belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | Jobmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. február
12. vasárnap

Reformok és válságkezelés

Gyurcsány Ferenc 2006 nyarán reformkormányzást hirdetett. A kormánynak a kiugró költségvetési hiány visszaszorítása érdekében a reformpróbálkozásokat megszorításokkal kellett összekapcsolnia: adóemeléssel, a közszférában végrehajtott létszámleépítéssel, az erőltetett ütemű kórházi átszervezéssel. A Fidesz kategorikusan elutasította nemcsak a megszorításokat, az adóemelést és az átszervezéseket, de a reformokat is.

Bauer Tamás| Népszabadság| 2009. február 16. |37 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

zkovács69 | 2009. február 20. | 07:35:47

Tisztelt Bauer úr! A képlet egyszerű. Minden választást csak a hatalmon lévők veszíthetnek el. Ha nagy a jólét, ha dübörög a gazdaság akkor a kormánynak kampányolni sem kell!! Akkor az ellenzéknek esélye sincs. A 2006-ban bevezetett kapkodásokat elég nagy túlzás reformnak nevezni. Gyurcsány Ferenc úgy képzelte, hogy 2006-2009 között megszorít. Utána osztogathat, mert majd jönnek a 2010-es választások. De a trükkök százai visszanyaltak. Elfogyott a világgazdaság pénzbősége. Sőt, Gyurcsány úr engedélye nélkül válság mert lenni. Mert 2008 október elején is azt mondta, hogy ez Magyarországot nem érinti. A reformkorban sem úgy csinált Széchenyi, hogy felajánlotta egy éves jövedelmét a Tudományos Akadémia megalakítására. Utána végletekig sanyargatta a jobbágyait. Valamint az a reformkor 1830-1848 között tartott. Walsznak! Gyurcsány úr nem is hataloméhes. Nincs is hatalomvágya.

walsz | 2009. február 19. | 23:12:18

Bauer Tamás ezen cikke is kiváló.
Sajnos nem részletezte, hogy a Fidesznek az égvilágon semmilyen programja sincs, Orbán beteges hatalomvágyát kivéve.
A Fidesz egy olyan neobolsevik párt, melyik nem az ország javaért ügyködik, hanem pusztitani akar. Elöször a többi pártokat, majd tudatlanul- ahogy eddig is tette- az országot.
A Fidesz bértollnokai hemzsegnek a különféle forumokon és teleronditják a hülyeségeikkel a forumokat.

Ugye | 2009. február 19. | 20:51:54

Moderálási alapelvek- komment törölve -

M_Csaba | 2009. február 18. | 21:36:06

Hello vitriol, kösz a segítséget, mostanáig nem is tudtam, hogy népszavazással meg népszavazásokkal kapcsolatos ígéretekkel szokás kormányozni, ellenzéki pozícióból. Ezt csak azért nem vettem eddig észre, mert komolyan elhittem, hogy az országot úgy kell kormányozni, mint egy részvénytársaságot, ahol a vezetőknek van némi felelősségük is. ki is mondta ezt, nem emlékszel véletlenül? ja, hogy közben az Rt meg becsődölt? nem számít, majd ezt is megmagyarázzuk, hogy miért más a felelős; vagy ha már nem lehet megmagyarázni, akkor meg jöhet a riogatás.

M_Csaba | 2009. február 18. | 21:02:00

ez az, sydney, sorold még, mi minden rossz fog történni, ha ez a fasz GYF végre elhúz a kaprosba, azzal meg kicsit se törődj, hogy hova juttatta az országot. riogatni kell az embereket, hogy mekkora lesz a baj, ha OV megnyeri a választásokat, hátha akkor nem veszik észre, hogy most mekkora szarban vagyunk. ki is kormányozza az országot már 7 éve?

Jack72 | 2009. február 17. | 16:24:06

sydney | 2009. február 17. | 15:35:10
1.Örülök hogy te mentes vagy a személyeskedéstől(sok seggnyalójával: fitymafejű Mariusz, tehénfejű Robi).
2. Sajnos sok millió ember tisztában van a gazdasági helyzettel amit az ilyen szabadelvű Bauerek idéztek elő.
3. Nyugodtan szavazz Gyurcsányra megint a többi hülye agymosott nyugdíjastársaddal együtt és akkor tényleg mehetsz külföldre a kis nyugdíjaddal együtt.

nyilas12 | 2009. február 17. | 15:57:52

Sajnos sydney,te sem láthatsz mindent jól!Anikó asszony,ahelyett hogy elmeorvoshoz kísérte volna újra férjét,súlyos tévedéseiben inkább támogatja!Volt vele egyszer,egy tv beszélgetés,és abban hallottam elszörnyedve,hogy egyetért a viktor nézeteivel és törekvéseivel!A szegény juhász lánya,gyógyíthatatlan hatalomvágyó!Én magam meg voltam döbbentve!

