|
Ugyanakkor a gyilkosok az áldozatokat nem ismerték, szinte a véletlenre és a jó megközelítési és menekülési lehetőségekre, térképészeti és terepviszonyokra bízták, hogy nőt vagy férfit, felnőttet vagy gyereket lőjenek le különböző lőfegyverekkel vagy gyújtsanak fel benzinespalackokkal.
Mondjuk ki: találomra lőttek le cigánytelepeken élő gyermekeket és felnőtteket. Akikről csak annyit tudhattak, hogy valószínűleg cigányok (bármit is jelentsen a cigány szó).
De milyen sérelmeket torolhattak volna meg a gyilkosok az ismeretlen férfiakon és nőkön, a 13 éves kislétai iskolás lányon, és az 5 éves tatárszentgyörgyi Robikán?!
Ha a Nemzeti Nyomozó Iroda után az ügyészség is elfogadja a gyanúsítottak védekezését (és a Nemzeti Nyomozó Iroda álláspontját), hogy korábbi, közelebbről nem körülírt sérelmeiket torolták meg ezek a vérengző, politikailag szélsőséges, ideológiájukban a parlamenti Jobbik Magyarországért Mozgalomhoz közel álló, de azért náluk radikálisabb férfiak, akkor nemcsak elfedik a bűncselekmény nyilvánvalóan rasszista indítékát, hanem maguk is elfogadják, hogy bosszúnak lehet nevezni, ha az egyik ember – mondjuk János – bűneiért egy másik emberen – például Józsefen – toroljuk meg a sérelmeinket. Azon az alapon, hogy mindketten cigányok. Ez pedig katasztrófa volna a magyar jogállamiság szempontjából, mert arra utalna, hogy az emberek nem személyes felelősséget viselnek a tetteikért, hogy bűnösnek lehet tekinteni egész etnikai vagy más közösségeket, népeket, emberek csoportjait. Vagyis ennek az állításnak az elfogadása maga is rasszista álláspont volna.
Nagyon remélem, hogy Csizner Zoltán mondata csak valamiféle nyelvbotlás volt, és hiányzik a rendőrség vádemelési javaslatából. Mert ha nem, az alkalmatlanná tenné hivatala ellátására a felelős beosztású rendőrtisztet – magát a hivatalt most nem is minősíteném.
Isten, akiről hamarosanmindannyiunknak úgy kell tudnunk – ha nem akarunk tiszteletlenül viselkedni a készülő alkotmánnyal szemben –, hogy a történelem ura, a régi iratok szerint megbünteti az atyák bűneit a fiaikon harmad-, negyed, sőt hetedíziglen. Ez a – bocsánat a kifejezésért – barbár gondolkodásmód szerencsére már jórészt eltűnt a modern ember gondolkodásából, különösen pedig a jogygyakorlatból. Ha viszont bosszúállásnak lehet nevezni ártatlan romák megölését olyan sérelmekért, amelyeket mások, esetleg más romák követtek el, akkor még a fentinél is barbárabb gondolattal állunk szemben. Azzal a barbár motívummal, amely a cigányvadászokat is vezette: a rasszizmussal. Ami lehet talán a lelkiismereti, gondolat- és szólásszabadság egyik extrém, de – bűncselekmény elkövetése nélkül – nem büntethető megnyilvánulása, viszont semmi keresnivalója a bűnüldözésben.
Hell István újságíró
|