alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. február
23. csütörtök

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Tudják, de nem teszik

Miközben az elmúlt hónapokban a kormány a legszegényebbeket sújtó ötletekkel, jogszabályokkal és nyilatkozatokkal borzolta az emberi jogokra érzékeny hazai és külföldi megfigyelők idegeit – köztük a legijesztőbb talán a nyugdíjas rendőrök és katonák által felügyelt, éhbért is alig ﬁzető állami kényszermunkatáborok ideája volt –, aközben az Európai Parlament elfogadta a fideszes néppárti Járóka Lívia képviselő előterjesztését „Az Európai Parlament állásfoglalására irányuló indítvány a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról” címmel, azaz az „európai romastratégiát”.

Hell István| Népszabadság| 2011. július 27. |12 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

erlauer | 2011. július 28. | 09:32:14

Bozsós, ez sem így van. A bírságok átváltoztathatók elzárássá. Nemcsak az orvhalászatért, még a tilos parkolásért kivetett bírságok is. Azt természetesnek tartom, hogy a szülők bűneiért nem bűnhődhetnek a gyerekek, nekik akkor is enniük kell, ha az apjuk rapsic, vagy tolvaj, vagy éppen a büntetését tölti.

bozsós | 2011. július 28. | 07:19:06

erlauer | 2011. július 27. | 09:18:59

"A lopást, orvhalászatot, engedély nélküli erdőirtást a mai törvények is büntetik: pénzbüntetéssel, elzárással, börtönnel, közmunkával. Nyitott kapukat döngetsz. "

Bár igaza lenne. Egyik ismerősöm az, aki a mezőgazdasági jellegű bírságokat kiveti BAZ megyében. Van egy bodrogkeresztúri rabsic, akinek már fél millió forintos büntije jött össze orvhalászatból. Nem lehet behajtani, mert segélyen él. A segélyből meg nem vonható le semmi, nem úgy, mint a munkabérből.
Na erre utaltam, hogy ez nincs jól. Aki kárt okoz a társadalomnak, milyen jogon tart igényt a társadalom által adott bármilyen juttatásra. Ahogy a vállalatok is ha kapnak támogatást, először az adótartozást vonják le belőlük - legyen így a segéllyel is.

pedro-amigo | 2011. július 27. | 17:25:21

tónyó33 | 2011. július 27. | 16:10:38
Igen, 8 általánossal nehéz munkát keresni. Ez viszont nem változtat a tényen, nem kaptak munkát. És ebből az sem következik, hogy nem kerestek, de az sem, hogy nem akarnak dolgozni. Berendezkedtek a segélyre? A gádzsó munkavállaló és munkaadó meg a zsebbe fizetésre, a politikus a lopásra, a dokik a hálapénzre, van aki a rokkant nyugdíjra és folytathatod a listát. Persze ezek nem fájnak annyira.

Nem védem őket, de amíg bagoly mondja verébnek, semmi értelme ekézni őket...

erlauer | 2011. július 27. | 16:53:08

>>Meg ugyebár 3 gyerekkel a segély ugyanannyi mintha dolgozna.>>

Hát ez abszolút nem igaz. A szociális segély - amelyet csak az egyik munkanélküli házastárs kaphat meg - 28.500 forint. A gyerekek után családi pótlék - újabb nevén iskoláztatási támogatás - jár annak is, aki dolgozik. Tehát aki dolgozik, az munkabért is kap, és a gyerekek után járó ellátást is. Aki pedig nem, az - a 28.500 forint mellett - csak az utóbbit.

tónyó33 | 2011. július 27. | 16:10:38

Moderálási alapelvek- komment törölve -

pedro-amigo | 2011. július 27. | 13:04:01

zeni | 2011. július 27. | 09:59:25
Menj át romániába és meglátod...

pedro-amigo | 2011. július 27. | 13:03:19

bozsós | 2011. július 27. | 07:50:33
Bozsós, az alapvető emberi jogok mindenkinek járnak. Vajon ha ezt sem kapják meg, miféle kötelesség várható el tőlük a többi jog kapcsán? Amúgy meg a papír sokmindent elbír, majd akkor kérjünk számon a gádzsók is betartják a törvényeket...

gyozike | 2011. július 27. | 05:48:55
Erlauer válaszolt, itt eredményt éppen a kommunizmus ért el, és ezt elsőként dobtuk el a rendszerváltás után, mert őket tették ki először az utcára és azóta sem kapnak munkát. Úgy rémlik, hogy a lelőttek mindegyike is dolgozott, pont nem segélyből éltek.

zeni | 2011. július 27. | 09:59:25

"Ezért nálunk viszonylag jó a helyzet, viszonylag integrált a cigányság."
Jó olvasni, hogy van olyan terület ahol nem mi vagyunk a sereghajtók, hogy mi vagyunk az a bizonyos "csárszár" a "vakok" között.
Azért még elképzelni sem tudom (hogy őszinte legyek nem is nagyon probálkozom vele), hogy mi lehet ott ahol nem olyan fényes a helyzet mint nálunk.

erlauer | 2011. július 27. | 09:18:59

A magatartászavar: betegség, amit gyógyítani kell. Ha "nem tanul rendesen a gyerek", akkor rossz jegyet kap, esetleg megbukik. A családi pótlék megvonásától nem lesznek jobbak a tanulási feltételei (amilyenek például egy értelmiségi családban vannak). De lehet javítani a tanulási feltételeken például a tanoda-programmal. És ha szülők hibáztathatók a rossz tanulásért, kiskorú veszélyeztetése miatt elítélhetők.