sydney | 2009. február 17. | 15:35:10

Ezekből a hozzászólásokból látom, hogy micsoda primitív, bunkók között kell élnie annak a kb. 5 %-nak, akit a sors kis hazánkban megáldott tehetséggel.Komolyan el kell gondolkodnom azon, hogy nyugdíjas létemre örökre elhagyjam ezt az országot.Egy Bauer Tamást lehülyézni, vagy az édesapja vélt vagy valós tetteiért megbélyegezni senkik által, akiknek halvány lila fingjuk nincs a világ pénzügyi-gazdasági helyzetéről, szóval ez megdöbbentő.Ezek a debilek majd akkor jönnek rá -esetleg- a dolgokra, ha megérik, amikor kedvencük az alcsuti kalandor újra hatalomra jut és ha végzett ellenfeleivel,akkor a sajátjait fogja kidobálni a a süllyedő léghajóból, majd könyörögni fog rongyos életéért ("legalább azt tisztelnéd bennem, hogy 5 gyerekes apa vagyok"- copyright Friderikusz), amikor -képletesen vagy valóságosan- ott fog állni az ítélőszék előtt, ahogy '89-ben egyik példaképe, Nicolae Ceausescu és kedves neje.Annyi különbséggel, hogy Anikó "asszonyt" nem lehet felelősségre vonni, mert ő legalább tett valamit a nemzet fennmaradásáért.Amikor férjhez ment, akkor még egy okos, értelmes vőlegénynek mondta ki az igent, de a férj időközben súlyos beteg lett, ön- és közveszélyes (sok seggnyalójával: fitymafejű Mariusz, tehénfejű Robi és főképp ez a győri csodagyerek, aki 28 éves korára közel egymilliárdos vagyonnal rendelkezik). "Jack72"-nek bizonyára ezek a "jó magyarok" - ha egy okos közgazdászt ő hülyének nevez."Jack72" és "lili" ott a helyetek a "Jobbik"-ban, jövőre bekerülhettek a 386 parazita közé az "elit"-be.

Gabe | 2009. február 17. | 15:15:58

Nem értem, mit pattognak itt egyesek. A népszabi (többek közt) az mszp lapja. Nem írhatják azt, h igen az mszp hét évnyi kormányzással idáig juttatta az országot. A legkézenfekvőbb a már démonizált Orbán elővarázslása.
Mellesleg, ha bocsánatkérés: apuka pici fiának nem kéne bocsánatot kérnie a letépett körmökért, a "szakszerű katéterezésekért", a szétzúzott ujjpercekért és életekért?

Jack72 | 2009. február 17. | 14:02:54

"A szerző közgazdász"-error, error, error.
Helyesen: A szerző hülye!

orik | 2009. február 17. | 11:52:59

Feri hagyd már légyszíves ezt a sok re-formozást!
Akárhogy is számolgatok, amit lecsökkentesz az egyik oldalon, duplán visszaveszed a másikon. Csiku-csuki hülye gyerekeknek? Inkább foglalkozz Klári csiklójával, ha lehet! Léci!

elemelem | 2009. február 16. | 22:28:55

A zöldmezős beruházás persze nagyon értékes, mert oda telepít tőkét, ahol semmi sem volt, de Mo-on kevés volt a friss tőke a rendszerváltás után, a külföld derekasan beruházott, ami tiszta haszon persze (ők fizetik a legtöbb adót és foglaslkoztatják a legtöbb munkást), de az értelmetlen dolog lenne, ha a meglévő infrastruktúrát hagynánk elrohadni (=állami kézben haszon nélkül működtetni). Ezért kell a funkcionális privatizáció.
Ha azt mondod, hogy az is újratermelné a szociálfeudális viszonyokat, akkor ebben lehet igazad, de van esély arra, hogy mégsem. Erre van egy jó analógia: a gépjárműábiztosítás. Ez a szocializmusban át volt itatva a korrupcióval. Most magáncégek intézik, és sokkal átláthatóbb. Persze mindenki emlékszik a MÁV-biztosító esetére, ami bűncselekmény volt, le is buktak, majd valamikor el is fogják ítélni a tetteseket, éls az is igaz, hogy a szabadpiacon inkább vannak gazdasági bűncselekmények, mint az irányíított gazdaságokban. Azzal a megszorítással persze, hogy az irányított gazdaság maga egy nagy gazdasáégi bűncselekmény, amelyben a politikai hatalom birtokosai elsikkasztják a teljes lakosság teljes vagyonát.
Tehát mégis a szabadpiac a hatékonyabb, s aki ezt nem hiszi, nézzen csak körül Bécsben.
A Bauer-cikk arról szól, hogy a magyar lakosság elfelejtette azt, amit húsz éve már tudott: hogy ti. a szocializmus zsákutca. Nemcsak mi, magyarok vagyunk ezzel így: Erdélyben is visszakívánják Ciausescut, és hiába mondom a barátaimnak, hogy én emlékszem mégarra, amikor ott jegyre mérték a kenyeretés a lisztet, s velem kiváltatták a turista-fejadagot (1-1 kiló liszt és cukor), mert hiányzott a háztartásukból. És hetente egyszer volt meleg víz. És télen 14 fok volt a lakásban. És most mégis visszakívánják a szocializmust, pedig minden nap esznek húst, annyi banánt, amennyit akarnak (mindig banánt kértek tőlem, ha odautaztam), észre sem veszik, hogy mennyire nőtt az életszínvonaluk a rendszervákltással. A szabadságról nem is beszélve.
Ugyanez a szindróma van Magyarországon, és Bauer arra mutat rá, hogy ezt a Fidesz meglovagolja és erősíti.
Én csak egy mozzanatopt ragadtam ki a cikkéből, az egészségügyi privatizációt, mertz egy témát taklán ki lehet meríteni ilyen blogbejegyzések műfajában. De az össze többi témában is megalapozottan beszél.

