyekkel jár, ez pedig – az oktatás színvonalával, a szakemberek képzésével, az ország technológiai fejlődésével, gazdagodásával szoros kapcsolatban lévő – tudományos kutatás, kutatás+fejlesztés (K+F). E téren sem elég azonban a tehetség, az elkötelezettség: támogatásra legalább annyira, ha nem nagyobb mértékben van szükség, mint a sport terén. Amikor a Fidesz miniszterelnökjelöltje és a sportvezetők tanácskozásról értesültem, titkon reméltem, hogy sor kerül egy találkozóra a tudomány művelői és Orbán Viktor között is, amire persze még mindig van idő és lehetőség. Sajnálatos módon az a szó, hogy „kutatás” Orbán Viktor januári évértékelő beszédében csak egyetlenegy alkalommal hangzott el, ami – remélhetőleg – nem azt jelenti, hogy ennek a szférának a jelentőségéről megfeledkezett. Elvárható lenne, hogy a többi párt is kifejtse elképzeléseit a társadalom fejlődésében nagy szerepet játszó tudomány és technika támogatásával kapcsolatban, függetlenül attól, milyen esélyük van a legközelebbi választáson. Az általuk elmondott gondolatok, tételek befolyásolhatják a kormányt alakító párt(ok) programját.

Hogy a kutatás+fejlesztés (K+F), az innováció meghatározó szerepet játszik egy ország gazdagodásában, fejlődésében, a lakosság életszínvonalában, azt egyértelműen bizonyítják a nyugati demokráciák példái, vezetőinek nyilatkozatai, kormányaik tudománypolitikája. Óriási versengésnek vagyunk tanúi Európa, az Egyesült Államok és a Távol-Kelet között. Alig tagadható, hogy ebből a versenyből az a régió (ország) kerül ki győztesen, amelyik felkarolja a tudományt, amelyiknek gazdasága hasznosítani tudja a kutatás legújabb eredményeit. Ez a törekvés érzékelhető az Európai Unió tudománypolitikájában is. Mint az EU egyik pályázatokat értékelő bizottságának tagja közvetlenül tapasztaltam, milyen – hazai viszonylatban – óriási összegekkel támogatják azokat a tudósokat, kutatócsoportokat, akik és amelyek eddigi munkájukkal igazolták kiválóságukat, képesek új tudományos eredmények elérésére. (Egy másik írás tárgya lehetne, hogy az általam ismert tudományterületeken miért nem került a támogatottak közé egyetlen pályázó sem a volt szocialista ország kutatói közül.) Arról is olvashatunk a nyugati médiában, hogy a válságban, a kilábalás elősegítése érdekében a K+F-re még nagyobb szerep vár. Minden bizonnyal tisztában vannak ezzel politikusaink is, mindenestre a kutatás-fejlesztés támogatásában az elmúlt két évtizedben érdemleges előrelépés nem történt, amit az is jelez, hogy a GDP-ből a K+F-re változatlanul mindössze 0,8-1,0 százalék jut.

Ellenvetésként felmerülhet, hogy a tudományos kutatás a hazai választók nagy többségét nem érdekli, az átlag szavazó erre a témára nem vevő, ő csak azt nézi, hogy az ígéretek, a programok mennyiben javítják vagy rontják jelenlegi életkörülményeit. Eltekintve a tájékozódástól elzárt, leszakadt rétegektől, melynek tagjai talán el sem mennek szavazni (!), jómagam nem becsülném le a politikát, a hazai és a világ eseményeit különböző mértékig követő polgárokat. Nemcsak az értelmiség van tisztában a felsőoktatás és kutatás fontosságával, hanem az úgynevezett átlagember is. Nem hiszem, hogy lenne bárki az országban, aki ne tudná, hogy a gazdag államokat a tudományos eredmények hasznosítása, a fejlett technika és a képzett munkaerő tette nagygyá. Aligha vennék rossz néven a választók, ha a pártok a kampányban nemcsak a „holnappal” foglalkoznának, hanem azt is vázolnák, hogyan tudnánk jobb életkörülményeket teremteni gyermekeink, unokáink számára.

A különböző felmérések szerint a magyar tudomány a rendszerváltozás előtt –bezártságunk és sajátos politikai állapotunk ellenére – jól teljesített, a kutatók létszáma és a ráfordított összegek alapján a nemzetek rangsorában előkelő helyet vívott ki magának. Ez elsősorban a természettudományra vonatkozik, ahol a különböző mutatók alapján a tudományos eredmények értéke, hatékonysága jól mérhető. Helyezésünk a rendszerváltozás után is megmaradt. Az a korosztály azonban, melynek nevéhez rendelhető a korábbi eredményesség, már kiöregedőben, a visszavonulás határán van. Az új generáció szemében a természet- és a műszaki tudományok már kevésbé attraktívak: a piacgazdaság a tehetséges, ambiciózus fiatalok számára számos új önmegvalósítási lehetőséget kínál, következésképpen a nehezebb és kevésbé jövedelmező pályák fokozatosan veszítenek vonzásukból. Azok a megszállottak, akik mégis erre az útra „tévedtek”, és tanulmányútjaik során közelebbről megismerkedhettek a nyugati egyetemeken, intézetekben rendelkezésre álló kutatási feltételekkel, bizony alaposan meggondolják hazatérésüket: legtöbbjüket hosszú időre, ha nem örökre, elveszítjük.

Felelősségünk óriási: nincs elvesztegetni való időnk. Különböző hatásos eszközök igénybevételével meg kell győzni a fiatalokat, hogy érdemes hivatásukként választaniuk a természettudományt, a műszaki pályákat. Ennek az országnak nemcsak pénzügyi manipulációkra képes vállalati könyvelőkre, humánpolitikai osztályvezetőkre, hanem fizikát, kémiát, biológiát oktató középiskolai tanárokra, őket az egyetemen képző professzorokra, tudományos kutatókra és innovációra, az iparban fejleszteni képes szakemberekre is szüksége van. Ha a tudományos kutatást mostohagyerekként kezelik és nem parancsolnak megálljt a jelenlegi tendenciának, akkor bizony nem lesz lehetőség a korszerű nemzeti ipar létrehozására, sőt még arra sem leszünk képesek, hogy a hazánkba jövő és munkaalkalmat nyújtó nyugati vállalatok számára megfelelő munkaerőt biztosítsunk.

A szerző akadémikus, a Nemzeti Kör tagja