A lopást, orvhalászatot, engedély nélküli erdőirtást a mai törvények is büntetik: pénzbüntetéssel, elzárással, börtönnel, közmunkával. Nyitott kapukat döngetsz.

Vannak alapjogok - például az élethez való jog -, amelyek mindenkit megilletnek, ezért nevezik őket emberi jogoknak, ezektől senki sem fosztható meg. (De például a személyi szabadsághoz való jog ideiglenesen, bűncselekmény miatt, törvényes bírósági eljárás alapján korlátozható.)

Szóval lényegében az már megvalósult, amit követelsz. Ezért nálunk viszonylag jó a helyzet, viszonylag integrált a cigányság.

bozsós | 2011. július 27. | 07:50:33

"Kiemelt területnek javasolja az alapvető jogok, a megkülönböztetésmentesség, az egyenlőség és a szabad mozgás garanciáit, az oktatást és az egész életen át tartó képzést, a kultúra és a foglalkoztatás,.."
Egyszer olyan romaprogram is készülhetne, ami nem csak a jogokat, hanem a kötelességeket is felsorolná. Pontosabban a jogokkal akkor élhet valaki, ha tesz is az asztalra.
Mire gondolok például? Nem tanul rendesen a gyerek, magatartászavaros - családi pótlék csökkentése, majd megvonása.
Lopás, orvhalászat, engedély nélküli erdőirtás - segélymegvonás, kötelező közmunka.
Persze ezek a szabályok nem csak a romákra,hanem minden állampolgárra értendők. Szerintem az összes romaprogram baja az, hogy csak a jogokra koncentrál, de a kötelességekről nem esik szó bennük.

erlauer | 2011. július 27. | 07:05:04

A "komenizmus" idején Magyarországon - főleg az 1961-es párthatározat után - megkezdődött és hatalmas sikereket ért el az analfabetizmus felszámolása, a roma gyerekek módszeres és kötelező oktatása, a cigány férfiak - és kisebb részben a nők - munkába állítása (95% körül volt körükben a foglalkoztatottság), a putritelepek felszámolása stb., stb. Bár a rendszerváltás után éppen a romákat érte a legtöbb hátrány, ma is elmondható, hogy a posztkommunista országok közül Magyarországon él a legintegráltabb cigányság, itt él arányaiban a legtöbb tanult, szakképzett vagy diplomás roma - persze ez a "legtöbb" még nagyon kevés -, itt a legkisebb a romák körében a bűnözés stb., stb.

gyozike | 2011. július 27. | 05:48:55

Senki sem veheti komolyan, hogy Magyarországon érdemi lépések történnek a cigányság helyzetének javítására. Erre képtelen volt a komenizmus, a kapitalizmus meg aztán végképpen az.
Jelenleg pontosan az ellenkező irányba haladunk, közben pedig különböző hangzatos szólamokat pufogtatunk, gyártjuk az önfényező és kivitelezhetlen, de látványos elemeket tartalmazó papirokat.
Legalább magunknak ne hazudnánk.

Az előterjesztés a végjegyzetek és a csatolt bizottsági állásfoglalások nélkül is mintegy 120-130 ezer betű terjedelmű tömör szöveg, amely kétségtelenül nem a legalkalmasabb nyári olvasmány. Politikai tartalmában viszont lenyűgözően elvszerű és gyakorlatias egyszerre, az emberi (valamint női és gyermeki, kisebbségi és szociális) jogok és szabadságok garanciáin alapul, és határozottan fellép az európai romák kirekesztésével és hátrányos megkülönböztetésükkel szemben. Jól illusztrálva a külföldön demokratikus lárvát viselő, itthon viszont szabadságellenességben a Jobbikkal vetélkedő Fidesz-kormány tudathasadását: az egykori liberális párt antiliberális utódpolitikusai az európai valósággal, önmagukkal és a választóikkal való szembenézéstől félnek a leginkább –ezért menekülnek lázas semmittevésbe és pótcselekvésekbe.