hunostor | 2009. február 16. | 20:39:28

unalmas és undorító ismételgetése a neolib mantrának, el kell venni az emberektől és odadni a gazdagoknak, hogy azok felpörgessék a gazdaságot. ez magyar viszonyok között egyáltalán nem fog müködni a bizalom hiánya miatt és csak újabb tragédiákhoz vezet. közben egy szó sem esik az országot nyomorító külföldi tulajdonú a lakosságot devizahitelekkel tőrbecsaló bankokról. az orbánozás okán meg bauernek is lassan jobb ha felkeresei kezelőorvosát gyógyszerészét vagy az OPNI-t ha az még létezne és kezdvenc pártja nem vette volna el a hozzá hasonlóan nehéz sorsú emberektől.

ifPetrov | 2009. február 16. | 20:23:05

ifPetrov:
Itt mindenki beszél,okosat,kevésbé okosat, csak a lényeget nem kérdi senki:
Bauer úr miért nem ír arról, hogy amig az igazi orbaniádát -a minimálbér adó
menteségét- nem törlik el, addig nincs miröl beszélni.

anonim | 2009. február 16. | 20:22:22

elemelem: Mondjuk, így van, bár én többre tartom azokat, akik valóban (nulláról, új infrastruktúrát létrehozva) befektetnek... De Eger ügyben sem nagyon értettem - pontosabban értem, de nevetségesnek tartom - Orbánék pattogását az ügyben... :) És a helyi dieszesek sem igen értették...

Még annyit: a szerkezetváltásnak meg lett volna az ideje - konjunktúra idején. El is kezdték, ahogyan arra te is rámutattál, szerintem olyan tempóban, amit az ügy indokol. Ez a mostani programgyártás, reformosdi csak alibizés, a cselekvés elodázása. Eredményt nyilvánvalóan akkor sem hozna még évekig, ha azonnal el lehetne kezdeni. Nincs törvényi feltétele, nincs megalpozottsága, nincs társadalmi elfogadás, "beetetés". MOST, EBBEN A HELYZETBEN az is elég lenne, ha a meglévő szabályokat (urambocsá' törvényeket) betarttatnák. A leggyorsabban ezzel lehetne eredményt elérni. Még, mondjuk, a gázártámogatás esetében is.

Az EÜ privatizáció pedig - ahogyan a szocik képzelik - nem felszámolná a feudumokat, ahogy állítod, hanem szentesítené azokat. Ugyanis vadkapitalista állapotokat hoznának létre, szabályok nélkül. ELŐBB legyenek új szabályok, társadalmi támogatás, AZTÁN kellene befektetőzni. Fordítva ez csak azt eredméyezheti, hogy a vadkapitalista időszakban unfair módon hatalmas előnyre teszünk szert, lefölözünk mindent, majd meghozzuk a szabályokat, amik a pozíciókat bebetonozzák.

elemelem | 2009. február 16. | 19:57:27

Kedves anonim! Köszönöm, hogy differenciálod az álláspontodat, és lám, máris van egy nagyon fontos közös pontunk: helyesled a magánszféra térhódítását. Én meg azzal értek egyet, hogy tényleg nem szabad semmiféle vagyontárgyat (az államét sem, ami mindannyiunké) elkótyavetyélni. De éppen ez a praxisprivatizációs program, amit Molnár Lajos elkezdett (kölönben Mihályi és Bokros intenciói alapján) éppen a tulajdont nem érintette. A modell éppen a Hospinvets Egerben: nem az épületet kapták meg, nem is felszerelést, hanem a praxist: azaz az ellátás jogát. Pluszbefektetést ők végeznek. Nem a vagyont privatizálják, hanem az önkormányzati vagyont hasznosítják, és ezt pályázaton nyerték el. Ez a legjobb hasznosítása az önkormányzati vegyonnak, mert ha nem tartják be a szerződéstm, akkor azt fel lehet velük bontani és mással lehet szerződni. Ez a működési privatizáció. Bár 1990-től ezt csinálzák volna minél nagyobb mértékben.

anonim | 2009. február 16. | 19:26:53

elemelem:
nem, távol álljon tőlem, hogy a kommunizmust sírjam vissza.

De azért az mégiscsak bosszant, hogy a járulékokon FELÜL az adómból épített, fenntartott, fejlesztett EÜ intézményeket fillérekért (van egy kötüjeles szókapcsolat, ami jobban kifejezi a gondolatoma, laborminták vannak benne) elkótyavetyéljék, CSAK azért, mert meg sem próbálják menedzselni. De természetesen, semmi kifogásom a magánbefektetés ellen, semmi kifogásom az ellen, hogy magánintézmények szerződjenek az OEP-pel. Sőt, örülnék a magánpraxisnak is. Aminek a komcsik (hoppá, úgy értem szocik. +Mihályi Péter. +Bokros Lajos +stb.) érdekes módon nem. Csak nem azért, mert akkor a klinikai orvosok kevésbé lennének kiszolgáltatva a MINDENHATÓ BEFEKTETŐNEK? De nyilván, én kommunista vagyok. És piacellenes. Meg fasiszta. Leginkább az.

Szóval, én csak azt mondom, hogy mindenki a saját befektetnivalójával verje a csalánt. És fenntartom, hogy a közös tulajdon elkótyavetyélésének sem nemzetmentéshez, sem jószándékhoz, sem reformhoz semmi köze. Nagystílű lopás. Ennyi.


elemelem | 2009. február 16. | 19:14:29

Kedves anonim!
Sajnos, nem. Mármint "állami körülmények között" "vezetés, irányítás, beszámoltatás, kontroll" nem működik. Nálunk 40 évig próbálkoztak ezzel. Az állami intézményben a vezetők nem érdekeltek a lopás elkerülésében, mert nem az ő pénzüket lopják (hanem az enyémet, az adófizetőkét).
Na, eddig az elmélet. És most lássuk a gyakorlatot. Tavaly beutaltak komputertomográfos vizsgálatra. Ezt magáncég végzi. A megadott időben megjelentem a rendelőben, 10 perc múlva a gépben feküdtem, egy hét múlva a megbeszélt időben megkaptam a leletet. Fizetnem sem kdellett, mert a cégnek az OEP-pel van szerződése, ugyanazt a pénzt használja, amit az önkormányzati rendelők, de láthatod a szolgáltzatásbeli különbséget.
Hidd el, a kommunizmus akkor sem jó, ha a FIDESZ csinálja.

anonim | 2009. február 16. | 18:43:38

elemelem:
vezetés, irányítás, beszámoltatás, kontroll. Ezek állami körülmények között is megvalósíthatók. Mindazok a dolgok, amiktől a ballib mögött álló gazdasági érdekcsoportok azt mondják, majd ha elloptuk, és a miénk lesz, akkor megcsináljuk. Ez egy beismerő vallomás, már ne haragudj. Mi akadálya van a feudumok lebontásának a jelenlegi rendszerben? Megmondom: semmi.
A "privatizáció" három lépése:
- szarul csinálom
- bebizonyítom, hogy szarul működik, legjobb lenne ingyen privatizálni
- megszerzem magamnak.

Vagy szerinted, privatizáció után lecserélnék a főorvosokat? Az "alorvosokat"? Ha privátban lehet őket kontrollálni, akkor most miért nem lehet? Mert végtelenül cinikusan nem is akarja senki kontrollálni. A szánalmas kinyilatkoztatásokon kívül még semmi nem igazolta, hogy a privatizált egészségügy jobban működne. Most is vannak kiválóan szervezett jól működő kórházak és SZTK-k és vannak rosszul működők.

Ez ment 88-89-ben is.


És még egyszer a vizitdíjról: az éppenséggel a potyautasoknak adott mentességet a fizetés alól. A TB jogviszony ellenőrzés pedig megvalósult, és sehol nem hallottam, hogy a Fidesz ez ellen szót emelt volna.

És ha már potyautasok, meg közteherviselés: valahogy sehol nem látom sem a hozzászólásokban, sem a cikkben, hogy az összes autópályát feketemunkával építették. Ez nem fáj senkinek? Jah, azok a Strabag pénzek!!! Nyilván legális munkaerővel nem lehetett volna a pénzek felét lenyúlni, csak az ötödét...

Szerintetek tényleg ennyire hülye itt mindenki, hogy beveszi a nemzetmentő kamuzást? A kormányzati nyomtatókból még ki sem jön az egyik "program" vége és már benne van a másik eleje!!! A Fidesznek már nemhogy megtorpedózni nincs ideje ezeket, de elolvasni se! Két hónapig élő adótörvények? Évközi adóátrendezés? És még ti nevezitek EZT hozzáértésnek??? Ez egy kupleráj!

Pare | 2009. február 16. | 18:42:00

Elképesztő, hogy van aki mások pocskondiázására használhatja a névtelenséget. Lásd: Lili.

hmhmhm | 2009. február 16. | 18:28:07

Bauer nevetséges. Végsősoron azért szar a helyzet, mert a Fidesz kényszerpályára állította a népszavazással. Nem a szar szerkezetű 2006-os kiigazgatás, nem az előtte csinált 4 éves osztogatás a gond, nem a látszatkormányzás és a sorozatos programok hirdetése és meg nem valósítása. Nem. A hibás még mindig a Fidesz. A legszomorúbb hogy ezt még mindig megkajálja vagy egymillió ember

anonim | 2009. február 16. | 18:22:41

vitriol: persze, ha a cikk alapfelvetése igaz lenne, akkor érdemes lenne ezzel "segíteni" avagy érvelni. Egy hazug álláspontot axiómaként elfogadva bármi igazolható. Az a baj hogy az alapfelvetés is hazug. A népszavazás egy alapvetően elhibázott koncepció ellen indult, és SZERENCSÉRE nem a kommunizmusban élünk, amikor a haladás szent ötletével mindent igazolni lehet. Ugyanaz a nép utasította el a vizitdíjat, aki kétszer egymás után megválasztotta a szocikat... Erre kellene már valami koherens magyarázatot adni! Hidd el, nem fog menni anélkül, hogy beismernétek a választók félrevezetését...