Fő érdeme a dokumentumnak, hogy bár az Európában élő mintegy 8-12 millió roma integrációja a tárgya, nem kezeli egységes tömbként a cigányságot, és nem is választja el a romákkal kapcsolatos problémahalmazt az egyes válságos helyzetű kistérségeknek a romákkal megegyező gondokkal élő, de más etnikumú lakóinak a problémáitól. Azaz a roma dezintegrációról szólva nem etnikai alapú „pozitív diszkriminációs” megoldásokat javasol, hanem a szó teljes értelmében vett szociális (társadalmi) deszegregációt mindazok számára, akik a perifériákon jelen lévő nyomort és diszkriminációt – a velük együtt járó egyéb hátrányokkal – elszenvedik. Ez bátor, ambiciózus és becsületes megközelítése a mindenféle nemzetszervezésnek, társadalmi integrációnak.

A romák szegregációja Európa minden országában megoldandó gond, de más a súlya és a jellege keleten, ahol – mint a Balkán egyes országaiban – milliós nagyságrendben élnek cigány közösségek, és esetenként anyakönyvezésük, állampolgárként való bejegyzésük is elmarad, így a szociális, egészségügyi és egyéb ellátásokból (és a választói névjegyzékből) is kimaradhatnak, és más nyugaton, ahol lélekszámuk kisebb, és inkább a vándorló – francia nyelvterületen „nomádnak” nevezett – életmódjukból fakadó konfliktusok okoznak nehézségeket (például a gyerekek folyamatos iskolai oktatásának zavarait).

Az előterjesztés a bevezetőben hosszan sorolja az idevágó uniós és egyéb dokumentumokat, nemzetközi szerződéseket és irányelveket, és felhívja az Európai Bizottságot, hogy integrációs cselekvési tervet terjesszen a tanács elé. Olyan tervet, mely – figyelembe véve, hogy „a roma közösségek megkülönböztetés és/vagy gyakori előítéletek áldozatai (...), és hogy ezt a helyzetet a munkahelyek elvesztését eredményező jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság is súlyosbítja” –a megfelelő uniós alapok felhasználásával előmozdítja a roma közösségek nemzeti (azaz országos), regionális és helyi integrációját. Kiemelt területnek javasolja az alapvető jogok, a megkülönböztetésmentesség, az egyenlőség és a szabad mozgás garanciáit, az oktatást és az egész életen át tartó képzést, a kultúra és a foglalkoztatás, az egészséges infrastrukturális környezetben való lakhatás és az egészségügyi ellátás biztosítását, valamint a roma közösségek és szervezetek megfelelő tájékoztatását és részvételét az integrációban.

Az előterjesztés szorgalmazza a fellépést „a cigánygyűlölet, az előítéletek, a sztereotípiák, a rasszizmus és az idegengyűlölet, a megbélyegzés és a romákkal szembeni gyűlöletbeszéd ellen, elsősorban a vonatkozó jogszabályok betartatása és a faji indíttatású bűncselekmények esetén a megfelelő büntetés kiszabása révén”, külön figyelmet fordítva a roma nők és gyermekek jogaira, akiket gyakran kettős diszkrimináció is sújt. Fontosnak tartja a sajtó előítélet-terjesztő gyakorlatának visszaszorítását, valamint a közigazgatás, az igazságszolgáltatás és a rendőrség alkalmassá tételét a romákkal kapcsolatos megkülönböztetésmentes gyakorlatra.

A dokumentum indítványozza, hogy a bizottság „állítson össze európai válságtérképet, amely azonosítja, méri és áttekinti azokat az uniós mikrorégiókat, ahol a lakosokat a leginkább sújtja szegénység, társadalmi kirekesztés és hátrányos megkülönböztetés”. Mivel az uniós források felhasználása jelenleg nagyon alacsony – azaz a tagállamok nem veszik igénybe a leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatására és a roma integrációra ma is rendelkezésre álló összegeket –, az előterjesztés tényfeltárást is szorgalmaz az alapok eddigi felhasználásának hatékonyságáról, és új politikai stratégiák kidolgozását is javasolja.

Egy rövid ismertetőben nincs lehetőség idézni az előterjesztés minden konkrétumát – jó volna hozzáférhetővé tenni teljes terjedelemben, nyomtatásban is. A fideszes-néppárti Járóka Lívia és munkatársai által elkészített, és az uniós döntési szinteken szinte egyhangúlag támogatott európai romastratégia impozáns dokumentum, amely méltó arra, hogy az európai romák integrációjának vezérfonala legyen, és arra is, hogy – mind a jobb-, mind a baloldali demokratikus erők támogatásával – bekerüljön a hazai köztudatba, hivatkozási alappá váljon. Enélkül félő, hogy hosszú ideig csak annak az illusztrációja marad, hogy a hazai politikai szférát az ország sorsa érdekli a legkevésbé, és a katasztrófát elhárítani képes intézkedéseket – a híres Marx-idézetet a visszájára fordítva –nem teszik meg, holott tudják, hogy mit kellene tenniük.

A szerző közíró

Címkék: Fórum