Persze, nekem van egyszerűbb megoldásom is: hülyék vagytok hozzá. Így egyszerűen. Nem csak nem értetek a kormányzáshoz, és soha nem is értettetek, de ez nem is érdekel titeket. Egy percig sem. És 50 éve ugyanaz a lemez: tudnánk mi jobban is, de ezek a fasiszta, jobboldali, kispolgári szemetek nem engedik. Bauer ezt magyarázkodást már az anyatejjel magába szívhatta. Már hallgatni is unalmas, gondolom, hajtogatni is az lehet.

vitriol | 2009. február 16. | 18:14:40

Moderálási alapelvek- komment törölve -

vitriol | 2009. február 16. | 17:46:42

Moderálási alapelvek- komment törölve -

vitriol | 2009. február 16. | 17:22:20

Moderálási alapelvek- komment törölve -

vitriol | 2009. február 16. | 17:12:51

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Pare | 2009. február 16. | 17:03:50

Lili, szégyelld magad! Az ilyen útszéli stílus nem fér bele a szólásszabadságba.

elemelem | 2009. február 16. | 16:13:48

Bocsi a nyelvbotlásért: nem a "kormány infrastruktúráját", hanem az államét használja, ami persze nem azonos.

elemelem | 2009. február 16. | 15:54:38

Az egészségügy privatizációjának az a célja, hogy azt a feudális rendszert, amelyet a szocializmus a gazudaságban és a szolgáltatásokban kialakított, le lehessen bontani. Ti is tudjátok, hogy működik ez: van egy közkórház, közpénzen működik, adó- és TB-járulék-forintokból. Ebből kapja a fizetését is a főorvos és az alorvos, egészen a portásog. A főorvosnak azonban van egy tucatnyi sajár ágya az osztályán, ahova a privát betegeit fekteti be, azoktól paraszolvenciát vesz fel, de az adó- és TB-forintokból (a Te pénzeden, kedves barátom, meg mellékesen az enyémből) kezeli-kezelteti, használja ingyenesen a kormány infrastruktúráját. A saját hasznára (de nem a haza javára).
Nahát ezt szüntetné meg a privatizáció, ezt a feudumot (a feudalizmus kialakulásának korszakában pont így működött a feudum, de ezt most nem fejtegetem, mert kitérő.) Hát persze, hogy a főorvos nem akarja a privatizációt, és ugyan az alorvosnak csak két ágya van ugyanezen az osztályon, de ős ellenérdekelt, meg lehet egtyszer még főorvos ő is...
Kinek azu érdekeit szolgálná tehát as privatizáció? A betegekét és az összes adófizetőét. De adófizető ugye csak kétmillió van, s a hálapénzre szavaztak hárommillióan...

nemecsekerno | 2009. február 16. | 15:42:41

Moderálási alapelvek- komment törölve -

nimzo | 2009. február 16. | 14:57:09

Érdekes látásmód. Reformnak akarja feltüntetni az egészségügy privatizációját.Elég sanda, bár lehet, hogy károsult az ügyben az elmaradt befektetési lehetőség miatt ami jó üzletnek nézett ki.Néhány kiváltságoson kívül az egész ország ellene volt. Mentségére legyen mondva a szerzőnek, hogy olyan családban szocializálódott, ahol nem a demokratikus domináltak.

adam1 | 2009. február 16. | 14:38:41

Moderálási alapelvek- komment törölve -

erlauer | 2009. február 16. | 12:24:15

Bauer Tamás bírálja a kormányt, Gyurcsányt és az MSZP-t, és szidja Orbánt. Kíváncsi vagyok, egyetért-e ma az SZDSZ-elnök Fodor Gábor felszólalásával.

HIRDETÉS
- Nézze, nem felolvasni ...
- Nézze, nem felolvasni kell a Közgazdaság-tudományi Szemle összes válságelemző cikkét, elég ha annyit mond, százast tud adni, vagy ötvenest vagy húszast
Marabu

Nemcsak elutasította, de tett is ellenük: népszavazást kezdeményezett a reformok egy sor eleme ellen. Eredetileg az egészségügyi privatizációt és a földpiac esetleges részleges felszabadítását is megtámadta volna, de végül csak három ügyben: az egészségügyi reformban másodlagos szerepet játszó vizitdíj és kórházi napidíj, valamint a felsőoktatási reformban kulcsszerepre hivatott tandíj ellen vitte végig a reformellenes népszavazást, majd megfenyegette a kormányt egy további, az egészségbiztosítási reform ellen irányuló népszavazással.

A súlyos népszavazási vereség nyomán a szocialisták úgy döntöttek: kihátrálnak az egészségügyi reformból, feladják annak központi elemét, a biztosítási reformot és lemondanak az adóreformról is, miután az ingatlanadót már 2007 nyarán félretették. Egyfajta pótreformként 2008 februárjában meghirdették a "Munka, tudás, tulajdon" programot, amelynek az oktatásra vonatkozó része határozottan előre mutat, a másik két eleme viszont fölöttébb vitatható, és nem járul hozzá az ország kulcsproblémáinak megoldásához. A 2006-os reformelképzelések feladását - ami explicit módon is megfogalmazódott a miniszterelnök "Megegyezés" című dolgozatában - a liberális reformszándékokkal szembeni ismétlődő retorikai támadások egészítették ki: megvédjük a nyugdíjasokat, elutasítjuk a sokkterápiát stb. A meghátrálás súlyos hiba volt, hiszen olyan időveszteséget okozott, amely egy év elteltével már nem hozható be. De látni kell azt is, hogy a meghátrálást a Fidesz reformellenes hosszú menetelése kényszerítette ki, amely a Bokros-csomag és a közmű-privatizáció 1995-ös elutasítása óta tart, és a márciusi népszavazásban tetőzött. Ez igazi történelmi bűn tízmillió magyar ellen. Ha tehát valakinek ma bocsánatot kellene kérnie azért, amit évek óta tesz, akkor az mindenekelőtt Orbán Viktor lenne.

Bővült a cselekvési tér

HIRDETÉS

Azok a feltevések, amelyekre a "Megegyezés" épült, 2008 őszére megdőltek: a növekedés fokozatos élénkülésére nem számíthatunk, nem lehet lemondani az elosztási arányok nagyarányú felülvizsgálatáról. Ezért képviselik a szocialisták ma azt, amit háromnegyed éven át elutasítottak: a munkához kapcsolódó közterhek érzékelhető csökkentését és ennek érdekében más terhek növelését illetve a kiadások csökkentését. Megdőlt az a feltevés is, hogy reménytelen az emberekkel elfogadtatni bármiféle tehernövelést: a tv-híradók minden órában a nemzetközi gazdasági feltételek romlásáról számolnak be, ami sokak számára érthetővé teszi, hogy a magyar kormány is népszerűtlen lépésekre kényszerül. (Miközben a Fidesz ma is teljes erővel ezek ellen uszít.) Odébb kerültek a politikai falak, bővült a kormány cselekvési tere. A szocialisták újra reformokról, sőt modellváltásról beszélnek. Vajon miként érdemes értelmezni azt, amire a kormány készül, mi is az a "reform", mi kell a válság kezeléséhez?

A mindenkori kormánynak és a mögötte álló parlamenti többségnek a folyó kormányzáson túl az a dolga, hogy változtasson az ország működési módján: módosítsa az adózást, újraszabályozza az állami juttatásokat, javítsa a közintézmények működési feltételeit. Reformnak a működési szabályok átfogó, több elemet érintő, hosszabb időre szóló módosítását szoktuk nevezni.

Az effajta változtatások többféle irányt követhetnek, és ezek más és más társadalompolitikai következményekkel járnak. Az egyik lehetőség a közönséges megszorítás: az állami kiadások csökkentése vagy a bevételek növelése az államháztartási hiány mérséklése érdekében. Ennek klasszikus példája az adóemelés vagy az állami intézményekben foglalkoztatottak számának csökkentése. Itt egyértelmű, hogy a kormány jóléti áldozatot kényszerít a társadalomra.

A második lehetséges irány a jövedelemtulajdonosok közötti újraelosztás. Ha az állam a vállalkozók beruházási feltételeit akarja javítani és a fogyasztást korlátozni, akkor csökkentheti a profitadókat vagy a foglalkoztatást terhelő járulékokat, és növelheti a háztartásokat terhelő adókat. Ha a gazdaságilag aktívakat akarja az inaktívak terhére kedvezményezni, akkor kurtítja a nyugdíjakat és a munkanélküli-ellátásokat, viszont csökkenti a jövedelemadót. Ekkor a jelenlegi életszínvonal terhére hozunk áldozatot a jövő érdekében.

A harmadik irány a jövedelmező tevékenységeket folytató üzleti szektor ösztönzése lehet az állam által fenntartott jóléti rendszerek rovására: jövedelemadókat, járulékokat csökkentenek, és ennek forrása az, hogy korlátozzák a jóléti intézményekre fordított kiadásokat, vállalva az azok által biztosított ellátások csökkentését. Ez is a jövő érdekében hozott mai jóléti áldozat. Végül negyedszer lehetőség van a jóléti intézményrendszerek működési módjának javítására szervezeti átalakítással (például összevonásokkal, az intézmények számának csökkentésével), vagy az intézmények érdekeltségi feltételeinek átalakításával (például privatizációval, a hozzáférés feltételeinek változtatásával). Ez a legelőnyösebb átalakítás, hiszen ugyanolyan jóléti teljesítmény alacsonyabb ráfordítással érhető el, vagy változatlan költségek mellett a jóléti teljesítmény (a szolgáltatás minősége, választéka) javulhat. Az ilyen reformok tehát nem követelnek jóléti áldozatot az emberektől. Ez utóbbira volt példa az 1997-es nyugdíjreform vagy a 2006-07-ben elindított egészségügyi reform is.

Ma Magyarországon a nemzetközi válság, a növekedés helyébe lépő visszaesés és az újra meg újra fellépő egyensúlyhiány tesz elkerülhetetlenné reformokat. Miután a válság az elhúzódó egyensúlyhiány körülményei között ért el minket, a mesterséges keresletbővítés mint válságkezelési mód - bárhogyan követeljék is a Fidesz propagandistái - számunkra nem járható út. Ne feledjük: az Orbán-kormány már próbálta a belföldi kereslet mesterséges ösztönzésével ellensúlyozni a - mainál jóval enyhébb - külpiaci keresletcsökkenést, s éppen ezzel tértünk le az ezredfordulón az egyensúlyőrző növekedés bokrosi pályájáról! Magyarország csak a versenyképességet javító reformlépésekkel próbálkozhat: ezzel mérsékelhetjük a válság hatását, és ezzel siettethetjük a kilábalást. A kilencvenes évek privatizációja hatékonyabbá és piacképesebbé tette az ipart és a kereskedelmet, ez egyértelműen sikeres reform volt. A közszférában (és a mezőgazdaságban) azonban nem történt ehhez fogható sikeres átalakulás. Ha a vállalkozók a magas adószintnek tulajdonítják versenyképtelenségüket, akkor látni kell, hogy e mögött a túlzott (a gazdaság teljesítőképességéhez képest túlzott) állami kiadások húzódnak meg (azok finanszírozására kell a sok adó), és ezért a versenyképesség javításához nem egyszerűen adócsökkentésre, hanem az adóbevételekből finanszírozott jóléti rendszerek reformjára van szükség.

Voltak is ilyen próbálkozások. A nyugdíjreform iránya helyes volt, de eleve korlátozott mértéke (amit az egymást követő kormányok tovább szűkítettek) nem érte el azt a kritikus szintet, ami mellett már jótékonyan hatott volna a biztosítottak járulékfizető hajlandóságára és a megtakarítások hatékony befektetésére. Az egészségügyi reform első részleges intézkedései (a gyógyszerreform és a kórházi átszervezés) viszont bebizonyították, hogy a kiadások mérséklése mellett is megőrizhető a korábbi teljesítmény. Ugyanakkor az intézmények érdekeltségi feltételeinek gyökeres módosítása (a kiterjedt privatizáció és a biztosítási reform) elmaradt, és ezért félő, hogy a megtakarítások átmenetinek bizonyulnak. A felsőoktatásban belső szerkezeti reformok történtek, amelyeknek nem is volt célja erőforrások megtakarítása.

Átrendezés alatt

Miképpen értékelhetjük ezek után a kormány 2009 elején előterjesztett elképzeléseit? Ezek fő célja, hogy az üzleti szektor növekedési feltételeit javítsák, mégpedig a foglalkoztatást terhelő adók és járulékok (a tb-járulék és a személyi jövedelemadó) mérséklésével. Ennek feltételeit részben más adók emelésével (a tételes egészségügyi hozzájárulás, az áfa és a jövedéki adó növelésével és egységes vagyonadó bevezetésével) próbálják megteremteni, részben pedig a kiadások mérséklésével (a családi pótlék bruttósításával, részleges csökkentésével és az igazgatási kiadások újabb felülvizsgálatával). Ahogy a számok nyilvánosságra kerülnek, egyre inkább látszik, hogy az adó- és járulékcsökkentésnek túlnyomó részben más adók emelése lesz az ellentétele, és csak elhanyagolható mértékben a kiadáscsökkentés. A vagyonadó ismételt felvetése helyes, hiszen ez alkotmányos követelményt teljesítve javítaná a közteherviselést. Az elérhető többletbevétel mértéke azonban sok okból bizonytalan, rövid távon nem is számolnak vele. Biztos bevételt az egészségügyi hozzájárulás, a jövedéki adó és az áfa emelése ígér. Félő, hogy az utóbbit újra differenciálni fogják, tekintettel az élelmiszer- és energiaárakkal kapcsolatos "szociális" követelményekre, ami visszalépés volna. Elvégre nekünk Kelet-Európában volt alkalmunk megtanulni, hogy a jövedelempolitikai törekvéseket nem az árak eltérítésével helyes érvényesíteni, márpedig az áfa differenciált emelése ezt jelentené.

Nem véletlenül beszélnek a kormány képviselői leginkább adóátrendezésről, amikor tömören akarják megfogalmazni szándékaikat. A javaslatok lényege ugyanis a terhek átcsoportosítása, mégpedig a vállalkozások javára, a háztartások rovására. A jövedéki adót és az áfát a fogyasztás után fizetik a háztartások, míg a munkáltatói tb-járulék csökkentése közvetlenül, a személyi jövedelemadó csökkentése pedig közvetve a foglalkoztató vállalkozásokat kedvezményezi. (Bár az egészségügyi hozzájárulás emelése sokat elvesz ebből az előnyből.) Ismerjük el: ez helyes törekvés, hiszen a magyar gazdaság versenyképességének javítása az egész ország érdeke. Ha a foglalkoztatás feltételeit lehet javítani és ezzel munkahelyeket megőrizni, akkor azok járnak jól, akiknek a munkahelye így megmarad, és ennek árát az összes háztartás (a termékeket és szolgáltatásokat vásárlók) fizetik meg. Ennek indokoltsága aligha vitatható. (Még ha igaz is, hogy a mai piaci helyzetben a tehercsökkentés kevésbé ad esélyt többletfoglalkoztatásra, mint korábban adott volna.) A kormány "adóátrendezési" törekvése ezért önmagában véve támogatást érdemel. Felháborítóan hamis és méltánytalan a Fidesz reakciója, amely ezt egyoldalúan tehernövelésként, újabb megszorító csomagként igyekszik lejáratni.

Nem elég

Ugyanakkor a kormány szándékaival szemben két súlyos ellenvetés tehető. Az egyik: az adó- és járulékcsökkentést túlnyomó részben más bevételek növelésével, és csak kis mértékben kiadáscsökkentéssel próbálják ellentételezni. Ez akkor lenne indokolt, ha nem volnának a kiadási oldalon indokolatlan, méltánytalan tételek. De jócskán vannak. Összegében a legkevesebbet a politikai intézmények (Országgyűlés, minisztériumok, önkormányzatok) kiadásai jelentik, bár itt is van mód csökkentésre. Erre mutat is szándékot a kormány, de ezt a kormánypárt saját ellenérdekelt csoportjai, illetve az ellenzék feltehetően - mint eddig is - blokkolni fogják. Erős (vagy annak hitt) érdekcsoportok ellenállása tartja vissza a kormányt attól is, hogy erőteljesen csökkentse az egyházak és a civil szervezetek állami finanszírozását, amit húsz évvel a rendszerváltás után valójában már semmi sem indokol. Tovább kellene csökkenteni a gázárak támogatását, és nincs indok arra, hogy minden fogyasztó kapjon távfűtési támogatást.

A tb-járulék csökkentése csak akkor helyénvaló, ha a társadalombiztosítás kiadásai is mérséklődnek. Erről azonban nem hallani. Márpedig nem halasztható a nyugdíjak indexálásának módosítása és a lépcsőzetes korhatáremelés újabb menetének elindítása (62-ről 65 évre). Napirendre kell tűzni a biztosító által térített egészségügyi ellátások körének felülvizsgálatát is. Enélkül a járulékcsökkentés tovább gyengíti a rendszerek biztosítási jellegét. Felül kellene vizsgálni sok további állami kiadási tételt is. Könnyebb persze egy tollvonással áfát emelni, mint végigmenni az államháztartás kiadási oldalán, konfliktust vállalni érdekcsoportok hosszú sorával - melyek kivétel nélkül számíthatnak a Fidesz támogatására a kormánnyal szemben -, és mégis ez volna a helyes, így lehetne jelentős összegeket megtakarítani, méltánytalan előnyöket megszüntetni. Kár lenne, ha a kormánynak nem volna erre ereje.

A másik ellenvetés az, hogy a kormány lemondott azokról a reformokról, amelyek nem egyszerűen átcsoportosítanának pénzt az egyik jövedelemtulajdonostól a másikhoz, hanem az állami finanszírozású intézményrendszerek egész működési módján változtatnának. Olyan "egyszerű" intézkedésekről, átszervezésekről is szó lehetne, mint például a távolsági személyforgalomnak a kis forgalmú vasútvonalakról az autóbuszra való átterelése, ami jóléti veszteség nélkül ígérhet megtakarítást, ahogy a kórházak, az iskolák és a főiskolák számának csökkentésével is egyszerre lehet költségcsökkentést és minőségjavulást elérni.

Emellett olyan bonyolultabb átalakításokat is újra napirendre kell majd tűzni, mint a szolgáltatásokhoz való hozzáférés újraszabályozása (ilyesmi lenne a tandíj, a vizitdíj, és idetartozik az egészségbiztosításért való fizetés kiterjesztése a nyugdíjasokra és az egyetemi hallgatókra); az intézmények működési feltételeinek gyökeres átalakítása (privatizáció és versenyhelyzet teremtése), amivel számottevő hatékonyságjavulás érhető el, és a mai állapotokhoz képest a hozzáférés is igazságosabbá tehető. Így érhetnénk el, hogy a kiadási oldalon legyen ellentétele a tb-járulék csökkentésének. (Éppen az ilyen reformokról szól Bokros Lajosnak az Élet és Irodalomban-ban megjelent újabb dolgozata is.) A hozzáférés újraszabályozását - ami az igénybe vevők millióival jelent konfliktust - vállalták volna a szocialisták, azt a Fidesz lelkiismeretlen népszavazási akciója hiúsította meg. Az egyes rendszerek működési feltételeinek átalakításától azonban többnyire maguk is óvakodnak. Erről tanúskodott az elhúzódó koalíciós harc az egészségbiztosítás ügyében, vagy az egyetemek esetleges privatizációjának merev elutasítása a szocialisták részéről.

A privatizáció és a versenyhelyzet az egyes ágazatok befolyásos vezető rétegével (főorvosokkal, vezető oktatókkal) állítaná szembe a kormányon levőket, hiszen az átalakítás az ő számára hozna keményebb és átláthatóbb munkafeltételeket, és ezt a konfliktust már a szocialisták sem vállalják. Pedig a működési feltételek módosításával - ismétlem - a jóléti teljesítmény csökkenése nélkül lehetne elérni a szükséges megtakarításokat. Ennek mellőzése a szocialista kormány új reformszándékainak fő gyengesége. Amire a kormány - helyesen - készül, az rövid távon, jóléti áldozatok árán valamelyest előmozdíthatja a válság kezelését, de mivel a változtatás a szükségesnél jóval szűkebb keretek között marad, a tartós és jó irányú pályamódosításhoz, "modellváltáshoz" aligha elegendő.

A szerző közgazdász

 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    37 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS